A cél még mindig a régi: a fotós, a megrendelő, vagy akár a nyomdász is egyforma színű és tónusú képet lásson, és mindez lehetőleg hasonlítson az eredeti látványhoz is.
A színhelyes munkafolyamat elengedhetetlen része a kalibrált fényképezőgép. Persze az érdemi utómunkához, képfeldogozáshoz, nyomtatáshoz mindez önmagában még kevés, egy kalibrált monitor éppoly fontos. Ahhoz, hogy a kalibrálás gyakorlati részét megértsük, kénytelen vagyok először némi elmélettel untatni az olvasót.
A kalibrálásról általában
Bármely képalkotó eszközt vizsgálom (szkenner, monitor, nyomtató, stb), annak egyedi, csak rá jellemző színei, színvisszaadó, színmegtartó képessége van. Még két egyforma típusú monitornak sincs alapesetben egyforma színe. Pláne két eltérő elven működő képalkotó rendszernek. Gondoljunk bele, hogy egyes eszközeink fénnyel (monitor) mások pedig tintával (nyomtató) alkotnak képet. Értelemszerűen sosem lesz tökéletesen egyforma egy kép más-más eszközön nézve. A célunkat, hogy mindenhol a valóságnak leginkább megfelelő és minden eszközön egyforma képet lássunk, szinte lehetetlen elérni. Ha azonban a technikai lehetőségekhez mérten a lehető legnagyobb egyezésre törekszünk, kalibrálnunk (pontosabban profilíroznunk) kell minden eszközünket. Ráadásul ezt legalább évente meg kell ismételni.
A kalibráláshoz egyrészt kell egy etalon, amihez mindent viszonyítani lehet, másrészt pedig meg kell vizsgálni minden képalkotó eszköz egyedi színtani tulajdonságait, vagyis az etalonhoz mért hibáit. Ezen hibák ismeretében, korrigálva a képet az adott eszközön, talán a leginkább színhelyes végeredményre juthatunk. Bonyolultnak tűnik, de azért nem olyan összetett feladat.
A digitális technika Color Manadgement System-nek, CMS-nek hívja azt a folyamatot, ami összehangolja eszközeink színtani tulajdonságait. Ehhez egyrészt szükségünk van egy minden számítógépen egyformán működő, nem egyedi, hanem hangsúlyozottan általánosan értelmezhető színrendszerre, a korábban emlegetett etalonra. Olyan rendszerre, ahol egy szín minden eszközön ugyanazt az elvi színt jelenti. Ezt hívják munka színtérnek, angolul working space-nek, a kamerákon sRGB vagy AdobeRGB-nek (erről bővebben a következő számban olvashat majd). Ebből az elvi színtérből számítja majd ki a rendszer a monitor (vagy a nyomtató) által megjeleníthető, az eredetihez leginkább hasonló színt. A munka színtér mellett pedig szükségünk lesz minden eszköz egyedi kalibrálására, egy ún. ICC (vagy ICM) profilra, amely képes definiálni a képzeletbeli etalonhoz képest mért hibákat.
Tehát ha egyetlen szín (pixel) útját követjük, akkor a kamera érzékeli az adott színt, a Raw konverter program a kamera profil segítségével hozzárendeli egy munka színtérhez (AdobeRGB). Ebben a rendszerben lehet megosztani, szerkeszteni, retusálni a képet, majd az így keletkezett képet a monitor – a monitor profil segítségével – átalakítja egy olyan színné, amelyet képes helyesen megjeleníteni.
Tulajdonképpen a CMS a színek tekintetében egy fordító program, amely az ICC profilok segítségével tolmácsolni képes az egyedi színeket érzékelő fényképezőgép, és az egyedi színeket mutató monitor (vagy nyomtató) között.
Oké, tudom, hogy ez most így kicsit bonyolult, de talán segít az értelmezésben a következő ábra, és ha „csak” a gyakorlat érdekel, akkor a következő néhány tipp.
10 TIPP a színhelyes munkafolyamat kialakításához:
- Minden eszközt évente legalább egyszer kalibrálni kell. Ebből adódik, hogy nem muszáj mindent magadnak megvenned. Állj össze két-három fotós barátoddal, és vegyetek közösen kalibráló eszközöket.
- A képfeldolgozásnál használt monitor lehetőleg homogén (szürke) környezetben legyen, folyamatosan egyforma fényviszonyok mellett (nem ablak mellett). És a szobai fényforrások színhőmérséklete 5000 kelvin körül legyen.
- A monitor fényerejét ne változtatgasd a kalibrálás után.
- Érzékeny képeknél fényképezz le egy szürke lapot is, és ezen mérj fehéregyensúlyt a raw konverterben (Lightroom, CameraRaw)
- Lehetőleg raw fájban fényképezz, és használd a kamera profilt a raw konverterben (lásd: ProfiFoto Magazin 123. sz.)
- Exportáláskor használj nagy színteret, AdobeRGB-t vagy esetleg ProfotoRGB-t, de vigyázz, ezzel ronthatsz is a képen (erről bővebben a következő számban olvashatsz.)
- Ha leadsz egy képet, mindig olyan színterű legyen, ami az adott eszközön a leginkább ideális (interneten sRGB, egyszerűbb nyomtatott képnél AdobeRGB)
- Egy laptop kijelzője is kalibrálható, tedd is meg, de ne várj tőle csodát. Ezek eleve nem ismernek sok színt. És mivel sokat hurcolod magaddal, a környezet is folyamatosan változik, sosem lesz megbízható színhelyeségi szempontból.
- Ne hagyd hogy valami csillogjon a monitor felületén. Használj monitor árnyékoló lapokat.
10. A számítógép alap beállításainál, az ablakok és háttér színét állítsd semleges szürkére.
Hogyan kalibráljunk
A monitor kalibrálására többféle módszer létezik. Az biztos, hogy azok a programok, amelyek csak önmagukban, szemmel végzett összehasonlítás alapján, szubjektív módon kínálnak megoldást, nem jelentenek valódi kalibrálást. Vagy házhoz kell hívni valakit (kb. 15 000 forintért kimennek), vagy venni kell egy kalibráló eszközt. Ezekből kétféle létezik, az egyszerűbb, az ún. koloriméter már megvehető kb. 40 000 forintért. A bonyolultabb, ún. spektrofotométer persze ennél már borsosabb árú (150 000 ft), viszont lényegesen pontosabb. A következőkben az X-rite által gyártott ColorMunki Photo nevű eszközt mutatom be. Ez a fényképezőgéptől a monitoron át a nyomtatóig vagy akár a projektorig sok mindent képes kalibrálni. A doboz tartalmaz egy color checker mini papír színskálát, ezzel lehet a fényképezőgépet kalibrálni, valamint egy kb. egér nagyságú masinát amivel pedig az összes többi eszköz kalibrálható. Az eszközhöz adott program elég logikusan van felépítve. A folyamat alapvetően két részre oszlik. Az elején kell a kalibrálandó eszköz típusát kiválasztani,valamint megadni a környezeti fények jellemzőit.
Ez a klasszikus értelemben vett kalibrálás, ekkor kíváncsi a program, hogy milyen erősségű fény van a szobában, ahol retusálsz, milyen színhőmérsékletű lámpák égnek a monitorhoz közel. Ha bizonytalan vagy a környezeti fényekben, az eszköz képes megmérni a fényerőt az asztal környékén. Hiába tudnak a korszerű monitorok akár 200 cd/m2-rel is világítani, a fotográfiai gyakorlatban az ideális a 80 cd/m2. A fehéregyensúly értéke már kicsit összetettebb probléma. Ha átlagos minőségű monitoron dolgozol, és „csak” klasszikus fotográfiai munkáid vannak, akkor a 6500 kelvin (D65) megfelelő. Ha esetleg jó minőségű monitorod van, és még ráadásul nyomtatod is a képeket, akkor az 5000 kelvin az igazi.
A következő lépésben a Colormunki kalibrálja saját magát, itt nincs mit beállítani. Majd ezt követi a második lépés, az ún. profilírozás. Először megméri a monitor saját fényerejét és a korábban mért szobai fényerőhöz igazítja. (Ezt nem teszi meg automatikusan, ilyenkor kézzel kell állítani a fényerőt a monitoron, az eszköz csak visszaméri és kijelzi a helyes értéket.)
Ha megvan a fényerő más érdemi dolog már nincs. A ColorMunki visszaméri a monitoron az etalon színeket, és megjegyzi az etalonhoz mért eltérést. Kb. 5 perc alatt végez az összes színnel. Most már csak el kell menteni az adott profilt és kész vagyunk. Javaslom, hogy mivel idővel több ilyen profil is létrejön majd, úgy nevezd el a profilt, hogy egyértelmű legyen (pl: ColorMunki_D65_80cd_2016januar.icc) Utána még leellenőrizhető a régi és az új profil közti különbség egy tesztkép segítségével.
Az elkészült profilt a program – jobb esetben – azonnal a számítógép egyik speciális mappájába menti, ahonnan a rendszer képes ezentúl alapból ezt használni. Elvileg automatikusan ezt fogja megnyitni, azonban egy-két rendszer szinte képtelen értelmezni ezeket a profilokat, ilyen a Windows Vista, és a Windows 7 intel videókártyával.
Sajnos előfordul, hogy néhány rossz beállítás miatt mégsem lesz színhelyes a monitor. Megéri újra próbálkozni például más színhőmérséklettel. Az is gyakori, hogy akkora változás lesz, hogy egyszerűen hihetetlennek tűnik majd. Ilyenkor megéri nyomtatni egy képet egy profi printer stúdióban (de szólj, hogy ne nyúljanak a képhez!) és összehasonlítani a látottakkal, persze csak akkor, ha a szobád világítása ideális.
És mégegyszer szeretném leírni, mindez amit eddig csináltunk a színhelyes működés érdekében, még mindig nem jelenti azt, hogy a végeredmény valóban színhelyes lesz. Mivel sok szereplő, sok eszköz vesz részt egy komplex folyamatban, sok helyen elcsúszhatnak a színek. Javítani mindezen viszont csak úgy lehet, hogyha értjük a működésüket, és be is tudjuk állítani eszközeinket.
( - )
Nánási László
