A fénykép 1998-ban készült az Artfoto stúdióban. Erikával röviddel előtte ismerkedtem meg és nagyon megtetszett. Szakmai szempontok alapján ígéretes, jó alakú, szép arcú, ugyanakkor paprikás temperamentumú nő volt. Így hát felkértem egy portfólió fotózásra. Akkoriban kerestem a szőke, amerikai típusú lányokat, akikkel munkát szerezhettem volna fontos megrendelőktől. A reklámiparban végre megmozdult valami, mindenki újat akart, egy idealizált nyugati látványt, újfajta és szokatlan képi megjelenítést akartak a megrendelők, olyant, ami addig nem volt a hazai divatpiacon. Fotózás közben Erikáról kiderült, hogy nemcsak szép, de profi is. Munkából jött hozzám és már fáradt volt, mégis folyamatosan figyelt, pózolt, korrigált, nem kellett a szájába rágni a tehendőket. A kép, mint említettem egy sorozat része. Különböző ruhákat, stílusokat próbáltunk ki. Az egész egy fél napot vett igénybe, és mint a képről is sugárzik, nagyon jó hangulatban. Erika vette a lapot és jól kommunikált. A fotót nem lehet pusztán a divatfotó kategóriába sorolni, mivel a témából, a fehérneműből alig látszik valami. Ez egy tipikus "image-fotó", egy "odanéző", amely csalogatja, simogatja a tekintetet, és címlapra kívánkozik. A kép 2000-ben több más képemmel együtt a Műcsarnokban a Millenáris fotóművész kiállítás alkalmával került a nagyközönség elé, később illusztrációként több magazinban is megjelent. Az egyik olyan klasszikus fotóm, amire ma is büszke vagyok
Egyébként a sikeres divatfotózás egyik titka a fotós és modell közti szimpátia és kölcsönös tisztelet. Ez azért nagyon fontos, hogy ne azt kapjam, ami van, hanem azt, amit szeretnék. Ez óriási különbség, és mind ez csak célirányos kommunikáción keresztül érhető el. A fotós ilyenkor nemcsak a kioldógombot nyomja meg, hanem rendező, bevilágító, kellékes, stylist, és még hadd ne soroljam mi minden. Sok mindenre kell figyelni egyszerre.
Akkoriban még emlékszem, helyszínrajzokkal és motívumvázlatokkal készítettem elő a munkáimat. A modell részére pontosan szemléltettem a terveimet, hogy jobban ráhangolódjon a feladatra, tudja, mi vár rá. Persze mindez erre a fotóra nem jellemző, hiszen itt egy más alapból kiinduló látvány-, hangulat-, és mozgásvariáció került rögzítésre.
Világításhoz egy Broncolor Pulso S4-es generátort, Pulso lámpafejeket, és Freznel-fényformálót használtam fénysablonnal, mivel a koncepció a "Moviestar" téma körül forgott. Ezt a világot akartam Erikával megjeleníteni. A főfény, mint már említettem, egy sablonnal megalkotott fényes, szögletes ablak volt egy Freznell fényforással. Az árnyékok derítésére külön fényforrás szogált, amelynek fényereje 1.5 blendével alatta volt a főfénynek. A felvételek akkoriban még analóg módon egy Leica R6.2 -vel készültek. A leképezésre használt objektív egy Leica 180mm/2.8 -as volt, a rekesz meg, ha jól emlékszem, 5.6 blende volt. A Leica optikája igen jó minőségű, nagyon jól bontotta fel a motívomot, ami itt a haj részletgazdagságán láthatunk.
Szerintem ilyen Glamour jellegű portréképekre, melyek a gyengébb nemet, mint „elérhetelen szexi istennőt” ábrázolják, mindig is van igény. A portrétrend alapjában nem változott. Tartalmilag továbbra is az egyéniség kidomborításán van a hangsúly, formailag, pedig a szokatlan új látványon. Ezt, pedig fotósa válogatja.
