The Photography Show – Birmingham

Fotó Magazin | 2017. Április 05., Szerda 08:00

A birminghami The Photography Show a legnagyobb brit fotósrendezvény.

A birminghami Photography Show a fotós szakma szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű esemény, mégis ez a legnagyobb fotós rendezvény Nagy-Britanniában. Meglehet, az újdonságokat nem itt jelentik be (ahogy mondjuk a kétévente, Kölnben tartott Photokinán szokás), az érdeklődők számos nemrég megjelent vagy még csak később boltokba kerülő terméket próbálhatnak ki. Emellett számos nagynevű fotográfus tart előadást a különféle termekben, s persze szinte minden gyártó és forgalmazó kiállít és árusít a NEC hatalmas csarnokában.

A Photography Show-n készült fényképeink teljes galériáját idekattintva nézheti meg újonnan indított Flickr oldalunkon.

Ez pedig egy rövid, hirtelenjében elkövetett timelapse videó a Photography Show-ról.

A Birmingham International reptér mellett elterülő rendezvényközpont 5-ös csarnoka elsőre nem tűnt olyan hatalmasnak, csupán akkor kezdtem érezni a Photography Show méreteit, amikor két óra múltán arra eszméltem, hogy még nem láttam a kiállítók felét sem. Roppant kíváncsi voltam, hogy a budapesti Photoexpóhoz képest milyen lehet egy brit rendezvény. Nos, tömeg itt is volt, ám a csarnokban úgy alakították ki a standokat, hogy legyen elég hely a látogatóknak. Persze attól még gyakran alakult ki tumultus, főleg a két nagyágyú, a Nikon és a Canon standjainál. Érdekes volt megfigyelni, melyik nagy márka mivel próbál kedveskedni a látogatóknak, és üdítő volt látni az érdekesebbnél érdekesebb ötleteket és marketingfogásokat. A Nikonnál természetesen ingyen ajándékokat osztogattak a 100. évforduló kapcsán: sárga szatyrokat, melyek aztán márkaidegen fotósok vállán is virítottak. Az alapnak vehető kipróbálós pulton kívül mindkét nagy cégnél (s továbbiaknál is) volt külön emelvény a legbrutálisabb teleobjektívek kipróbálására, s mindkettőnek volt saját színpada. A Nikoné nyitott volt, és Nikon School címen futott, tehát elvileg oktatni kívánta az arra tévedőket, bár amit az előadásokból én láttam-hallottam (s különösen Leon Nealé), az inkább volt szórakoztató műsor. Neal esetében legalábbis nem derült ki, hogy emberünk, aki sajtófotósként az AFP-nél ill. a Getty Imagesnél dolgozik, milyen beállításokkal és miféle felszereléssel lőtte a szuper és emlékezetes képeit. Viszont pár jó ötletet így is eltanulhatott a néző – Leontól pl. azt, hogy bármilyen rendezvényt vagy eseményt fényképezzünk is, mindig fotózzunk az elején és a végén, mert akkor lehet a legjobban elkapni váratlan, előre megjósolhatatlan pillanatokat. Ezt olyan zseniális képekkel illusztrálta, melyeket a sajtóból mi is ismerhetünk.

A Canonnál a rikító sárga helyett a fekete dominált – ők egy külön színháztermet rendeztek be, ahol szintén remek fotósokat lehetett meghallgatni. A Ricoh/Pentax standján egy jókora terepasztalt találtam, ahol a körbe-körbe robogó kisvonatokon lehetett tesztelni az objektívek gyorsaságát. Az Olympus körkörös standján géptisztítást is vállaltak, a Sonynál többek között egy bármixer bűvésztrükkjeit lehetett lekapni, míg a Fujifilmnél egy középkori jelmezbe öltözött és erdei környezetbe helyezett fiatalember szolgált megannyi fénykép témájául. A Panasonicnak külön vetítőterme volt, ahol többek között a 4K (ill. az új GH5 modell kapcsán a 6K) fotózás és videózás rejtelmeibe vezettek be olyan előadók, mint Nick Driftwood vagy a nemrég Budapesten is járt Jacob James.

Természetesen kinn volt a Sigma (de a Tamron nem), a Manfrotto, a PeakDesign, a Lowepro, a Vanguard, a Laowa (s vele az általam annyira várt, de csak pár hét múlva elérhető 7,5mm f2-es, ultranagy látószögű micro 4/3-os objektív), és még számtalan más, fotós holmikat gyártó cég, megannyi nyomtatómárka, nyomda, mindenféle fotós szolgáltatással foglalkozó kisebb-nagyobb vállalat. S persze az angol fotósboltok színe-java is, olyan akciókkal, amilyenekről itthon csak álmodhatunk, szóval a könnyem is meg a nyálam is csorgott. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nálunk, köszönhetően az átkozottul magas vámdíjaknak és ÁFÁ-nak, esély sincs rá, hogy ilyen remek árakon kaphassunk mindenféle cuccot a Photoexpón, mégis elszomorító volt látni, hogy egy olyan országban, ahol az átlagos életszínvonal messze meghaladja a miénket, ennyivel olcsóbban lehet megvenni jószerével bármit. (Bár azt azért hozzátenném, hogy néha a magyar forgalmazók is kitesznek magukért, hogy mást ne mondjak, a Panasonic G7-emet olyan áron vettem itthon, a gép megjelenésekor, ami az akkori legolcsóbb volt széles e világon!)

Számos standnál voltak különféle modellek, fotózható emberek, ám feltűnt, hogy viszonylag kevés a lengén öltözött hölgy, és nagyon sok helyen nem csupán odaállították az adott figurát a kamerák és lámpák kereszttüzébe, hanem egy-egy profi fotós tartott workshopot, előadást a segítségükkel. A különféle termekben zajló előadások különösen érdekesek voltak, nem álltak meg ott, hogy mondjuk a Photoshop használatáról vagy a természetfotózásról szóljanak általában, hanem konkrét projecteken keresztül meséltek minderről – pl. Ben Cherry expedíciójáról, melynek során a vadhattyúk vándorlását követték, s ennek kapcsán nemcsak fotózásról, de a 360 fokos filmezésről is szót ejtettek.

Szintén nagy élmény volt találkozni Gordon Lainggel, akinek Cameralabs.com nevű oldalát bizonyára sok, angolul tudó magyar olvasó is ismeri. Gordon rendkívül alapos, mégis olvasmányos és jól érthető teszteket ír a különféle kamerákról és objektívekről, melyekben a mindennapi használhatóságot helyezi előtérbe, ezáltal rendkívül hasznosak a cikkei azoknak is, akiknek a fotózás csupán hobby. Gordon most megjelent első könyvét dedikálta a Show-n. Az In Camera című kötet arról szól, hogyan lehet úgy fotózni, hogy minden utómunka nélkül, jpg-ben is megállja a helyét a kép. Ennek illusztrálására több, Budapesten készült fényképe is bekerült a könyvbe, merthogy évente ellátogat hazánkba. Kedves, mosolygós ember, de jószerével mindenki, akivel csak találkoztam és szót váltottam, rendkívül barátságos volt. Az eladók készséggel válaszoltak minden kérdésre, sehol nem okozott problémát, ha bármit ki szerettem volna próbálni (sőt, a Panasonicnál egy csereakkumulátort is kaptam, minthogy a sok fotózás közepette kezdett lemerülni a tesztelésre kapott GH5-é!), s bár tülekedés több helyen is előfordult, de negatív élmény sehol nem ért.

Mindez 18 (elővételben 15, kuponnal 13) fontba került, de még egy tízest le kellett szurkolni, ha valaki a Super Stage-ben lévő előadásokat is meg akarta nézni. Ott az igazi nagy nevek szerepeltek, mint pl. Alex Webb, akinek nemrég nyílt kiállítása a Műcsarnokban, Albert Watson, Jill Furmanovsky, Nadav Kander, Joe McNally (akivel fotós sétára is be lehetett nevezni!), ill. egyik legnagyobb kedvencem, Sebastião Salgado, aki viszont mély bánatomra kedden tartott előadást, s nem szombaton, amikor én a PhotoShow-n jártam. Erre mondják, hogy mindent azért nem lehet…

De volt azért még extra érdekességben részem, ugyanis a NEC egy másik csarnokában ugyanekkor zajlott az MCM Birmingham Comic Con, vagyis a képregényes szubkultúra találkozója. Ez számos fotósnak adott remek témát, hiszen a Conra özönlöttek a cosplayerek, vagyis a szuperhősnek, mangafigurának vagy épp főgonosznak beöltözött fiatalok. Jokerből, Alienből vagy StarWars rohamosztagosból egy kisebb háborúra elegendőt láttam, de még náluk furább fazonokat is sikerült lencsevégre kapni.

A Show-n töltött 6 óra után holtfáradtan, de feldobott hangulatban tértem vissza a szállásomra. Este, a birminghami csatornák között sétálva, szabad éttermi asztalra vadászva számos fotóssal találkoztam. Látnivalóan nem csak rám hatott inspirálóan a rendezvény, és végül is ez a legjobb egy ilyen buliban: ha az ember kedvet és új ötleteket kap tőle a fotózáshoz.