Kézbe véve
Ahogy az a zoom átfogásból és az f/2-2,8-ból sejthető, ez bizony egy megtermett objektív. 89 x 158 mm a mérete (s a hossza nyilván nő valamennyit, ha 35-ről 150mm-re tekerjük), súlya pedig 1165 gramm. Az elég combos, de létezik ennél nehezebb darab. Ha állványon használnánk, úgy javasolt megbízható, strapabíró darabra tenni, pláne mivel nem jár hozzá állványgyűrű. Ugyanakkor meglepő módon jól kezelhető volt még a nem túl masszív fogású Sony A7C vázon is, mellyel teszteltem.
Jár az objektívhez egy szirom alakú napellenző, mely egy kis kapcsolónak köszönhetően megbízhatóan rögzül mindkét állásban.
A frontlencse, melyre 82mm-es szűrő tekerhető, vízálló, az objektív többi része viszont csak nedvességálló. Ez kb. annyit tesz, hogy némileg nedvesebb körülmények között használható az üveg, de esőbe azért ne vigyük ki.
Az objektív elejére került a hangsúlyos, szépen működő kézi élességállító gyűrű. Majd jön a kapcsolók és gombok, sőt USB-C csatlakozók „övezete”. Van itt több funkciógomb is, melyeket a külön kapható Tamron Lens Utility nevű bigyó segítségével lehet frissíteni, s vázon belül programozni. Ez azért elég klassz plusz. Itt kapott helyet az AF/MF kapcsoló is, annak hasznosságát sem kell külön méltatnom.
A Lock gomb is jól jöhet, mellyel lezárhatjuk a zoomolást, hogy pl. ha függőlegesen tartjuk az obit, ne mozduljon el. Nem mintha ez előfordult volna, míg nálam volt a „kicsike”.
A bajonetthez legközelebb pedig a zoomgyűrűt találjuk, a legfontosabb gyutávok jelölésével. Maga a bajonetti rész jóval keskenyebb, mint az objektív zöme, így kisebb vázon, ha azt lerakjuk vízszintes felületre, némileg emeltebb lesz az eleje.
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 640, gyújtótávolság: 150 mm
Tapasztalatok
A legtöbb rendszerben megtaláljuk a 70-200mm-esnek megfelelő, teljes zoom tartományban f/2,8-as legtágabb blendét adó, profiknak szánt objektíveket. Ezek jellemzően a 24-70mm-es, riporterzoomnak is nevezett üvegek társai, ill. sok olyan fotós feladat van, amelyhez ezekre van szükség.
Ám a Tamron 35-150-es nem ilyen. De nem is olyan, mint pl. a Sony FE 24-105mm f/4 G OSS névre hallgató üveg. Tele oldalon többet ad, nagylátó oldalon kevesebbet. Legtágabb blendén meg 1 ill. 2 fényértékkel többet.
Hogy ebben mi a pláne? Nos, használat közben én úgy tapasztaltam, hogy bár nagy rajongója vagyok a 24mm körüli nagylátószögnek, nagyon ritkán éreztem hiányát. Az a 35mm a kisfilmes gépek hőskorában A Nagylátószög volt, most úgy a nagylátó meg a normál közti átmenetnek számít, mindenesetre ha olyan a téma, ami nem fér bele, de tudunk hátrább lépni néhányat, akkor jó esetben megoldottuk a problémát.
Arról nem is szólva, hogy 35mm-en van meg az f/2-es legtágabb rekesz, aminek köszönhetően kevés fényben különösképp remekül használható az objektív. Nyilván f/2-n a mélységélesség keskeny lesz, de némi időráfordítással ki lehet tapasztalni, hogy tudjuk elérni, hogy minden klappoljon.
Szimpla részlet 35mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/2, ISO: 1250, gyújtótávolság: 35 mm
Tehát nagylátó oldalon jóval több mindenre használható az objektív, mint a 70-200-asok. Portrézásra nyilván tökéletesen megfelel a kb. 75-135mm körüli tartomány. A 150mm-es tele vége persze nem annyira „messzelátó”, mint a 200, pláne a 300mm-es obik, így pl. madárra akkor érdemes ráfogni, ha jóban vagyunk az illetővel, és nem repül el már attól, hogy levegőt veszünk. De koncerteken, előadásokon eszményi választás lehet ez a Tamron objektív, de akkor is, ha a tájat vagy a várost nagylátóval és a részleteket kiemelő telével is szívesen fotózzuk. Hogy nem nevezném tökéletes turista zoomnak, az a méretének-súlyának köszönhető – de az ára (650 ezer Ft) is jelzi, hogy inkább profiknak szánták.
Szimpla részlet 150mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1250, gyújtótávolság: 150 mm
60-70mm-en már „csak” f/2,5 a legtágabb blende (míg a legszűkebb f/16-ról f/20-ra változik, 100mm körül pedig f/22-re). Érdekes módon talán ez a 60-75mm körüli az a gyújtótávolság, amelyen faltól falig a legélesebb képet kapjuk. A legnagyobb látószögön ill. a legtelébben tapasztalni leginkább, hogy a szélek esetleg lágyabbak lesznek a legtágabbra nyitott rekesz mellett, de senki ne gondoljon használhatatlan lágyságra. Középen meg gyakorlatileg minden(!) állásban pengeéles képet kapunk, de olyat, ami veri a mezőny jókora részét.
A bokeh a legtöbb állásban és tág rekeszen elég szép, portréhoz is. Nyilván egy fényerősebb fix még jobban elmossa a hátteret, de megeshet, hogy cserébe portréalanyunknak csupán a szembogara lesz éles, minden más meg lágy a túl tágra vett blende miatt.
Az autófókusz sebességére és csöndességére nem lehet panasz, az újabbkori Sony masinák eszméletlen gyors követőfókuszával sem volt gond. Működik a DMF, vagyis a direkt kézi élességállítás is, amikor az autófókusz is teszi a dolgát, de manuálisan is finomíthatunk rajta.
Szimpla 9x
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/2,2, ISO: 1250, gyújtótávolság: 48 mm
A Tamron 35-150-est nem makrózásra találták ki, mert a legkisebb tárgytávolság 33 cm 35mm-en, 85 cm 150mm-en, ami nagyjából ugyanannyinak fog látszani a képen. Persze a full frame képekből (pláne, ha a Sony A7R vagy egyéb, ultranagy felbontású szenzorral szerelt gépeit használjuk) bőven lehet vágni.
Ha van valami, ami hiányzott néha, az a stabilizátor. De ebben az újabb Sony vázakba szerelt stabi segít, meg az is, hogy olyan masszív az objektív, hogy amúgy is kénytelen az ember rendesen megmarkolni.
Az Operaház mennyezete 35mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2500, gyújtótávolság: 35 mm
Parsifal
Szeretnék külön szólni a Tamron objektív koncerteken ill. előadásokon való használhatóságáról. Túl azon ugyanis, hogy kipróbálhattam az általam gyakran fotózott kis klubos környezetben (egy koncerten a Szimpla Kertben, ahol nem világítja meg reflektorerdő a színpadot, viszont közel lehet menni a zenészekhez), és tökéletesen muzsikált, más terepen is bevethettem az üveget.
EiLEMA koncert a SzimplaROCKS-ban
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2500, gyújtótávolság: 95 mm
Lehetőségem nyílt részt venni a nemrég gyönyörűen felújított Magyar Állami Operaház Parsifal című előadásának fotós próbáján, amely egészen más közeg. A színpad hatalmas és nagyon mély. Közte és a nézőtér között pedig ott húzódik a zenekari árok. Így még az első sorból fotózva is jellemzően egész alakos képek születtek 150mm-en is.
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2000, gyújtótávolság: 150 mm
Itt tehát hiányzott egy kicsit az a plusz 50mm, ami a 70-200-as ágyúk esetében adott. Azonban, ahogy a tesztképeken is látni, bőven van lehetőség vágni a képekből, pláne, ha internetre szánjuk őket. Ezzel együtt, ha olyan rendezvényeket fotózunk, ahol közelebb lehet menni a színpadhoz, mint az Operában (és lássuk be, a színházi előadások és koncertek zöme ilyen), elég lesz a 150mm is.
50%-os nagyításban
100%-os nagyításban
Összegzés
A Tamron egyedi zoomja rendkívül jól használható darab. Ha nincs szükségünk nagyon nagy látószögre (pl. 24mm), sem pedig nagyon nagy telére (200mm és felfelé), akkor ez a 35-150mm-es üveg hetekre a vázon ragadhat. Közel nagylátótól azért elég messzire látó teléig minden látószöggel szolgál, mellé nagy fényerővel (pláne 35mm-en, ahol f/2 a legtágabb blende), gyors és pontos AF-fel – szinte több az a fotós feladat, amire használható, mint amire nem. Persze nagy és nehéz, és az ára is, de pl. a többé-kevésbé hasonló (bár eleve teléről induló) Sony 70-200mm f/2,8-as üvegből a régebbi verzió is bő 200 ezerrel drágább. Ezzel együtt is főleg profiknak való, rendezvény/koncertfotósoknak egyenest szinte tökéletes.
Értékelés: 4,9 pont
Pro:
- a nagylátó/normál látószögtől a közepes teléig tartó zoom rengeteg feladatra jól használható
Kontra:
- nehéz és nagy
Technikai adatok
Tamron 35-150mm F/2-2.8 Di III VXD
Elérhető bajonett(ek): Sony FE
Gyújtótávolság: 35-150mm
Legnagyobb blende: f/2 (35mm-en), f/2,8 (150mm-en)
Legkisebb blende: f/16 (35mm-en), f/22 (150mm-en)
Objektív felépítése: 21 lencsetag 15 csoportban
Lamellák száma: 9
Látószög: 63,4-16,4°
Legkisebb tárgytávolság: 33 cm (nagylátó végen), 85 cm (tele végen)
Szűrőmenet: 82 mm
Méret: 89,2 x 158 mm
Tömeg: 1165 gramm
Stabilizátor: nincs
Időjárásálló: részben
Paddy
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 320, gyújtótávolság: 150 mm
Köbüki a Szimplában
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/6 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1250, gyújtótávolság: 150 mm
Rémszarvas a Szimplában
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/8 mp, rekesz: f/2,5, ISO: 1250, gyújtótávolság: 44 mm
EiLEMA koncert a SzimplaROCKS-ban
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/2, ISO: 2500, gyújtótávolság: 36 mm
Opera-részlet 36mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2500, gyújtótávolság: 36 mm
Opera-részlet 150mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2500, gyújtótávolság: 150 mm
Az Operaház csillára 85mm-en
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2500, gyújtótávolság: 85 mm
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1250, gyújtótávolság: 150 mm
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/4, ISO: 1000, gyújtótávolság: 129 mm
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 2000, gyújtótávolság: 150 mm
Wagner: Parsifal, Magyar Állami Operaház – részlet
Váz: Sony A7C. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/2,2, ISO: 1600, gyújtótávolság: 56 mm
(-)