Panasonic Lumix S5 II teszt

Uzseka Norbert | 2023. Március 09., Csütörtök 08:00

Panasonic Lumix S5 II teszt
A Panasonic végre meglépte, amit olyan sokan vártak és reméltek: az S5 II az első fényképezője, melybe fázis-különbség érzékelős fókuszrendszer is került. Lássuk, hogy ez mivel jár, s egyáltalán milyen ez a „belépőnek” szánt full frame gép!

A Panasonic, bár a fotográfia történetének egészét nézve viszonylag későn kezdett cserélhető objektíves fényképezők gyártásába, mégis úttörő volt, mikor 2008-ban, az Olympusszal karöltve elindította a micro 4/3 rendszert. Mi több, a Panasonic Lumix DMC-G1 volt az első tükör nélküli rendszerfényképezőgép is (MILC, mirrorless, és így tovább). Az azóta eltelt időben számtalan forradalmi újítás jelent meg, s miközben a digitális tükrös gépek (DSLR) kora csaknem leáldozott, és még a klasszikus nagy fényképezőgyártók (Canon és Nikon) is beszálltak a tükörnélküli világba (s mára fel is vették a versenyt a korábban ébredőkkel), a Panasonic sokak szemében mintha lemaradt volna. Nem mintha gyenge, elavult gépeket gyártottak volna valaha is, rengeteg innovációt hozott be a Pana, s mind a micro 4/3 rendszerben, mind a néhány éve beizzított, L-bajonettes full frame rendszerben szuper termékekkel jelentkeztek. Ám egy dologban eddig nem engedtek, kitartottak az amúgy egyre jobbra reszelgetett DFD (Depth From Defocus), azaz kontrasztérzékelő autófókusz rendszernél. Mely egyébként szuperül működik statikus téma fotózásakor, és mozgó témát is le tud követni – csak nem olyan fürgén és megbízhatóan, mint a fázis-különbség érzékelésén alapuló élességállítás. Melynek terén amúgy sokáig a tükrös gépek voltak a legjobbak, de mára Sony, Fujifilm, OM System (volt Olympus), Canon és Nikon tükörnélküli gépek is hozzák a profik által várt szintet.

Az S5II-be tehát végre bekerült ez a csoda is. Hogy ez elég ok-e arra, hogy a fotós szakma pezsgőt bontson, avagy, hogy aki eddig más gyártó gépei felé kacsingatott, az most biztosan a Panát veszi-e, annak eldöntése nem e teszt feladata. De arról van mit mondanunk, mi egyéb jó van még ebben a gépben.

 

web_panaS5IImonitorkihajtva.jpg

 

Kézbe véve

Jobb, ha már itt megvallom, hogy magam Panasonic felhasználó vagyok, micro 4/3-os gépeim vannak, azokat gyűröm a legtöbbet, és ha nem is fanboy szinten rajongok értük, de szeretem, és okkal tartok ki mellettük. Így nekem az S5 II-t kézbe fogni rendkívül otthonos érzés, akkor is, ha a G80-am ennél azért kisebb és könnyebb, s a gombok-tárcsák kiosztása is eltérő némileg.

 

134,3 x 102,3 x 90,1 mm a mérete, akkuval-kártyával 740 gramm a súlya. Van ennél kisebb-könnyebb full frame-es tükörnélküli gép jó pár, de olyan jó és kényelmes a fogása, hogy nem érzek hátrányt. Akárcsak a GH6 (a Pana csúcsgépe a micro 4/3 rendszerben), az S5 II is mély markolattal lett szerelve, melynek belső részén van egy vonal is, amiben még jobban meg tudnak kapaszkodni az ujjak. A gép bír némi nedvességet, port és -10 fokot, persze hogy ezeknek kitegyük, a rátekert objektívnek is időjárásállónak kell lennie.

 

Hanem a gép mélysége nem csak emiatt 90mm, hanem az elektronikus kereső is jobban kitüremkedik hátrafelé, mint ahogy az a tükörnélküli világban jellemző. Ennek az oka az, hogy ide építették a szellőzőrendszert, mely a hosszas videózás során felmerülő túlhevülést hivatott kiküszöbölni. Az egy évvel ezelőtti GH6-on ez a hátsó monitor alá került, az S5-é szerencsésebb megoldásnak tűnik, pláne mivel így csökken annak az esélye, hogy fotózás közben az orrunkkal megnyomjuk az érintésérzékeny monitort.

 

web_PanaS5IIteteje.jpg

 

Nem sorolom végig a kezelőszerveket, csupán az érdekesebb, extrább vagy újdonságnak számító részletekről szólnék. Meg persze a gép tetején jobb oldalon található, szép piros gombról, ami nem az atombombát indítja, hanem a videófelvételt. Ez már szinte védjegye sok Panasonic gépnek.

 

A gép tetejének bal oldalán lévő tárcsán vannak azon fotósmódok, melyekkel a készítendő képek sűrűségét lehet beállítani (egy kép, kétféle sorozat, időzítő, timelapse), és ide került a nagy felbontású mód is, amiről később.

A módválasztó tárcsán a szokásos PASM és automata mellett három saját beállítást állíthatunk (C1-3), és további két állás van a különféle videós módokra.

 

A markolaton fölül-elöl van a kioldógomb, utána egy sorban három apró, de jól elhelyezett gomb a fehéregyensúly (WB), az érzékenység (ISO) és az expo-korrekció részére. Amint megszokja az ember, melyik hol van, nyomban meg is szereti ezeket.

 

Hátul a teljesen előre is kihajtható monitor foglalja a legtöbb helyet. A szokásos választótárcsán, Menü/beállítás gombon (a barátainak csak OK), egyebeken kívül kapunk Q gombot a gyorsmenühöz (szintén remek és hasznos extra). Az apró, pöttyözött joystick kapcsán újdonság, hogy a fel-le, jobbra-balra irányokon túl átlósan is lehet vele mozgatni a fókusznégyzetet. Magam eddig nem sűrűn használtam egy gépen sem ezt a kis bigyót, de így már sokkal hasznosabbnak találtam.

 

web_PanaS5IIhatul.jpg

A gép hátulról nézve bal oldalán két kis „ajtót” találunk, a kisebbik a fejhallgató és mikrofon aljzatait rejti, a nagyobbik a HDMI ill. USB csatlakozóké. Utóbbival lehet tölteni is a gépet, akár konnektoron keresztül is, de külön töltő nem jár hozzá. Ez a két ajtó nem tűnik valami masszívnak, bár rendben záródnak, de csak remélni tudom, hogy a hosszabb távú használat sem kezdi ki őket. Továbbá errefelé nyílik a monitor, aminek útjában lesznek a gépbe alkalmasint dugott kábelek (pl. ha önmagunkat filmezve vloggerkedünk).

A másik oldalon van a két memóriakártya foglalat jóval strapabíróbbra alkotott ajtaja. Ide csak SD kártyát lehet tenni (de a leggyorsabb UHS-II-ből is kettőt), CF Express-t (mint a GH6-ban) nem.

 

Az akkumulátort a gép alján lehet behelyezni. Hivatalos mérés szerint 370 fotó lőhető egy töltéssel, ami nem épp világelső (pl. az elődmodell S5 440-et tud), de nem rossz az sem. És az S5-höz kiadott portrémarkolat a II-eshez is jó, s abba tehető még egy aksi.

 

720_20230220_1052051kupakok.jpg

Kupaktanács

Objektív: Panasonic Lumix S 14-28mm F/4-5.6 Macro. Záridő: 1/20 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 125, gyújtótávolság: 28 mm

 

 

Tulajdonságok, felszereltség

A kamera szenzorán 24,2 megapixelt találunk. Van ennél több pixeles, úgymond nagyobb felbontású full frame kamera is, de általánosságban ez is bőven elég.

 

Lássuk a legfontosabbat, az autófókuszt!

779 fókuszmező segíti az élességállítást (az elődmodell S5-ben 225 van), ami amúgy hibrid: a rég várt fáziskülönbség-érzékelős AF mellett a kontrasztalapú is itt van, s a kettő együttműködik egymással. Amiben a fáziskülönbség-érzékelős autófókusz jobb a DFD-nél, az a gyorsan mozgó témák követése. Nem elég persze a fókuszálást követőre tenni, jellemzően a fókuszmódot is át kell állítani egyszeresről folyamatosra (AFC), és érdemes sorozatlövésre tekerni a bal fölső tárcsát.

Úgy tapasztaltam eddig, hogy a DFD-s AF elég megbízhatóan követ pl. futó embert is, de gördeszkán vagy biciklin gyorsan elsuhanó témánál már kevesebb lesz az éles kép. Az S5 II-vel sokkal több használható képet sikerült lőnöm ilyen gyors vagy ezeknél is sebesebb témákról (amilyen pl. a szuperszónikus sebességű kutyánk), mint ahogy mondjuk a Panasonic G80-ammal szokott sikerülni.

Arra nem volt módom, hogy összehasonlítsam az S5 II követőfókuszának hatékonyságát más rendszerbeli gépekkel, de korábbi tapasztalataim alapján úgy látom, kb. hozza a különféle, újabb Sony A7 gépek szintjét.

Tehát ennek az új, hibrid autófókusz rendszernek elsősorban azon fotósok látják hasznát, akik gyorsan mozgó témákat fényképeznek, legyenek azok állatok, sportoló emberek, motorsportok, vagy mondjuk a saját, játéktól megvadult gyerekeik.

 

720_20230222_1052294_gordeszka.jpg

Deszkás követő autófókusszal

Objektív: Panasonic Lumix S 14-28mm F/4-5.6 Macro. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/13, ISO: 160, gyújtótávolság: 14 mm

 

A másik nagy erénye ennek a fajta AF-nek videózásnál jelentkezik. Sok filmes csak a kézi élességállításban bízik, és esze ágában sincs a gépre hagyni a fókuszálást. Vannak azonban műfajok, témák, alkalmak, amikor mégis erre van szükség. A kontrasztalapú AF ilyenkor, főleg, ha a téma mozog, hajlamos „előre-hátra” élesítgetni, mielőtt megtalálja a fókuszt. A fáziskülönbség-érzékelős rendszer ennél sokkal magabiztosabb, a szakszóval „huntingolásnak” hívott, csúf jelenség sokkal ritkábban és kevésbé látványosan jelentkezik. Ennek legjobban alighanem a vloggerek fognak örülni, akik a kamera előtt beszélnek bármiről, ám közben mozognak is (legyen az a mozgás heves bólogatás, vagy épp a képmező két széle közötti bármiféle tornamutatvány). De nyilván a már említett megvadult gyerekeket videózó szülők is nagy könnyebbségnek érzik majd, hogy rábízhatják a melót az AF-re, és az ő dolguk csupán annyi, hogy loholjanak a kölykök után, s a képmezőben tartsák őket.

 

Ahogy manapság már illik, van néhány témakövető mód is: ember, arc/szem, állat és ember, ezek elég hasznosak és megbízhatóak. Utóbbinak az a lényege, hogy miközben a gép jó esetben észleli, ha a képmezőben felbukkan egy állat, de egyúttal azt is fogja, ha ember lép a kompozícióba, s lehetőséget ad, hogy inkább arra fókuszáljunk.

 

 

720_20230224_1052568_Eilema_.jpg

EiLEMA koncert a Kék Yukban

Objektív: Panasonic Lumix S 20-60mm f/3.5-5.6.. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 10000, gyújtótávolság: 28 mm

 

ISO

Az érzékenység 100 és 51.200 között állítható alapból, de kiterjeszthető 50-re ill. 204.800-ra. Előbbi esetben, erős fények mellett, számíthatunk némi dinamika veszteségre, utóbbinál meg zajosodásra. Mindazonáltal 6400-as ISO-ig minimális a zaj, s még afölött sem ordenáré. Nem mondom, hogy 10.000-es ISO környékén nem látszik meg, de a gépből kijövő jpg-ek sem vészesek, utómunkával is el lehet érni szép eredményt. Nyilván ha neten tesszük közzé az adott fotót, akkor bátrabban lehet elengedni a sokezres ISO irányába az érzékenységet, mint ha nagy méretben nyomtatnánk, de mindenképp lenyűgöző a gép zajtűrése.

 

    1 / 2  Következő >   Utolsó >>

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.092397 másodperc.