Régebben a micro 4/3 rendszerben az volt a felállás, hogy az Olympus a gépvázba, a Panasonic az objektívbe szerel stabilizátort. Ez számottevően a 2015 nyarán bemutatott Panasonic GX8-cal változott meg, abban debütált a Dual I.S. nevű stabilizáló rendszer (a GX7-ben még csak gyenge, kéttengelyes stabi volt).
A Dual arra utal, hogy a váz és az objektív stabilizátorát köti össze ez a megoldás. Hogy ez a korábbi Pana objektívekkel is működjön, azt jobbára firmware frissítéssel oldották meg. Kivéve a Lumix G sorozat négy zoom lencséjét, melyeknél ez nem volt kivitelezhető. Ezekből frissített verziót adtak ki. Kettőt (12-35mm f/2.8 II, 35-100mm f/2.8 II) már teszteltünk, s a további két nagyteléből most a "rövidebbikről" lesz szó.
Különbségek az I. verzióhoz képest
Telezoomok terén egyébként nem áll rosszul a micro 4/3 rendszer, még elérhető árú, cserébe kevésbé fényerős vonalon sem. Hogy melyik igazán jó, arról megoszlanak a vélemények, de tény, hogy a 45-200-as első verziója kapott kritikákat is a dicsérő szavak mellé.
A II-es változat nem csupán abban mutat előrelépést, hogy kapcsolódik a vázba épített stabihoz, de abban is, hogy mérsékelten időjárás-, csepp- és porálló, és mínusz 10 fokig lehet vele fotózni. Ezek nagyon jó hírek, az talán kevésbé, hogy az optika felépítése mit sem változott, s így nem biztos, hogy élesebb képet ad. Márpedig a legtöbb szó ezen a téren érte az első kiadást, meg hogy nem túl fényerős.
Veréb – rigó találkozó
Váz: Panasonic GX9. Záridő: 1/400 s, blende: f/9, ISO: 400, fókusztávolság: 200mm
Használati tapasztalatok
A magam tapasztalatai azt mutatták, hogy a II-es verzió általánosságban véve szép képet ad, az élességgel leginkább maximális tele állásban, vagyis 200mm-en volt problémám – ahogy az már az efféle tele zoomoknál lenni szokott. Azért annyira nem vészes ott sem, középen becsületes, széleken megteszi. Ha pedig nem tekerem ki a végéig, akkor általában rendben van az objektív képe. A legélesebb jellemzően f/5,6-f/8-as rekesz körül, de jobbára az f/11 is adja.
Ami inkább problémás volt, az a fényerő. És itt jön a képbe a Dual I.S., ami akár 5 fényértéket is meg tud fogni. Maximális tele állásban bizony még egy ilyen, az átfogásához mérten kicsi és könnyű objektív esetében is igen rövid az a záridő, amit kézből ki lehet tartani. Míg egy nagylátószögű objektívnél az 1/30, biztosabb kezűeknek akár 1/15 másodperc is elérhető állvány nélkül, egy kisfilmes értéken 400mm-es objektívnél már az 1/250 másodperces záridőhöz is kell némi koncentráció. (Merthogy van ez a reciprok szabály, hogy a fókusztávolság fordítottja az a záridő, amit általában ki lehet tartani kézből.) Ehhez képest 1/15 sec is elérhető ezzel az obival és a megfelelő vázzal. Az azért elég klassz, nem?
Persze, attól függ. Ha mondjuk madarakat ill. vadállatokat fotózni megyünk az objektívvel, vagy kémkedni (egy ekkora tele két alapvető felhasználási területe), akkor szép és jó, hogy kézből kitartunk egy-tizenötödöt, de ha fotónk alanya mozog, akkor már nem biztos, hogy ez elég lesz. Márpedig a madár, a vad, vagy a hülye szomszéd szinte biztosan nem marad nyugton csak azért, hogy elkészíthessük róla életünk képét. Ahogy a streetfotósok egyszereggye is mondja, mozgó embert fotózni min. 1/125, de inkább 1/250 másodpercen lehet úgy, hogy ne legyen bemozdult a kép.
Fourtissimo koncert
Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/100 s, blende: f/5,6, ISO: 800, fókusztávolság: 124mm
Hogy rövidebb záridőt használassunk, ahhoz magasabb érzékenység és/vagy tágabb rekesz kell. És bár esetünkben 200mm-en a legtágabb f/5,6-os blende egyáltalán nem rossz, valószínűbb, hogy az ISO-hoz is hozzá kell nyúlnunk. Azt meg ugye nem viseli olyan jól a micro 4/3 rendszer kisebb érzékelő lapkája. Magam egy szabadtéri rendezvényen fotóztam az objektívvel, és azt tapasztaltam, hogy az este közeledtével, de még a szürkület előtt már fel kellett húznom az érzékenységet 1600-ra, hogy a színpadon mozgó muzsikusok ne legyenek életlenek, de még így is relatíve kevés kép lett elég éles.
Így tehát a Pana 45-200-ast akkor a legjobb használni, ha bőviben vagyunk a fénynek, ill. ha a téma nem mozog túl gyorsan. Akkor viszont tényleg jól muzsikál.
Az autófókusz megbízható és gyors, az élesség jobbára rendben van, és az sem mellékes, hogy a maga 370 grammjával és 45mm-en 10 centis hosszával (200mm-re kitekerve úgy 15-16 centi, ha meg a napellenzőt is rárakjuk, kb. 20 centis) egyáltalán nem nevezhető túl nagynak és nehéznek – még rendszeren belül sem.
M.É.Z. koncert
Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/200 s, blende: f/4, ISO: 800, fókusztávolság: 45mm
Madarászáshoz persze szükség van a 200mm-re, és sokszor még az sem elég, egyébként viszont ezzel a zoom átfogással ez egy roppant sokoldalúan használható objektív. A 45mm ugye ekv. 90mm, tökéletes a portrékhoz (és f/4-es blendén, ügyesen komponálva a háttérelmosás is meglesz). Természet- és tájkép fotózáshoz is jól használható üveg ez, persze jellemzően nem arra, hogy az egész erdő beleférjen, de egy adott fáról remek közelit tudunk majd készíteni – vagy bármi olyan részletről, amit szeretnénk kiemelni.
A teleobik ebben nagyon jók: a részletek kiemelésében, abban, hogy akár teljesen elkülönítsünk valamit a környezetétől. Ez sajátos képi- és hangulati világot kölcsönözhet a képeinknek. Míg egy nagylátószögű objektívvel készült fotónál úgy érezhetjük, szinte ott vagyunk, ahol a fotó készült, és ami közel van a géphez, az nagyobb, ami távol, az pedig kisebb, mint a valóságban, addig a tele valahogy összenyomja a teret, mégis világosan mutatja a méretarányokat. Egyúttal sok esetben kicsit „elidegeníti”, eltávolítja a nézőt a fotó témájától. Jól alkalmazva ez előny, de ha még nem szoktunk hozzá, hátrány is lehet.
További fontos jellegzetessége a teléknek a kis mélységélesség. Mint minden, ez is lehet hasznos és zavaró. Ha például egy vadnyulat fényképezünk, és ügyesen fókuszálunk, akkor remek háttérelmosású, látványos képet készíthetünk így. Ha viszont azt szeretnénk, hogy a nyúl és a nyúlon túl a végtelenig minden éles legyen, akkor a háttértől és a nyúl hozzánk való távolságától függően megeshet, hogy akár f/16-on sem lesz minden éles. Nem állítom, hogy emiatt nehezebb telével fotózni, mint a nagylátószögű vagy normál obikkal – egyszerűen csak más. Máshogy kell komponálni, máshogy kell tartani a gépet (Dual IS ide vagy oda), jobban oda kell figyelni az élességre, és mindezek miatt a legtöbb esetben sokkal jobban kell tudni előre gondolkodni, megtervezni, hogy mit és hogyan akarunk meglőni. Ez azonban nem ördöngösség, a net és a könyvek tele vannak oktató anyagokkal, de a legjobb, ha megyünk és gyakorlunk.
Sétakocsikázás
Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/200 s, blende: f/4, ISO: 400, fókusztávolság: 45mm
Visszatérve a 45-200-asra, a tipikus tele témák közül csak ott nehézkesebb, ahol kevés a fény, ill. ahol nagyon gyorsnak kell lenni (mint a sportesemények), de odafigyeléssel és megfontolt tervezéssel még ezekben a helyzetekben is lehet vele szuper képeket lőni. Mert ha vannak is pengeéles és kevésbé karcoló objektívek, végeredményben minden a fotóson múlik.
Összegzés
A micro 4/3 rendszer számos telezoomja egyikeként bőven van konkurenciája, de ha nem tervezünk kevés fényben fotózni vele, ellenben jól jön a csepp- és porálló kivitel, akkor mindenképp jó választás a felújított Pana 45-200-as. Vadakat, természetet fotózni, a nagy egész egy-egy kis részletét kiemelni remekül lehet vele, portrézásra sem utolsó. Nagy előnye, hogy se nem túl nehéz, se nem túl nagy, és az ára is barátságos. Emellett Dual I.S. stabilizátorral szerelt Panasonic vázon 5 fényértéket is megfog a stabija. Ugyanakkor tény, hogy találni olyan optikát, mely ennél élesebb képet ad – igaz, jellemzően többe is kerül.
Értékelés: 4 pont
Pro:
- sokoldalúan használható
- relatíve könnyű, kicsi és olcsó
- mérsékelten időjárásálló
- Dual I.S. 2 stabilizátor
Kontra:
- lehetne élesebb is a képe (főleg 200mm-en)
A fenti és további tesztfotóink megtekinthetőek nagy méretben a kapcsolódó Flickr albumunkban.
Technikai adatok:
Panasonic Lumix G Vario 45-200mm f/4.0-5.6 II Power O.I.S
Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3
Gyújtótávolság: 45-200mm
Objektív felépítése: 16 lencsetag 13 csoportban (3 ED lencse)
Lamellák száma: 7
Látószög: 27°– 6,2°
Legkisebb blende: f/22
Legkisebb tárgytávolság: 100 cm
Szűrőmenet: 52 mm
Méret: 70 x 100 mm
Tömeg: 370 g
(-)
