Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25mm f/1.7 ASPH

Uzseka Norbert | 2019. Október 01., Kedd 10:00

Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25mm f/1.7 ASPH
A Panasonic és a Leica együttműködéséből eddig is csúcsminőségű optikák születtek, ám a 10-25mm-es objektív végképp egyedülálló darab, úgy átfogásban, mint fényerőben. Teszteltük, mire is képes.

A kisfilmes értéken 20-50mm-esnek megfelelő, és a teljes zoom tartományban f/1,7-es legtágabb rekeszt adó micro 4/3 bajonettes objektív egyedi termék a piacon, nincs még egy ilyen, de hasonló sem nagyon, s nem csak az MFT rendszerben, a többiben sem.

Ez az ultranagy látószögtől a normál látószögig terjedő zoom tartomány annyira kényelmes és hasznos, hogy jó eséllyel csak akkor veszi le az ember a gépről, ha teleobjektíves feladatot kell megoldania, ill. ha portrézna, bár távolabbi, a környezetet is bemutató portrénál az ekv. 50mm sem fogja torzítani az arcot.

Az f/1,7-es blende pedig olyan fényerős, amivel más zoom optikák nem is rendelkeznek a rendszerben, még a Panasonic és Olympus profiknak szánt zoomjai is max. f/2,8-as rekeszt tudnak (s egy részük azt is csak kezdőállásban), magyarán cikkem tárgya ezeknél is másfél fényértékkel fényerősebb. Ez sokkal inkább a fixek terepe, de ezzel a zoom tartománnyal azokból is kivált akár hármat is – erről lentebb.

 

Kézbe véve

Amint arra számítani lehetett ilyen tudás mellett, ez egy nagy és nehéz objektív, micro 4/3 rendszeren belül meg aztán végképp. 690 grammjával, 88 mm-es átmérőjével (amihez 77mm-es szűrőmenet jár) és 128mm-es hosszával pont az MFT rendszer egyik nagy előnyét (kicsi és könnyű) lövi ki. Ezzel együtt a fogása jó, ráadásul a zoomolás is alig valamit változtat a hosszán – a legkisebb 13mm körüli értékre tekerve.

Az objektív természetesen csúcsminőségű anyagokból készült, por- és cseppálló, de nagyobb mennyiségű víznek-esőnek ne tegyük ki, annyit nem bírnak a tömítései.

Az objektívhez jár egy nem túl méretes, mégis igen hasznos, szirom alakú napellenző, amit egy praktikus kis gomb rögzít.

A frontlencséhez közel találjuk a rekeszállító gyűrűt. Ez sajnos meglehetősen kevés objektíven található meg, de ez itt konkrétan a legjobb ever, amivel csak találkoztam. Videósok imádni fogják. Ha A állásba forgatjuk, akkor a gépvázról tudjuk állítani a blendét. Ha arról átváltunk, akkor pedig fokozatmentesen lehet tekergetni a rekeszállások között (1/3 FÉ-nként). Vagyis nem recseg bele a videófelvételbe. A rossz hír viszont az, hogy mindez csak megfelelő Panasonic vázakon működik, Olympuson nem. Mindkét gyártónak vannak ilyen specialitásai, amik csak a saját vázaikkal kompatibilisek, és én ezt sokkal inkább tartom öngólnak és csúf húzásnak, különösen, hogy egy részüket biztosan lehetne használni a másik vázain is némi ráfordítással meg firmware frissítéssel. Nem hiszem, hogy a mai, iszonyatosan erős fotótechnikai versenyben bárki megengedhet magának ilyen kivételezést…

 

720_20190915_1570296_.jpg

Macsek portré

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/800 s, rekesz: f/1,7, ISO: 200, gyújtótávolság: 25mm (ekv. 50mm)

 

Viszont szintén imádni fogják a filmesek (de a fotósok is) a kézi élességállító gyűrűt, melyet hátrahúzva váltunk manuális fókusz üzemmódba, s akkor bukkan elő a távolságskála is. Ez is túl kevés objektív sajátja, manapság szinte luxusszámba megy, és a modern digitális fényképezők fókuszkiemelő és belenagyító készségei mellett nem is tűnik annyira fontosnak, mégis jó élmény használni, videózáshoz különösen.

 

A bajonetthez közeledve találjuk a zoom gyűrűt, melyhez jár fókusztávolság skála is. Természetesen ez is olajozottan működik.

A bajonett maga az objektív legkeskenyebb része – a tubus aztán kiszélesedik, és még a Panasonic G80 vázán, tehát egy nagyobb méretű fényképezőn is akkora, hogy lejjebb lóg a gép aljánál. Talán csak a GH gépeken, a G9-en és az Olympus E-M1 vázain nem lóg túl az objektív – ez szerencsére nem befolyásolja, hogy állványon használjuk.

 

Stabilizátor nem került az objektívbe, és bár az f/1,7-es legtágabb rekesz sokszor szükségtelenné is teszi a stabit, azért csak jobb, ha olyan vázon használjuk, amiben van beépített stabilizátor.

 

720_20190914_1570082_10mm.jpg

Legtágabb látószög

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/2500 s, rekesz: f/5, ISO: 400, gyújtótávolság: 10mm (ekv. 20mm)

720_20190914_1570084_25mm.jpg

Legszűkebb látószög

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/250 s, rekesz: f/16, ISO: 400, gyújtótávolság: 25mm (ekv. 50mm)

 

 

Használati tapasztalatok

Hogy huzamosabb ideig ezzel az objektívvel fotózni fárasztó lehet, az borítékolható volt, és van az a fotós táska, amit át kell variálni, hogy beleférjen. De olyan jó a fogása, hogy a G80 vázamon nem volt igazi problémám vele – a kisebb GX80-on már inkább az objektívbe kellett kapaszkodni, szóval kis vázakon fura tud lenni.

 

Azt, hogy az az f/1,7-es rekesz mennyire jól tud jönni kevés fényben fotózva, talán nem kell külön elmagyaráznom. Óriási dolog, hogy egy ilyen zoomtartományban végig megvan ez. Az ezen blendén elérhető háttérelmosás álomszerű, és a keskeny mélységélesség is sok fotós feladatnál ill. témánál jól jön, erősítve a kép fotó-szerűségét, térhatását.

Az autófókusz is precíz és villámgyors, és az objektív az elvárható módon éles képeket készít. Legtágabb blendén is szuper éles középen, és nem kell sokat lerekeszelni, hogy eljussunk a legélesebb képeihez. Hanem a széleken nem annyira éles. Úgy értem, ott is éles a legtöbb állásban, de ritkán közelíti meg a képközepi borotvát. Mondhatni, ezen a részen érződik egy kicsit, hogy zoom objektívről van szó, de még ezek a képszélek is felülmúljákk sok más üveg tudását.

 

Az objektív középpontja 28 cm, ami elég becsületes közelieket tesz lehetővé, még ha nem is makró.

 

A 10mm-es legtágabb látószög elég széles, hogy nagyon sok minden beleférjen, és ha egyenesen tartjuk a gépet, akkor a függőlegesek sem mennek át ívbe a széleken sem. Tájak és épületek fotózására tehát nagyon is megfelel ez az objektív. Streetfotóhoz is nyilván jó a képességei alapján, más kérdés, hogy elég látványos méretű darab, így aki a lopakodó utcaifényképészet híve, az talál ennél diszkrétebb üvegeket is.

A nagy fényerő és a gyors AF miatt remekül használható koncerten is, főleg ha teljes színpados képet akarunk, ill. ha közvetlenül a színpad mellől tudunk fényképezni, szóval kis klubokban különösen jól muzsikál.

 

720_20190913_1560758_PearJam_-2.jpg

Pear Jam – Pearl Jam tribute koncert a Muzikumban

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/100 s, rekesz: f/1,7, ISO: 1600, gyújtótávolság: 10mm (ekv. 20mm)

 

Videózáshoz meg valószínűleg az egyik legjobb választás, amennyiben azokra a látószögekre/fókusztávokra van szükségünk, amiket ez a zoom felölel. A rekesz- és a kézi fókuszgyűrűk tökéletessé teszik a filmezéshez, egészen más élmény így videózni, mint a nem kimondottan erre tervezett üvegekkel.

Bár magam kipróbálni nem tudtam, több olyan véleményt is olvastam, hogy a filmesek körében oly nagy népszerűségnek örvendő Sigma 18-35mm f1.8 ART üveggel vetekszik a Pana-Leica 10-25-ös. Ez az APS-C szenzorra fejlesztett, micro 4/3-on átalakítóval működtethető objektív a nagy fényerő és a remekül használható zoom tartomány miatt olyan közkedvelt videós darab, mely egy kicsit nehezebb cikkem tárgyánál, ellenben kevesebb, mint fele annyit kell érte fizetni… Ám csak megfelelő (és nem olcsó) konverterrel használható az autófókusza (még ha ez filmezésnél mellékes is sokaknak). Meggyőződésem, hogy a Pana-Leica gyártói emiatt is fejlesztették ki ezt a 10-25-ös objektívet, mely jelenleg 660 ezer forintos áron érhető el.

 

Összehasonlítás

Ha a rendszerben elérhető zoom objektívekkel vetem össze, akkor egyrészt ott vannak az Olympus és a Panasonic részéről is elérhető, konstans f/2,8-as legtágabb blendét adó standard zoomok, amik viszont 12mm-ről indulnak, és számottevő ám az az ekv. 4mm különbség. Másrészt ott van az Olympus 7-14mm f/2,8 Pro objektívje, ami sokkal tágabb látószöget ad, de „tele” végén jóval szűkebb, ill. a szintén Panasonic Leica 8-18mm-es obi, ami viszont csak 8mm-en tudja az f/2,8-at, 18mm-re kihajtva már f/4-et produkál. Van viszont benne stabilizátor, kisebb, könnyebb, 67mm-es szűrőt fogad, s nem utolsó sorban jóval olcsóbb. A 18mm-es vége azért már-már normál látószöget ad, de így is eléggé más a koncepciója, mint a 10-25-ösnek. Mondom, ez egy egyedülálló üveg.

 

720_20190913_1560425_.jpg

Múzeum utca, Budapest

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/25 s, rekesz: f/1,7, ISO: 800, gyújtótávolság: 10mm (ekv. 20mm)

 

De nézzük meg, mi lenne, ha fényerős, ám könnyű és kicsi fixekkel akarnánk helyettesíteni!

(Az f/1,4-es és 1,2-es profi fixeket most hagyjuk, lévén sokkal drágábbak és nagyobbak, mint az f/1,7 körüliek.)

10mm környéki ultranagy látószögű fix szinte nincs is a rendszerben, pláne nem autófókusszal. Számolhatunk mondjuk az Olympus M.Zuiko Digital ED 12mm f/2 obival, vagy a Venus Optics Laowa 7.5mm f/2-vel, ami persze sokkal tágabb látószöget ad, autófókuszt viszont nem. Előbbiért jelenleg 211 ezer forintot kell fizetni, utóbbiért 198 ezret. (Az aktuális bolti árakat veszem alapul, akciók nélkül ill. feledve, hogy létezik használt piac is.) Talán válasszuk inkább a 12mm-eset, az egy elterjedtebb és kevésbé extrém látószög, olyasmi, amit a legtöbb fotós, aki a fixekre esküszik, szeret a táskájában tudni.

A középső fókusztávolságokra jóval több lehetőségből választhatunk. Ott van pl. a Panasonic Leica DG SUMMILUX 15mm f/1.7 ASPH, ami 173 ezerbe kerül, vagy a kb. 160 ezerért elérhető Olympus M.ZUIKO DIGITAL 17mm f/1.8. De idesorolhatjuk még a Panasonic Lumix G 20mm f/1.7 II Asph nevű üveget is, ami ugyan már nagyon a normál látószög felé hajlik, ráadásul hírhedten lassú is az autófókusza, cserébe viszont olyan pengeéles és karakteres képet ad, hogy sokunk nagy és örök kedvence – ez momentán 93 ezerbe fáj.

A 25mm-es végre pedig ott van a mindössze 57 ezerbe fájó, mégis igen jó Panasonic Lumix G 25mm f/1.7 Asph, de az Olympus M.ZUIKO DIGITAL 25mm f/1.8 is megéri a maga 116 ezres árát.

Van tehát miből válogatni, de mondjuk azt, hogy nekünk szükségünk van egy nagylátóra, de jól jönne egy a nagylátó és a normál határán mozgó üveg is, mondjuk mert streetre az jobb, vagy mert egyszerűen szeretjük ezt a fókusztávolságot, s végül szükségünk van a 25mm-es normálra is, mert úgy kerek ez az összehasonlítás, és/vagy mert odáig vagyunk a régi nagy mesterek képeiért, és abban reménykedünk, hogy az általuk használt ekv. 50mm-es obit használva majd nekünk is összejön valami hasonlóan zseniális. Önkényesen kiválasztva a fentiek közül hármat, legyen mondjuk ez a sor:

Olympus M.Zuiko Digital ED 12mm f/2, Olympus M.ZUIKO DIGITAL 17mm f/1.8 és Panasonic Lumix G 25mm f/1.7 Asph.

Árban ekkor, a fentiek szerint 428 ezer forintnál tartunk. Az jelentős különbség a 10-25-ös 660 rugójához, de ne feledjük, hogy akkor nincs ultranagy látószögünk (a fent említett, 198 ezres Laowa mellett szóba jöhet az ugyanannyiba kerülő, de egy fényértékkel sötétebb Venus Optics Laowa 9mm f/2.8 Zero-D, vagy a Samyang 7.5mm f/3.5 UMC, amennyiben nem gond, hogy az már halszem, s egy picit még kevésbé fényerős, és 95 ezer körül már bezsákolhatjuk), és cserélgetni kell az objektíveket.

Súlyban a fenti hármassal 130 + 120 + 125 = 375 grammnál tartunk, ami valamivel több, mint a fele a 10-25-ösnek. Ha egymás mögé rakjuk ezt a három fixet, akkor úgy 13-14 centinyi objektívet kapunk, bár feltehető, hogy az egyik nem a táskában fog pihenni külön, hanem a vázra csavarva.

Fontos megjegyezni, hogy egyik említett fix obi sem por- és cseppálló. Videózásra az egyik jobban, a másik kevésbé jól használható, de alapvetően mindegyik szép képet adó üveg.

Így aztán csakis a saját igényeinken és lehetőségeinken múlik, hogy melyik megoldást választjuk. Azt gondolom, a profik számára lesz igazán vonzó a Pana-Leica 10-25-ös, mert megbízásos munkáknál, pláne újságírók esetében, iszonyatosan sokat számít, hogy kell-e cserélgetni az objektíveket. Komolyabb filmeseknél sem kérdés, hogy ezt fogják választani. Az pedig mindenképp elismerésre méltó, hogy a micro 4/3 rendszer annyira jól el van látva objektívekkel, hogy ennyi mindenből lehet választani.

 

720_20190913_1560405.jpg

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/100 s, rekesz: f/1,7, ISO: 800, gyújtótávolság: 25mm (ekv. 50mm)

 


Összegzés

A Panasonic Leica 10-25mm f/1.7 egy teljesen egyedi objektív, sem ilyen átfogást, sem ilyen elképesztő fényerőt nem ad más zoom objektív, nem hogy a micro 4/3 rendszerben, de a többiben sem igazán. Az ultranagytól a normál látószögig terjedő tartomány számtalan fotós feladatra alkalmassá teszi az optikát, az egyetlen más zoom obinál sem elérhető, csakis fixekre jellemző nagy fényerő pedig a kevés fényben fotózáshoz jön jól, ill. akkor, ha keskeny mélységélességre és/vagy gyönyörű háttérelmosásra van szükségünk. Hogy az objektívből hiányzik a stabilizátor, az ezeken a nagyobb látószögeken ill. a manapság elérhető, szuper beépített stabival rendelkező fényképezővázak mellett nem jelent igazi hátrányt. Az talán igen, hogy nem teljesen időjárásálló az objektív, de a legtöbben nem fotózunk olyan extrém körülmények között, hogy arra szükség legyen, viszont a mérsékelt csepp- és porállóság mindenkinek jól jön. Persze így is elsősorban a profik eszköze lesz ez az üveg, már csak az ára miatt is – s köztük is legfőképp a videósoké, akiknek nagyon jól jön a fokozatmentes, tehát csöndes rekeszállítógyűrű, valamint a távolságskálával is ellátott kézi élességállítógyűrű.

 

Értékelés: 4,8 pont

Pro:

- egyedi és nagyon jól használható zoom tartomány fixekre jellemző legtágabb rekesszel és élességgel

- masszív és jól kezelhető, videózásra termett felépítés

Kontra:

- a micro 4/3 rendszeren belül nagy és nehéz objektív, s az ára sem kicsi, de a tudása miatt ér is annyit

 

Az objektív honlapja

 

panaleica10_25.jpg

 

Technikai adatok

Panasonic Leica DG Vario-Summilux 10-25mm f/1.7 ASPH

Elérhető bajonett: micro 4/3

Gyújtótávolság: 10 – 25 mm (ekv. 20 – 50 mm)

Objektív felépítése: 17 elem 12 csoportban

Lamellák száma: 9

Látószög: 94-47°

Legnagyobb blende: f/1,7

Legkisebb blende: f/16

Legkisebb tárgytávolság: 28 cm

Szűrőmenet: 77 mm

Méret: 87,6 x 128 mm

Tömeg: 690 g

Stabilizátor: nincs

Időjárásálló: mérsékelten igen

 

 

720_20190913_1560439_.jpg

A Nemzeti Múzeum este

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/15 s, rekesz: f/1,7, ISO: 800, gyújtótávolság: 10mm (ekv. 20mm)

 

720_20190915_1570241_.jpgBokeh teszt gogókkal

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/12800 s, rekesz: f/1,7, ISO: 400, gyújtótávolság: 25mm (ekv. 50mm)

 

 

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.082893 másodperc.