Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm F1:4 IS PRO teszt

Uzseka Norbert | 2018. Február 05., Hétfő 11:00

Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm F1:4 IS PRO teszt
Kipróbáltuk a micro 4/3 rendszer legnehezebb és legnagyobb optikáját, mely egyben az egyik legjobb MFT-s teleobjektív.

Szerző: Uzseka Norbert

 

Mint köztudott, a micro 4/3-os érzékelőlapka mérete a negyede a full frame-esének, és ami full frame-en 300mm, az itt már 600mm-nek számít. Ez óriási előnyt jelent a micro 4/3 rendszer számára teleobjektívek terén, még sincs belőlük olyan sok. Ráadásul számos 150-300mm-es objektív a leginkább tele végén már túl sötét, hogysem a profik igényeit is kielégítse. A kivételek egyike cikkem tárgya, mely már a nevében szereplő PRO szócskával is jelzi, hogy pontosan a profiknak készült.

 

300 (kisfilmes értéken 600) mm-en az f/4-es fényerő már igen jónak számít bármely rendszerben, és micro 4/3-on belül nincs is más objektív, mely ezt vagy ennél jobbat adna. Ám a fényerő nem minden. Az Olympus PRO sorozatára jellemző pengeélesség itt is megvan, és ez az, ami igazán izgalmassá és kívánatossá teszi ezt a monstrumot.

 

Kézbe véve

Monstrumnak nevezem, de ez csak rendszeren belül igaz. Tény, hogy 1270 grammos súlya, 92,5 x 227 mm-es mérete a micro 4/3 legnagyobbikává teszi, ám az ugyanilyen objektívek full frame rendszerben ha nem is feltétlenül nagyobbak, ám súlyuk bőven 3 kg fölött van, az áruk meg 2 millió környékén kezdődik, míg az Olympusért „csupán” 800 ezret kell fizetnünk.

oly300_on.jpg

Ezért az árért a kristálytiszta képek mellett időjárásálló burkolatot kapunk, valamint az Olympus PRO sorozat megszokott finomságait: olyan, precíz manuális élességállítást lehetővé tevő gyűrűt, melyet előre-hátra elhúzva azonnal tudunk váltani automata és kézi fókusz között, és egy programozható, L-Fn feliratú gombot (mely sajnos Panasonic vázon nem működik). Emellett kapunk egy kapcsolót, mellyel a fókuszálás távolságát állíthatjuk be (1,4 métertől végtelenig, 1,4 és 4 méter között, illetve 4 métertől végtelenig). De van még egy kapcsoló, mellyel az objektív talán legfontosabb készségét lehet ki és bekapcsolni: a stabilizátort.

 

Stabilizátor

Merthogy a 300-as PRO az egyike annak az egyelőre csupán két üveget számláló elit klubnak, melybe az Olympus stabilizált objektívjei tartoznak. Az Eisa-díjas 12-100mm-es a másik ilyen. Erről a stabilizátorról csak annyit, hogy a megfelelő Olympus vázak (mint amilyen a csúcsmodell E-M1 II-es, de több korábbi gépre is kijött az ehhez szükséges firmware frissítés) stabilizátorával összekapcsolódva 6 lépésnyi fényértéket tud megfogni (de önmagában is 4 FÉ-t). Viszont úgy hírlik, az Oly 300-as a stabilizált Panasonic vázakon "felülírja" a vázba épített stabilizátort – persze attól még a 4 FÉ-t így is megfogja az objektívé.

Az ismert reciprokszabály szerint ugye bemozdulástól mentesen elvileg 1/1000 másodpercet lehetne kitartani kézből egy ilyen objektívvel (esetleg 1/500-adot), bár annyira jó fogása van az objektívnek, hogy ennél azért jóval lassabb, 1/250-ed is megoldható megfelelő fényviszonyok között – mármint stabilizátor nélkül. Azzal együtt már az 1/15 másodperc is elérhető, sőt, megfeszített figyelemmel akár az 1/8 is – megfelelő Olympus vázon. A magam részéről a padlóról kellett felszednem az álkapcámat, mikor először kipróbáltam. Mert olvasni róla egy dolog, de a gyakorlatban megtapasztalni az igazi…

 

720_20171128_PB280116.jpgOktóber 6. utcai nézelődő

Váz: Olympus E-M5 Mark II. Záridő: 1/500s, rekesz: f/4, ISO: 200

 

Használat

Persze ez egy speciális objektív. Egy dolog, hogy sokba kerül, de annyira különleges a felhasználási területe is, hogy a fotósok nagy részének sosem lesz rá szüksége. Ez a terület pedig természetesen a természetfotózás. Nyilván bármi másra is jó, amennyiben a téma messze van tőlünk, így akár portréra is, de abban az esetben szükség lesz két mobiltelefonra is, mert olyan távolságra kell majd állnunk alanyunktól, hogy már az ordibálás sem biztos, hogy elegendő az instruáláshoz. Önjelölt kémek vagy kukkolók is nagy hasznát vehetik az objektívnek, de ne feledkezzenek meg róla, hogy egy ekkora instrumentummal nem lehet diszkréten fényképezni. Ez tipikusan az az objektív, amit ha előveszünk a városban, akkor oda fog jönni a rendőr megérdeklődni, hogy mégis mit fényképezgetünk mi itten. És azt is nehéz elképzelni, hogy sport vagy kulturális rendezvényekre be tudjuk vinni magunkkal, amennyiben nincs fotós engedélyünk.

 

Maradjunk tehát a természetfotózásnál, amit akár városban is lehet űzni, és most nem az emberbőrbe bújt állatokra gondolok. Magam például nagy élvezettel fotóztam a varjakat, ahogy a kukákat fosztogatták, és az amúgy rendkívül óvatos és intelligens lények rám sem hederítettek, pedig ők azok, akik ha meglátják, hogy előveszem a fényképezőt, nyomban elrepülnek. Ennyire távolról is lehet fotózni a 300-assal.

 

720_20171124_PB240095_.jpgCsapatmunka

Váz: Olympus E-M5 Mark II. Záridő: 1/100s, rekesz: f/7,1, ISO: 800

 

Úgy gondolom, a fotózás sokunk számára relaxációs, meditációs élmény is tud lenni. Másféle jelenlétet igényel, amikor az ember megfigyel valamit, próbálgatja a látószögeket, komponál. De arra jutottam, hogy a természetfotózás a leginkább léleképítő műfaj (bár van olyan része a fotográfiának, amit még sosem próbáltam). Ez magától értetődőnek tűnik, hiszen jó esetben az ember kinn van a természetben, már az is egyfajta terápia. De a fényképezőgép keresőjén át nézve a világot sokkal több apró részletet észreveszünk, és elmerülni a különféle madarak, állatok, vagy épp növények életének szemlélésében különösképp ki tudja kapcsolni a mindennapok gondjaitól gyötört elmét. Nyilván van számos más lehetőség is ebbe a tudatállapotba kerülni, nem kell ahhoz sokszázezres fotós cuccra beruházni. De azt az élményt, amikor mindezek mellett még valami szépséges vagy izgalmas pillanatot is sikerül lencsevégre kapni, semmi más nem adja meg. Arról nem is beszélve, hogy szemben a vadászattal, ezzel nem okozunk szenvedést senki másnak. Bizony meglehet, ha Buddha ma élne, természetfotós lenne :)

 

Persze a természetfotózás sem merő áhítat. A nehezen megközelíthető, emberi láb számára nehezen járható terepek, az időjárás szélsőségei, a korai kelés, kései fekvés és egyéb kényelmetlenségek mind a fotóst, mind a felszerelését próbára teszik (nem szólva a családjukról). Az Olympus 300mm-ese ilyen megközelítésben azért kivételes optika, mert, bár rendszeren belül ugye böhömnek számít, de az, aki ezt cipeli, ritkábban fogja látogatni az ortopédiai szakrendelést, mint aki APS-C vagy full frame szenzoros felszereléssel vág neki az egész napos fotós túráknak. Hosszú távon a legkevésbé sem elhanyagolható szempont ez.

 

720_20171124_PB240097_.jpgEgy varjú portréja

Váz: Olympus E-M5 Mark II. Záridő: 1/500s, rekesz: f/4, ISO: 800

 

De a legfontosabb talán mégis az, hogy milyen képet ad, és arra nem lehet panasz. Teljesen nyitott, f/4-es rekesz mellett is megkapjuk a faltól falig élességet, olyannyira, hogy ennél jobbat csak f/5,6-on produkál.

Az sem mellékes, hogy az objektív közelpontja 1,4 méter. Ez messzinek tűnik, de nem ezen az üvegen át nézve. Makróról nem beszélhetünk persze, de azért egy nagyobb virág vagy egy madár már csaknem kitölti a teljes képkeretet, szóval meglehetősen közeli képek is készíthetők vele.

 

Szót kell még ejtenem az objektívhez járó állványadapterről, melynek hasznosságát talán nem szükséges külön ecsetelnem, továbbá az objektíven előre-hátra csúsztatható, mély napellenzőről, mely rendkívül könnyen és jól használható.

 

olympusMC14.jpg

M.ZUIKO DIGITAL MC14 1.4x telekonverter

Szemben a napellenzővel, sajnos nem jár automatikusan a 300-ashoz az MC-14 nevű telekonverter, azért még súlyos 120 ezret kell kicsengetni. Ha ezt a kis gyűrűt az objektív és a váz közé tekerjük, akkor egy 420mm (ekv. 840mm), f/5,6 fényerejű kombót kapunk. Tehát veszítünk egy fényértéket, de cserébe messzebb láthatunk vele a micro 4/3 rendszer összes natív objektívjánál. Fényértékben egyébként ez harmadnyival jobb, mint a Panasonic Leica DG Vario-Elmar 100-400mm f/4-6.3 objektív a tele végén (az 460 ezerbe kerül, és a zoom nyújtotta előnyökkel bír).

Sajnos a 300-assal nem volt módom kipróbálni a telekonvertert, de a másik objektívvel, amelyikhez használható, az Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 PRO üveggel igen, és azzal remekül muzsikált. A fókuszálás szinte semmivel sem lett lassabb, sem a kép lágyabb.

 

Összehasonlítás

Fixek terén a Panasonic Leica DG Elmarit 200mm f/2,8 Power O.I.S. az egyetlen számottevő vetélytársa. Ez ugye 100mm-rel „rövidebb”, és 925 ezer Ft körüli áron kapható, viszont egy értékkel fényerősebb, és alapból jár hozzá egy 1,4x-ező telekonverter (és külön megvehető egy 2x-ező is). Nem mellesleg DualIS 2 stabilizátorral szerelt Panasonic vázon különösen hatékony ennek az üvegnek a stabilizátora.

A másik, ami igazán elgondolkodtató lehet a profi természetfotósok számára, az a már említett Panasonic Leica DG Vario-Elmar 100-400mm f/4-6.3, mely jóval olcsóbb a fenti kettőnél (egyébként 300mm-en az az üveg f/5,6-os fényerőt tud legtágabb rekeszen).

Rendszeren belül még akad néhány objektív, mely eléri a 300mm-es látószöget (M.Zuiko Digital ED 75-300mm f/4.8-6.7 II, Panasonic Lumix G Vario 100-300mm f/4-5.6 MEGA O.I.S II), ám ezek, bár távolról sem gyenge üvegek, nem biztos, hogy nyújtják azt képminőségben a 300-as végen, amire a profiknak szüksége van. Ezzel együtt, aki madarászni menne, és kevesebb pénzből kell gazdálkodnia, ezekben sem fog csalódni.

Érdemes még megemlíteni az Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 PRO objektívet, mely remek választás lehet, ha nincs szükségünk feltétlenül a 300mm-re (pl. mert olyan cserkész géneket örököltünk, hogy hangtalanul tudunk közel lopózni bármely állathoz). 470 ezerbe kerül, ha megvesszük hozzá az említett telekonvert, akkor 590-ből jövünk ki, de már 210mm-re (ekv. 420mm-re) látunk, s még mindig f/4-en van a maximális fényerő.

És van még a Samyang Reflex 300mm F6.3 ED UMC CS nevű, manuális objektív, mely 100 ezer Ft körüli áron beszerezhető, ám ennek fixen f/6,3-as a rekesze, és az élességet kézzel kell állítani, ami pont természet- vagy sportfotózásnál nagyon megnehezíti a fotós dolgát. Hasonlóakat lehet elmondani a még inkább obskúrus Tokina Reflex 300mm MF Macro nevű tükörobjektívről.

Ide kattintva megtekinthet egy látószög összehasonlító montázst, melyben az Olympus 300-as is szerepel.

 

Összegzés

Az Oly 300mm PRO speciális objektív, speciális igényekre. Bár akadnak riválisai, ilyen látószöget ilyen fényerővel és szuper élességgel egyetlen más üveg sem ad a rendszeren belül. Bár a micro 4/3 legnagyobb és legnehezebb objektívjéről van szó, bármely más rendszerben testesebb és súlyosabb (s jellemzően drágább) optikát kell megvásárolnunk ahhoz, hogy ezt az ekv. 600mm-es látószöget és ilyen jó fényerőt kapjunk. Az Olympus kialakításáról, kezeléséről csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni, tehát természetfotósoknak igencsak érdemes megfontolniuk, hogy inkább egy darabig vajas zsömlén éljenek, csak összegyűljön a pénz erre az üvegre. S persze vannak olyan sportok, ahol szintén verhetetlen az Oly monstruma.

 

Értékelés: 4,6 pont

 

Pro:

- Minden tekintetben profi: képminőség, kezelés, felépítés

- Ekv. 600mm-en a legfényerősebb és legélesebb objektív a micro 4/3 rendszerben

 

Kontra:

- nehéz és nagy

- drága, de nagyon

 

Flickr albumunkban a fenti és további tesztfotókat is megtekinthet, eredeti méretben.

 

Az objektív honlapja

 

oly300_.jpg

 

Technikai adatok

Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm f/4 IS Pro

Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3

Stabilizátor: van

Gyújtótávolság: 300 mm (evk. 600mm)

Objektív felépítése: 17 lencsetag 10 csoportban

Lamellák száma: 9

Látószög: 4,1°

Legnagyobb blende: f/4

Legkisebb blende: f/22

Legkisebb tárgytávolság: 140 cm

Szűrőmenet: 77 mm

Méret: 227 mm x 92,5 mm

Tömeg: 1270 g

Ár: 799.900 Ft

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.074905 másodperc.