SZERZŐ: UZSEKA NORBERT
Őszinte leszek: mikor először olvastam a 12-100-as specifikációit, szkeptikus voltam. Elmondom, miért. Micro 4/3 rendszeren belül, a maga 116,5mm hosszával, 72mm-es szűrőméretével és 561 grammjával ez egy nagy és súlyos objektívnek számít. Az f/4-es fényerő a tele végén, 100mm-en persze nem rossz, na de 12mm-en még a legolcsóbb kitobi is "gyorsabb" egyharmad fényértékkel. Az ára meg kb. közel félmillió forint, miközben vannak jóval olcsóbb, és több, mint elfogadható képminőséget adó zoomok a rendszerben (ezekről később), amelyek akár nagyobb átfogást is biztosítanak.
Az mondjuk már jól hangzott, hogy a 12-100-as azon kevés Olympus üveg közé tartozik, melybe stabilizátort is építettek, és ez a Sync IS-nek nevezett rendszer, az ilyennel szintén felszerelt vázakkal összekapcsolódva akár 6,5 fényértéket meg tud fogni. De az Olympus és Panasonic jobb vázain használva az olcsóbb kit zoomokkal is kaphatunk úgy 5 fényértéknyi stabilizálást.
Azzal persze tisztában voltam, hogy az Olympus nem viccel, ha egy objektívra azt írja, hogy PRO, de saját tapasztalat kellett ahhoz, hogy megértsem, miért is olyan nagyszerű ez az üveg.
Kézbe véve
Tény, hogy nagy és nehéz. Még az Olympustól a teszt idejére kölcsönkapott, szuperzseniális Olympus OM-D E-M1 Mark II vázat is simán elhúzza. Cserébe kimagaslóan jó fogása van, a zoomolás, a kézi élességállítás álomszerűen könnyű rajta. Strapabíró, por-, csepp- és fagyálló objektív, melyből nem spórolták ki a minőségi anyagokat.
Használat közben
A 12-100mm-es látószögtartomány (kisfilmes értéken 24-200mm) szó szerint mindenessé teszi ezt az objektívet. 15 cm-es közelpontja ugyan nem teszi lehetővé makrófelvételek készítését, de így is közelebb mehetünk vele a témához, mint a legtöbb MFT-s üveggel. A 12mm-es nagylátószög általában minden olyan alkalommal elegendő, amikor sok mindent, tág látványt szeretnénk a képbe foglalni, a 100mm meg némi odafigyeléssel és ügyességgel természetfotózáshoz is remekül megfelel. S a két véglet között ott van minden más: portréra, tájképhez, városi fotózáshoz, turistáskodáshoz, de komoly fotós feladatokhoz is kiváló. Még akár sporteseményekhez is, mert bár az f/4-es fényérték nem számít igazán fényerősnek, de ennél fényerősebb, ekv. 200mm körüli tele látószöget nagyon kevés objektív tud, bármely rendszerben.
Látószög összehasonlító (Parlament):
Fölső kép: 12mm, záridő: 1/5000 s, rekesz: f/4, ISO: 200
Alsó kép: 100mm, záridő: 1/6400 s, rekesz: f/4, ISO: 200
Meglepődve tapasztaltam, hogy használat közben viszonylag ritkán zavart az objektív súlya, ami persze az E-M1 II váznak is köszönhető. Mintha ráöntötték volna, de nyilván más vázakon is hozza a magas minőséget.
Azt persze nem állítom, hogy élességben megveri a nagy fényerejű fixeket, de a rendszer f/2,8-as állandó fényértékű zoomjait kivéve lepipálja az összes többi zoomot. Bármely zoom állásban, jószerével bármely rekesznél, bár itt-ott megesik, hogy a szélek lágyabbak. Összességében azonban annyira szép képeket készít a 12-100-as, hogy fotózás közben nem is igazán fordult meg a fejemben, hogy másik objektívet kellene használnom.
De akármilyen remekül használható is ez az objektív, akármennyire vonzó is, hogy mondjuk nyaralásra ezt az egyetlen üveget vigyük magunkkal, az ára sokakat eltántoríthat a vásárlástól. Viszont profik számára tényleg ez lehet a tökéletes mindenes. Különösen annak, aki két vázzal dolgozik: az egyik vázon tarthatja a legfontosabb speciális lencsét, a másikon pedig a 12-100-ast, hogy bármikor előkaphassa, ha egy zoommal könnyebb megoldani a feladatot. A képminőséggel nem lesz gondja. Ezt díjazta az Eisa is... meg persze azt a mágikus 6,5 fényerőt megfogó stabilizálást.
Az Olympus eddig is híres volt a hatékony stabilizátorairól, a Panasonic is felzárkózott hozzá az utóbbi időben, de a Sync IS rendszer, mely firmware frissítéssel korábbi Olympus modellekben is elérhető, elképesztő dolgokra képes a stabilizált Olympus obikkal (melyekből egyelőre csak kettő van: a másik az Olympus M.Zuiko Digital 300mm F4 IS Pro). Nem is tudom, melyik a lenyűgözőbb: amikor 12mm-en kézből kitart az ember akár 4-5 másodpercet, vagy amikor 100mm-en fog egy stabilizátor 6,5 fényértéket, és olyan képeket lőhet a távolból, amilyeneket stabilizátor nélkül csak állványról lehetne…
Ja, igaz is, ez nagy látószögnél is érvényes, hiszen ott úgy 1/15s-os záridőnél lassabb exponálásnál már megjelenhet az emberi kéz ill. test okozta, önkéntelen bemozdulás. Persze a stabilizátor nem fogja megállítani a gyorsan mozgó témát, de gyengébb fényviszonyok között, statikusabb témánál egyszerűen elképesztő. Ráadásul a stabilizátor videózásnál is rendkívül hatékony.
Őszi táj
Záridő: 1/125 s, rekesz: f/9, ISO: 400, gyújtótávolság: 12mm
Összehasonlítás
A micro 4/3 rendszeren belül úgy a pro, mint az elérhetőbb árú oldalról is vannak versenytársai a a 12-100-asnak.
Először is, a fényerősebb, ám rövidebb zoomok, mint a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 (mely már 13mm-en sem f/2,8-as fényértékű…) vagy az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm f/2.8 PRO. Ezeknél ugyan bukjuk a nagyon "messzelátást", de a fényerejük jól jöhet.
Vegyük aztán az olcsóbb üvegeket. A Panasonic Lumix G Vario 12-60mm f/3.5-5.6 ugyan tele oldalon rövidebb, de kitobi létére egyáltalán nem gyenge a képminősége, plusz időjárásálló. A Panasonic Lumix G Vario 14-140mm f/3.5-5.6 és az Olympus M.Zuiko Digital ED 14-150mm f/4-5.6 tele állásban még szűkebb kivágást ad. Ezek fényerőben itt-ott elmaradnak a 12-100-astól (a Pana 14-140-nek például 100mm-en már f/5,4 a legtágabb blendéje), de mindkettő megbízható játékos. Igaz, legnagyobb látószögük is szűkebb az Olympus 12-100-asnál, és az esőt sem viselik jól. A Panasonic 14-140-est jól ismerem, és azt gondolom, általános használatra és általában véve teljesen jó a képminősége, és hasonló jókat hallottam az Olympus 14-150-esről is. Ezért azt gondolom, a nem-profi fotósok szempontjából ez a két üveg vonzóbb, tekintve a jóval alacsonyabb árukat (meg hogy gyakran kitben is kaphatók). De az is tény, hogy az Olympus 12-100-as nagy általánosságban szebb, élesebb képet ad, és masszívabb darab.
Balatoni sirály
Záridő: 1/2000 s, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 92mm
Összegzés
Meglehet, találni olcsóbbat, könnyebbet, fényerősebbet ennél a mindenes optikánál, ám a jó tulajdonságaival egy olyan objektívet ad, amiből viszont csak ez az egy van. Csúcsteljesítményt egyik állásában sem nyújt, viszont az összteljesítménye annyira jó, bármely állásában, hogy akár ez az egyetlen üveg is elegendő lehet egész napos fotózásokra, különösen, ha számos különféle témát szeretnénk fotózni. A képminősége kiváló, ahogy a felépítése és használhatósága is.
Pontszám: 4,7
Pro:
- nagy zoom átfogás
- stabilizátor, mely megfelelő Olympus vázon 6,5 fényértéket is megfog
- remekül használható számtalan fotós témához
- általánosságban jó képminőség minden zoom állásban
- f/4-es fényerő 100mm-en is
- programozható funkció gomb
Kontra:
- micro 4/3 rendszeren belül nagynak és nehéznek számít
- a fix f/4-es fényerő a nagyobb látószögeken nem annyira fényes
- magas ár
Tesztképeink a Flickr oldalunkon
Olympus M.Zuiko Digital ED 12-100mm f/4 IS PRO
Technikai adatok:
Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3
Gyújtótávolság: 12 - 100 mm (8,30× zoom)
Legnagyobb blende: f/4 (a teljes tartományban)
Legkisebb blende: f/22 (a teljes tartományban)
Objektív felépítése: 17 lencsetag, 11 csoportban
Lamellák száma: 7
Gyújtótávolság: 12-100mm (35mm-es értéken: 24-200mm)
Látószög: 84-12°
Legkisebb tárgytávolság: 15 cm
Szűrőmenet: 72 mm
Méret: 77,5 x 116,5 mm
Tömeg: 561 g
Stabilizátor: van
Ár: 450.000 Ft
(-)