... ezáltal elkerülhető a szenzor porosodása, továbbá időt és fáradtságot takaríthatunk meg. Lássuk mivel tud még többet a kitobjektíveknél! Egy ilyen objektívtől azt várjuk el, hogy jobb képminősége legyen a készletben kapható lencséknél és az ára pedig ne legyen a sokszorosa. Az óriási gyújtótávolság azonban felveti a gyanút, hogy valamely tartományban – általában a tele állásban – túlságosan lágyrajzúak lehetnek, ami a képminőség rovására megy.  Ezt a jelenséget aszférikus és alacsony színszórású lencsetagokkal szokták csökkenteni, ami jelentősen javítja a képminőséget de ezek a lencsetagok nincsenek, vagy csak részben megtalálhatók a kitobjektívekben. 

A Sigma mindenese elegánsan, fekete színben pompázik, a csúszásgátló bordázott gyűrűk egyenletesen forognak,
a zoomgyűrű végig azonos erővel mozgatható, nincs az a kellemetlen akadás, ami más teleobjektívekre jellemző. A tubus alján van egy Lock gomb, mellyel 18 mm-es állásban rögzíteni lehet az optikát, ez megakadályozza, hogy szállításkor kilötyögjön a gravitációtól. Az AF/MF kapcsoló kézre esik, anélkül megtalálhatjuk, hogy keresgélni kellene, ami viszont a hiányossága, hogy ha AF módban van, akkor nem lehet manuálisan rákorrigálni az élességre, a kézi élességhez mindig át kell kapcsolni MF módba. Az autófókusz belső élességállítású, vagyis nem forog el a frontlencse, ennek előnye például polárszűrő használatakor jelentkezik, hiszen nem kell újra beállítani a szűrőt fókuszálás után. A HSM jelzés az ultrahangos élességállításra vonatkozik, ami teljesen halk működést eredményez. Mivel saját képstabilizátorral (OS) rendelkezik, így természetesen van ki-bekapcsolója, de ez csak a Nikon és a Canon bajonetteseken van jelen, hiszen a Sony és a Pentax érzékelő stabilizálással szerelt. 

Fényerejét tekintve nem kényeztet el minket túlságosan az objektív, főleg a 6.3-as telénél vagyunk gondban, ha kevés a fény, de a stabilizátor azért hatékonyan árnyalja a viszonylag alacsonyabb fényerőt. Nappali
fényben kézből fotózva a 250 mm-es tele többnyire éles képet adott, egy kis koncentrációval és biztos kézzel megtartva a gépet nem lehet gond a bemozdulással.      

Képminőség

A korábban említett lágy képhatás a Sigmánál is jelentkezik a tele-tartományban, de nincs ok az aggodalomra, mert meglepően alacsony a mértéke. Valószínűleg az optikai konstrukciónak köszönhető, hogy egy kitobjektívhez
képest egyértelmű különbség fedezhető fel a képalkotásban, a geometriai torzítás minimális szinten van. Nagylátószögnél a képsarkokban felfedezhető némi sötétedés, de ez megbocsátható egy ilyen gyújtótávolságú objektívnek. 250 mm-nél teljesen nyitott rekesznél sem lágyul el annyira a kép, hogy fanyalogni kellene.  

Az objektív hossza zoomolás során a kétszeresére nő, a virágszirom alakú napellenző meg még tovább növeli a méreteit. A kinyúló alsó tubuson jól nyomon követhető a nagyítás mértéke, ha makró-felvételt készítünk, a távolságskála pedig az élesség beállításában segédkezik. Összességében csak a borsos ár (180 000.-) az ami a képet árnyalja, egyéb negatívumot nem lehet mondani. Két kitobjektívet olcsóbban megkapunk, azonban a képminőség a Sigmának minden gyújtótávolságban jobb, mint a készletben kapható társaiknak, ráadásul a szenzor porosodását is elkerüljük, hiszen nem kell cserélni a gépvázon, nem tud bejutni a szennyeződés. 

Vithalm Ákos