Micro 4/3-on belül találunk immár három különféle 17mm-es (ekv. 35mm) objektívet, és továbbiakat, melyek a nagylátószög szűkebbik (avagy a normál látószög tágabbik) végén helyezkednek el. Az összes többi olcsóbb, egyet kivéve kisebb és könnyebb is – de f/1,2-es fényértékkel egyik sem rendelkezik. Sem időjárásálló kiképzéssel. De ez még nem minden…
Kézbe véve
Az Olympus csúcskategóriás f/1,2-es PRO sorozatának harmadik tagja pont ugyanúgy néz ki, mint a 25mm-es és 45mm-es tesója. De ha a hármasikrek mellé teszem a 12-40mm f/2,8 PRO üveget, hát azt is nehéz lesz megkülönböztetni tőlük. A frontlencsénél nincsenek feliratok, csak az objektív oldalán, de azt pont látja a fotós, másnak meg mi köze hozzá, nem igaz? Ami a lényeg: nem csak a méret és súly, de a képminőség is ugyanolyan.
A PRO sorozat tagjait jellemző plusz funkciógomb (mely csak Olympus vázon működik) és az előre-hátra húzva automatáról kézi élességállításra váltó fókuszgyűrű itt is megvan. Manuális állásban felbukkan egy távolságskála is, mely egyeseknek talán túl apróbetűs lesz, hogysem számottevő hasznát vegyék, én legalábbis jobban/könnyebben tudtam hagyatkozni a fényképezőgép élkiemelés funkciójára, mint erre a skálára, de biztosan van, hogy jól jön.
A 68,2 x 87 mm-es méretű, 390 grammos üveg természetesen a nagyobb vázakon (Olympus E-M1, Panasonic GH és G sorozat) áll a legjobban, a kisebb markolatú gépeket orrnehézzé teszi, de ez a testesség előny lehet még azokon is – egyszerűen csak meg kell szokni, hogy máshogy érdemes tartani.
Vilkó és Lugosi koncertje
Váz: Panasonic GX80. Záridő: 1/30 s, blende: f/2, ISO: 1600
Képminőség, tapasztalatok
Kell-e mondanom, hogy a színhibákat, ilyen-olyan torzításokat az elvárható mértékben jól kezeli az objektív? Annyi trükk azért van a dologban, hogy ezek egy részét szoftveresen, már RAW-n belül is korrigálja az Olympus. Hogy az autófókusz villámgyors, a fókuszmotor pedig csöndes, az alap egy ilyen kategóriájú üvegnél. Ezek mind olyan területek, melyeken egy ilyen, relatíve drága objektívnek kötelező a legmagasabb szintet hoznia. (Az ára tényleg magas, de ugyanilyen képességekkel bíró optikát más rendszerben jellemzően drágábban tudunk csak megvenni.)
Így számomra a fő kérdés az volt, hogy f/1,2-es rekeszen mit tud az üveg. Mert ilyen tágra nyitott blendénél a fizika törvényeinek megfelelően számítani kell a kép széli, de akár a képközepi lágyságra is. És itt mutatja ki igazán a foga fehérjét a PRO lencse, mert már legtágabb rekeszen is csaknem tökéletes a kép. Középen az, szélen picit lágyul, de így is pengeéles képet kapunk. Némileg lejjebb rekeszelve pedig faltól-falig ér az élesség, ami rendszeren belül alighanem az ebben a látószögtartományban elérhető legkiválóbb. f/11-nél már kezd érződni a diffrakció, de még a legszűkebb, f/16-os rekesszel készült képek is élesebbek, mint a rendszerbe tartozó objektívek nagy részénél.
Az Olympus által feathered bokeh-nak nevezett, a rekesz 9 lekerekített lamellájának köszönhető háttérelmosás f/1,2-n valóban selymes, álomszerű hatást nyújt, s még némileg lerekeszelve is szép.
Az objektív közelpontja az érzékelőtől számított 20 cm, mely nem tűnik soknak, és makróra nem is való, de azt tapasztaltam, hogy így is igen közel (a frontlencsétől 7 cm-re) lehet menni a témánkhoz, már ha hagyja.
Készül a tetoválás a La Magrában
Váz: Panasonic GX80. Záridő: 1/30 s, blende: f/2,5, ISO: 400
Persze felmerülhet a kérdés, hogy egy mérsékelten nagy látószögű objektív esetében mennyire vagy kinek lehet egyáltalán fontos az f/1,2-es fényérték. Hiszen a nagy látószög jóval megengedőbb záridő terén, és a mai Olympus és Panasonic vázak amúgy is megfognak akár 5-6 fényértéket is. Ennél a látószögnél viszonylag ritkán van mód vagy szükség különleges háttérelmosásra, hiszen a nagyobb látószög nagyobb mélységélességgel is jár.
Magam úgy találtam, bár ez magától értetődő is, hogy amikor kevés fény van, akkor nagyon jól jön az az f/1,2. Azok a streetfotósok, akik mondjuk szívesen szednék az esti-éjszakai Budapesten áldozataikat, remekül ki tudják majd használni az üveg ezen képességét, és hasonlóképp értékelik majd az asztrofotósok is.
A másik terület, ahol jól jön ez a tág rekesz, az, ha olyan, egész vagy legfeljebb félalakos portrét készítünk, ahol szeretnénk befogni, de egyben el is mosni a hátteret, ahol szeretnénk a portrénak (vagy a fotó témájának) plusz dimenziót adni, hogy a környezetet is láttatjuk.
Engem igazán ezen a téren hódított meg az objektív. Van ugyanis egy Panasonic Lumix G 20mm f/1.7 Ⅱ ASPH-nek hívott aprócska üvegem, melyet sokan szidnak a mai elvárásokhoz mérten lassú autófókusza és hangos fókuszmotorja miatt (és ezzel nehéz is vitatkozni), mégis az egyik legnagyobb kedvencem a micro 4/3 rendszerben, méghozzá az elképesztően hangulatos és egyedi képi világa miatt. Mind elmosásban, mind élességben egészen különleges egy objektív ez, és az Oly 17 PRO az, ahol megtaláltam ugyanazt a rendkívül erős képi hangulatot az általam valaha is kipróbált objektívek közül. Ez nyilván merőben szubjektív, de ha az olvasó is azok közé tartozik, akik szeretik, ha egy objektívnek saját karaktere van, ami megkülönbözteti a többitől, akkor cikkem tárgyát imádni fogja.
Ami még érdekes lehet: a képszéli torzítás szinte észrevehetetlen ennél az objektívnél, így épületfotózásra is kiváló, meg bármire, ahol számít, hogy a kép szélein az egyenesek ne görbüljenek, a függőlegesek ne torzuljanak. Persze ehhez egyenesen kell tartani a kamerát is.
Összehasonlítás
Az említett Panasonic 20mm-es objektív számos területen elmarad az Oly PRO mögött, amik a profi fotósoknak elengedhetetlen: gyors autófókusz, időjárásálló kivitel stb. Az Olympus két további fix 17-ese fürgébb, ha élességet kell állítani, de persze azok sem ugyanabban a ligában játszanak. Az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/2.8 Pancake becsületes üveg, kis vázakra eszményi, de az az f/2,8 épp csak jobb, mint megannyi kitobjektív kezdő fényértéke (a „mágikus” f/3,5). Az Olympus M. Zuiko Digital 17mm f/1.8 már inkább igényt tarthat a tömegek érdeklődésére, s bár teljesen nyitott rekesznél a képszél elég lágy, amúgy kiváló üveg ez is. Nem mellékes hogy súlyban, méretben és árban is kb. harmada a PRO-nak. Melyet 425 ezer Ft-ért lehet megvenni.
A Panasonic Lumix G 15mm f/1.7 sem rossz alternatíva, némileg nagyobb látószöget is ad, és 165 ezerbe kerül, ahogy a 135 ezres áron beszerezhető Sigma 16mm f/1,4 DC DN C sem sokkal gyengébb fényértékben. A Sigma amúgy hasonló méretű-súlyú, mint az Oly PRO, és ha hangyányit esetleg kevésbé éles is a képe, azért elég sok fotós igényeit kielégíti. Kivéve persze azokét, akiknek fontos, hogy időjárásálló legyen az objektív. Ők csakis az Oly PRO-ban bízhatnak.
Ide kattintva megtekintheti több különféle objektív látószögének az összehasonlítását.
Az ELLÁTÓház udvara éjjel
Váz: Panasonic GX80. Záridő: 1/13 s, blende: f/2,2, ISO: 800
Összegzés
Szuper éles képet adó, minden tekintetben csúcsminőséget képviselő objektív ez, mely a mérsékelten nagy látószöget sűrűn használó profiknak és a tehetős vagy mániákus amatőröknek lesz kedvelt üvege. A legtágabb rekeszen is kimagasló élesség, a káprázatos háttérelmosás, a nagy fényérték, mely kevés fényben is lehetővé teszi a bemozdulás mentes fotózást, s az ehhez nélkülözhetetlen, fénysebességű autófókusz miatt ez is egy olyan objektív (a PRO sorozat többi tagjával együtt), mely valószínűleg minden micro 4/3-os rendszerben fotózó lelket kísérteni fog az álmaiban. Kívánom, hogy minél többjük számára valósággá váljon.
Értékelés: 4,8 pont
Pro:
- f/1,2-es legtágabb rekesz, és hogy már azon is éles képet ad,
- masszív, időjárásálló, minőségi kivitel,
Kontra:
- kisebb vázakon túl nagynak-nehéznek hathat (de az előnyökért cserébe könnyű megszokni),
- relatíve magas ár
Flickr album további tesztfotókkal
Technikai adatok:
Olympus M.Zuiko Digital ED 17mm f/1.2 PRO
Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3
Gyújtótávolság: 17 mm (fix)
Objektív felépítése: 15 lencsetag 11 csoportban
Lamellák száma: 9
Látószög: 65°
Legkisebb blende: f/16
Legkisebb tárgytávolság: 20 cm
Szűrőmenet: 62 mm
Méret: 68,2 x 87 mm
Tömeg: 390 g
(-)
