Olympus M.Zuiko 25mm f/1,2 PRO – a csúcsszuper normál

Uzseka Norbert | 2018. Április 19., Csütörtök 07:00

Olympus M.Zuiko 25mm f/1,2 PRO – a csúcsszuper normál
A normál vagy standard látószöget adó és autófókusszal is szolgáló micro 4/3-os objektívek közül az Olympus 2017 elején kiadott lencséje az, mely a legfényerősebb. Tesztünkben arra kerestük a választ, hogy megéri-e az árát.

Szerző: Uzseka Norbert

 

A régi, filmes időkben a legtöbb cserélhető objektíves kamerához egy jellemzően fényerős, 50mm-es (vagy aközeli) objektív járt alapból. Ezek helyét már jó ideje a kitzoomok vették át, melyeknél a képminőség kevésbé erős, cserébe sokoldalúbban használhatók. Nagyon sokan, akik valaha is cserélhető obis fényképezőt vesznek, sosem jutnak el odáig, hogy még egy üveget beszerezzenek – de ha mégis, akkor a zömük hallgat megannyi tapasztalt vagy akár profi fotós szép szavára, és beszerez egy fényerős normál (avagy standard) objektívet.

Hogy miért kellene bárkinek így tennie, arra az említett tapasztalt fotósok az alábbiakat soroltatják fel.

 

Okok, hogy miért jó egy normál látószögű objektív:

- ezek a fix gyújtótávolságú, ám a kitzoomoknál számottevően fényerősebb objektívek általában kicsik, könnyűek, és relatíve olcsóak,

- nem pusztán fényerősebbek, de szabad szemmel is jól láthatóan élesebb képet adnak,

- olyan látószöget nyújtanak (katt ide egy látószög összehasonlítóhoz kilenc különféle gyújtótávolságról), mely nagyjából megfelel annak, amit az emberi szem élesen lát (a perifériális látómező nélkül), tehát egyfajta természetes, az emberi szemnek jól eső képkivágást adnak,

- mely képkivágás nagyon sokoldalúan használható, ám mivel nem lehet az objektívvel zoomolni, fejleszti a kezdő fotós kreativitását, hiszen rákényszerül, hogy jobban odafigyeljen komponáláskor, plusz használja a lábát (és teste számos egyéb mozgatható részét),

- esetleg még bedobják azt is, hogy Henri Cartier-Bresson és számos más hajdani nagy fotós (és megannyi mai is) a full frame-es/kisfilmes világban 35-50mm-es gyújtótávolságú objektívekkel lőtte korszakalkotó képeit.

Ezek, valljuk be, elég erős érvek.

 

20171128_PB280062_.jpg

Advent a Bazilikánál

Váz: Olympus E-M5 MarkII. Záridő: 1/4000s, rekesz: f/1,2, ISO: 200


S miként az összes többi rendszerben, így a micro 4/3-ban is találunk valóban kiváló, valóban kicsi és könnyű, és valóban egész elérhető árú ekv. 50mm-es (MFT-n belül 25mm) üvegeket. Cikkem tárgya azért nem illik ebbe a sorba, mert se nem kicsi és könnyű, se nem olcsó. Sőt. Kb. 400 ezer forintba kerül. Viszont bitangul éles. Ahogy az el is várható ennyi pénzért. De tud-e még ezen kívül bármit, amiért érdemesebb ezt választani, mint mondjuk az épp 130 ezer körüli áron elérhető Olympus M.Zuiko Digital 25mm f/1,8-ast, vagy a kevesebb, mint 60 ezerért beszerezhető Panasonic Lumix G 25mm F/1.7 ASPH. üveget? Melyek szintén messze élesebb képet adnak, mint a legtöbb kitzoom. Vagy ott van még a számos profi kedvence, az alig valamivel kevésbé fényerős, ám 170 ezer körül már megvásárolható Panasonic Leica DG 25mm f/1,4 objektív. Miért vegyük inkább a sokkal drágább Olympus PRO üveget?

 

Miért pont az Olympus M.Zuiko 25mm f/1,2 PRO-t vegyük?

Erre a kérdésre nincs abszolút válasz. Önmagában az, hogy cikkem tárgya megkapta az Olympus PRO sorozatának összes jóságát (időjárásálló, van rajta plusz funkciógomb, az élességállító gyűrűt hátrahúzva nyomban kézi élességállításra vált) talán nem elegendő indok. A gyönyörű bokeh, amit a legtágabb rekeszeken produkál, valamint az f/1,2-n is tűéles kép már olyasmi, amiért a profik egy része bizonyosan gondolkodóba esik. Hogy némileg le kell rekeszelni, hogy hasonló élességet kapjunk a képszéleken is, az azért sejthető. Puszta fizika, hogy ennyire tág rekeszen cseppet lágyak lesznek a szélek, ez tehát önmagában nem kell, hogy eltántorítsa a vásárlót.

Hogy a felsoroltak közül alighanem cikkem tárgya tud a leggyorsabban fókuszálni, az is olyasmi, amit elvárhatunk egy ilyen drága és új lencsétől. Azt pedig, hogy testesebb, mint a felsorolt 25mm-esek, szépen kompenzálja, hogy remek fogása van, s különösen a nagyobb markolattal rendelkező vázakon használva élmény vele fotózni.

 

Fényérték és bokeh

Ami a párját ritkító f/1,2-es fényértéket illeti, ez egyrészt nagyon-nagyon jól jön, ha kevés fényben kell fotóznunk. Számtalanszor leírtuk már, hogy a micro 4/3 kisebb érzékelőjének legfőbb hátránya, hogy magasabb ISO érzékenység mellett jobban zajosodik a kép, s ezt remekül ellensúlyozza a nagy fényérték. Bár ez a témától is függ, hiszen f/1,2-n, főleg, ha közel vagyunk a témához (márpedig 30cm a legközelebbi tárgytávolság ennél az üvegnél, ami elég közeli, ha nem is makró!), nagyon keskeny lesz az a sáv, ami éles. Ha a végtelenbe fotózunk, akkor már jobbak az esélyeink, hogy minden, aminek élesnek kell lennie, éles lesz, és nem mozdul be.

A másik nagy előnye az f/1,2-nek akkor mutatkozik, ha szeretnénk a témát látványosan elkülöníteni a képen, ill. ha szép elmosást szeretnénk. Az Olympus Feathered Bokeh-nak nevezi, amit ez az üveg (valamint 17mm-es és 45mm-es PRO testvére) mutat, és kétségkívül olyan látvány, mely kellemes a szemnek, és nem sok további objektívnél találkozunk ehhez foghatóval.

 

20171126_PB260063_.jpgA Parlament esti kivilágításban

Váz: Olympus E-M5 MarkII. Záridő: 1/10s, rekesz: f/2, ISO: 320


Látószög

Más kérdés, hogy az ekv. 50mm-es látószög elég speciális valami. Ugyanis az csak az érem egyik oldala, hogy nagyon sok mindenre használható, mert ugyanakkor speciális témáknál csak módjával lehet bevetni. Tájképekhez sokszor túl keskeny ez a látószög. Portrékhoz, ha alanyunk környezetét is megmutatnánk, nagyon is megfelel, de ha közelebb mennénk hozzá, akkor bizony némileg torzulhat az arca – nem véletlen, hogy a klasszikus portré gyutáv kisfilmes értéken 70mm-nél, vagy még inkább 85mm-nél kezdődik.

Magam úgy tapasztaltam, hogy amíg nem állt rá az agyam erre a látószögre, addig, főleg városban, sokszor túl szűknek találtam. Nem mondom, belefért a képébe az egész Parlament, de ahhoz át kellett mennem a Duna túlpartjára. Ugyanakkor ahogy sikerült hozzászoknom (s ezzel elárultam, hogy alapból ennél vagy szélesebb, vagy telébb látószögű obikkal szeretek fotózni), elkezdett nagyon tetszeni az Oly 25mm PRO. Valóban megmozgatja az ember agyát és lábát is, de ez csak addig gátló tényező, amíg rá nem érez az ízére. Ez nyilván minden fix objektívre igaz, nem csak az ekv.50mm-esekre, de van valami jó értelemben vett kihívás abban, hogy így kell komponálni, így kell elkapni a megfelelő kivágást és pillanatot. Meglehet, ha például társaságban fotóznánk ezzel az üveggel, akkor egy kicsit távolabb kellene mennünk a többiektől, hogy beleférjenek a képbe, cserébe viszont olyan elmélyülést, ráhangolódást igényel ez a látószög, melynek köszönhetően sokkal érzékenyebbek leszünk a részletekre, a kompozícióra, arra, hogy mi néz ki jól a képen és mi nem.

Azt pedig nem lehet elégszer leírni, hogy az Olympus PRO sorozatának objektívjei ott vannak a micro 4/3 csúcstermékei között, úgy élességben, képalkotásban, mint kialakításban, és az általuk nyújtott fotózási élményben.

 

Ha a kedves olvasó a fenti úgymond listán végigmenve feltűnően sok olyan kitételt talált, amely neki fontos, és megengedheti magának, ill. a fotós munkái megkövetelik azt a csúcsteljesítményt, amit ez az üveg nyújt, úgy ne habozzon befektetni rá, aligha fogja megbánni.

 

Összehasonlítás

Fentebb már említettem a micro 4/3 rendszer azon fix, nagy fényerejű 25mm-es üvegeit, melyekben van autófókusz. Ezek mindegyike kiváló képet ad sokkal olcsóbban, de cikkem tárgyával egyedül a PanaLeica veszi fel a versenyt szemkápráztató élesség terén. Ám találunk számos, autófókusz nélküli, tehát manuális lencsét, melyek között még fényerősebb is akad: Voigtländer 25mm f/0,95, Mitakon Speedmaster 25mm f/0.95, Meike 25mm f/0,95, SLR-Magic 25mm T0,95 Cine. Ezek közül különösen az első áll híresen éles és „bokeh-monster” hírében. Továbbá a Samyangnak van f/1,4-es, 50mm-eshez közeli (24mm-es, tehát ekv. 48mm-es) objektívje, és akár ideráncigálhatom még a Panasonic legendás, ám autófókusz tekintetében kissé lassúcska 20mm f/1,7-esét, melynek látószöge ugye szintén a normál tartományba tartozik (a 35mm közelieket most nem sorolnám fel). Tehát van miből választani. Ám úgy gondolom, az Olympus PRO az, amelyik a leginkább figyelembe veszi a profik igényeit, ez az üveg való a leginkább nekik.

 

20171125_PB250002_.jpgÁkos, a gumiszervizes

Váz: Olympus E-M5 MarkII. Záridő: 1/80s, rekesz: f/2, ISO: 800

 

Összegzés

Az Olympus profiknak szánt 25mm-es, szuper fényerős objektívje az elvárható magas színvonalat hozza úgy képalkotásban és élességben, mint felépítésben. A csepp-, por- és fagyálló lencse a klasszikus, kisfilmes értéken 50mm-esnek számító normál látószöget adja, melyet a legtágabb rekesz nyújtotta extra fényerő eszményi társsá tesz, ha kevés fényben szeretnénk fotózni. A háttérelmosása tág rekeszen álomszép, az élesség középen minden rekesznél vetekszik a damaszkuszi pengékkel, s kissé lerekeszelve a széleken is. Minden tekintetben kimagasló termék.

 

 

Értékelés: 4,6 pont

 

Pro:

- Mind a képminőség, mind a felépítés, mind a kezelés terén csúcsminőség

- A legfényerősebb ekv. 50mm-es objektív a micro 4/3 rendszerben, melybe autófókuszt is építettek

 

Kontra:

- a rendszer számos fix objektívjéhez mérten nagy és súlyos (bár egyébként nem vészes)

- drága

 

Tesztképeink a Flickr oldalunkon


Az objektív honlapja

 

topstory_oly25pro.jpg

Technikai adatok

Olympus M.Zuiko Digital ED 25mm f/1.2 PRO

Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3

Stabilizátor: nincs

Gyújtótávolság: 25 mm (evk. 50mm)

Objektív felépítése: 19 lencsetag 14 csoportban

Lamellák száma: 9

Látószög: 47°

Legnagyobb blende: f/1,2

Legkisebb blende: f/16

Legkisebb tárgytávolság: 30 cm

Szűrőmenet: 62 mm

Méret: 70 mm x 87 mm

Tömeg: 410 g

Ár: 399.900 Ft

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.116884 másodperc.