A 2017 tavaszi, birminghami Photography Show-n vettem magamnak egy Peak Design hátizsákot, az Everyday backpack 20 literes, sötétszürke verzióját. A nagyobbik, 30 literest teszteltem korábban, de ez a 20-as konkrétan minden áldott nap velem volt az elmúlt kb. 730 napban (két kezem elég lenne megszámolni a napokat, amikor nem), így alaposan kitapasztaltam, és ezek alapján el tudom mondani, hogy szerintem miért éri meg az árát. Hogy szerintem miért ez az átkozottul legjobb hátizsák, amivel életemben találkoztam.

De előbb fussuk át a táska jellemzőit.

Világos- és sötét szürke, fekete és világosbarna színben kapható (másfél éve még csak a két szürke volt belőle). 300 mm x 540 mm x 170 mm a külső mérete, 1,81 kg a súlya. A 20 liter akkor jön ki, ha a felső részét úgy pakoljuk tele, hogy a MagLatch nevű, mágneses zárórésze a legfelső kis fémbigyóba kapaszkodik. Van benne három, számos módon alakítható, FlexFold fantázianevű elosztó, mely keményebb és sokkal vékonyabb, mint a fotós táskákban általában megtalálható, párnázott elválasztó betétek. Felülről a MagLatch-csel, két oldalról pedig végig cipzárral nyitható. Van két oldalzsebe, ahova nem csak esernyő, állvány, palack fér, de oda rejthetjük akár a kulcsainkat is egy speciális tartópánt segítségével. A hátsó rekeszbe max. 15”-es laptop fér (tehát 15,6-os nem).

Mikor anno bejelentették az Everyday hátizsákokat, engem is beszippantottak a marketing-zsenik által készített videóik, meg hogy milyen jól néz ki ez a cucc – valójában olyan, mint egy keskeny futárhátizsák, de olyan visszafogott és elegáns dizájnnal, hogy tárgyalásra vagy munkába sem ciki hordani.

A 20 literes verzió inkább a kisebb, tükörnélküli rendszerekhez való, bár DSLR felszerelésből is jó sokat bele lehet pakolni, mielőtt kitennék rá a megtelt táblát. Mondjuk a legapróbb palacsinta obiknak még a FlexFold legkisebb teret hagyó beállítása is nagy lehet, de sosem volt olyan érzésem, hogy lötyög vagy rázkódik a cucc. Az viszont biztos, hogy ennél a táskánál jó, ha az ember észben tudja tartani, mit hova rakott. És az is, hogy a messengernek is nevezett, de felül is nyitható válltáskákból lehet csak gyorsabban előkapni a fényképezőt, mint ebből a hátizsákból. Remekül oldották meg az oldalról nyithatóságot, ráadásul olyan tartása van a táskának, hogy még abból sem volt gondom, ha a pillanat hevében visszazáratlanul löktem vissza a hátamra, soha nem esett ki belőle semmi. Azért persze jobb visszahúzni a cipzárat…

Apropó, cipzár. A telő hónapokkal, akármilyen szuper anyagokból készült is a táska, itt-ott felbukkantak kopásnyomok. A MagLatch idővel lezúzta a fém pántocskák fényes felületét, a derekamnál lévő részen a textil borítás némileg kirojtosodott, ilyesmik. De igazi problémám egyedül a cipzárral volt. Ahol kanyarodik (a táska domborodó részeinél), ott bizony a sok használattól idővel kilazulhat egy-egy foga. Ezt szerencsére meg tudtam oldani, de azért érdemes odafigyelve használni, soha nem rángatni a cipzárt.

MagLatch kopás

Kopás a táska alsó-hátsó részén

Többeknél olvastam, hogy a vállpántok beállítását rögzítő bigyó idővel veszít a tartósságából, ami azzal jár, hogy hiába húzom a nekem épp megfelelő állásba a vállpántot, az lassan kienged. Ez alighanem a pánt egyik részének anyagának köszönhető, annak, ami az autók biztonsági övére emlékeztet. Az én táskámnál ez úgy jelentkezett, sok hónap használat után, hogy ha sűrűn veszem fel meg le, akkor valóban el tud csúszni, de mivel annyira praktikus és egyszerű a vállpánt beállítása, ez sosem zavart.

Ami már inkább zavart, az a vállpánt fölső része télen. A legtöbb hátizsákkal szemben az Everyday backpack vállpántja fölül szinte középen kapcsolódik a táskához, amúgy nagyon praktikus, elforgós megoldással. Viszont a vállpánt fölső, párnázott része olyan masszív és kemény, hogy ezzel a megoldással télen, nagykabátban, néha egyszerűen túl szűknek érződik. És az a forgós bigyó be tudja ám csípni az ember haját, ha történetesen hosszú neki. Ezt ellenpontozza, hogy nem volt még olyan hátizsákom, amit ennyire könnyű lett volna felvenni, köszönhetően a vállpánt tartásának. Sosem kell szerencsétlenkednem, hogy eltaláljam a pánt és táska közti részt.

Ami a belső részt illeti, a FlexFold zseniális találmány. Szinte origami-módra hajtogatható, mégis biztonságosan tartja még a nehezebb gépet vagy objektívet is. Ügyesen használva nagyon sok cuccot be lehet biztonságosan pakolni a hátizsákba, bár – magától értetődően – nagyon nehéz felszerelést ezzel a táskával sem lesz kényelmes cipelni.

A két oldalsó részt is zseniálisan oldották meg. Ezeket egy valamelyest vízálló, vékonynak tűnő, de strapabíró anyagból készült rész lecipzárazásával lehet elérni, és jó pár kisebb-nagyobb zsebet tettek oda. Ide remekül elpakolhatjuk a tollainkat, pótaksit, memóriakártyát, töltőt, mindenféle apró bigyót.

A felső részben, amit MagLatch kinyitásával érhetünk el, van egy mágneses rejtett zseb, ahova személyi papírjainkat, kártyáinkat tehetjük, s persze ott van a szintén FlexFolddal alakítható rész. A laptop rekesz pedig úgy van kialakítva, hogy ha elhúzzuk az azt fedő, felső cipzárt, akkor valójában három zsebet kapunk: egy kisebbet, ahova szintén apróbb dolgok férnek, de még akár pénztárca is, és a két részre osztott laptop rekeszt. Ez ugyan elég keskeny, több száz oldalnyi A/4-es papírt nehéz (vagy inkább nem érdemes) oda beszuszakolni, de ha nem túl vastag, amit oda tennénk, jó helye lesz ott.

A háti részen pedig kapunk két pántot, hogy oldalára fordítva a táskát akár a bőröndünk kihúzható fogantyújára is feltehessünk. Ja, és a táska oldalán is van olyan fül, mint fölül, amennyiben kézben szeretnénk vinni.

Nem jár külön esővédő huzat a Peak Design Everyday hátizsákhoz, de úgy tapasztaltam, hogy nem is kell, a táska anyaga épp eléggé vízlepergető. Csupán egy alkalommal ázott be, amikor egy túl széles palack volt az egyik oldalzsebben, ami mellett be tudott folyni a víz a zsebbe, s az átnedvesítette az alsó részét.

Összegezve, ez egy menő külsejű, számos praktikus megoldást és nagy szabadságot nyújtó hátizsák, amit ugyanolyan jó munkábajáráshoz használni, mint fotózásokkor. Nem látszik rajta, hogy fotós táska, plusz a biztonsági funkciói is védik a fotós holminkat az enyves kezektől. Mivel nem türemkedik ki nagyon a hátunkról, így jó eséllyel a tömegközlekedésen forgolódva sem fogjuk felborítani vele a körülöttünk állókat, és erdei kiránduláskor sem fog minden második fa vagy bokor beleakadni. Hosszú távon is kényelmes viselni, kivéve, ha nehézre tömjük, de ez inkább a cipelendő súly miatt van, mintsem a táska kialakítása miatt. Mindkét oldalán elég könnyen nyitható, így gyorsan előkapható belőle a fényképező, ha épp szükség van rá, és masszív tartása miatt még objektívet cserélni is jól lehet rajta (odafigyelve, persze).

Anno szégyenletesen sok órát töltöttem azzal, hogy megtaláljam a számomra megfelelő fotós táskát, és végül ez lett az. Persze, hogy nem esett jól olyan sok pénzt kifizetni érte, de ma azt mondom, megérte. Remélem, a két évből örök élet lesz.

(-)