Teszt: Olympus OM-D E-M1X - a micro 4/3-os nagyágyú

Uzseka Norbert | 2019. Április 04., Csütörtök 12:00

Teszt: Olympus OM-D E-M1X - a micro 4/3-os nagyágyú
Az Olympus alaposan meglepte a fotós világot az új gépével, mely sokkal nagyobb, nehezebb és drágább, mint bármi a micro 4/3 rendszerben. Elképesztő tudású gép ez, mely a profi sport- és természetfotósokat célozza meg.

Most, amikor a Panasonic belépett a full frame-es versenybe, nem hiszem, hogy bárki is arra számított, hogy a micro 4/3-os rendszerbeli pályatársa, az Olympus egy olyan géppel jelentkezik, amely méretben és árban messze felülmúlja az összes többi MFT-s fényképezőt. Értetlen és felháborodott vélemények röpködtek mindenhol; és még aki közelebbről is megvizsgálta az E-M1X specifikációit és sajtóanyagát, az sem egészen értette, miért gondolja a gyártó, hogy pont most kell kijönnie egy ilyen monstrummal. A teszt során a magam részéről megvilágosodtam ez ügyben, és nem csak értem az Olympus bátor húzását, de szurkolok is, hogy bejöjjön a számításuk.

 

A micro 4/3 rendszer egyik lényege az, hogy kis méretű, könnyű felszereléseket lehet ezen érzékelő lapka köré építeni. A full frame-es szenzor méretének csupán negyede a micro 4/3 szabvány, ám ez még így is jóval nagyobb, mint a mobiltelefonokban, olcsó kompakt fényképezőkben, vagy akár az 1"-es érzékelővel szerelt csúcskompaktokban lévő lapka, így azokkal szemben sokkal jobb képminőséget biztosít. A full frame-hez (és a feleakkora APS-C-hez) mérten persze szerényebb a képminősége, de ez elsősorban kevés fényben ill. magas ISO-nál jelentkezik, meg akkor, ha papírvékony mélységélességre lenne szükség. Cserébe pedig alacsonyabban lehet tartani az árakat, ahogy a méretet és súlyt is. Olyan kompromisszum-kombó ez, amely számos fotós igényeit kielégíti, köztük profikét is.

Utóbbiak már eddig is kaptak elképesztő tudású eszközöket a két gyártótól (s néhány külsőstől is), ám az E-M1X számottevően drágább, nagyobb és nehezebb még a Panasonic G9-nél vagy az Olympus eddigi zászlóshajójánál, az E-M1 II-nél is. Már csak az azonnal szembeötlő, beépített portrémarkolat miatt is. Aminek köszönhetően sokkal inkább hasonlít mondjuk a szintén integrált markolattal ellátott Nikon D5-re vagy a Canon 1D X II-re. Két olyan gépre, amit a profik használnak. És amik, nem mellesleg, jóval nehezebbek és drágábbak. De miért venne egy profi full frame-s gép helyett micro 4/3-osat?

És azt gondolom, itt van az E-M1X titka: hogy nem a micro 4/3 rendszerhez mérten kicsi, könnyű és olcsó, hanem ehhez a profi ligához képest.

Mert ez a gép szinte mindent tud, amit ezek a gigászok, ám hozzájuk képest mégis kompaktabb, könnyebben kezelhető, jóval elérhetőbb áron.

 

Az E-M1X olyan irdatlan sokrétű tudással lett felvértezve, és olyan sokféleképpen testreszabható, hogy oldalakon át sorolhatnám. Ehelyett megpróbálok ebben a tesztben arra koncentrálni, hogy miért lehet jó ez a gép a megcélzott profi rétegnek (azon belül is a sport- ill. természetfotósoknak, hiszen nekik készült).


 

em1x12_40_.jpg

 

Kézbe véve

Megdöbbentett, hogy milyen hamar hozzászoktam ehhez az önmagában is egykilós "kockához". Csak rövid ideig éreztem túl nagynak és nehéznek a megszokott gépekhez mérten, s ezt elsősorban a remek markolat számlájára írom. Ránézésre olyan ez a masina, mintha az E-M1 II-höz hozzáragasztották volna a külön megvásárolható portrémarkolatot, de közelebbről szemrevételezve kiderül, hogy számos különbség van a kezelőszervekben.

Azt sajnálom, hogy a képernyő maradt 3”-es, nem mintha az kicsi lenne, de elfért volna ide nagyobb is. Ahogy talán a gép tetején ki lehetett volna alakítani helyet egy státuszmonitornak is, ami egy ilyen profi gépnél nem, hogy hasznos, de csaknem elvárt is. Beépített vaku sincs, van viszont vakuszinkronkábel-csatlakozó.

 

Méretek

Az E-M1X 144x147x75mm-es méretével és 997 grammos súlyával kisebb és könnyebb a hasonló full frame-es, beépített markolatos csodáknál. Ám a micro 4/3 rendszer lapkájának nagy előnye az is, hogy a kétszeres szorzónak köszönhetően jóval kisebb és könnyebb teleobjektíveket lehet rá gyártani. Nálam az Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 PRO objektívvel járt a váz, ami a rendszer egyik legszuperebb zoomja a maga, kisfilmes értéken 80-300mm-es tartományával. Akinek ez nem elég, annak ott a stabilizátorral ellátott Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm F1:4 IS PRO, jövőre érkezik a 150-400mm F4.5 Pro a beépített 1,25x-öző telekonverterrel, s persze a Panasonic is gyártott több olyan teleobjektívet, ami kiszolgálja a profik igényeit. Ezek mindegyike nehéz, nagy és drága micro 4/3 oldalról nézve, ám közel sem annyira, mint a full frame-es üvegek.

 

720_20190302_3020740_cropped.jpg

Tiszaburai fülesbagoly (vágott kép)

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/400 s, rekesz: f/2,8, ISO: 200, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)

 

Stabilizátor

Stabilizátor ma már sok fényképezőgépben van (még ha az említett két csúcsprofi gépben nincs is), és még sokkal több objektívben. Az Olympus eddig is csúcstartó volt ezen a téren, ám az E-M1X-be olyan stabilizátort raktak, ami a megfelelő Olympus objektívekkel együtt akár 7,5 fényértéket meg tud fogni. Hét és felet! (És a többi üveggel sem sokkal kevesebbet.) Az valami brutális.

Persze lehet mondani, hogy hiába tartok ki kézből 8 másodpercet, amikor annyi idő alatt még egy kivénhedt csiga is bemozdul, de van az a téma, legyen bár statikus vagy bemozdultságában érdekes, ahol ez új távlatokat nyit. Ilyen elképesztő időt persze csak nagy látószögnél lehet elérni, de telefotó részen talán még izgalmasabb a dolog, hiszen az óriási dolog, hogy egy alapból ugye 1/500 másodpercig kitartható ekv. 500mm-es gyújtótávolságot mondjuk ¼ másodpercig lehet exponálni beremegés nélkül. Igaz, attól még nem változik, hogy adott mozgó dolgot milyen rövid záridővel lehet kimerevíteni (pl. járó embert 1/125-ön, de inkább 1/250-en, ha fut, akkor akár 1/2000 is kellhet), és ezen nem változtat ez a Sync I.S. nevű, zseniális stabilizátor sem. Viszont ha pl. egy egyhelyben ülő madarat fotóznánk egy esős napon, akkor nagyon nem mindegy, hogy az érzékenységgel, rekesszel vagy a záridővel tudunk-e jobban játszani.

 

Fókuszálás

A gép 121 kereszt típusú, fázis-különbség érzékelő fókuszpontot kezel, úgy, hogy ha ezek nem találnak fogást a témán, akkor kontraszt alapú élességállításra vált. Az E-M1 II-ben is ez van, ám a szoftver új, így rendszeren belül ez az elérhető legjobb.

A témakövető fókusz terén történt a legnagyobb előrelépés, ott, ahol a Sony MILC-ei ill. a DLSR-ek uralják a piacot, és az E-M1X felveszi ezekkel a versenyt. Plusz vannak olyan finomságai, mint a rendkívül precíz arc- és szemkövető fókusz, valamint a különféle témákra (autó, vonat, repülőgép stb.) kiválasztható témakövető fókuszmódok.

A gyakorlatban ezt egy tisza-tavi kiránduláson teszteltem, különösen akkor, amikor az autóban ülve követtünk ragadozómadarakat. Egyedül az én akrobatikai képességeim múlott, hogy a gép fókusza tudta-e követni a levegő urait, mert amíg a képmezőben tudtam őket tartani, megvolt! Nem vagyok egy nagy természetfotós, és úgy képzelem, ez nem az a módja a madárfotózásnak, amit az elsők között javasolnak, de elképesztő volt a gép teljesítménye. Más kérdés, hogy a madarak szemére nem fókuszál a szemkövető, így az, hogy zöld négyszögben látunk egy sast, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szeme is éles lesz. A természetfotózás pedig kegyetlen dolog, ha nem éles a szem, kukába kerül a kép. Úgyhogy a saját káromon tanultam meg, hogy ilyenkor, ha az ISO és záridő engedi, érdemesebb lejjebb rekeszelni, hogy ha úgy alakul, ne csak a szárny vége legyen éles… De ez nem az Oly hibája.


720_20190302_3020235_.jpg

Verseny

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/5000 s, rekesz: f/2,8, ISO: 640, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)

100%-os kivágás a képből:

20190302_3020235_crop.jpg

 

Időjárásállóság

Időjárásállónak mondott gépekből és objektívekből nem áll rosszul a micro 4/3 rendszer, s a többiben is találni ilyet. Nyilvánvaló, hogy ez sport- és természetfotózásnál is alapvetően fontos lehet, ám az E-M1X ebben is a világ legjobbjai közé tartozik. Van a youtube-on több őrült videó is, amin a gépet folyóvíz alatt tartják percekig, és semmi baja nem lesz. Ezt talán jobb nem kipróbálni, de tény, hogy a piacon kapható egyik legjobban védett masina ez, ami megfelelő objektívvel épp úgy kiállja az időjárás viszontagságait, ha egy szomorú NB3-as meccset fotózunk egy esős napon, mint ha a hóhatár fölött vagy a dzsungelben fényképezzük az emberen kívüli létformákat.

 

Sorozat fényképezés, egyebek

Az E-M1X másodpercenként 60 (folyamatos ill. követő fókusszal 18) fényképet tud készíteni. RAW-ban is. A Nikon D5 14-et, a Canon 1D X II 16-ot. Sport- és természetfotósoknak, de akár kisgyerekeseknek is az életét mentheti meg az a 60 fps…

Van egy rakat automatikus sorozat (fehéregyensúly, érzékenység, művészi szűrők, fókusz stb.), és van egy Pro Capture nevű mód, ami már akkor elkezdi rögzíteni a képeket a kártyára, ha félig lenyomjuk az exponáló gombot. Itt beállítható, hogy a teljes lenyomás előtti hány darab fotót tartsa meg (max. 35). Hogy aztán a különféle sorozatmódokkal hány képet lehet lőni, az a kártyánk sebességén és kapacitásán is múlik – de mindkét kártyafoglalat támogatja az ultragyors UHS-II szabványt.

A Focus Stacking opció pedig legfeljebb 15 fotóból álló sorozatból állít össze egy nagy mélységélességű képet, ám ezt egyelőre csak adott, támogatott Olympus objektívekkel lehet elérni, plusz itt bejátszik az, hogy a gyorsan mozgó képelem bemozdul vagy elmosódik.

A Live Bulb/Live Time folyamatos élőképet ad hosszú expozíciónál, ez különösen jól jön az asztrofotósoknak.

Van Live ND, ami különféle ND szűrőket (2, 4, 8, 16 és 32-es) szimulál, ámbár igen korlátozott, legfeljebb ½ másodperces idővel.

Perspektíva korrekció is elérhető a gépen belül, ami főleg a nagy látószögű lencsék függőleges torzítása (épületfotók stb.) kapcsán lehet hasznos.

A leggyorsabb záridő mechanikus zárral 1/8000 másodperc, elektronikussal pedig 1/32000.

 

em1x_hatul.jpg

 

Képernyők

Sem a különféle irányokba hajtható képernyő, sem az érintésérkenység nem újdonság ma már, mégis relatíve kevés olyan gépet találni, ahol mindezek megvannak. Sőt, mintha a legtöbb gyártó szentségtörésnek tartaná, hogy az érintőképernyőt másra is lehessen használni, mint fókuszpont áthelyezésre és a képek közti lapozásra. Szerencsére az E-M1X nem ilyen. Hogy egy sport- vagy természetfotósnak milyen jól jöhet a kihajtható képernyő, azt azoknak az összesarazott nadrágja bizonyítja, akiknek nincs ilyen a gépén. Nyilván van az a fotó, amiért az ember belefekszik a pocsolyába, de minek, ha meg lehet oldani anélkül is?

A 2,36 millió képpontos elektromos kereső kényelmesen nagy, kevésbé fárasztja a szemet, mint sok pályatárs EVF-je.

 

Wifi és egyéb extrák

Ahogy az érintőképernyő is olyasmi, amit mindenki használ a mobiltelefonján, tehát rossz ötlet kihagyni 2019-ben a fényképezőkből, úgy a wifi és egyéb adatátviteli megoldás is szükséges. Hát ez sincs meg minden profi vázban, miközben ha valakinek igazán számít, hogy időben leadja a képeit, akkor az a profi. Mert a haverjaimnak tán mindegy, hogy mikor nyomnak like-ot a Facebookon vagy Instán megosztott ebédemre, de a profi azért kapja a pénzét, hogy jó fotót lő és időben beküldi a szerkesztőségbe.

Ehhez még társul az Olympus pofás, egyre jobban használható mobilos applikációja, mellyel könnyen és elég jól paraméterezhetően távirányíthatjuk a gépet. És Bluetooth kapcsolat is van. Továbbá beépített GPS, hőmérő, légnyomásmérő és irányérzékelő, melyeknek az értékeit az EXIF adatok között találjuk meg.

 

Hi-res mód

A nagyfelbontású módot az Olympus vezette be a micro 4/3 rendszerben, ha nem csalódom, ez E-M 5II-ben, a Panasonicnál a G9-ben találni ilyet (egyelőre). Viszont az E-M1X az első, ahol ez a készség kézből is használható. Úgy 50 megapixeles képet rak össze a gép, állványról lőve viszont 80 megásat. Szemben a szenzor 20 megájával. Ez úgy működik, hogy villámgyors egymásutánban 8 fotót készít, egy-egy pixelnyit elmozdítva a szenzort, s ebből rakja össze némi gondolkodási idő alatt a képet. Jpg-ben mindkét verzió ugyanakkora lesz, csak RAW-ból hívható elő a 80 megás változat.

A sorozatfelvételből fakadóan statikus témánál lehet igazán jól kihasználni ezt a módot, a mozgó téma többé-kevésbé be fog mozdulni. De így is döbbenetes az eredmény. Így az alap 5184 x 3888 pixeles kép helyett 8160 x 6120 illetve legfeljebb 10368 x 7776 pixeles képet kapunk – mintha a szenzort duplájára növelnénk. Az amúgy is remek részletgazdagság ezzel nagyot javul, sőt, ez a mód jól használható a magasabb ISO okozta gépzaj kiküszöbölésére is. Kár, hogy „csak” 1600-as ISO-ig használható ez, ám így is óriási segítség lehet.

 

720_20190302_3020028_.jpgObjektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/160 s, rekesz: f/2,8, ISO: 500, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)

 

Videó

Az Olympus már az E-M1 II esetében is mindent megtett, hogy megcáfolja a videós téren előnytelen hírnevét, és az E-M1X is van olyan jó, hogy profi filmesek is használhassák. Címszavakban:

- Cinema 4K (4096x2160 pixel felbontás, 17:9 oldalarány, nincs levágás, teljes látószög, 237 Mbps, 24fps), Ultra HD (102 Mbps, 24/25/30 fps), Full HD (202 Mbps) felvételi módok

- OM-Log400 log-mentés

- 8 bit 4:2:2 HDMI kimenet külső felvevőhöz

- Time-lapse videó akár 4K-ban is

- 120 kép/mp slow-motion videózás FullHD felbontásban, amit 24, 25, 30 vagy 60 fps-re lehet lassítani, de gyorsított videó is készíthető, 1,2-től 10-szeres sebességig

- tíz olyan gomb van, amit a videófelvételekre külön be lehet programozni

- gépen belüli alapfokú szerkesztési lehetőség, és képek is kimenthetők a videókból

Ahogy azt megszokhattuk, a Full HD részletgazdagsága nem annyira jó, mint amikor 4K-ban videózunk és azt konvertáljuk vissza Full HD-re.

Van mikrofon kimenet és fülhallgató bemenet is.

 

Akkumulátor, töltés

A DSLR gépek egyik nagy erénye, hogy ha nem használjuk a képernyőjüket, tehát főleg az átnézeti keresőn át komponálva fotózunk, rettentő sokáig bírják az akkumulátoraik. Az E-M1X a maga dupla akkus portrémarkolatával, ha nem is éri utol ezt a szintet, azért elég szépen teljesít, pláne MILC vonalon: alapból 870 fotóra elég a két akku, de az energiatakarékos móddal ez a hivatalos adatok szerint 2580 is lehet! Magam egy egész napos fotózás alatt nem tudtam lemeríteni még az egyik akkut sem…

A gép az akkuk töltöttségi szintjét százalékosan mutatja, nem csak csíkokkal, és nem csupán tölthető USB-ről (amihez a gyors 3.0 (Type C) típust kapjuk), de ilyen töltés közben is lehet vele fotózni. Ez is ritkaság.

 

720_20190302_3020878_crop.jpg

Egerészölyv (vágott kép)

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/6400 s, rekesz: f/2,8, ISO: 200, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)

 

Képminőség

Persze ez mind szép és jó, de a lényeg mégiscsak az, hogy milyen képeket lehet lőni ezzel a géppel, van-e számottevő korlátja, amin a fotós saját képzettsége, leleményessége sem segít.

Általánosságban elmondható, hogy az E-M1X jó fényviszonyok között szuper képminőséget produkál. A szenzor méretéből fakadóan megvannak a korlátai az ISO-nak ill. a magasabb érzékenységgel járó zajosodásnak. Úgy találtam, hogy 1600-ig gond nélkül fel lehet tekerni az ISO-t, és 3200-on is lehet lőni szuper képeket, bár ott nagyobb szükség lehet az utómunkára. A 6400-as értéket már inkább csak akkor venném elő, ha csak netre megy az adott fotó, de a legmagasabb 25600-on is lehet használható képet lőni. Ilyen szempontból szerencsés, hogy hazánkban gombamód szaporodnak a stadionok, ahol a világítás megfelelő lehet, hogy az E-M1X-et használó sportfotósnak ne kelljen sokezresre tekernie az érzékenységet.

Nyomtatásban A/3-as, tehát egy átlagos magazin oldalpárját elfoglaló fotót lehet készíteni 300dpi-vel, de nagyobb nyomat is jól tud kinézni, amennyiben nem igény, hogy nagyon közelről nézve is penge legyen. Ez szintén a szenzor méretéből adódik. Úgy sejtem, a profi természet- és sportfotósok jó része nem fotóz ennél nagyobb méretű nyomtatott megjelenéshez, tehát ez csak keveseknek jelenthet hátrányt. (Bár ha nem tévedek, Máté Bence csodás kiállításán a Bazilikánál voltak Panasonickal készült képek A/3-asnál jóval nagyobb nyomatban.)

 

Összegzés

A micro 4/3 felől nézve az E-M1X óriásnak tűnik, ám a profi természet- és sportfotósok világában messze kisebb-könnyebb, és ami nem mellékes, olcsóbb gép (és rendszer), mint a full frame-es csúcsgépek. Szolgáltatásai, tudása és jobbára képminősége terén is hozza mindazt, amire a profiknak szüksége van, a kisebb érzékelőlapkából fakadó korlátai leginkább kevés fényben mutatkoznak meg. Az autófókusz, s azon belül is a követő fókusz elképesztően jó, a stabilizátor a jelenleg elérhető legjobb, s az időjárásálló kiképzés is csúcskategóriás. Az elsőre döbbenetesen sok funkció és testreszabhatóság olyan géppé teszi az M1X-et, ami megfelelő kézben csodákra képes. Az ára természetesen tükrözi mindezt, de a fotózásból élők tudják jól, hogy hasonló tudású gépekért ennek akár többszörösét is elkérik az üzletben. Az E-M1X egy speciális célokra épített csúcsmasina, mely persze a más területeken dolgozó vagy épp hobbista fotósok számára is eszményi lehet, de a legjobban a természet- és sportfotósok tudják kihasználni a rengeteg képességét.

 

Értékelés: 4,9 pont

Pro:

- kivételes célgép, mely természet- és sportfotózásra való, s ezen területeken még a profi full frame-es gépeket is megszorítja egy s másban, és nem csak méret, súly és ár terén

Kontra:

- micro 4/3 rendszeren belül viszont épp a méret, súly és ár terén van hátrányban

 

A fényképezőgép honlapja

 

em1x_40_150.jpg

 

Technikai adatok

Olympus OM-D E-M1X

Szenzor: Micro 4/3 Live MOS szenzor

Pixelek száma: 20,4 megapixel

Legnagyobb záridő: 60 másodperc (Bulb üzemmódban max. 30 perc)

Legkisebb záridő: 1/32000 másodperc

Érzékenység (ISO): 200 – 25600 (kiterjeszthető 64-re)

Beépített vaku: nincs

Vakupapucs: van

Maximális képfelbontás: 5184 x 3888 pixel

Maximális videófelbontás: 4096 x 2160 pixel

FPS (maximum felbontásnál): 60 kép/mp

Kijelző: 3"-es, kihajtható és elforgatható LCD

LCD felbontása: 1037K pixel

HDMI kimenet: van

Mikrofon bemenet: 3,5mm jack

Méret: 144 x 147 x 75 mm

Súly: 997 g (két akkumulátorral és két kártyával)

 

A teljes specifikáció ide kattintva tekinthető meg.

 

 

További képek:

 

Hi-res (nagy felbontású mód) minta:

20190306_3061169_alap_720.jpg

Vígszínház  - a teljes kép

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm f/2.8 PRO. Záridő: 1/2000 s, rekesz: f/5,6, ISO: 250, fókusztávolság: 14 mm (ekv. 28 mm)


20190306_3061169_alap_crop.jpg

100%-os kivágás az eredeti, 20 megapixeles fotóból

 

20190306_3061167_kezbol_crop.jpg

100%-os kivágás a kézből készült hi-res felvételből (RAW-ból konvertálva)

 


720_20190304_3041072.jpg

Éjjeli kerékpár

Objektív: Venus Optics Laowa 7.5mm f/2. Záridő: 1,3 s, rekesz: f/2,8, ISO: 500, fókusztávolság: 7,5 mm (ekv. 15 mm)

 

720_20190302_3020536_.jpg

Hattyú pár a Tisza-tavon

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/5000 s, rekesz: f/2,8, ISO: 400, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)

 

720_20190302_3020578_.jpg

Nagy kócsagok vonulnak (vágott kép)

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro. Záridő: 1/5000 s, rekesz: f/2,8, ISO: 250, fókusztávolság: 150 mm (ekv. 300 mm)


 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.122568 másodperc.