Uzseka NorbertTeszt: Olympus OM-D E-M10 Mark III

Uzseka Norbert | 2017. November 08., Szerda 08:00

Teszt: Olympus OM-D E-M10 Mark III
Az Olympus OM-D sorozatának legkisebb tagja az E-M10, melynek III-as verziója nemrégiben került piacra.

Szerző: Uzseka Norbert

 

Mikor az Olympus bejelentette az OM-D sorozat belépő szintűnek nevezett, de így is nagyon komoly kis masinájának, az E-M10-nek a III-as verzióját, a specifikációk láttán igen sokan bírálták a céget. Ugyanis a két évvel ezelőtti Mark II változathoz képest relatíve kevésnek tűnik a frissítés – ráadásul ezt-azt még vissza is vett a gyártó a gép tudásából a II-eshez mérten. Rendben, bekerültek a 4K fotó- és videómódok, melyek, úgy tűnik, most már alapvetőek minden újabb masinában, és a képfeldolgozó processzort a zászlóshajó E-M1 II-ből vették át. Viszont a fizikai funkciógombok közül már csak kettő programozható, az összes többit áttették az érintőképernyőre. A III-ashoz nem készül külön markolat (lévén az OM-D vonal legkisebb gépe, ez a kiegészítő sokaknak volt hasznos), bár a gépváz markolata jobb fogást biztosít, mint elődjéé. És még sorolhatnánk (ld. lentebb).

Ha azonban önmagában nézzük, az Olympus E-M10 III-as egy nagyon szerethető kis masina.

 

Kézbe véve

 

Úgy gondolom, a külsőre, a designra az Olympus és a Fujifilm ad a leginkább. Elsősorban ők készítenek olyan, gyakran retro kinézetű gépeket, melyeket a laikusok is szépnek látnak. (Megtörtént eset: mikor először vittem haza E-M10 gépet, még az I-es verziót, a feleségem így szólt a láttán: „na, ez úgy néz ki, mint egy igazi fényképezőgép”…) Van valami vonzó a legtöbb Olympus gépben, amitől az embernek kedve támad kézbe (és meg-) venni őket. Még a zászlóshajó E-M1 néz ki a legkevésbé cukin, de lévén profiknak készült gép, a célcsoportot nem is a külsejével kell, hogy megnyerje. (Félreértések elkerülése végett: magam is gyönyörűnek látom az összes fényképezőt, amivel jó képeket lehet lőni, az meg ugye, pláne manapság, kevésbé a masinán múlik…)

Ám az E-M10 III nem csak szép, de jó is. Bár meggyőződésem, hogy az egyszerűsítések, amiket eszközöltek a II-es verzióhoz képest, arra szolgálnak, hogy a hezitáló kezdőket berántsák a fotográfia csodás és pénztárcagyilkos világába, ezen a gépen is bőven találni gombokat, tárcsákat, amelyek segítségével a már nem kezdők rengeteg mindent be tudnak állítani.

 

20171011_0025_Frankfurt_.jpgFrankfurt, Hauptwache

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro.

Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/8, ISO: 200, fókusztávolság: 12mm

 

Használati tapasztalatok

 

Az E-M10 III-as egy frankfurti utamra kísért el, melynek volt munka- és szabadidős része is. Ilyen körülmények között, egy idegen helyen, nagyon fontos a könnyű kezelhetőség, a kis méret és súly, és mindezek terén a gép tökéletesre vizsgázott. Remek fogása van, akármilyen apró is mondjuk egy DSLR-hez mérten. A frissített menüt sokkal áttekinthetőbbnek találtam, mint mondjuk az E-M10 I-ben. Más kérdés, hogy egyes dolgokat így is hajmeresztően elrejtett a gyártó, de amennyi szolgáltatás a mai gépekben van, ez valószínűleg bármely gyártó bármely gépének menüjére igaz.

A képminőséggel korábban sem voltak bajaim, az Olympus mindig is nagyon adott arra, hogy a JPG képek is a lehető legjobbak legyenek. A micro 4/3 rendszerre jellemző fő hátrány (magas ISO-n erősebb zajosodás) itt is megvan, de az 5 tengelyes stabilizátor olyan remekül működik, hogy sötétedés után is tudtam vele értékelhető képeket lőni, kézből. Ez a beépített stabilizátor kb. 4 fényértéket tud megfogni, tehát nagy látószögű üveggel akár 1 másodpercet is exponálhat, aki aznap még nem ivott.

 

EM10III_fent.jpg


A billenthető hátsó érintőképernyő remekül működik, és a korábbi 81 helyett immár 121 fókuszpont bármelyikére bökve tudunk azonnal lőni. Szinte az egyetlen számottevő problémát az okozta, hogy ha az automata fehéregyensúly kapcsán be volt ikszelve az, hogy meleg színek (ezt az egyik menüben dugták el), akkor mesterséges fény alatt durván pszichedelikus képeket készít a gép – a feketékből vörösek lesznek, meg ilyesmik. Természetes fénynél viszont érdemes használni, legalábbis az én szememnek tetszett, ahogy az auto WB egyébként működött ezzel a beállítással.

Úgy tapasztaltam, a gépbe épített wifi ill. az okostelefonra/tabletre telepítendő, ingyenesen elérhető Olympus Share app remekül működik, nálam legalábbis gyorsabban tette a dolgát, mint a Panasonicé a Pana gépekkel. Viszont az Olympus Capture nevű szoftvert, melynek segítségével számítógéppel/laptoppal köthetnénk össze a gépet, az E-M10 III nem támogatja, és távkioldó sem csatlakoztatható a géphez (hacsak nem microUSB-s).

 

20171013_0662_Frankfurt.JPG

Frankfurt, Palmengarten

Objektív: Olympus M.Zuiko Digital 12-40 mm F2.8 Pro.

Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, fókusztávolság: 40mm

 

A különbségek az elődhöz képest

 

Mint említettem, a menüt egyszerűsítették, és ez sokszor nem az egyértelműbbé tételt jelenti, hanem azt, hogy bizonyos apróságok kimaradtak. Jellemzően nem olyasmik, amik a kezdőknek vagy a fotós függőséget még csak nem rég elkapott lelkeknek problémát jelentene, ám a komoly amatőrök ill. profik kedvét szegheti pl. az, hogy az ISO lépésköz fixen 1/3 fényérték, nem válthatunk ennél nagyobb lépésközre. Meglehet, ez csupán a másodperc töredékeivel lassítja az ISO érték kézi beállítását, ám ugyanennyi idő kell ahhoz, hogy kihagyjuk életünk legfontosabb fényképét…

 

Említettem, hogy immáron 121 fókuszpont található a képmezőben, tehát még precízebben lehet fókuszálni. Vannak különféle AF területi beállítások, kezdve attól, hogy az összesen mér a gép, át a 9 mezős csoporton az egyetlen pontig (helyesebben négyzetig). Úgy találtam, az arc- és szemfelismerő fókusz remekül működik, bár a II-es verzióban még külön ki lehetett választani, hogy a bal- vagy jobb szemre menjen az élesség – a III-as maga dönt helyettünk.

 

A módválasztó tárcsára került egy új lehetőség, az AP, mint Advanced Photo mód. Ez klassz, mert egy helyen találunk meg egy csomó olyan speciális fotós módot, amit korábban a menükben kellett keresgélni, mint pl. a Live Composite, a Live Time, a rekesz sorozat, a HDR, a panoráma (amit viszont nem fűz össze a váz, utólag kell szoftveresen) vagy épp a csendes mód. A baj az, hogy ezeknek a zömében csak automata vagy Program módban lehet fotózni, és az ISO-t sem minden esetben lehet kivenni automatáról.

 

A maximális (helyesebben minimális) záridők nem változtak, 1/4000 másodperc alapból, csendes módban, elektronikus zárral 1/16000 másodperc, csak ugye utóbbit használva jóval kevesebb beleszólásunk lesz a beállításokba…

Profiknak fájó lehet az is, hogy a vezeték nélküli vaku-vezérlést is kivették az E-M10 III-ból.

 

Meglehet, bizonyos dolgokat utóbb majd egy szoftverfrissítés fog korrigálni. Bár valószínűbbnek tartom, hogy az Olympus célja a komolyabb igényűeket a komolyabb árú gépek felé terelni, miközben az E-M10 III-mal lefelé merítenek, tehát igyekeztek a mobiltelós/kompakt gépes néprétegekből minél többek számára vonzóvá és kezelhetővé tenni az egyébként nagyon is komoly képességekkel rendelkező kis E-M10 III-at.

 

20171012_0515_Frankfurt_.jpg

Frankfurt, Römer

Objektív: Laowa 7,5mm f/2. Záridő: 1/350 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 200

 

Videó

 

4K videót Ultra HD méretben (3840×2160), legfeljebb 30 kép/másodperc sebességgel lehet készíteni.

Van lassított felvétel (slow motion), ami 120 fps-ből készít 25fps sebességű filmet a gép – ám sajnos csak 720p méretben. Ez még mindig jobb, mint amit az előd nyújtott, de azért igazán szép lassított felvételekre nem való.

A művészi szűrőket 1080p méretben lehet használni, 4K-ban nem. Ezzel együtt két okból is javaslom a 4K videó készítését. 1. Nem vág le annyit a képből ez a mód, mint a Panasonic kevésbé drága gépei esetében. 2. Bár a legtöbbeknek nincs otthon olyan számítógépe vagy tévéje, amely döccenőktől mentesen le tudna játszani 4K videót, ám ha visszakonvertáljuk fullHD-ba (1920x1080p), akkor részletgazdagabb videót kapunk, mint az 1080p-s videóval. A konvertálást pedig akár az ingyenesen elérhető Any Video Converter is elvégzi.


Persze, a 4K használatához megfelelően gyors memóriakártya is kell (olyan SDHC/XC kártya, amely legalább UHS-I U3 jelzésű, tehát legalább 30MB/s-os az írási sebessége, de a még fürgébb még jobb). Plusz a 4K gyorsabban meríti az akkumulátort.

Készíthetünk timelapse videót is a fényképezővel, de sajnos az elérhető megoldások egyike sem az igazi. 4K-ban mindössze 5fps képsűrűséggel fűzi össze a váz a képeket, és 1080p-ben sem választható az igazán folyékony váltásokhoz szükséges 25fps.

Mikrofon bemenet nincs, a hangerőt ill. a szélzaj csökkentését nem állíthatjuk, és videózás közben nem lehet fotózni (bár van lehetőség utólag kivágni egy-egy képkockát).

Viszont végre lehet videózás közben állítani a rekesz és a záridő értékét – ez mindenképp nagy előrelépés a II-eshez mérten. A Panasonic videós képességeit nem sikerült ugyan megközelíteni, de ég és föld a különbség az E-M10 III videófelvételei meg mondjuk az öt évesen már öregnek számító Olympus PEN E-PL5-lel készült mozgóképek között. Ez már több, mint elfogadható minőség.

 

20171012_0561_Frankfurt_L.jpg

Frankfurt este

Objektív: Laowa 7,5mm f/2. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/4, ISO: 320
 

Összegzés

 

Bár érthető a csalódottság azok részéről, akik mondjuk a II-es verziót szerették volna az eggyel újabb gépre cserélni, de aki úgy érzi, az I-es E-M10-essel már nem tudja megtenni mindazt, amit szeretne, annak van értelme elgondolkodnia a frissítésen.

Leginkább mégis azoknak ajánlanám ezt a gépet, akiket vonz a fotózás, szeretnének számottevően jobb minőségű képeket készíteni, mint mobillal vagy kompakt fényképezővel, és szeretnének minél több beállításról maguk dönteni. Az E-M10 III rengeteg lehetőséget rejtő, remekül felszerelt kis masina, mely megadja a segítséget a kezdőknek, hogy megtegyék első lépéseiket a komolyabb fotózás terén, ugyanakkor teret ad a fejlődésnek, a kibontakozásnak is.

Nem mondom, hogy nincs olcsóbb belépő szintű gép a MILC-ek piacán, ám fontos kiemelni, hogy közülük sokból hiányzik az elektronikus kereső. Márpedig 100 tapasztaltabb fotósból 101 esküszik rá, hogy arra szükség van, tehát érdemesebb kifizetni az extra összeget, mint később eszmélni, hogy milyen jó is lett volna a kereső. Persze még a keresővel ellátott gépek között is van néhány kiváló konkurense az E-M10 III-nak, ám ár-érték arány tekintetében a ma kapható egyik legjobb-legolcsóbb gép ez.

 

EM10IIIblack.jpg

 

Értékelés: 4,6 pont

Pro:

• súly, méret, könnyű kezelhetőség

• remek képminőség

• 4K videó és fotómódok

• kiterjedt objektív választék

• 121 fókuszpont

Kontra:

• az elődmodellhez képest visszavett extrák és beállítási lehetőségek, melyek miatt az amúgy remekül felszerelt, sokoldalú gép bizonyos területeken kezdő/belépő szintet képvisel

 

A fényképezőgép honlapja 

Flickr albumunk, ahol a fenti tesztfotók és továbbiak eredeti méretben megtekinthetők

 

Technikai adatok

Olympus OM-D E-M10 Mark III

 

Objektív foglalat: Micro Four Thirds

Szenzor: 4/3'' Live MOS szenzor

Tényleges felbontás: 16,1 megapixel

Képméret-arány és képterület: 4:3 / 17,3 x 13,0 mm

Képprocesszor: TruePic VIII

Képstabilizátor: Szenzor eltolásos, 5 tengelyes

Fényérzékenység: ISO 200-25.600 (kiterjeszthető kb. 100-ra)

Élességállító rendszer: Kontrasztérzékelő AF rendszer

Fókuszmezők: 121 pont / Összes, Csoportos (9 mezős), Egyes; 800 pont / Manuális kiválasztás nagyított nézetben

Manuális élességállítás: Igen; Nagyobb fókuszmezővel vagy "focus peaking" (színes kontraszt élek) funkcióval

Beépített vaku: van, kulcsszám: 8.2 (ISO 200)

Elektronikus kereső felbontása: 2.360 K képpont

Hátsó kijelző: Dönthető LCD – Érintőpanel; mérete: 7,6 cm / 3,0'' (3:2); felbontás: 1.040 K képpont

Ár: 220.000 Ft (csak a váz)

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Fontosnak tartod-e az épületről készített fotókat?

Impresszum
Betöltés: 0.126031 másodperc.