Teszt: Fujifilm X100F – elegancia az utcán

Uzseka Norbert | 2019. Január 22., Kedd 12:00

Teszt: Fujifilm X100F – elegancia az utcán
A Fujifilm fix objektíves, APS-C érzékelős csúcskompakt fényképezőgépekből álló X100-as sorozatának legutóbbi, negyedik darabját teszteltük. A megnyerő retro külső több, mint figyelemre méltó tudást rejt.

Kézbe véve

A 2017 tavaszán megjelent masinára már ránézni is jó. A fekete-ezüst ill. teljesen fekete verzióban elérhető X100F 469 grammot nyom. 127 mm hosszú, 75 mm magas, és mblenindössze 52 mm széles. Így könnyen elfér egy nagyobb kabátzsebben is. A fogása, bár a markolati rész nem túl mély, megfelelő, de a biztonság kedvéért érdemes pántot vagy csuklópántot használni hozzá, ahogy különféle, szebbnél szebb bőrtokok is elérhetők hozzá, amik szintén biztonságosabbá teszik a fogását.

 

A fix 23mm-es f/2-es fényerejű objektív, apró, ám éles darab, kisfilmes értéken 35mm-es, vagyis a normál tartomány legszélesebbikét adja. Ezzel számtalan fotós feladatot meg lehet oldani, de egyértelmű, hogy a Fujifilm a streetfotósokat célozta meg az X100F-fel.

 

A Fujifilm gépekre oly jellemző megoldások ezen a kisebb méretű fényképezőn is megvannak: a legfontosabb expozíciós beállításokat különféle tárcsákkal-gyűrűkkel tudjuk beállítani, s így a gép kikapcsolt állapotában is pontosan láthatjuk, milyen értékek vannak beállítva.

Elöl és hátul is akad egy-egy tárcsa, amit kedvünkre programozhatunk, került a gépbe egy aprócska vaku is, a hibrid átnézeti keresőtől meg végképp olyan érzésünk lehet, mintha valami régi Leica vagy egyéb retro masinát fognánk a kezünkbe – és ez sokunk számára nagyon kellemes érzés.

Hátul a 3”-es képernyő mellett megkapjuk a szokásos gombokat, ill. az X100T elődmodellhez mérten újdonságnak számító apró joystickot, avagy fókuszkart, ami nagy segítség a fókuszpont áthelyezésében (már csak azért is, mert a képernyő nem érintésérzékeny). A gép hátuljának egyszerű, letisztult designja is csak erősíti a retro érzést, ahogy az alul-felül fém burkolat is.


720_20181208_DSCF0473_.jpg

Advent Halbturn kastélyában

Záridő: 1/80 s, rekesz: f/2, ISO: 1600

 

Kezelőszervek

A Fujifilm gépeinek kezelését elsősorban a gyűrűkkel-tárcsákkal-gombokkal lehet megoldani. Mind a rekesz, mind a záridő, mind pedig az ISO tárcsáknál találunk egy narancsos színű A betűt, ami az automata módot jelenti – így a PASM módok bármelyike elérhető.

Az objektíven állítható a rekesz (a gyűrű elég keskeny és közel van a géptesthez, de van rajta két kiemelkedő rész, amikkel könnyebben kezelhető). A gép tetején találjuk a rekeszidő és az expo kompenzáció tárcsát (ez +/- 3FÉ-ig állítható, ill. "C" pozícióban +/- 5FÉ, ½ és 1/3 lépésben). Az ISO-t a rekeszidő tárcsa felhúzásával tekergethetjük 100 és 51.200 között, s egy apró ablakban láthatjuk az állását. Ez egyfelől helytakarékos megoldás, másfelől, lévén a tárcsa a középre helyezett vakupapucs mellett, tehát nem a gép jobb szélén van, igényel némi gyakorlást. Legalábbis nekem nem ment könnyen az érzékenység állítása úgy, hogy közben a keresőt is használjam. Érdemesebb valamelyik programozható tárcsát beállítani erre a feladatra, de a kézi élességállító gyűrű is használható erre, kivéve Manuális fókuszálásnál.

 

fujix100fhatul.jpg

 

Az említett első-hátsó tárcsa mellett kapunk két programozható funkció gombot, vakupapucsot, Q gombot, ami egy gyorsmenüt hoz elő, melyben számos fontos beállítást elvégezhetünk könnyedén. Ez azért is hasznos, mert a menürendszer néhol iszonyú szövevényes. A mai, funkciókkal és lehetőségekkel telepakolt fényképezőgépek között persze aligha találunk olyat, amiben minden beállítást könnyű elérni, nyilván azon múlik, hogy az ember képes-e hozzászokni az adott rendszer sajátságaihoz. Nekem mindenesetre zsibbasztó volt, hogy bizonyos beállításokat csak akkor lehetett használni, ha más, teljesen máshol lévő beállítások a megfelelő értéken voltak, és különösen agyrém volt, mikor a file számláló elért a 9999-hez, és ahelyett, hogy új mappában újrakezdődött volna a számozás, nem tudtam tovább fotózni ugyanazon memóriakártyára (később sikerült ezt is megfejteni).

 

fujix100felol.jpg

 

Szenzor, különféle kereső módok

Az X100F 24,3 megapixeles APS-C X-Trans III CMOS szenzora megegyezik az X-T2, X-T20 és X-Pro 2 érzékelőjével, 91 fókuszpont van rajta (mely kiterjeszthető 325 pontra), és az elődhöz képest nőtt a fázisérzékeléses fókuszterület mérete is. Ez meglehetősen gyors és pontos autófókuszt tesz lehetővé, s különösen jól működik az arc/szemfelismerő AF, bár megesik, hogy olyasmit is arcnak vesz, ami nem az (ilyenkor jönne nagyon jól az érintőképernyő).

 

A képernyőre egyébként nem lehet panasz, szép, éles képet kap, és ha nem csalódom, a Fujifilm az egyetlen, ahol mind a képernyőn, mind az elektronikus kereső képén vízszintesbe fordulnak a feliratok, ha portréállásba döntjük a gépet. A keresőt használhatjuk átnézetiként, amikor semmi info nincs rajta, ezzel kimaxolva a retro kamera feelinget. Használható elektronikus keresőként is, amikor a hátsó képernyőhöz hasonló élőképet kapunk, s nyomban láthatjuk a hatását bármely módosításnak. És van hibrid mód, amikor átnézeti, de kapunk segítséget, sőt, az Elektronikus távolságmérő (EMA) módban egy külön kis négyzet belenagyítva mutatja a fókuszterületet az átnézeti kereső képének jobb sarkába vetítve. Ezeket a gép elején, a vaku és a funkciótárcsa között lévő karral állíthatjuk.

 

720_20181206_DSCF9874_Superunknowns.JPG

Superunknowns koncert

Záridő: 1/110 s, rekesz: f/2, ISO: 1600. ACROS filmszimulációs mód

 

Fényerő, látószög, alkalmazás

Az objektív f/2-es fényereje lehetővé teszi, hogy kevés fényben is tudjunk fényképezni, emellett még 6400-as ISO-n is szuper képminőséget kapunk. De még a 12800-as érzékenység is becsületes képeket ad, pláne netes használatra. Meglepő módon afölött sem borzasztó az eredmény, csak igényel némi utómunkát, vagy azt, hogy fekete-fehérré alakítsuk a képeket, ahol ugye kevésbé zavaró a zaj.

Azt viszont sajnálom, hogy semmiféle stabilizálás nincs a gépben. A Micro 4/3-os rendszer szuper stabijai elkényeztettek, így vissza kellett szoknom ahhoz, hogy 1/30, max. 1/15 másodperces záridőknél lassabban készülő képeket nem tudok kézből kitartani.

Az élességre nem lehet panasz, legtágabb blendén is remekül teljesít az X100F, legfeljebb a nagyon közeli témáknál tapasztalható lágyság, ami elmúlik, ha szűkítjük a rekeszt. A közelpont 10 cm, amivel makrózni nem lehet, de így is becsületes.

 

A 23mm-es (ekv. 35mm) látószög is a fotózás hőskorát idézi, amikor a kézben hordozható kamerák nem nyújtottak az emberi szem által többé-kevésbé élesen látott látószögtartománynál szélesebbet. Ez olyan látószög, amivel rengeteg mindent meg lehet oldani, de közben annyira sajátos is, hogy sokaknak szokni kell. Ha valami messze van tőlünk, akkor leginkább a lábzoom segíthet. Ha portrézni szeretnénk, akkor érdemesebb hátrébb lépni, és az alany környezetét is belekomponálni a képbe, elkerülendő az arcának képi torzulását. Szintén ez a módszer a legjobb, ha a téma nem fér bele a kivágásba, már ha van hova lépni. Megfelelően alkalmazva városi, épület, természet és tájfotózásra is használható a gép, nem a tudásán fog múlni, inkább a saját ügyességünkön – persze vadállatokat ezzel fényképezni életveszélyes lehet, arra jobb egy teleobjektív.

De azért legfőképp street fotózásra való az X100F. Ahogy a Magnum Photos egyik vezetője, Pauline Vermare fogalmazott, a street fotózást leginkább úgy lehet definiálni, mint a stúdió fotózás ellentétét, valamit, ami nem előrebeállított, ami mentes a szabályoktól, és hogy a street fotózás (egyik?) lényege az, hogy megtaláljuk a szépséget a hétköznapiban. Anélkül, hogy ezt tovább boncolgatnánk, nyilvánvaló, hogy az X100F eszményi street fotós eszköz. Kicsi, könnyű, diszkrét, és bár a képernyőjét nem lehet kihajtani, olyan jó betekintési szöge van, hogy éles szögből felülről ránézve is látszik a képe. Az ekv. 35mm-es látószög lehetővé teszi, hogy részesei legyünk a történéseknek, az élethelyzetnek, amit épp fotózunk, mégse kelljen se túl közel, se túl távol menni. Ez a látószög nem torzít a széleken, mint teszik a nagylátószögű lencsék, s nem nyomja össze a teret, ahogy a teleobik; az emberi szemnek természetesen ható képet ad.

 

Szintén a streetfotósoknak kedvez a Fujifilm számos különféle filmszimulációs módja, melyek a régi szép filmes időket idézik meg. A Classic Chrome-mal készült színes képeknek, vagy az Acros-szal lőtt fekete-fehéreknek még akkor is van valami kellemesen retro hangulata, ha a létező legmodernebb témát lőjük meg velük. De nagyon szeretem a Velvia nevű, élénk, mély színeket adó módot is, ahogy a Proviát is, mely a standard, természetes, valóságos színek visszaadásában jeleskedik.

 

A beépített ND szűrő is olyan eszköz, ami jól jöhet, különösen, ha bárányfelhős kék ég is kerül a fotóra, vagy ha túl sok a fény még a legrövidebb 1/32000 másodperces záridőnek is. Ezt az elektronikus zárral érhetjük el, a mechanikus zár pedig akár 60 percig is nyitva lehet.

A max. 8fps sorozatsebesség is figyelemre méltó.

 

720_20181208_DSCF0255_.jpg

Frauenkirchen, Bazilika

Záridő: 1/40 s, rekesz: f/4, ISO: 400

 

Konverterek

A Fujifilm több modelljéhez is használható két konvertert kínál azoknak, akik tágasabb vagy telébb látószögre ácsingóznak. A TCL-X100 1,4x-es nagyítást ad, mellyel kb. ekv. 50mm-essé tehető az X100F lencséje, míg a WCL-X100 ekv. 28mm-es nagyobb látószöget nyújt. Ezeket nem volt módom kipróbálni, de kb. 90 ezer forintért fellelhetők a jobb boltokban.

Emellett gépen belül elérhető egy digitális telekonverter, mellyel ekv. 50mm vagy 70mm-es látószöget lehet elérni. Van az a téma, ahol ezt érdemes és jól ki is lehet használni, de számolni kell azzal, hogy általa enyhén romlik a kép minősége, és ilyenkor csak JPG-ben rögzít.

 

Videó, wifi

Ezt a gépet nyilvánvalóan nem videózáshoz tervezte a Fujifilm. Nincs külön videós gomb (a Drive feliratú gomb megnyomása után választható ki a videózás). 4K nincs, FullHD-t max. 60fps-sel lehet rögzíteni, legfeljebb 14 percen át. De a különféle filmszimulációs módokat itt is használhatjuk, tehát hangulatos és látványos felvételeket lehet vele készíteni. S még mikrofon bemenete is van, igaz, a kevésbé elterjedt 2,5mm-es jack csatlakozóval.

 

A beépített wifi és az ingyenes Fujifilm applikáció segítségével könnyen távirányíthatjuk a fényképezőt mobil eszközről, ill. a kész képeket is gyorsan áttölthetjük rájuk, hogy pillanatokon belül posztolhassuk az interneten. A Geotagging segítségével pedig a földrajzi adatokat tárolhatjuk.

 

fujix100ffekete.JPG

 

Összehasonlítás

A csúcskompakt egy sajátos kategória, és mindegyik versenyzője lényegi pontokon különbözik. APS-C szenzor terén a legközelebb a Ricoh GR II áll az X100F-hez, mint szintén fix objektíves, utcára termett darab, nagyobb látószöggel (ekv. 28mm), egy FÉ-vel szűkebb rekesszel és kereső nélkül. Cserébe 169 ezer forintba kerül, míg cikkem tárgya 380 ezerbe. Így a Ricoh a kategória legolcsóbbika. Zoom obis APS-C szenzoros vonalon a Canon G1 X sorozata ill. a G5 X elérhető, 200 ezer fölötti áron.

A kisebb érzékelős, jellemzően zoom obis pályatársak közül is 200 rugó fölött jár a többség: a Sony RX100, 1”-es érzékelős sorozatának újabb darabjai, ill. a micro 4/3-os Panasonic LX100 II, bár utóbbiból az I-es verzió 157 ezer körül kapható.

Aztán persze vannak a csillagászati összegekért kapható full frame-es fényképezők: a Sony RX1 gépek és a Leica Q. És még sorolhatnám. Van tehát miből válogatni annak, aki arra vágyik, hogy kompakt testben profi minőséget kapjon.

 

Összegzés

A Fujifilm X100F-et alighanem tapasztalt fotósok tudják igazán értékelni és kihasználni. Az ekv. 35mm-es látószöget adó, kiváló fix objektívet a legjobban streetfotózásnál lehet alkalmazni, de számos más területen is sikerrel forgatható, amennyiben megvan hozzá a kellő ügyességünk, gyorsaságunk és kompozíciós készségünk. Az APS-C szenzor nyújtotta magas képminőség és zajtűrés, valamint az f/2-es, fényerős objektív lehetővé teszi a szuper képek készítését még kevés fényben is. A gép a filmes időket idéző kezelését talán szokni kell, de ha rááll az agyunk, ez által csak még inkább beleélhetjük magunkat a fényképkészítés varázslatos élményébe. A géppel készített JPG-ek minősége sok esetben szükségtelenné teszi az utómunkát.

Ára és sajátosságai miatt nyilván főleg fotóművészek gépe lesz, és/vagy profik másodgépe, amennyiben sűrűn használják ezt a normál látószöget. És ők imádni fogják.

 

Értékelés: 4,7 pont

Pro:

- gyönyörű retro külső, élményszerű kezelőszervekkel

- kimagasló képminőség és számtalan beállítási lehetőség

- a Fujifilm filmszimulációs módjaival fotózva könnyű olyan JPG-et lőni, ami nem igényel utómunkát

 

Kontra:

- a fix objektív és a relatíve magas, bár megérdemelt ár sokaknak elveheti a kedvét

- az ISO állítása és néhány egyéb beállítás nehézkes lehet (de bőséges lehetőséget találni a funkciógombok és tárcsák átprogramozására)

- a képernyő nem érintésérzékeny és nem elforgatható

 

A fényképezőgép honlapja

fujix100fezust.JPG

 

 

Technikai adatok

Fujifilm X100F

Pixelek száma: 24,3 MPx

Legnagyobb záridő: 60 perc

Legkisebb záridő: 1/32000 másodperc

Érzékenység (ISO): 100 - 51200

Beépített vaku: van

Vakupapucs: van

Maximális képfelbontás: 6000 x 4000 pixel

Maximális videófelbontás: 1920x1080 pixel

FPS (maximum felbontásnál): 8 kép/mp

Kijelző típusa: TFT LCD monitor

Kijelző mérete: 3 inch

LCD felbontása: 1040K pixel

HDMI kimenet: van

Mikrofon bemenet: 2,5mm jack

Méret: 126,5 mm x 77,8 mm x 52,4 mm

Súly: 469 g

 

 

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.083460 másodperc.