Címlap » Tesztek » Kamerák » Sony Alpha A7R IV – a felbontás csúcsa

Sony Alpha A7R IV – a felbontás csúcsa

Uzseka Norbert | 2020. Január 22., Szerda 09:00

A Sony talán legsikeresebb sorozata az A7. Ezen belül az R betűvel is jelölt gépeknek az átlagnál nagyobb a felbontásuk. Az A7R III-é 42 megapixeles volt, a IV-esé brutális 61 megapixeles. Lássuk, mit tud!

A Sony full frame-es, tükör nélküli Alpha A sorozatában immáron számos különféle gépet találunk. Az A9-ek készülnek a vérprofiknak, de az A7-es vonal gépei is kielégítik a profi fotósok igényeit, nem szólva a lelkes és anyagi áldozatra kész amatőrök tömegeiről. A hírek szerint az A7 III az eddigi legsikeresebb gépük, mely általános fotós masinának mondható. Az A7s jelűek videózásra vannak kihegyezve, az A7R pedig a szokottnál nagyobb felbontást takar – míg az A7 II és III is 24 megapixeles szenzort rejt, addig az A7R IV lapkájára 61 megapixelt pakoltak.

Ez pedig jelent jót és rosszat is. A legfőbb jó az, hogy még a full frame vonalon megszokott szuper részletességnél is több részletre lehet számítani az ilyen gépekkel készült fotóktól. A hátulütők között szerepel, hogy a leggyorsabb memóriakártyákat és számítógépeket is megizzasztja ez az adatmennyiség, ahogy az elérhető objektívek közül sem lesz mind képes igazán jó minőségben kirajzolni egy ekkora felbontású lapkát. Utóbbiról előzetesen csak annyit, hogy volt szerencsém összesen kilenc különféle Sony E bajonettes objektívvel kipróbálni a masinát, és egyiknél sem éreztem kínos problémákat. Igen, ha az ember nagyon belenagyít, akkor lesznek kevésbé penge képszélek, ilyesmik, de azt gondolom, akinek ilyen gépre van szüksége, az tisztában van azzal is, hogy a legcsúcsabb üvegeket kell rátekernie.

Clara kiállítás a Nemzeti Múzeum Kertészházában

Objektív: Samyang AF 24mm F2.8 FE. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 800, fókusztávolság: 24 mm

Kinek jó ez a sok megapixel?

Annak, aki tényleg nagyban akarja kinyomtatni a fotóit. Még inkább annak, akinek tényleg nagyban KELL kinyomtatnia a fotóit. Reklámfotósok imádni fogják.

Aztán azoknak is jól jön, akik szeretnek vagy kénytelenek alkalmasint vágni a fotóikból. Sportfotósok, természetfotósok, akiknek vagy nincs akkora teleobjektívjük, hogy lássák Armstrong lábnyomát a Holdon, vagy akikkel megesik, hogy még egy ekkora obival sem tudnak elég közel kerülni Ronaldóhoz vagy a tigris bajuszához. 61 megapixelből azért lehet vágni, na. Magára valamit adó fotós ha nem muszáj, nyilván nem él ezzel, de van az a zseniális kép, amit épp csak így lehet elkészíteni, mert így hozza az élet, és akkor nagyon nem mindegy, hogy egy ízléses vágás után mennyi képadatunk marad.

Aztán ott van a videós lehetőségek között a Super 35-nek becézett mód, amikor is vágott képet kapunk ugyan (nagylátószögű objektívek előnyben), cserébe 6K-s adatmennyiségből készít 4K videót a gép. Kell-e mondanom, micsoda részletgazdagságot jelent ez?

Tény persze, hogy pl. a Sony A7 III „potom” 24 megapixeléből is vígan lehet hatalmas nagyításokat készíteni, de ha a fényképezőgép szoftveresen és hardveresen bírja a strapát (hiszen iszonyat gyors processzor és program kell ekkora képek elkészítéséhez), akkor miért ne, nem igaz? Azért manapság már a nagyon gyors UHS-II-es SD kártyák sem kerülnek iszonyatos összegekbe, azok elvileg bírják, és kettőt is lehet a fényképezőbe rakni belőlük.

Igen ám, csakhogy sosem történt velem olyan korábban, hogy egy több zenekaros koncerten beteljen a 64 gigabyte-os kártyám. Az A7R IV ARW-nek nevezett (tömörítetlen) RAW file-jai átlag 120-130 megabyte-ot zabálnak fel, míg a jpg-ek átlag 25-40 megabyte-osak. Brutálisan sok adat van 61 megapixelben, brutálisan sok tárhelyet foglal el, és amikor nekilátunk feldolgozni a képeinket akár egy még oly izmos számítógépen is, számíthatunk rá, hogy a szokásosnál lassabban fog menni minden.

Képzelt Város koncert a Dürer Klubban

Objektív: Sony SEL-90M28G FE 90mm f/2.8 Macro G OSS. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1600, fókusztávolság: 90 mm

Kézbe véve

Hogy mekkora képeket lehet készíteni ezzel a géppel, s hogy micsoda döbbenetes tudást pakoltak bele, az nem is igazán látszik rajta. 129 x 96 x 78 mm-es (mondhatni, standard Sony A-vonalas) méreteivel és 665 grammos súlyával nem igazán érződik nagynak – nem sokkal nagyobb, mint jó pár tükörnélküli társa, a legtöbb profi DSLR pedig nagyobb és nehezebb. Időjárásálló bevonat védi, és van egyfajta jó értelemben vett robusztussága.

A markolat hangsúlyosabb, mint pl. az A7 III-é, remek fogást ad, de kapható hozzá egy VG-C4EM nevű, vaskos portrémarkolat is, melybe plusz két akkumulátort lehet tenni. Márpedig alapból is bír úgy 670 fotót az aksi, amivel a Sony köröket ver a legtöbb tükörnélküli versenytársára.

Fölső LCD kijelző nincs, cserébe elég kézreállóan vannak elhelyezve a kezelőszervek. Nyilván, mint minden gépet, ezt is meg kell szokni. Nekem talán egyedül azzal volt bajom, hogy jobbra fölül elég közel van egymáshoz az expozíció korrekció tárcsa (az van legszélen) és az, amivel pl. a rekeszt lehet állítani, megesett, hogy nem azt tekergettem, amit szerettem volna (bár az expó korrekció csak akkor forog, ha a közepén lévő kis gombot is lenyomjuk, ami jó is meg nem is, ugye). Máskülönben jól kitalált a külső, jó pár programozható funkciógombot is kapunk, a hátsó monitor jobb felső sarkához helyezett joystick pedig különösen klassz.

A kijelzőt továbbra sem lehet előre fordítani, csak felfelé és lefelé, ami a vloggerek számára rossz hír, de szelfit lőni is egyszerűbb lenne egy előre is fordítható képernyővel. A mérete maradt 3”-es, míg a maga kategóriájában találni ennél nagyobbakat is. Viszont az elektronikus kereső, a maga 5,76 millió képpontjával az egyik legjobb a mai mezőnyben.

A gépben 5 tengelyes stabilizátor dolgozik, mely hivatalos adatok szerint 5,5 fényértéket tud megfogni. Ezzel együtt is úgy tapasztaltam, hogy nagyon oda kell figyelni, mert egy ekkora felbontású szenzor esetében ha csak picit is arrébb van a fókusz, mint kellene, már nagyon meg tud látszani (amennyiben 100%-ban ránagyítunk).

Tulajdonságok, kezelés

A Sony jó ideje világelső a mozgáskövető autófókusz terén, tükörnélküli vonalon senki nem tudja megszorítani, de a tükrösök közül is csak kevesen. Az A7R IV fókuszrendszere 576 fázis-különbség érzékelő pontot rejt, mely a képmező 74%-át lefedi, s ez, a 425 kontraszt AF ponttal együtt elképesztő hatékonyságot tesz lehetővé. Valamint a 10 kép per másodperc sebességű sorozatlövést, AF/AE mellett, igaz, nem hosszú időn keresztül (hivatalos adat szerint 7 másodperc).

Az A7R IV-be szerelt szemkövető fókusznál jobbat talán még sosem láttam (és ez van külön emberre és állatra is), de általában véve is döbbenetes a gép követő fókusza. Persze a szimpla fókuszálás is villámgyors, s ilyenkor a fókuszpontot a joystickkal és az érintőképernyővel is be lehet állítani.

A mozgáskövető fókusz az egyik legjobb (kicsit vágott kép)

Objektív: Tamron 28-75mm f/2.8 Di III RXD. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5, ISO: 200, fókusztávolság: 36 mm

Sajnos sok egyébre nem használható az érintőképernyő, érthetetlen számomra, miért nem használja ki a Sony az ebben rejlő lehetőségeket – mennyivel könnyebb lenne az élet, ha a menükben is lehetne így navigálni.

A menü rendszer persze maradt a régi. Lehet, úgy vannak vele a Sony mérnökei, hogy aki egyszer már megszokta, annak nem okoz majd gondot emlékezni, hogy mondjuk a kártya formázása az x. menüből érhető el, annak y. oldalán. Ha jól belegondolok, a többi rendszerben is bonyolultak a menük, hiszen a mai fényképezőgépekbe irdatlan sok tudást és állítási lehetőséget zsúfolnak, de a Sony élen jár abban, hogy a lehető legkevésbé logikusan építse fel a menürendszerét. Itt tényleg az van, hogy be kell magolni, plusz használni a MyMenu-t, a gyorsmenüt, az összes funkciógombot, és bízni abban, hogy amit ezekben nem tudunk elhelyezni, arra nagyon ritkán lesz szükségünk.

Ami még fura: a képek visszanézésekor csak egyenként lehet őket törölni. Ez egy ilyen sok tárhelyet használó gépnél különösen fájdalmas, de remélem, egy firmware frissítéssel kiköszörülik ezt a csorbát. Arra nem vennék mérget, hogy utólag lehet betenni a szoftverbe gépen belüli RAW-feldolgozást, ami itt nincs, és nagyon tud ám hiányozni.

A szenzor dinamikatarománya 15 fényérték, amivel szintén az elit élén jár a gép.

Az érzékenység alapból 100 és 32.000 között állítható, de kiterjeszthető 50-re ill. 102.400-ra is. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy már 1600-as ISO-n is felüti rút fejét a zajosodás. Ezt a gigászi felbontás számlájára írom – logikus, hogy ugyanakkora helyre bezsúfolt 61 megapixelen hamarabb jelenik meg zaj, mint mondjuk a 24 megapixeles verziónál. Ezzel együtt elég sokáig felhúzható az ISO, ha a téma ill. az alkalom megkívánja, igazából csak a két legérzékenyebb állására mondanám, hogy ha csak ez van, akkor inkább ne fotózzunk vele. De ahhoz, hogy ilyen magas ISO-ra legyen szükségünk, kb. egy ablaktalan kamrában kell fekete macskát fotózni áramszünetkor.

Ahogy a többi Sony full frame-es gépen, úgy az A7R IV-en is lehet használni az APS-C-s Sony vázakhoz készült objektíveket. Ami nem mindegy: ezen a masinán így is 26,2 megapixeles képet fogunk kapni az 1,5-szörös vágás után.

Videó

A videóról csak címszavakban:

- van 4K 30fps-sel, teljes szenzort használva, időkorlát nélkül(!),

- a Super 35 nevű videós módban vágott képet kapunk ugyan, ám 6K adatból számolja ki a gép a 4K méretű videót, káprázatos részletgazdagságot adva

- a komolyabb utómunkákkal számoló filmeseknek ott az S-Log3 (14 fényértéknyi dinamika-átfogással), a Hybrid Log-Gamma, és a videónál is remekül működő szemkövető fókusz

- fullHD-ből max. 120 fps érhető el, a lassított felvételek szerelmeseinek.

Egyébként természetesen az A7R IV is remek gép videózáshoz – akinek ennél több kell, az vagy megveszi a több, mint négy éves A7s II-t, vagy várakozik tovább türelemmel a III-asra.

Wifi, app

Van wifi, van bluetooth is, és van hozzá egy felújított applikáció, Imaging Edge Mobile néven (a Play Memories helyett). Ha egyszer sikerül összekötni a kamerát az okoseszközünkkel, akkor a későbbiekben fürgén és könnyen lehet csatlakoztatni egymáshoz a kettőt. Az app egész sor beállítási lehetőséget is ad. Viszont nincs fókuszpont. Ha szerencsénk van, oda fog fókuszálni exponáláskor a gép, ahova böktünk a mobil vagy tablet képernyőjén, ám kis mélységélességet adó tág rekesznél nagy az esély, hogy mégsem lesz éles a kép. Ez bizony kiábrándító.

Pixel Shift üzemmód

A Sony R sorozatának korábbi tagjai is tudtak olyat, hogy x darab képből, pixeleltolásos módszerrel csináltak egy sokkal nagyobb képet, de a csúcs ezen a vonalon kétségkívül az A7R IV-é. Más rendszerekben is találni hasonlót, de 240 megapixeles RAW file-t még a középformátumú gépek sem tudnak.

A rossz hír az, hogy mindez csak mozdulatlan témánál működik.

Két verzióban érhető el a pixel shift üzemmód, s a 4 képet lövő változat nem csinál pixelszámban nagyobb képet, marad a 9504 x 6336 pixel méret, viszont nagyobb a színmélység és a részletesség. Hanem amikor 16 képet lövünk, abból 19008 x 12672 pixeles kép lesz – ez Tif-ként elmentve 700 megabyte-ostól akár 1 gigabyte-osig is terjedő méretű file-t jelent… Képzeljük csak el azt a tájképet, ami így készül…

Csakhogy itt nem elég a moccanatlan állvány. Szemben más gépekkel, itt relatíve lassan készülnek el egymás után a képek, amikből össze lehet rakni az ultra nagyfelbontású remekművet. Márpedig ha a képen van mondjuk lombos fa, és rezdül a szellő, akkor bizony oda a pengeéles, minden részletet megmutató kép. Hogy emberről készítsünk ilyen képet, az is lehetetlennek tűnik – lehet, hogy van olyan profi modell, aki képes hosszú másodpercekig, míg a gép meglövi a 16, alapból is hatalmas RAW képet, moccanatlanul maradni, de ennyi idő alatt még egy alvó is lélegzetet vesz…

A másik hátulütője ennek az üzemmódnak az, hogy nem lehet gépen belül összerakni a képet, csak az Imaging Edge számítógépes (és szintén ingyenes!) verziójával. Aki Lightroomhoz vagy egyéb képfeldolgozó szoftverhez szokott, az aligha fog örülni, hogy egy másik szoftvert is telepítenie kell. A jó hír az, hogy egyébként egész könnyen és jól használható program ez, általános RAW előhívásra is, sőt, tetheringre is használható, tehát mintegy telefonos appként, a laptopunkról vagy asztali számítógépünkről irányíthatjuk a kamerát.

Nemzeti Múzeum - teljes kép 61 megapixelen

Objektív: Samyang AF 50mm f/1,4 FE. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 640, fókusztávolság: 50 mm

720_20200103_DSC02569_nagyfelbontasalapkep_100szazalekkivagas.jpg

100%-os kivágás az alapképből

100%-os kivágás a 4 fotóból készült nagyfelbontású képből

100%-os kivágás a 16 képből készült, 240 megabyte-os, 19008 x 12672 pixel méretű képből

Tapasztalatok

Ez itt a merőben szubjektív része a tesztemnek. Az én micro 4/3 rendszerhez szokott kezemnek és agyamnak szinte sokkoló volt az A7R IV egyik-másik tulajdonsága, elsősorban természetesen a hatalmas felbontás és az azzal járó giga file-méretek. A gép fogása, használata nem okozott különösebben problémát, kivéve a fentebb említett eseteket (menü, app, ilyesmik).

Ami egyértelmű volt, az az, hogy 61 megapixeles felbontásnál még a szokásosnál is sokkal jobban oda kell figyelni a fókuszálásra. A követő fókusz zseniális, a szemkövető pláne, az után egyszerűen semmi sem elég jó, de attól még ezek sem tévedhetetlenek. Ilyen részletgazdag képek esetében a fókusz kicsi elmozdulása, nem megfelelő elhelyezése is egyenes utat jelent a kukába. Mert az ember igenis belenagyít, mert annyira elképesztő élmény, de az igazat megvallva a legtöbbünknek valójában nincs szüksége ekkora felbontásra. Nyilván a jövő az, hogy egyre erősebb számítógépek lesznek, egyre könnyebb lesz ekkora file-okat kezelni, de egyelőre az A7R IV képei durván megdolgoztatják a csúcs memóriakártyákat és számítógépeket is. És amikor a kamera épp kártyára ír, akkor a funkciók egy része nem elérhető (pl. nem lehet visszanézni az épp elkészített képet), és ez elég zsibbasztó tud lenni, ahogy az is, amikor kifogy a kártyán a hely, vagy a számítógép előtt malmozok, és még csak a képek átmásolásáról van szó.

A fotók és videók minőségére egy szavam nem lehet, a fentebb említett ISO problémától eltekintve, de full frame ide vagy oda, a legtöbb fotós nyilván igyekszik minél alacsonyabban tartani az érzékenységet, és tényleg kevés fénynek kell lennie ahhoz, hogy az A7R IV képei ne legyenek megfelelőek – pláne, ha csak neten jelennek meg a fotóink.

Slogan beszélgetés a Robot klubban

Objektív: Tamron 28-75mm f/2.8 Di III RXD. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 3200, fókusztávolság: 55 mm

Összegzés

Hasonlóan ultra nagy felbontású full frame gépből nincs sok. MILC vonalon ott a Nikon Z7 a maga 45 megapixelével és a Panasonic S1R 47mp-vel. DSLR-ből a Canon 5DS R jöhet szóba, 50 megapixellel, netán a Nikon D850 46 mp-vel. A Sony A7R IV tehát jelenleg a csúcs a maga 61 megapixelével – már ami a szenzorba zsúfolt pixelek számát illeti. Ebben vagy abban, meglehet, az említettek jobbak nála, azonban a követő autófókusz, s azon belül a zseniális szemkövető mód önmagában is nagyon erős érv a Sony mellett, ahogy az 5 tengelyes stabilizátor, a többihez mérten könnyebb-kisebb, mégis zorkó váz is. Nem szólva az elérhető objektívek számáról, mely a nem rég indult Nikon és Panasonic full frame tükörnélküli rendszereknél még csekély.

A képminőségre nem lehet panasz, a videós lehetőségek sem akármik. A menü hű a Sony hagyományaihoz (megszoksz vagy megszöksz), a hátsó képernyő nem fordítható előre, és hiába érintésérzékeny, nagyon behatárolt, hogy mire lehet ezt a tulajdonságát használni. Belekötnivaló nem sok marad, de azzal számolni kell, hogy a hatalmas felbontás hatalmas file-okkal jár, melyek megdolgoztatják a legjobb memóriakártyákat és számítógépeket is. Nagy erény a pixel eltolásos mód is, mellyel statikus témáról lehet 240 megapixeles gigafotót lőni.

Az igazi kérdés az, hogy szükséged van-e olyan gépre, mellyel óriásplakát méretben is kinyomtatható képeket lehet lőni. Ha imádod a részletgazdag fényképeket, ha gyakran kerülsz olyan helyzetbe, hogy vágni kell a képből (pl. mert sport- vagy természetfotósként nem tudsz még közelebb kerülni a témához), ha profi reklámfotós vagy, és legfőképp, ha van kb. 1,3-1,38 millió forintod a vázra (és persze további vagyonod az elérhető legjobb objektívekre, mivel egy ilyen felbontású szenzort nem mindegyik üveg fogja szépen kirajzolni), akkor ez a gép a legjobbak egyike, ha ugyan nem A legjobb.

Értékelés: 4,8 pont

Pro:

- elképesztő részletgazdagságot adó 61 megapixeles full frame szenzor

- eléggé jól kezelhető, a versenytársaknál könnyebb-kisebb felépítés

- széles választék objektívekből

Kontra:

- sok tárhelyre és ultragyors memóriakártyákra lesz szükség

- a képernyő csak fel- és lefordítható, előre nem, és korlátozottan használható az érintő funkció

A fényképezőgép honlapja