Sony A900

| 2010. Március 10., Szerda 13:00

Sony A900
example_group example_group example_group example_group

Felbontás:...............24,6 megapixel
Érzékelõ:................Full Frame CMOS
ISO tartomány:......100-3200 (6400)
Képfeldolgozó:........Dual Bionz
Fókuszpontok:........9+10
Bajonett:...............Sony Alpha (Minolta, Konica Minolta A)
Sorozat:................5fps
Váz:......................magnézium
Élõkép:.................nincs
Extra:...................beépített képstabilizátor
Memóriafoglalat.... CF (UDMA kompatibilis)
LCD:.....................3” 921000pont (3:2)
képformátum:...... Jpeg, ARW (RAW)

Eljött végre az idő, hogy tesztre kerüljön a Sony már régóta ígért FullFrame gépe, az A900. A Sony első full frame érzékelős fényképezőgépe csúcsmodellhez méltó módon a kategória legmagasabb felbontását kínálja, 24,6 megapixellel.

Az A900 meglepően sokban különbözik kisebb testvérétől, az A700tól. Természetesen a két gép felbontása eltérő, a megközelítőleg 2x nagyobb felület kétszer nagyobb felbontást is kínál. Ennek megfelelően az érzékenység is hasonló, ISO100 és 6400 közötti. A gép külseje tank szerű. A kereső prizmája felett nincsen beépített vaku, a burkolat itt klasszikus, piramis, formát ölt. Ez az enyhe szögletesség még több helyen megjelenik a vázon. Ennek ellenére a jellegzetes Sony ergonómia hibátlanul működik. A markolat fantasztikusan jó fogású, a kezelőszervek többsége is jól elérhető, könnyen használható. Még az európai emberek jellegzetesen nagy orrnyergének is bőséges helyet ad a gép oldalának nagyvonalú lekerekítése.
Ugyanakkor a gombok elrendezésének praktikusságáról hosszan lehetne vitatkozni. Egyrészről kétségtelenül igaz, hogy szinte minden beállítás elérhető gyorsan és kényelmesen, másrészről az is igaz, hogy a gombok egy része igen furcsa módon lett elhelyezve.

Az egyik ilyen a mélységélesség ellenőrző gomb, ami a bajonett jobb kéz felőli oldalán, alul található, és ujjunkkal (pontosabban körmünkkel) kifelé nyomva aktiválható. Ezen a környéken, a bajonett bal kéz felé eső oldalán van az élességállítás módját választó kapcsoló, ami elsőre talán kicsit furcsa, vagy kényelmetlen. Használat során azonban ezzel gyorsan meg lehet barátkozni, és bár egy kicsit kemény, alapvetően könnyen kezelhető, a különböző állásai határozottan kattannak,  jól elkülönülnek egymástól.
A leginkább ellentmondásos része a gép kezelésének azonban a markolat felett található. Itt találjuk az expozíció korrekció és a sorozatmód gombait, közvetlenül az exponáló gomb mögött. Ezeknek az elérése kissé kényelmetlen, kicsit hátrébb vannak, mint amit az ember kényelmesen el tud érni a mutatóujjával. Persze ezt egyéni adottságoktól is függ. (egy zongorista biztosan könnyen eléri ezt is) Hasonlóan nehéz az iménti gombok mögött, egészen hátul sorakozó, fehéregyensúly és ISO érzékenység gombjaival dűlőre jutni, legalábbis anélkül, hogy a gépet a szemünktől elemelnénk, és fogást váltanánk. A dolog igazi érdekessége, hogy ezeknek a gomboknak a funkcióit a gép gyorsmenüjében is megtaláljuk. Vagyis ezek a funkciók kétféleképpen is elérhetők, ami egyértelmű pozitívum.Miért olyan érdekes mindez? Mert ez is jól jelzi a Sony A900 koncepcióját, ami egy sok szempontból profi teljesítményű gépet (5kép/s, 24Mpx) ad a fotós kezébe, miközben attól nem várja el a profikra jellemző koncentrációt, odafigyelést, a gép felé. Itt nem kell megtanulnunk a gombok pontos elhelyezkedését, hogy szemünket a keresőn tartva, pillanatok alatt változtassuk a gép szinte összes fontos beállítását. Az A900 a profi gépek minőségét a lelkes amatőrök, a hobbifotósok kezébe adja. Azokéba, akik nem kell hogy a képeikkel keressék meg mindennapi kenyerüket.

    1 / 3  Következő >   Utolsó >>

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.129183 másodperc.