A sorrendben egymás után következő G1, GH1, GF1, G10, G2, GH2 sorozat minden tagja hordoz valami újdonságot az előző modellhez képest amellett, hogy az alapelv természetesen ugyanaz; vegyünk egy DSLR gépet, távolítsuk el a tükröt, és a nagyméretű szenzor megtartásával, a tükörreflexesekre jellemző kiváló képminőség és az optikák cserélhetőségének szabadsága mellett, egy kompaktabb kialakítású fényképezőgépet kapunk. A GH előtaggal rendelkező készülékek, fejlett full HD videó felvételi lehetőségükkel, a széria zászlóshajóinak számítanak. Mostani tesztünk során a japán cég, nemrégiben (2010 szeptemberében) bejelentett, 18 megapixeles Live MOS szenzorral szerelt, csúcskategóriás micro 4/3-os modelljét volt szerencsénk alaposabban szemrevételezni.
Felépítés, kezelő szervek
Felépítését és a kezelőszervek kiosztását illetően leginkább a GH1-re hasonlít, azzal a nem kis különbséggel, hogy megörökölte a G2-nél megismert és dicsért érintésérzékelős kijelzőt. A gép fizikai mérete éppen akkora, hogy egy közepes nagyságú kezet alapul véve, kényelmes, stabil fogást nyújtson a felhasználónak. A jobb kéz számára az exponáló gomb alatti markolat és a vezérlőtárcsánál (hüvelykujj helyén) kialakított gumírozás fokozza a kézbentartás biztonságérzetét. Tetszik, hogy az SD, SDHC, SDXC típusú memóriakártyák befogadására kialakított foglalat a készülék oldalára került, biztosítva azok könnyed cserélhetőségét állványra helyezést követően is.
A dönthető és forgatható 3/2-es oldalarányú, 3”-os, 460000 képpontból álló, érintésérzékeny kijelzője kiváló képi és fokozott fényképezési élményt nyújt. Fényessége három különböző értékből választható ki, vagy az automatikára is bízhatjuk annak beállítását. Ha szánunk egy kis időt a kijelző működésének megtanulására, megszokására, akkor nagy könnyebbséget jelenthet, hogy az LCD felületéről gyakorlatilag az összes fontosabb beállítást elvégezhetjük. Legnagyobb hasznát talán az automatikus fókusz képterületének kiválasztásakor vesszük, amikor is a négyféle lehetséges méretű AF keretet a képernyő tetszőleges pontjára tudjuk helyezni azáltal, hogy egyszerűen rábökünk az élesítésre kiszemelt objektumra. Ez óriási könnyebbséget jelent a navigációs gombok többszöri nyomkodásával szemben. Bátran tudom ajánlani a 1.530.000 pixeles elektronikus kereső használatát is, ugyanis ez, a fejlesztések következtében, 60 kép/másodperces képfrissítési sebességgel dolgozik, csökkentve az ilyen típusú keresők gyenge fényviszonyok közötti akadozását. Élessége +/- 4 dioptriatartományban szabályozható. Az LCD és a kereső kép között LVF/LCD feliratú gombbal válthatunk.
A gép tetején, bal oldalon elhelyezett kombinált tárcsa segítségével tudjuk beállítani az élességállítás módját; manuális fókusz, folyamatos- vagy egyszeri AF. Választhatjuk a 23 mezős-, egy pontos-, követő- vagy arcfelismerő autófókuszt. Az automatikus kontrasztérzékelős élességállítás sebességéről egyszerűen csak annyit tudnék mondani, hogy bámulatosan gyors! Kicsit félve, de azt is leírom, hogy gyorsabb, mint egyes DSLR-ek fáziskülönbségen alapuló automatikus fókuszálása, persze ez azért sok mindentől, például az optika AF motorjától is függ. A kiváló teljesítmény hátterében az áll, hogy a korábbi modellekben a kontrasztérzékeléshez használt 60 f/s-os adatkiolvasási sebességet 120 f/s-ra emelték. Óriási piros pont!
Mátrixos, középpontra, súlyozott és spot típusú fénymérések közül választhatunk. A helyes expozíció megállapítását segítő élő hisztogram a képernyőre varázsolható, és nagyon élveztem, hogy az érintésérzékelős kijelző segítségével a képterület bármely részére mozgatható. Lejátszás üzemmódban, a képek visszanézésekor a színcsatornánkénti hisztogram is megtekinthető.
A vaku, annak bal oldalán elhelyezett csuszkával nyitható, módja auto, derítés, hosszú szinkron, vörösszem-hatás csökkentő illetve második redőny lehetőségek közül választható ki. Villanásának erőssége +/- 2 fényértéken belül szabályozható 1/3-os lépésközökkel.
Három darab egyenként 17 funkcióval felruházható, programozható Fn gomb segíti a könnyed kezelhetőséget. A képek fehéregyensúlya a jobbra mutató navigációs gomb megnyomásával állítható be, négy egyéni, öt előre programozott és finoman hangolható mód közül, de a színhőmérséklet megadásával is szabályozhatjuk azt.
Az üzemmód választó tárcsán a fényképezőgép fontosabb állókép- és videó módjai vannak elhelyezve. A szokásos manuális, félautomata, automata és a kilenc különböző (közte az újnak számító háttérelmosás) jelenetet rejtő SCN beállítások mellett, külön tárcsaállást kapott a közelfotózás, portré és tájkép motívumprogram. A tárcsa alá helyezték a ki- és bekapcsoló illetve a sorozat mód választó kart. Ez utóbbival négyféle meghajtás érhető el: egyképes, sorozat, automata expozíció sorozat és önkioldó. A korábbi típusokhoz hasonlóan három helyet kapunk egyedi (Custom) beállításainknak (C1-C3), melyek bármelyikéhez saját funkciókat csatolhatunk, majd menthetjük azokat. Saját szín üzemmódban Kifejező, Retro, Tiszta, Elegáns, Fekete-fehér, Dinamikus művészi, Sziluett, vagy Egyéni színbeállításokat rendelhetünk képeinkhez. Egyéni módban +/-5 lépésben állítható a kép színezete, világossága és színtelítettsége. A Q menü gomb lenyomásával, vagy a képernyő ugyanezen feliratát megérintve léphetünk be a gyorsmenübe, ahol az éppen aktuálisan használt program kompozíciós változói könnyen-gyorsan állíthatóak.
A Panasonic kompakt gépeinél már megismert, háromfokozatú intelligens expozíció és -felbontás módot is megkapta a GH2. Előbbi a nagy dinamikai átfogást igénylő témák fotózásakor siet segítségünkre, olyan képet készítve, melyen a sötétebb területek világossága megnő, amellett, hogy a csúcsfények érintetlenül maradnak. Utóbbi esetében az apróbb részletek kontrasztosabbá válnak.
A GH1 modellhez képest, a videó felvételek indítására szolgáló piros gomb a gépváz hátuljáról, annak tetejére került. Jó döntés. A Panasonic joggal lehet büszke a fejlett, manuális beállításokat is nyújtó mozgókép felvételi lehetőségeire. A rendkívül gyors MOS szenzornak köszönhetően AVCHD formátumban videókat menthetünk 1920 x 1080 (full HD) felbontásban 24 kép/mp vagy 60 kép/mp, vagy 1280 x 720 (HD) felbontásban 60 kép/mp-es képfrissítési sebességgel. M-JPEG formátumban 30 kép/mp képfrissítési sebesség érhető el, maximálisan HD felbontásban, de lehetőség nyílik VGA, QVGA és WVGA minőségű mozgóképeket is rögzíteni. Manuális mozgókép módban beállíthatjuk a záridőt és a rekeszértéket is, amelyet még menet közben is módosíthatunk (!). A szupergyors autofókusz itt is kifejti áldásos hatását. Hangot is rögzíthetünk a villanóba épített sztereómikrofon segítségével. Az elődmodellből még hiányzott, viszont most már készüléken belül is vághatóak és szerkeszthetőek a készített videók. Sorozatképeket is lövöldözhetünk, legjobb felbontásban 5 kép/másodperces sebességgel, JPEG formátumban a memória kártya kapacitásáig, míg RAW formátumban 7 kocka erejéig. Csökkentett képminőség mellett (4MP), akár 40 kép/másodperces sebesség is elérhető.
Objektívek
A Lumix G micro rendszerhez gyártott nagyszámú, változatos és kiváló minőségű objektívek között mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbeket. De szabadon párosítható más gyártó micro 4/3-os optikájával, vagy adapter közbeiktatásával 4/3-os lencsékkel is. A GH2 tesztje során a Panasonic 14 mm – 40 mm es G Vario f/3.5 – f/5.6 fényerejű kit objektívjét használtam. Az optika és a gépváz remekül dolgozik együtt, a mega O.I.S. képstabilizátor szépen működik. Nagyon tetszik, hogy manuális fókuszáláskor az élességállító gyűrű gyengéd elforgatásával a kép egy szabadon választható területe 10x-es nagyításban jelenik meg, segítve a tűéles képek készítését.
Panasonic G Vario f/3.5
Különlegességnek számít, hogy a jelen tesztünk tárgyát képező fényképezőgép az első olyan tükörnélküli, melyhez csatlakoztatható a Panasonic nemrégiben bejelentett, eleddig egyedülálló, cserélhető 3D-s optikája. Az egymástól 2 cm távolságra lévő lencse kettős képet hoz létre a szenzoron, hogy a szoftveres feldolgozást követően egy MPO formátumú, „háromdimenziós”, maximálisan 3.1 megapixeles kép jöhessen létre. Az optika 12.5 mm fix gyújtótávolságú f/12 fényerejű.
Képminőség
A készülék lelkét képező 18 megapixeles Live MOS szenzor maximálisan 4976 x 3456 pixeles RAW és/vagy JPEG képek készítésére képes. Ez a maximális 16 megapixel 4/3-os formátumban érhető el. Azonban, a kissé túlméretezett (multi aspect) érzékelőnek köszönhetően, a lehetséges 3/2-es, 16/9-es és 1/1-es formátumban is kifejezetten nagy (rendre 15 MP, 14 MP, 12 MP) felbontású képeket rögzíthetünk. A szenzor érzékenysége ISO 160 – ISO 12800-ig növelhető, mely kifejezetten magasnak számít a GH1-hez viszonyítva, ahol a maximum ISO 3200. Mindez a GH2 legújabb, három CPU-t egyesítő vezérlő processzorának az érdeme; a zajszint csökkenésével az érzékenység 2 teljes fényértékkel vált kiterjeszthetővé az elődmodellhez képest. A szenzor adatainak feldolgozását az új fejlesztésű Venus Engine FHD végzi. A zajszűrés mértékébe mi magunk is beleszólhatunk, a standard beállításoktól +/- 2 értékkel eltérve. ISO 800-ig kevés, fokozatosan növekvő zajjal találkozunk, de a Venus Engine szépen (el)bánik vele. Az érzékenység további növelése valamivel több képzajt eredményez, azonban ISO 3200-nál még bátran használhatjuk a fényképezőgépet. A 6400-as ISO érték bevetésekor már kompromisszumok megkötésére kell számítanunk, a készített képek nagyíthatóságának mértéke erősen lecsökken. ISO 12800-nál az erősen megnövekedett zaj szűrésének következtében a fényképek színei kissé kifakulnak, az apróbb részleteket elveszítjük. Használatát csak a legindokoltabb helyzetekben ajánlanám. Összességében a GH2 képminőségére nem lehet panasz, és a képfeldolgozó rendszer is tisztességesen, egyáltalán nem túlzó módon dolgozik.
Értékelés
A DMC G1 bejelentésekor, a Panasonic a DSLR-ekkel szembeni lehetséges választási lehetőségként mutatta be az új technológián alapuló első micro 4/3-os rendszerű termékét. Azonban, már a megjelenés előtt felerősödtek azok a hangok, miszerint a jó képminőség az egy dolog, de a kontrasztérzékelős automatikus élességállítás soha nem lesz olyan hatékony, mint a tükörreflexeseknél megszokott fázisérzékelős. És bár a DMC G szériának eddig sem kellett szégyenkeznie ezen a téren, igazi alternatívát mégiscsak a bridge gépekkel szemben jelentett. Ez mostanra végérvényesen megváltozott.
Biztos vagyok benne, hogy a Panasonic Lumix DMC GH2 a kiterjedt manuális beállításokkal rendelkező mozgókép rögzítési lehetőségének, a tükörreflexesekkel összemérhető automatikus élességállításának, a könnyed kezelhetőségének, a gépvázhoz csatlakoztatható nagyszámú és kiváló minőségű objektívparkjának köszönhetően sok-sok rajongóra fog szert tenni. Egy már biztos van.
