A Panasonic G1/GH1 után most az Olympus kínálatában is szerepel a cserélhető objektíves rendszer tükör, kereső és mattüveg nélkül.VázAz E-P1 méreteit tekintve kompaktos fizikummal rendelkezik, semmilyen DSLR-es érzésünk sincs a fotózás közben, a tömzsi gépváz elejét műanyag burkolattal látták el, hátul a hüvelykujj részen pedig egy kiszögellés szolgálja a komfortot. Az első benyomásom kedvező volt a P1-el: minőségi összeszerelés és igényes megoldások jellemzik. Három forgótárcsa található a kamerán, amiből a vezérlőtárcsa és a rekeszbeállító kimondottan jól sikerült, ám a zársebesség tárcsája a navigációs gombokkal olykor hajlamos a saját feje után menni. Gépünkben beépített vakut hiába keresnénk, az áldozatul esett a méretcsökkentés oltárán, de nem kell kétségbeesni, mert rendszervaku csatlakozás van, melyhez az FL-14-es villanót, vagy a középpontos csatlakozójú egyéb fényforrásokat illeszthetjük. A 3”-os LCD képernyő bár átlagos 230 000 pixeles felbontású, mégis egy jól használható, éles képpel és élénk színekkel bíró alkalmatosság, fényerejét és a színezetét +/-7 szinten állíthatjuk be. Visszanézéskor ha forgatjuk a kamerát – akár fejjel lefelé is – a kép követi a mozdulatot, így téve kényelmesebbé a használatot. Átnézeti kereső hiányában komponálásra a kijelzőt használhatjuk, vagy egy külön beszerezhető VF-1-es optikai keresőt, amit a vakupapucshoz tudunk csatlakoztatni. Egy hibája, hogy a 17mm-es pancake optikához gyártották, tehát más gyújtótávolságú lencséhez nem szerencsés használni.
A LiveMOS szenzor kétszeres gyújtótávolság
szorzót ad, a mérete 17,3 X 13 mm, és 12,1 megapixel a tényleges felbontása.
A tisztaságról a bekapcsoláskor automatikusan lefutó SuperSonic Wave Filter
ultrahangos szűrő gondoskodik, más Olympus kamerákhoz hasonlóan egy kék színű led ad tájékoztatást a működéséről.
A képstabilizálást a szenzormozgatásos technikával oldották meg, kapcsolható teljes (IS1), csak függőleges (IS2), vagy csak vízszintes (IS3) üzemmódja a követéses témákhoz.
Kezelés, használat
Az E-P1-et az M.Zuiko Digital 14-42 mm-es,
objektívvel próbáltuk ki, érdekessége az
összecsukható rendszerű felépítése, ami kikapcsolt állapotban helytakarékosan, apró méretűvé zsugorodik, csak az alap tubusnyi helyet elfoglalva. A lencse oldalán elhelyezkedő Unlock gombbal nyithatjuk, amire a kamera is figyelmeztet, ha elfelejtettük volna. Az E-P1-hez hasonlóan a 14-42-es is fémbajonettes csatlakozású, az elején fókuszgyűrűvel. Manuális élességállításkor
a gép automatikusan felnagyítja a kép közepét, így téve pofonegyszerűvé a folyamatot.
A kamera kezelése néhány ismerkedő
képkocka után elsajátítható, a dedikált
nyomógombok a legtöbb funkciót könnyen elérhetővé teszik: ISO, AF, WB, sorozatfelvétel, AEL/AFL, Fn. A menürendszer részletes, mindenre kiterjedő beállítási lehetőségekkel lett felvértezve.
Az Olympus E-620-asnál megismert Művészi Szűrők a PEN-ben
is rendelkezésre állnak, kissé eltúlzott mértékűek, használatukkal erőteljes drámai hatást adhatunk a fotókhoz.
A Képi Üzemmódok menüpontban további képhatás befolyásolást végezhetünk: Vivid, Natural, Muted, Portrait, Egyszínű, Egyedi, ezek kontrasztja, élessége és színtelítettsége öt szinten variálható, a fekete-fehérnél monokróm hatást és a tónusok színezetét is megszabhatjuk. Hasznos lehetőség az Árnyaltság háromféle beállítása, amivel a csúcsfények, vagy az árnyékok hangsúlyozása szabható meg.
Az élességállítás kontrasztérzékeléssel történik és 11-pontos mezővel dolgozik. A beállítási sebessége nem kimondottan gyors, sőt mivel nincs AF segédlámpája, ha gyenge fényviszonyok között élesítünk, bizony egy kis türelemre lesz szükségünk.
