Máté Bence: Fotós kaland Afrikában

Nagy Anita | 2018. Február 24., Szombat 21:00

A Panasonic Digital Imaging Seminar rendezvényen Lisszabonban a összegyűlt nemzetközi sajtó lenyűgözve figyelte a videót, amin Máté Bence Afrika vad tájait örökítette meg egy Lumix fényképezőgéppel. Ezek után kézenfekvő volt, hogy a Profi Foto is kifaggassa erről az izgalmas kalandról.

SZERZŐ: NAGY ANITA

A Panasonic videójában egy Lumix G9-cel fotózol, és lenyűgöző képsorokat láthatunk. Korábban bejárták a világsajtót az éjszakai állatfotóid, ezúttal mi volt a koncepció?  

Kezdem talán az egész kaland legelején…Nagy örömmel tölt el, hogy nem dolgozom cégeknek, hanem szabadúszóként tevékenykedhetem és a Panasonic az egyetlen vállalat, akitől akkora szabadságot kapok, hogy teljesen rám bízzák a fotótémát. Fotós nagykövetként az a feladatom, hogy megjelenés előtt egy hónappal kapok egy új fényképezőgépet, egy prototípust és ezzel készítek olyan képeket, amiket majd a felhasználóknak be lehet mutatni, illusztrálva, hogy ez a kamera erre képes. A gyakorlatban az történik, hogy kinézek a világban érdekes helyeket, ahova előreláthatóan érdemes lenne elmenni egy-két hetes időtartamra fotózni. Semmilyen garancia nincs arra, hogy valóban sikeres leszek és tényleg kiváló képek születnek majd. Ezért nem is készültem külön koncepcióval, hanem bíztam abban, hogy az adott helyzetből ki tudom hozni a legjobbat.

Tehát elutaztál Kenyába és igazából nem terveztél előre…

Így igaz, de nem is lehet előre tervezni. A saját helyszíneimet, ahol építettem korábban leseket, sátrakat, már mind kihasználtam, így ez most teljesen új és ismeretlen terepet jelentett. 

Adja magát a kérdés, miért éppen Kenya?

Előre általában nem tudom, hogy mi lesz a fotózás időpontja. Amikor szólnak a Panasonictól, akkor van két hetem, maximum egy hónapom arra, hogy elutazzak a célhelyre. Ilyenkor kiszemelek 15-20 darab helyszínt is, majd ezek közül választok. Ezúttal ez a fotós időszak szeptemberre esett, ami a világon az egyik legnehezebb hónap természetfotózás szempontjából. A földön az állatok vándorlása az évszakokkal függ össze, és amit mi Európában tavasznak nevezünk, április-május időszaka, az a legoptimálisabb, mivel akkor ébred a természet, megérkeznek az állatok délről, akkor történik minden. A szeptember az az időszak, amikor igazából nem történik semmi, már elindultak az állatok, de még nem értek oda a célhelyre, nincs semmilyen szezon. Masai Mara-ban viszont, ahová végül utaztam, ez az esős évszak előtti rész, amikor szárazság van, sok állatnak már fiatal kölykei vannak, tart a vándorlás, a folyót átszelik a gnú-k…Szóba jött még Oroszország és Dél-Amerika, de Kenyában láttam a legtöbb lehetőséget. Szerencsére a Panasonicnál elfogadták az ötletem, majd jött még egy lehetőség, egy Zimbabwei út, amiből egy B terv lett, és végül olyan szerencsésen alakult minden, hogy mindkét országba elutazhattam.

Hogyan tervezed meg az útvonalat?

Sehogy, a természetben nem lehet sokat tervezni. A finomhangolás helyben történik, a körülmények hatására, azt tudod, hogy az a szezon nagyjából mire lehet jó, milyen jellegű képeket lehet készíteni. Ami fontos, hogy ha új helyre megyek, olyan vezetőket próbálok találni, akikkel könnyen és jól lehet együttműködni. 

Egy-egy ilyen utazásra hányan mentek ilyenkor? Egy egész stáb vagy próbálod leredukálni a kísérők számát?

Egyedül megyek, de mindkét országban két-két vezetőm volt. Ez azért könnyebb, mert nagyobb a mozgástér, jobban tudok kockáztatni, nem szükséges alkalmazkodnom más turistákhoz. Sokszor viszek asszisztenst, de Afrikában olyan magas költségek voltak, hogy ez nem fért bele.

Meséltél a videóban arról, hogy le kellett győznöd a félelmeidet az állatokkal szemben. Erre mi a legjobb módszer?

Ha otthon ülsz a szobádban és nézel egy Nat Geo filmet, azt mutatják be, milyen vérengzőek ezek az állatok. Ezek után kimész a valóságba, a terepre és azt veszed észre, hogy ezek a vadállatok azért figyelik az ember minden rezzenését, hogy mikor kell menekülniük. Ekkor átértékelsz néhány dolgot. A világ bármelyik részén voltam, azt tapasztaltam, hogy az állatok kerülik a kontaktot. A fotók 90 százalékát autóban ülve készítettem, majd amikor egyszer leszálltam és egy oroszlán állt tőlem körülbelül 200 méterre, arra gondoltam, ha elindulna felém, azt a 3 métert meg tudom tenni futva a kocsiig, nem lehet baj.

Miközben fotóztam, arra lettem figyelmes, hogy bár 200 méterre voltam, még így is megriadtak tőlem az állatok. Míg az autón voltunk, az autó részének hittek és már megszokták, hogy attól nem kell tartani. Azonban ha az autótól eltávolodik az ember, onnantól kezdve félnek tőle. Láttam olyat, hogy az oroszlánok széttéptek egy gnú-t, igazi brutális, véres jelenet volt, onnan 300 méterre pedig a gyerekek fociztak a bokor másik oldalán. A valóság az, hogy nincs esély arra, hogy egy oroszlán odamenjen és bántsa őket, váratlan szituációkban lehet csak baleset. Ilyen, ha sebzett az oroszlán, nem tud táplálékhoz jutni, vagy ha üldözik, kergetik. 

Milyen állatokat és helyzeteket fotózol a legszívesebben?

Az érdekes történetek és a viselkedés inspirál, illetve ha mindezt sikerül megfűszerezni a fények játékával. Hangyától az elefántig bármi jöhet.

Sokat fotóztál majmokat, mire kell figyelni ezeknél a fürge állatoknál?

Mindig másra. Manuális beállításokkal dolgozom, a saját tudásomban bízom és a környezeti adottságokat megismerve állítom be a gépet. Ha nem tudom, hogy mi fog történni a következő pillanatban, akkor automata fénymérést használok. Az elkészült képet le ellenőrzőm és korrigálok ha szükséges.

Mi az, ami legjobban megfogott magánemberként az úton?

Az új ország megismerése, új mentalitás. Az állatok csodálata. Sok helyen voltám már Afrikában, de ennyire nyers, vad vidéken még nem, mint Masai Mara pozitív csalódás az emberekben, sokkal rosszabbra számítottam, mindkét országban nagyon kedvesen fogadtak.Kenyában illegális az egyszer használatos műanyag zacskó gyártás és az, hogy ők a természetvédelmet ilyen komolyan veszik, elgondolkodtató. A közösség békés, elfogadják a fehér embert a helyiek és Zimbabwében is jó a közbiztonság annak ellenére, hogy nincs pénzük. Ők olyan pénzt nyomtatnak, amit csak az országukon belül tudsz használni.

A gazdaság mégsem omlik össze és tapasztalatom szerint az emberek kifejezetten boldogok. Ami a tesztelést illeti, nagyon sok céggel működtem már együtt, de a Panasonic-kal való együttműködésben az a legjobb, hogy nem arra kíváncsiak, milyen jó dolgokat tudok elmondani a technikáról, hanem hogy mi az őszinte véleményem. Ez igencsak nagy különbség, hiszen ez nem mindig pozitív és örülök annak, hogy egy ilyen világcégnél az építő jellegű kritikára is kíváncsiak, hogy például mik a gép korlátai, és ha elmondom, azt megköszönik. Más cégeknél ilyen pozitív tapasztalatom nem volt. Emberközelien tudunk együttműködni, remélem, hogy az eddigi munkánknak lesz még folytatása és fotózhatok a Lumix gépekkel a jövőben is ilyen csodálatos utazásokon.

matebence.hu