Mégis, van Magyarországon néhány megszállott fotográfus, vagy hobby fotós, akik a „back to the roots“ – „vissza a gyökerekhez“, elvhez hű maradva, saját maguk által fabrikált eszközökkel alkotnak és élvezik a fotózás kezdetleges eszközeivel való felfedezést, az eredeti képalkotás igazi örömét. Vedres Ági csupán egy a sok közül, aki számtalan sikert tudhat maga mögött, mégis, a személyes érdemeit háttérbe szorítva, azonnal maga mellé állítva másokat, a barátait, máris a mozgalom érzetét kelti a gyanútlan szerkesztőben, aki csak ámul és bámul, először a gépek, azután a képek láttán… Várnai László szerkesztő kolléga fedezte fel az egyik box géppel készített fotómat, amit beválogatott a Black&White Galériába. Így kezdődött. Azután kérte, hogy küldjem a többi fotómat, és egyszerre csak felfedeztek …kezdi a beszélgetést Vedres Ági.
A képek nem hagyományos fotós eljárással készülnek, de akkor mi ez, minek nevezhetjük ezt a jelenséget, és hogyan jut el az ember ahhoz, hogy így, ezekkel az eszközökkel közelítsen a fotográfiához?
- Mindig kerestem a kérdésre a választ, hogy mi is tulajdonképpen a fotó? Hogyan kerül a fény a negatívra, a fényérzékeny papírra, és hogyan válik azután lenyomattá a fényből, fotóvá, végül tárggyá? Igazából, még a mai napig nem kaptam választ a saját magam által feltett kérdésre, de valami hasonlatot keresve, rögtön a múltban való kutatás párhuzamára leltem, és ez nagyon foglalkoztatott. Olyanná vált számomra ez az egész, mint egy időutazás, és van egy eszköz, amelynek a segítségével ide-oda ingázhatok a jelenből a múltba. Ilyenkor több könyv is eszembejut, Virginia Woof írásai, és az angol romantikus költők Shelley, Wordsworth, Byron, Keats, Rossetti vagy Morris. Ha sikerül a látványban is ezt a komplex hangulatot felidézni a képeimen, akkor ez rendkívül jó érzés.
Miért van szükség időutazásra?
- Ez nyilván alkati kérdés, romantikus vagyok, és a lelkem legmélyén, valahogyan vágyom vissza a letisztult, egyszerűen értelmezhető múlthoz, ami persze azért továbbra is ismeretlen marad a számomra. Rengeteget olvastam, sok filmet láttam, és mindezekből jött létre egy mixtúra, mely lenyűgöz. A mai ember számára a fantasztikum abban az egyszerű dobozban rejlik, amelyen keresztül érzékelni tudja a múlt levegőjét, letűnt századok ködös távlatában, amihez hasonlót egyetlen más technikai eszközzel sem lehet visszaidézni, megörökíteni, csak a lyukkamerával, negatív filmmel, vagy fotópapírral.
Borsay Márti lyukkameraja
Hogyan készül egy Vedres Ági-féle lyukkamera?
- Nem szokványos módon… Ez azt jelenti, hogy régi, használt, vagy akár teljesen tönkrement fényképezőgépeket keresek, utazásaim során, vagy a Soós-féle fotókereskedésben szoktam beszerezni, ahol a barátaim is gyakorta megfordulnak, keressük az olyan gépeket, amelyeket át lehet alakítani, v. látjuk bennük az újraértelmezés lehetőségét, még használható a zárszerkezetük, amelyeket azután preparálunk. Itt többféle verzió létezik, lehet fix, vagy állítható a rekesznyílás, vagy olyan, hogy én döntöm el, hogy meddig exponálom az adott képet. Az a fontos, hogy a művelet mechanikus legyen, és mindent magam döntsek el a fényképezés során. A fix, adott lyukméretű kamerának például az előnye, hogy perceket, órákat, akár napokat is exponálhatunk vele. A lehetőségek tárháza végtelen, én például régebben a kakaós Ovomaltine dobozokat használtam nagy előszeretettel, mert az fémből volt, és biztonsággal zárta az expozíciós zónát a film, vagy a papír előtt.
