Hogyan lehet ilyen fiatalon sikeresnek lenni a divatfotós szakmában? Én nem tartom úgy, hogy nagyon az élvonalba tartoznék a magyar divatfotós piacon, csak nagyon kevés lapba fotózok. Sikereim azért vannak, és készítek egy magazint is, melynek képszerkesztője vagyok. A szerencse, a kitartás és hogy korán kezdtem a fotózást, ennek a háromnak az ötvözete.

Kitől tanultad a szakma fortélyait?

Amikor először a fotózással kezdtem foglalkozni, a Magyar Fotográfiai Egyesületbe iratkoztam be, ott jártam tanfolyamra. Majd a gimnázium elvégzése után a MÚOSZ fotóriporter szakán tanultam tovább, most pedig a Filmművészeti Egyetemre járok operatőr szakra. A MÚOSZ és Filmmű között volt három év, amit intenzíven a fotózással tölthettem.

Ki az, aki most az iskola elvégzése után is hatással van rád, formálja a látásmódodat?

Sok fotós van, akit kedvelek. A kortárs magyar fotósok közül nagyon szeretem Hapák Péter , valamint  Lábady István munkáit... Az idősebb generációtól érdemes tanulni. Nagyon sok olyan munkát látok, ami ha nem is az én ízlésvilágom, mégis csak elismeréssel tudok róla nyilatkozni, mert nagyon szépen és professzionálisan van megoldva.

Érdekes számomra, hogy pont a divatfotózás egy nagyon dinamikusan változó műfaj és ezért úgy gondolnám, hogy az idősebb generációnak, aki pl. skálareklámokat készített, teljesen más elképzelése van a divatfotóról, mint a mai fiatal fotográfusoknak. Vagy nincs is akkora különbség, mint gondolom?

Itthon ahogy mondod ez igaz, külföldön nem. Nálunk miért alakult így, arra választ azt hiszem mindenki tudja az idősebbek közül. Magyarországon a divatfotó még nagyon gyerekcipőben jár. A kilencvenes évek előtt még olyan lapok sem voltak, ahol olyan divatfotókat lehetett volna készíteni, melyek megállták volna a helyüket, a komoly feltörekvő divatfotózási irányzatok között. Ettől függetlenül, akik régen dolgoztak alkalmazott fotósként, nagyon értik a szakmát, bár a látásmód rohamosan változik. Valószínűleg ők már nem tartoznak ahhoz a réteghez, akik manapság nagyon aktívan dolgoznak. A divatfotó a látásmód és a trendek folytonos változásáról szól.

A hazai divatfotó úszik a külföldi trendek árhullámaival vagy van olyan hazai specialitás, mely külföldre is hatással van? Úszunk! Ezt feketén-fehéren meg lehet állapítani. Magyarország nem divatformáló hatalom, ez ugyanígy  érvényes a divatfotóra is. Bár a lehetőségek megvannak, nem is erről szól az egész, nem vagyunk nagy piac és Magyarországot nagyrészt a kommerszebb divatfotózás uralja.

Akkor az extrém fotókra nincs kereslet? Kedvelni kedvelik, de elég kevés olyan lap van, ami, az extrémebb vagy kísérletező jellegű felvételeket befogadja, publikálja.

Amikor megkapsz egy fotózást, mekkora szabadságot hagynak neked a megbízók? Mi az, ami teljesen rád van bízva? Ez nagyban függ a megbízó cégtől, de általánosságban azt kell, hogy mondjam, eladható képeket szeretnének közölni, legyen szó bármilyen katalógusról. Minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani. Kevés helyen lehet extravagáns képekkel szerepelni.

A kicsit kommerszebb divatfotókat mennyire fogadja el a fotós szakma? Én sokszor úgy érzem, ezt az irányzatot néha lenézik, legalább is negatív a megítélése.

Bevallom őszintén, nagyon keveset beszélek olyan fotósokkal, akik nem portréval vagy divatfotóval foglalkoznak. De ezt én is érzem… Ez egy olyan dolog, amit ha meg nem is értek, de látom, hogy mit és miért gondolnak. Az alkalmazott fotográfia semmi más, mint egy megrendelés teljesítés, míg az úgynevezett művészi fotográfia, ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni,  pedig nem más, mint olyan művészeti dolgok megvalósítása, melyek pl. kiállításokon szerepelnek, de semmi képen sem megrendelésre készült, időre leszállított anyag. Így aztán a divatfotó, mindig is mostohagyerekként lesz kezelve. Sokan úgy tartják ez semmi másról nem szól, mint csinos lányok pózolásáról. Szerintem lehet ezt másképpen is csinálni, nem csak erről szól ez a műfaj!