Fotó MagazinMándi Emese

Fotó Magazin | 2010. Szeptember 27., Hétfő 19:00

 

hoki.jpg       Mit szeretsz a fotózásban? 

Azt hiszem az alkotás folyamata mellett főleg a szabadságot. Soha semmiben nem bírtam a kötöttségeket, és azt sem értem, ha egy verseny kapcsán szabályozzák a fényképezést. Emlékszem a 2007-es Fotomarathon-ra beneveztem, azután a negyedik képnél abbahagytam a dolgot és inkább asszisztáltam a többieknek, hogy sikeresen végigcsinálják a sorozatot. 

 

       A fekete-fehér képeidet nézve, jellegzetes megközelítést lehet érezni fotóidban. Mikor volt az első igazi sikered, amire szívesen emlékszel vissza?  

Az első igazi sikerem a 2008-as Lumix pályázaton volt, amikor az Emberábrázolás kategóriában az első lettem. Nagyon boldog voltam bevallom, de egyébként semmi különös nem történt, az élet ment tovább. Pályázgattam, és elértem ilyen-olyan eredményeket, majd aztán történt valami, amire végképp nem számítottam. 2009-ben a National Geographic fotópályázatán, Utazás és kultúrák kategóriában az első díjat nyertem. Azt gondolom ezek szép eredmények, és ha több ilyen nem lesz, elégedetlen magammal szemben már akkor sem lehetek.  

 

       Milyen mércével lehet ezt a sikersorozatot mérni? Mit jelentenek ezek a díjak a számodra? 

Tudom, hogy ezek komoly szakmai elismerések, és számos szakmabeli szemében is eredménynek számítanak, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ez még nem jelent semmit, ettől még nem lettem keresett fotós, és nem kapok komoly megrendeléseket sem. A National Geographic díjazás mintha itt-ott segítene ajtókat megnyitni, de nagyjából ennyi. 

 

       - Hogyan látod most, mint fotós a saját helyzetedet? Van valami még, amit hozzá lehet tenni a jelenlegi tudásanyaghoz, amivel rendelkezel? Hiányzik még valami belőled? 

Abszolút! Nagyjából látom azt kívülről nézve, hogy mit csinálok, és látom azt is, hogy a fotózás szempontjából amit nem csinálok, azt miért nem csinálom. Van a fotózásnak olyan ága, amihez nekem még nem sok közöm van, ilyen például a műtermi fotózás. Nem értek még például a világításhoz, és azt gondolom, hogy az én fotós pályafutásom során a következő lépés majd esetleg ebbe az irányba vihet. Úgy érzem, hogy a fotózásban azt, amit a magam erejéből ennyi idő alatt el lehetett érni, azt nagyjából elértem, és mindezt különböző képzések, iskolák nélkül. Van viszont egy tudásanyag, egy olyan szakmai szint, amit már tanulás és gyakorlat nélkül nem érhet el az ember, és ezt a jövőben feltétlenül meg szeretném majd szerezni. 

 

 

-sr- 

<< Első   < Előző   2 / 2    

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.087546 másodperc.