A lírai fotósorozat készítőjét aktuális kiállításáról, illetve fotográfiai munkásságáról kérdeztük.
Mesélj a jelenlegi kiállításodról, a Concrete passages-ről, melynek címe magyarul: Konkrét jelenetek a közeledésről és eltávolodásról… és néhány dal.
A fotósorozat címében a szavakkal és jelentésükkel való játékon van a hangsúly, ez a magyar címben talán kevésbé szembetűnő. A concrete a ’konkrét’ jelentésen kívül utal a betonra is, így az épületekre, melyek a képek díszleteiként szolgáltak. A passage mint áthaladás, átjáró jelenthet két világ közötti átjárást is, ami egyfajta misztikus jelentést is bevon a képek értelmezésébe. Az emberi kapcsolatokról, emberek közötti viszonyokról készített poétikus fotósorozat egyes képeinek szemlélése, illetve értelmezése során meghatározó jelentőségű a képek elhelyezkedése egymáshoz képest, a képek viszonya egymáshoz. A kiállítótérben és a kiállításhoz készült könyvben a fotók hatása együtt érvényesül, egymással párbeszédbe lépnek, egyfajta „vizuális szimfóniát” alkotva. Az absztrakt kompozíciók és figurális jelenetek hullámzó váltakozása egy kísérleti vállalkozás a részemről, egy nem lineáris történetmesélés eljárásmódját követik, melyek várakozásaim szerint különböző vizuális asszociációkra ösztönzik a nézőt, bizonyos érzelmi töltések tudattalan működését hívják elő. Nagyon élveztem a képanyagon belüli építkezést, játékot, egy esztétikai szempontú szerkesztési eljárás mentén alakítottam ki a fotók sorrendjét, célom ezzel a különböző egymásra rakódó jelentésrétegek megmozgatása volt, melyek a képek nézőjét meditatív tűnődésre sarkallhatják.
Az alkotói munka mellett különböző fotográfiai események kezdeményezője, közösségek tagja is vagy. Milyen szálakkal kapcsolódsz a fotográfiához?
Az érettségi után a MÚOSZ-ban végeztem fotóriporterként, ezt követően három évig fotóriporterként dolgoztam, jelenleg szabadúszó vagyok. Az FFS titkára voltam, illetve különböző fotográfiai megmozdulások, rendezvények, így a Fotóporta, valamint a Fotófalu kezdeményezője, szervezője vagyok, valamint az ArtBázis műhelyének tagjaként tevékenykedem. Emellett érdekel a fotótörténet, Kozák Lajos munkásságát tanulmányoztam, e kutatómunka eredményeként egy könyv is készült Kozák Lajos fotográfiák címmel.
A fotográfiáid többségének meghatározó eleme ember és táj, vagy épített környezet kapcsolata, melyek nyomán kirajzolódni látszik egy bizonyos attitűd, ahogyan fotósként a természeti, vagy mesterséges környezethez viszonyulsz. Tudnál erről kicsit mesélni?
Szándékosan nem beszéltem erről a kérdésről a kiállítás bevezető szövegében, ugyanis nem szeretném a képek szemlélőinek a kezét megkötni és a fotók értelmezését egy bizonyos mederbe sodorni. Ugyanakkor személyes élményeim által meghatározó jelentősége van számomra a vidéki és a városi környezet különbségeinek, a képeim – ha úgy tetszik – a civilizációnk állásának tükreként, parabolájaként is olvashatók. A betonrengeteg gépiességében az emberek jelentik a természetet, az ürességben az emberi kapcsolatok, viszonyok jelképezik az életet, organikusként tűnnek fel a mesterséges környezetben.
Honnan merítesz inspirációt a képeid elkészítése során? Van-e olyan fotográfus, akinek a képei által inspirálódtál/inspirálódsz?
Több művészeti ágból is inspirálódom, a stage-fotó teatralitása alapvetően a színházhoz kötődik, emellett a komolyzenéből és a festészetből, de az irodalomból is merítkezem. A kortárs stage-fotósok közül az amerikai Gregory Crewdson munkáit szeretem.
A képeiden megjelenő fény-árnyék játékok tudatos komponáltságról, gondos megtervezésről árulkodnak. Hogyan zajlik a munkafolyamat, milyen állomásai vannak egy adott kép elkészítésének?
Amikor a művészi koncepció a fejemben összeállt, előzetes vázlatokat készítek a képekről, melyeket szeretnék megvalósítani. Ezt követi a fotózás helyszínének felderítése, illetve kitalálom, milyen modellekkel fogok dolgozni, milyen beállításokkal, és így tovább. Az elkészült képeket hosszas válogatási folyamat során választom ki és illesztem egymás mellé, hogy a képek együttesen fejtsék ki hatásukat, majd ezután következik az utómunka, melynek során a fotók egy finom szemcsézett filtert kapnak analóg jelleget idézve elő. A képeimen megjelenő karakteres kemény fények elengedhetetlen részét képezik a kompozíciónak, illetve a hangulatképzésnek. A fotózás során számos esetben a Napot használom „lámpaként”, az elképzelt fénybeállítások megteremtése során az ún. Sun Position nevű telefonos alkalmazást használom a Nap állásának meghatározásához egy adott helyszínen, az alkalmazás segítségével ki tudom számolni, hogy körülbelül mikor kell érkeznem, fotóznom, a kívánt hatás eléréséhez.
Milyen technikai eszközöket használsz a képeid elkészítése során/milyen felszereléssel dolgozol?
A technika számomra egy eszköz, ami lehetőséget nyújt a művészeti mondanivalóm kifejezésére. Nikon D800-zal fotózom, alapvetően fix objektívekkel dolgozom, de vannak olyan esetek, amikor a fix objektívek nem adnak lehetőséget egy-egy kép megvalósítására, ilyenkor zoom-objektíveket használok. Jellemzően a reklám- és divatfotó eszköztárával dolgozom, de nem ragaszkodom egy bizonyos felszereléshez, mindig azt az eszközt használom, ami éppen szükséges, illetve adott esetben alkalmas az elképzelésem megvalósításához.
Jelenleg dolgozol valamilyen projekten?
Mindig dolgozom valamin. J A kiállítás diptichonjain is látható duplaexpós játékot szeretném továbbgondolni, azaz egy pillanatot két különböző nézőpontból rögzíteni, bemutatni. Nem szeretném nyilvánosság elé tárni a készülő sorozatom részleteit, annyit azonban elárulok, hogy a sorozat központi kérdésfelvetése a fotó hitelességének problematikája lesz. Egy adott nézőpont megválasztásával ugyanis a fotós a saját véleményét is kinyilvánítja egyben, tehát a fotó nem tekinthető 100 %-os bizonyítéknak.
(Gondár Flora)
