Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fotós, akit  Balogh Zoltánnak hívtak. Ez a fiatalember sokszor küldte el fényképeit magazinunk éves pályázataira, ahol mindig sikeresen szerepelt. Fényképei láttán úgy gondoltuk, most itt az ideje egy kicsit hosszabb  bemutatkozásnak. Azt tudni lehet rólad, hogy nem régóta foglalkozol fotózással, mégis sokszor és sok helyen értél már el sikereket. Mi a titkod? Én is kompakt géppel kezdtem, ahogy sokan mások, és már az elején kiderült, hogy van érzékem a fotózáshoz, jól sikerültek a képek. Az internetről szereztem technikai információkat, hogy fejlesszem magam. Önképző módon tanultam. Aztán ahogy gyűltek a képek, úgy nőtt bennem a vágy, hogy megmérettessem a képeimet. Körülbelül két éve kezdtem el pályázgatni, az első sikerem a Lumix fotópályázaton volt. Azóta folyamatosan figyelem a hazai és külföldi fotópályázatokat egyaránt. Szerintem intenzív munkával gyorsítani lehet az idő kerekén, mármint ami a sikereket illeti, ez viszont sok lemondással jár.

Szoktál egy pályázat  kedvéért képet vagy sorozatokat készíteni, vagy a meglévők közül válogatsz. 

Inkább a meglévők között nézek szét. Egyszer volt olyan, hogy konkrétan egy pályázatra készítettem egy képet, de nem ez a jellemző. Szerencsére folyamatosan gyártom a képeket, így általában tudok miből válogatni.

Nyilván az útkeresésed része, hogy nagyon sokrétű a fotográfiád.

Mégis melyik témakör áll hozzád a legközelebb?

Ez változott az idő során. Először az élettelen témák érdekeltek jobban, tájképek, városképek, pillanatképek, messziről fotózott emberek, később már nem okozott gondot leszólítani embereket, így előtérbe került az emberábrázolás.

Ezek a képek egyeztetéssel születnek, vagy esetleg titokban a sarokból kapsz le egy-egy pillanatot? 

Is-is. Van olyan pillanat, amit nem lehet elrontani azzal, hogy az ember odamegy és megkérdezi a fotóalanyt. Viszont ha már odamegyek, mindig kérem őket, hogy próbáljanak természetesek maradni és ne foglalkozzanak a kamerával. Amúgy is szeretek közel menni az emberekhez, nem szeretem a lesiben elkapott hajléktalanos képeket, de természetesen kell néha egy-egy nyakból ellőtt kép is, amikor nem látja az alany, hogy fotózom.

Volt már ezzel kapcsolatban visszautasítás?

Nem nagyon volt. Igaz, hogy külföldön ez egyszerűbb dolog, de itthon is meg lehet oldani. Fontos, hogy elnyerd a fotóalany bizalmát. Onnantól működik a dolog. Elég sokat utazol, sok külföldön készült anyagod van.

Ezek fotózás szempontjából tudatos utak?

Természetesen. Fontos, hogy a fotós megtervezze, hogy pontosan hová megy, milyen témákat lehet ott fotózni, hol szép a naplemente stb. Én általában nagyon precízen előkészítem ezt, még a szállodát is úgy választom, hogy a fotótémák és akár a fényviszonyok szempontjából is a lehető legjobb helyen legyen.

Az utazásaid célpontjainak kiválasztásánál van konkrét koncepciód?

Változó. Kubába mindenképpen el akartam jutni még a nagyobb rendszerváltás előtt. A többinél ötletszerűen. Többnyire érdekes helyeket keresek, de fontos hogy a táj is szép legyen.