Nagy AnitaInterjú Erdélyi Gáborral

Nagy Anita | 2018. Szeptember 13., Csütörtök 17:00

Erdélyi Gábor egyedi stílusú fotói akkor is azonnal felismerhetők, ha nem szerepel mellettük a neve.

hirdetés

Amikor megláttam a képeit, azonnal megszületett a gondolat, hogy szeretném őt kifaggatni róluk. Gáborral egy kávézóban ültünk le beszélgetni és egy igazán inspiráló, szimpatikus beszélgetőpartnerre leltem benne. Most  Olvasóink is megismerhetik, milyen egy Sony nagykövet és ahogy magát említi, egy hedonista fotós élete.

 

(Nagy Anita)

 

Viszonylag későn kezdtél el fotózni, 33 éves voltál, mi történt addig és minek a hatására indultál el ezen a pályán?

 

Mindig szerettem rajzolni és a Képzőművészeti Egyetemre felvételiztem, de háromszor is elutasítottak, ezért Szegeden kezdtem el jogot tanulni, amit aztán az utolsó vizsga előtt hagytam ott. Tíz éven keresztül dolgoztam az államigazgatásban, nagyon nem voltam odavaló, ezt mindenki tudta, én is. Amikor megszületett a fiam, egy barátomtól kölcsön kaptam egy fényképezőgépet, hogy készítsek néhány jó fotót a gyerekről. Már az első héten csináltam egy olyan képet, amit beküldtem pályázatra és kiállításra került. Ez megadta a kezdő lökést. Vettem egy kamerát és elkezdtem gyakrabban fotózni, elküldtem a képeket pályázatokra és egyre többet nyertem meg. Kiállításokat rendeztem, készítettem egy címlistát és kéthavonta elküldtem barátoknak, ismerősöknek, hogy lássátok, ezt csinálom. Azt akartam, hogy mindenki aki ismer és meghallja azt a szót hogy fotó, én jussak az eszébe. Először nem mertem odamenni az emberekhez, utca és szocio témában fotóztam, majd egyre közelebb merészkedtem.

 

DSC09076.jpg

 

0FZ7B4611.jpg

 

0FZ7B4626-21.jpg

 

Milyen volt a folytatás, hogyan kezdtél el teljes munkaidőben ezzel foglalkozni?

 

Amikor felmondtam a munkahelyemen, elmentem egy csomó helyre, hogy fotózni szeretnék. Rajzoltam és nagyon sok zenét hallgattam közben, így történt, hogy Ákos egyik zeneszámának szövegéből négy sort beleírtam a rajzomba. Terveztem egy kiállítást és gondoltam engedélyt kérek Ákostól a szövegének a használatára. Tetszett neki a képem, találkoztunk és onnantól kezdve ő is követte a munkásságom. Egyszer csak felhívott, lenne-e kedvem megfotózni az új kampányát. Négyszer elmentem a helyszínre, lefotóztam az asszisztensem, hogy lássam milyenek a beállítások, majd elkészültek élesben is a képek. Egy másik alkalommal egy író barátom elhívott egy filmforgatásra, ahol megengedték, hogy fotózzak. Az operatőr odajött megnézni, mit csinálok. Tetszett neki. Pár évvel később filmben már én voltam a hivatalos fotós. Azóta egy csomó filmben fotózhattam. Az is sokat számított, amikor megnyertem egy pályázaton a Canon nagydíjat és ezzel a tulajdonosa lettem egy profi gépnek a hozzá való objektívekkel.

 

60.jpg

 

aFZ7B5327-1.jpg

 

Az analóg fotózást kipróbáltad, vagy csak a digitális világban mélyedtél el?

 

Kikerültem Dániába egy fél évre egy analóg fotós kurzusra, ahol mindent kipróbáltam de rá kellett jönnöm, hogy türelmetlen vagyok hozzá. Van sok olyan képem, ahol a saját kezemmel vittem fel a fényérzékeny anyagot a merített papírra, gyönyörű volt a végeredmény, de nem nekem való.

 

Mikor és hogyan tudtál ismét szintet lépni?

 

Szerencsém volt, mert mindvégig felfelé ívelt a pályafutásom. Megcsinálhattam az első magazinanyagomat, ami a Playboy számára készült. A Gentleman magazin főszerkesztője felhívott, hogy fotóst keresnek egy induló luxus kiadványhoz. Ott voltam a legelső fotózásnál és valahogy úgy alakult, hogy onnantól kezdve én lettem a magazin fotósa és én csinálhattam minden fotózást. A Gentlmanben számonként helyet kapott nagyjából öt  nagyriport és három kicsi.

 

DSC00725.jpg

 

DSC03296.jpg

 

Kihívás volt, mert minden műfajban helyt kellett állnom. Nekem nincsenek specifikációim, nem vagyok ételfotós de rengeteg ételt kellett fotóznom, enteriőrt és még sorolhatnám. Belekóstoltam az esküvő fotózásba, barátok kérésére és nagyon tetszett nekik a végeredmény. Először én is szerettem, aztán megutáltam, mert kiégsz benne. Nem voltam elégedett, abbahagytam, mostanában kezdtem újra. Hamar meglátom a hangulatot és azt fotózom, látom ami körülöttem történik, talán ez a legnagyobb erősségem ebben a különleges műfajban.

 

DSC03312.jpg

 

DSC05956.jpg

 

DSC07227.jpg


Az, hogy korábban rajzoltál, mennyiben volt rád hatással?

 

Látásmód szempontjából hasznos volt. Én nem hiszek a szabályokban, ezért sokat dekomponálok és bosszant, ha mások nem tudják ezeket a korlátokat elengedni.

 

FZ7B1497.jpg

 

Minden fotózásodra rákészülsz, hogyan történik ez?

 

Megnézem mikor milyen fények és milyen beállítások lehetségesek. Minden fotózásom előtt izgulok. Próbálok a lehető legfelkészültebben érkezni, pár néha nem sikerül. Sok ismert embert fotózom, és érthető módon sokan nagyon nem szeretik, ha a fotós nem felkészült. Mindig elkérem a telefonszámát az alanyomnak és beszélek vele, bemutatkozom, elmondom, hogy mit szeretnék csinálni. Általában szemtelen vagy szokatlan dolgot szeretek kitalálni és ekkor az is kiderül, mennyire vevő rá. Ha megnéztem a helyszínt és beszéltem a fotóalannyal, akkor már nagyjából tudom, milyen lesz az utómunka is.

 

FZ7B1877 (1).jpg

 

FZ7B3588.jpg

 

FZ7B3943.jpg

 

Mesélj egy kicsit arról, hogyan lettél Sony nagykövet…

 

Harmadik éve vagyok a Sony fotós nagykövete Magyarországon.  Egy szakmai beszélgetésen merült fel az ötlet. Pár hónappal később behívtak, hogy beszélgessünk, majd felajánlották ezt az igazán megtisztelő lehetőséget. Először nagyon zavarban voltam. Nagy változás és nagyon jó döntés volt tükörreflexesről a legjobb tükör nélkülire váltani. A kezelhetőség, a súly, a képminőség mind zseniális. Most egy Sony 7R III-mal fotózom de előtte sorban kipróbálhattam az összes újdonságot. Jelenleg egy 12-24mm 4.0 egy 24-70 mm 2.8  egy 70-200mm 2.8 Sony objektív és egy Sigma/Sony E bajonettes 35mm 1.4 van a táskámban. Szeretem félévente lecserélni az objektíveim egy részét, hogy kicsit másként  lássam általuk a világot. Sokáig a 70-200 mm-es objektívet használtam a legtöbbet, a portrék 99 %-a ezzel készült. A 24-70 mm-es lencsét öt évig ki sem vettem a táskámból, most azonban visszataláltam hozzá és változtak is miatta a képeim. Ismét közelebb megyek az emberekhez, intimebb szituációkat keresek.

 

FZ7B7626-3 (1).jpg

 

FZ7B9022.jpg

 

FZ7B9987.jpg

 

Jellemző rád a képi világ, név nélkül is felismerhetőek a fotóid. Hogyan írnád le a stílusod?

 

Mindent szeretek fotózni, nincs stílusom. Technikai analfabéta vagyok és egy idő után bosszantott, hogy tudom mit szeretnék látni, de nem tudom úgy megcsinálni, ahogyan azt elképzeltem. Rekesz előválasztáson fotóztam csaknem tíz évig. Az ember és a nagyváros, az utazás, a városban az ember, ezek azok, amik igazán inspirálnak. A portréban az érdekel, hogy behelyezzem valamilyen különleges közegbe a fotóalanyomat, ez segít nekik is önmagukat adni. Szállodai szoba mániás vagyok, imádom fotóhelyszínként használni. Kulka Jánost egy órám volt lefotózni egy műteremben. Majdnem az egészet végig beszélgettük, majd kimentünk elszívni egy cigit. Leültettem egy lépcsőre és dohányzás közben született meg az a portré, amit végül felhasználtam. Ez volt az a szituáció, amiben élt a szeme, átjött számomra a személyisége. Árpa Attilával Barcelonában lementünk a tengerpartra és megkértem, hogy szmokingban menjen be a tengerbe, majd ugyanígy zuhanyozzon le a parton. Vicces szituáció volt.

 

IMG_3044-1.jpg

 

IMG_8178.jpg

 

IMG_8583-1.jpg

 

Többször említetted a beszélgetés során, hogy hedonista vagy. Milyen egy hedonista fotós?

 

Szeretek élni. Azért fotózom, mert nagyon élvezem. Sokkal többet látok a világból, mint egy átlagember. Most is látom mi történik a hátad mögött, látom a képeket. Másfél éve kicsit elégedetlen vagyok, rájöttem azért nem tetszik amit csinálok, mert sokat nézem a Pinterestet és az Instát. Sok-sok trendi dolog, jól kinéző kép jön szembe. Nekem van saját képi világom, ami nagyon más. Ha el akarok indulni egy más irányba, ami nem az én stílusom, azt nem érzem jónak a végén.Hogy érzed, milyen irányba haladsz most?Letisztulok. Most egy nem populáris vonalat követek és szerintem nem fog tetszeni az embereknek, de ez most még nem érdekel. Úgy érzem, még csak a 10 százalékát valósítottam meg az elképzeléseimnek és így is iszonyat hálás vagyok azért, ahol most tarthatok.

 

Mit tanácsolsz az Olvasóknak, akik fotózással foglalkoznak, hogyan válhatnak jobbá?

 

Hetente kapok leveleket kezdő fotósoktól, amiben ezt kérdezik. Meg, hogy hogyan alakíthatnák a  karrierüket. Erre mindig az a válaszom, hogy fotózni kell, minél többet. Fotózzák az utcát, a barátaikat, ételeket vagy bármit, ami közel áll hozzájuk. Tanuljanak a nagyoktól és közben próbáljanak meg saját képi világra szert tenni.


www.instagram.com/erdelyiphoto

 

www.erdelyiphotowork.com

 

MY9A0560.jpg

 

MY9A1703-2.jpg

 

MY9A2127-2-1.jpg

 

MY9A2643-1.jpg

 

MY9A2769.jpg

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Fontosnak tartod-e az épületről készített fotókat?

Impresszum
Betöltés: 0.105137 másodperc.