Aki követi a fotós eszközök piacának eseményeit, jól láthatja, hogy full frame-es vonalon irdatlan erős verseny zajlik. Miután a Sigma színre lépett az fp-vel, mely a legkisebb full frame szenzoros, cserélhető objektíves fénykéző, és a többi gyártó is igyekszik kompaktabb méretű gépet kiadni, a Sonynak is lépnie kellett. Az A7C persze, ahogy az összes többi „kicsinyített”, mégis full frame-es fényképező, kompromisszumokat rejt, hiszen az érzékelő lapka mérete adott, és oly sok mindent kell köré felépíteni…

 

Kézbe véve

Az A7C erősen hasonlít a Sony APS-C szenzorral szerelt A6000-es sorozatának tagjaira, ill. a kisfilmes fotózás hőskorának távmérős gépeire. Különösen a fekete-ezüst verzió külseje kellemesen retró, míg a teljes fekete igazán karakán darab.

 

A DSLR-eknél (és az A7 sorozat többi tagjánál) megszokott külső helyett ez tehát egy téglatest jellegű masina, amazoknál kisebb méretű markolattal. Szerintem ugyan ez is meglepően jó fogást biztosít, de tény, hogy még az én közepes méretű mancsom is csak úgy fért el rajta, hogy a kisujjam már a gép alját támasztotta. Mindez megszokás kérdése – aki pl. nagy formátumú masinát használ, annak ez ijesztően apró lesz, míg aki csak mobillal fotózott eddig, annak ez is túl nagy.

A gép tetején, a markolaton találjuk a ki-bekapcsoló karral egybe szerkesztett exponáló gombot. Van aztán egy pirossal kerített, apró gomb a videó elindításához, egy expo korrekció tárcsa jobb szélen, s mellette a fotós módok tárcsája (PASM, automata, videó, speciális videó és 3 kedvünkre programozható móddal). Az objektív fölött vakupapucs.

 

Hátul balra fenn találjuk az apró, de hasznos elektronikus keresőt, szemérzékelővel és dioptria gyűrűvel. A vakupapucs alá került a Menü gombja (kicsit túl messze, hogy könnyen be lehessen nyomni), a módtárcsa alatt/mögött van egy tárcsa, ami az aktuális módtól függően a záridőt vagy a rekeszt állítja. A 180 fokban teljesen előre is hajtható, 3”-es monitortól jobbra van egy AF-ON gomb, ami a képek visszanézésekor a belenagyításra használható, alatta átprogramozható Fn gomb (a roppant hasznos gyorsmenü volt erre téve a nálam járt példányon, és ha jót akarsz magadnak, te sem rakod máshova), aztán négy állású, de forgatható tárcsa, legalul a képellenőrzés ill. törlés gombokkal. Továbbá egy, a markolathoz hasonlóan gumírozott rész a hüvelykujjnak – ez is segíti a jobb fogást.

 

A gép zöme fémből készült, masszív, elvileg időjárásálló, bár annyira azért nem tűnik annak, hogy azonnal kirohanjak vele fényképezni, amint elkezd zuhogni az eső.

Súlya 509 gramm, ami a kompakt gépek ill. kisebb érzékelős masinák felől nézve nem épp könnyű, de full frame vonalon tényleg könnyűnek számít. Méretei: 124 x 71 x 60 mm.

 

Tulajdonságok, felszereltség

Bár van, amit az A9-ből vett át (4D fókusz technológia), az A7C leginkább olyan, mint az A7 III kistesója. Hasonló 24 megapixeles szenzor került bele, 15 fényértéket átfogó dinamika tartománnyal. 5 fényértéket megfogó stabilizátora van, 10 fotót tud lőni másodpercenként, fókuszkövetés mellett is. 693 fázis-érzékelő autófókusz pont van a szenzoron (és 425 kontraszt-érzékelős), ami garantálja a Sonynál megszokott-megszeretett brutál gyors követő fókuszt. A szemérzékelő fókusz remekül működik, s külön be lehet állítani emberre ill. állatra – és valóban, a kutyámról sokkal több éles képet tudtam utóbbival lőni.

 

Magnólia virágzás

Objektív: Sony FE 16-35mm F2.8 GM. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/13, ISO: 160, gyújtótávolság: 16 mm

 

ISO tekintetében alapból 100 és 51200 közötti értékeket állíthatunk be, de kiterjeszthetők 50-re ill. 204800-ra. Hogy utóbbi mennyire használható, relatív, mindenesetre 3200-ig simán engedhető az érzékenység, még ha jelentkezik is magasabb értékeken némi zaj. Afölött ez erősebb, de még 25600-ig lehet értékelhető képeket készíteni, köszönhetően a gép ügyes zajszűrésének (de azért azokat inkább csak netre).

 

A színek nekem rendben levőnek tűntek Standard avagy Normal beállítás mellett, szépek, valóságosak, nem túlzóak. A különféle DRO, vagyis a dinamikát erősítő beállításokra nem igen volt szükség, de mint lehetőség, ott van a gépben. Nem lehet viszont a RAW file-okat gépen belül szerkesztgetni.

 

A 3” méretű, 4:3 képarányú monitor felbontása 921 ezer képpont, van ennél jobb, de rendben van. Oldalra kihajtva teljesen előre is fordítható (szelfizőknek és vloggereknek ez jó hír), ill. lefelé is, ha pl. a magasba emelve fotóznánk vele. Érintésérzékeny a kijelző, de sajnos még mindig elég behatárolt, mire lehet ezt a funkciót használni – a menükben való navigációhoz pl. nem…

A menürendszer sajnos maradt az az őrjítő, logikátlan verzió, ami az A7 III-ban is volt, nem cserélték le arra a végre megreformált menüre, ami az A7S III-ban jelent meg. Meg lehet szokni, meg a programozható gombok mellett saját, egyéni menüket is összerakhatunk, de azért jobb lett volna egy átláthatóbb, átgondoltabb kezelőfelület.

 

Az EVF képe rendben van, de megértem, ha valakinek túl kicsinek érződik, szemben akár az A7 III keresőjével.

 

Az Operaház mennyezete

Objektív: Sony FE 16-35mm F2.8 GM. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1000, gyújtótávolság: 16 mm

 

Wifi, Bluetooth és NFC kapcsolat is került az A7C-be, amennyiben okoseszközről szeretnénk irányítani a gépet. A Sony saját appja ill. szoftvercsomagja egyébként is tartalmaz érdekes, jól használható elemeket, de természetesen ezek kitapasztalására is rá kell szánni az időt.

 

A gép az A7 III-ból is ismert, NP-FZ100 nevű akkumulátort használja. Hivatalos mérések szerint a monitort használva 740, az EVF-fel fotózva 680 képet tudunk egy töltéssel lőni. Ez tükörnélküli vonalon több, mint becsületes. Arra viszont egyelőre nem találtam magyarázatot, hogy történt, hogy egy alkalommal bő 700 képet lőve, vegyesen használva a két kijelzőt ill. különféle objektíveket, még mindig csak 66%-on volt az aksi…

A kamera USB-Type C kábellel tölthető, mi több, töltés közben is használható.

 

Az A7C-ben egy UHS-II SD memóriakártyának jut hely, és van benne mikrofon/fejhallgató bemenet.

 

Hősök tere

Objektív: Samyang AF AF 24mm F1.8. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/11, ISO: 125, gyújtótávolság: 24 mm

 

 

Videózás

Videós vonalon hozza a megszokott remek Sony szintet, igaz, annál nem többet (és sajnos váltani kell PAL ill. NTSC mód között, ha 4K-ban 25 ill. 30/24 fps-sel szeretnénk filmezni, ami azért zsibbasztó, ahogy a fullHD-ben elérhető lassítás elérhető képsűrűsége is eszerint változó: 100 ill. 120 fps elérhető).

Máskülönben nincs limit a videófelvételen, az autómata fókusz pedig ugyanolyan remekül működik, mint fényképezésnél, ritka a fókuszkeresgélés.

Hanem ha 30fps-ben videóznánk 4K méretben, akkor nem a teljes képet kapjuk, hanem 1,2x-es vágást. A kártyára 4:2:0 bitráta mellett rögzít a masina, a HDMI kimeneten keresztül viszont 4:2:2 8bites is elérhető.

 

Nyilván van ennél videó-orientáltabb Sony gép, de a legtöbbünknek ez is bőven elég (ideértve a legtöbb vloggert is). Pláne, hogy a felvett kép minősége, élessége is remek.

 

Kitobjektív: Sony FE 28-60mm f/4-5.6

Az A7C mellé kiadtak egy új zoom objektívet is. Mely olyan kicsi és könnyű (67 x 45 mm, 167 gramm), hogy a géppel együtt befér egy nagyobb zsebbe is. Összezárva pláne, mert ahhoz, hogy fotózhassunk vele, ki kell tekerni, de még úgy sem lesz belőle űrteleszkóp. Elvileg időjárásálló, bár nem látszik túl strapabírónak

 

Amint látható, sem nagylátó, sem tele oldalon, sem fényerőben nem kíván a hasonló alapzoomokkal versenyezni. Főleg nagylátó oldalon érzik majd a szelfizők ill. videós tartalmat gyártók a 24mm hiányát. Kevés fényben küzdelmes lesz vele fényképezni, a háttérelmosása sem olyan szép, hogy lenyűgözze az erre fogékonyakat. Ezzel együtt azért, köszönhetően a full frame szenzornak, igenis használható a témánk kiemelésére, de nyilván a maga keretein belül. A képélessége sem egetverő – a széleken tapasztalni lágyulást, ilyesmik.

A közelpontja sem túl combos, 30 cm-re enged, az még tele végen sem nagyon közeli.

 

Gomba 28mm-en

Objektív: Sony FE 28-60mm F4-5.6. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 28 mm

 

Gomba 60mm-en

Objektív: Sony FE 28-60mm F4-5.6. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm

 

Mindazonáltal lehet vele éles, szép képeket készíteni, még akkor is, ha az ember nem profi fotós vagy fotóművész. Említett népcsoportok kezében nyilván ez az üveg is csodás képeket fog lőni, de a többiek se becsüljék feltétlenül alá. Tény, hogy full frame szenzoros gépet nem azért vesz az ember, hogy aztán ne használja ki annak számos erényét és lehetőségét (márpedig a kis 28-60-as nem). De megfelelő beállítások mellett jól muzsikál. És megvan az a hatalmas előnye, hogy kicsi és könnyű, úgyhogy ha épp nem szeretnénk komoly kihívást jelentő témát fotózni, de a gépet sem hagynánk otthon, mert mondjuk sétálunk a városban vagy vidéken, és hátha szembejön egy elcsípni való pillanat, akkor nagyon is jó választás lesz ez.

Arról nem is szólva, hogy az A7C-n tényleg tökéletesen áll.

 

Használati tapasztalatok

A fenti, tényszerű felsorolás után néhány szubjektív benyomás.

Természetesen ez a gép a kicsi-könnyű fixeken és a kitobjektíven kívül szinte minden más objektívvel „orrnehéz” lesz. De amennyire tartottam tőle, hogy nehézkes lesz a fogása a nagyobb üvegekkel, a gyakorlatban nem volt ezzel problémám. Nyilván ha egy olyan objektívet tekerünk rá, mint mondjuk a Sony FE 16-35mm F2.8 GM vagy egy riporterzoom, akkor inkább az objektívbe fogunk kapaszkodni, és a vázon tartunk ellen, de szerintem ez megszokható dolog.

 

Nagy általánosságban is meg voltam elégedve a fényképezővel, a szupergyors és pontos AF, a jó színkezelés és a többi Sony erény itt is megvan. Számottevő problémám egyetlen egy volt vele. Aki figyelmesen olvasta a fentieket, már talán sejti is: az bizony baj, hogy nincs elöl is egy olyan tárcsa, mint amelyikkel a rekeszt ill. záridőt állítjuk. Ugyanis ha M, vagyis kézi expo beállítás módra váltunk, akkor valamelyik értéket a négy állású tárcsán kell kiforgatni. Sok fényképezőn erre külön tárcsa van elöl, az expo gomb közelében, ami lehetővé teszi, hogy az egyik értéket mondjuk hüvelykujjal, a másikat mutató- vagy gyűrűsujjal állítsuk – egyszerre. Csakhogy az A7C két tárcsája jellemzően csak hüvelykujjal érhető el (gumikezűek előnyben), és ezzel értékes pillanatokat veszíthetünk, vagy akár Életünk Fényképét. Úgyhogy azon fotósoknak, akik M módban fotóznak mindig (mert a félautomata módok cikik), bizony másik gépet kell választaniuk.

 

Paddy

Objektív: Sony FE 28-60mm F4-5.6. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm

 

 

Ár

A váz ára 850 ezer körül van, bár momentán a Sony szalonban 700-ért akciósan is kapható, a 28-60-as kitobival együtt pedig találni 920-ért, 970-ért, de az említett helyen 800-ért is. Hogy ér-e ennyit? Azt majd ki-ki maga eldönti. A tudása alapján igen, de mindig az a kérdés, a fotósnak mire van valójában szüksége.

Összehasonlításképpen: a minden plusz nélküli Sigma fp 700 ezer forintot kóstál, a 45mm-es fix kitobjektívvel 850-et, míg a Sony A7 III váz 740-nél kezdődik.

 

Összegzés

A fotótechnikai piacon nagy igény van full frame-es, mégis kompakt méretű fényképezőkre, s erre a kihívásra a Sony egy alapvetően szerethető és jól felszerelt, mégis kompromisszumokkal terhelt fényképezővel válaszolt. Melynek legfőbb hibája, hogy csak hátul van két tárcsa az expo-értékek állítására, amiket ugyanazzal az ujjal ér csak el az ember. Máskülönben mind fotó, mind videó vonalon hozza a kellő szintet – gyakorlatilag azt tudja, mint a Sony talán legsikeresebb váza, az A7 III, csak kisebb-könnyebb testben.

 

Értékelés: 4,6 pont

Pro:

- full frame-hez mérten kompakt méretű-súlyú gép

- remek fotós/videós felszereltség

Kontra:

- csak hátul van tárcsa az expozíciós értékek állítására

 

A fényképezőgép honlapja

 

Technikai adatok

Sony Alpha A7C

Objektív foglalat: Sony E bajonett

Szenzor: full frame CMOS szenzor

Tényleges felbontás: 24,2 megapixel

Képméret-arány és képterület: 3:2 / 35,6 x 23,8 mm

Képstabilizátor: Képérzékelő eltolástípus (5 tengelyes / 5,0 fokozatnyi)

Fényérzékenység: ISO 100-51.200 (kiterjeszthető 50-re ill. 204.800-ra)

Élességállító rendszer: Fast Hybrid AF (fázisérzékelős AF/kontrasztérzékelős AF)

Fókuszmezők: 693 pont (fázisérzékeléses AF) / 425 pont (kontrasztérzékeléses AF)

Manuális élességállítás: Igen

Beépített vaku: nincs (vakupapucs van)

Elektronikus kereső felbontása: 2,36M képpont

Hátsó kijelző: Teljesen előre fordítható LCD – Érintőpanel; mérete: 7,5 cm / 3,0” (4:3); felbontás: 0,92M képpont

Méret: 124 x 71,1 x 59,7 mm

Súly: 509 g (váz, akkumulátorral és memóriakártyával)

 

 

 

 

Csepeli graffiti

Objektív: Samyang AF 24-70mm F2.8. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 24 mm

 

Cápa a Csepel Művekben

Objektív: Samyang AF 24-70mm F2.8. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 200, gyújtótávolság: 67 mm

 

Szimpla-színek

Objektív: Tamron 35-150mm F/2-2.8 Di III VXD. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/2,5, ISO: 1250, gyújtótávolság: 66 mm

 

Szimpla részlet

Objektív: Tamron 35-150mm F/2-2.8 Di III VXD. Záridő: 1/20 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1250, gyújtótávolság: 101 mm

 

Parsifal részlet (vágott kép)

Objektív: Tamron 35-150mm F/2-2.8 Di III VXD. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/4, ISO: 1000, gyújtótávolság: 129 mm

 

Parsifal részlet (vágott kép)

Objektív: Tamron 35-150mm F/2-2.8 Di III VXD. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 2500, gyújtótávolság: 150 mm

 

A kitobjektív közelpontja

Objektív: Sony FE 28-60mm F4-5.6. Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 125, gyújtótávolság: 60 mm

 

 

 

 

 

 

 

(-)