Sebastião Salgado legutóbbi munkája a Genesis című sorozat, mely több, mint harminc különféle utazás alatt készült, és célja bemutatni a Föld azon részét, amelyet még érintetlenül hagyott a nyugati civilizáció. Az öt különféle földrajzi területen készült fekete-fehér képek elementáris erővel tárják elénk azt a tisztaságot és változatosságot, mely csakis a szinte őskori körülmények között élő népcsoportok életében ill. a még őseredeti állapotukban meglévő tájakon található meg.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója a sajtóbejáráson úgy fogalmazott, hogy a környezetvédelem fontossága már szinte közhely, meg sem halljuk, ám Salgado képei előtt senki nem tud anélkül elmenni, hogy hatással ne legyen rá, meg ne érintse az üzenetük. A bejáráson részt vett Maria Laura da Rocha, Brazília nagykövet asszonya is, Salgado honfitársa, aki a párját ritkító fotós életmű mellett azért is vállalta örömmel a kiállítás fővédnöki posztját, mert Salgado az országuk természeti értékeinek védelméért más módon is nagyon sokat tett. Ahogy az a fotós életéről szóló, Wim Wenders rendezte A Föld sója című filmből is kiderül (melyet a kiállításon is vetítenek), Salgado egy jókora, kipusztult területen újra telepítette az esőerdőt.
Salgadót szokták a 21. század Ansel Adams-ének is nevezni a nagy mester tájképeihez fogható fotói miatt, de életműve, melynek ez a különben hatalmas és lenyűgöző kiállítás csupán kis szeletét mutatja be, sokkal inkább koncentrál az emberre, és arra, hogy az ember mit tesz a bolygóval, ahol él.
A kiállításon tehát olyan képeket láthatunk, melyek mind üzenetükben, mind a fényképészet története szempontjából a legfontosabbak és legkiválóbbak között vannak. A kiállítás november 12-ig látogatható.
Ide kattinva olvashatják kollégánk hosszabb beszámolóját a kiállításról.
Itt pedig megosztjuk Önökkel a kiállítás sajtóanyagát:
Sebastião Salgado: Genesis
Műcsarnok, 2017. szeptember 6. – november 12.
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
„A Genesis-ben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám.
Megtiszteltetés volt hallgatni.”
Sebastião Salgado fotográfus (1944, Aimorés, Brazília) korábbi számos nagy projektje után 2004 és 2011 között a Föld távoli tájain tett harminc hosszú utazás során feltérképezte a „teremtés idejét”. A Genesis projekt 245 nagyméretű fekete-fehér fotója számos sikeres bemutató után most Budapesten látható!
A kiállítás fővédnökei: Dr. Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke és Maria Laura da Rocha, a Brazil Szövetségi Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
A kiállítás keretében vetítésre kerül Wim Wenders – Juliano Ribeiro Salgado 110 perces, Sebastião Salgado életművéről szóló dokumentumfilmje, A Föld sója (forgalmazó: Magyarhangya).
A Genesis fotográfiai utazás a Föld körül – expedíció, amely felfedezi azokat a hegyeket, sivatagokat és óceánokat, állatokat és népeket, amelyeket elkerültek a modern társadalom hatásai, bolygónk még érintetlen tájait és élővilágát tárva elénk. A Genesis közvetlenül szólítja meg a mai kor emberét. Az „elveszett”, mégis túlélő világról készült lélegzetelállító felvételek felhívják a figyelmet, hogy ez az, ami veszélyben van, ez az, amit meg kell védenünk. Sebastião Salgado pályája során a Genesis a harmadik olyan hosszútávú projekt, amely egy globális problémát jár körül: míg a Workers (Munkások, 1993) és a Migrations (Vándorlás, 2000) című munkáiban a radikális társadalmi-gazdasági változások miatt bekövetkező emberi tragédiákat dokumentálta, a Genesis projektben a természetnek szentelte figyelmét. A művész szavaival élve: szerelmes verssel tiszteleg fenséges, de törékeny bolygónk előtt.
Salgado 2004 és 2011 között több mint harminc alkalommal indult útra Párizsból a Föld legtávolabbi sarkaiba gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenun, vagy akár hőlégballonon, szélsőséges hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között, hogy elkészítse fekete-fehér fotósorozatát.
Sebastião Salgado fotográfus és felesége, munkatársa, a kiállítás kurátora, Lélia Wanick Salgado a sorozat bemutatását először tematikus egységekben képzelte el, bolygó eredeti geofizikai állapotára, az állatok, a primitív népcsoportok és a korai társadalmak történetére fókuszálva. Ám mivel a távoli, alig megközelíthető helyeken készült képek egyszerre több témába is besorolhatók, inkább ökoszisztémák laza csoportjaiba rendezték őket, ami jobban érzékelteti a természet alapvető működését. Céljuk, hogy a látogatók felfedezhessék bolygónk nem csak távoli, a Genesis-ben dokumentált csodáit, hanem azokat az otthonainktól elérhető távolságra található tavakat, hegyeket, parkokat és kerteket is, amelyek a természettel való mindennapi kapcsolatunkat jelentik. Mivel minden globális változásnak a hétköznapi dialógusban kell először megjelennie, bízunk abban, hogy a Genesis kiállítás látogatói nem csak megfigyelőkként, hanem egyetemes örökségünk felelősséget vállaló védelmezőiként is tekintenek magukra.
A kiállítás öt egységre tagolódik:
Déli félteke
Ez az egység az Antarktisz történetét, fagyos tájait, jeges vízpartjait, hidegtűrő állatvilágát mutatja be: pingvineket, oroszlánfókákat és bálnákat, főként párzási területükön, a Valdés-félszigeten, majd a Dél-Georgia-, valamint a Falkland-, a Diego Ramirez- és a Sandwich-szigeteken honos pingvin- és albatroszfajokat, illetve a széles szárnyú viharmadarak és a kormoránok élővilágát.
Természeti szentélyek
A következő kiállítási egység a Galápagos-szigetek egyedülálló vulkanikus tájait és állatfajait tárja a látogató elé, majd bemutatja Új-Guinea és Irian Jaya őslakosait, az Indonézia Szumátra tartományához tartozó Siberut-szigeteken élő mentawaiokat, valamint Madagaszkár tájait, vadvilágát és növényzetét.
Afrika
A kiállítás e részében megismerhetjük az igen változatos afrikai tájakat és lakót, a botswanai Okavango-delta lenyűgöző vadvilágától a Ruandával, a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Ugandával is határos Virunga Nemzeti Park gorilláin át egészen a namíbiai himba pásztornép, a szudáni dinka törzs, a botswanai Kalahári sivatag busmanjai, valamint Dél-Etiópia omo törzs és Észak-Etiópia keresztény közösségeiig. Feltárulnak Afrika sivatagjainak árnyalatai, homokos, köves vagy sziklás textúrái a néhol teljesen sík, máshol hegyes-völgyes domborzatot bemutató felvételeken.
Északi terek
Ebbe az egységbe rendeztük az Alaszka tájairól, az Egyesült Államokban található Colorado-fennsíkról, a Kluane Nemzeti Park vidékéről és a kanadai Baffin-sziget vadvilágáról készült fotográfiákat. A képeken feltűnnek Oroszország legészakibb területei is, a Vrangel-szigeten található rozmár tenyészet, valamint Észak-Szibéria és a Kamcsatka-félsziget nyenyec őslakosai.
Amazónia és Pantanal
Az itt bemutatott tájegység lefedi az Amazonas-medence űrből is látható esőerdejét, a mellékfolyóival együtt óriási életfára emlékeztető Amazonast, amely Brazília szívétől egészen a környező országokig elér. Észak felé haladva megismerhetjük Venezuela táblahegyeit, a Föld legősibb geológiai képződményeit, valamint a brazíliai Mato Grosso állam Pantanal régiójának vadvilágát, de láthatunk felvételeket az amazóniai esőerdő mélyén elszigeteltségben élő zo’é törzsről is – amellyel a külvilág mindössze két évtizeddel ezelőtt lépett kapcsolatba –, valamint a brazíliai Felső-Xingu folyó vidékén élő, jobban asszimilálódott törzsekről.
A kiállítást szervezte Lélia WANICK SALGADO, a kiállítás kurátora, a brazil VALE cég közreműködésével.
Sebastião Salgado 1944-ben született Brazíliában. Jelenleg Párizsban él. Bár közgazdasági tanulmányokat végzett, karrierjét 1973-ban Párizsban profi fotósként kezdte. Számos ügynökségnek dolgozott, köztük a Magnum Photosnak 1994-ig, amikor Lélia Wanick Salgado létrehozta az Amazonas imagest, kizárólag Sebastião munkái számára.
Fotóprojektjei kapcsán a művész több mint száz országba eljutott. A sajtóban közölt felvételei mellett munkái számos albumban jelentek meg: Other Americas (Másik Amerika, 1986), Sahel: l’homme en détresse (Száhel: Emberek ínségben, 1986), Sahel: el fin del camino (Száhel: az út vége, 1988), Workers (Munkások, 1993), Terra (Föld, 1997), Migrations (Vándorlás, 2000), Portraits (Portrék, 2000), Africa (Afrika, 2007), Genesis (Genezis, 2013), The Scent of a Dream (Egy álom illata, 2015), Kuwait, a desert on fire (Kuvait, a lángoló sivatag, 2016).
Alkotásaiból rendezett vándorkiállításai bejárták és jelenleg is járják a világot. A Genesis-t eddig négy millióan látták.
Salgado életéről és karrierjéről a 2013-ban De ma terre à la Terre (Szülőföldemtől a bolygóig) címmel kiadott kötetben számolt be, 2014-ben pedig Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado rendezésében The Salt of the Earth (A Föld sója) címmel dokumentumfilm készült róla.
Sebastião Salgado munkásságát számos szakmai díjjal jutalmazták. A UNICEF jószolgálati nagyköveteként tevékenykedik, és egyéb elismerések között, az amerikai Academy of Arts and Sciences (Művészeti és Tudományos Akadémia) tiszteletbeli tagja. 2016 áprilisában Salgadót az Académie des Beaux-Arts – Institut de France (a Francia Intézet Szépművészeti Akadémiája) is tagjává választotta. 2016 júliusában a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatában részesült.
Lélia és Sebastião Salgado az 1990-es évek óta vesznek részt az atlanti-parti esőerdő brazíliai Minas Gerais államban található területének helyreállításában. Munkájuk eredményeként az esőerdő e részét 1998-ban rezervátummá nyilvánították, és létrejött az Instituto Terra (Földintézet) elnevezésű szervezet, amely az újraerdősítésnek, a természetvédelemnek és a környezeti nevelésnek szenteli tevékenységét.
Lélia Wanick Salgado a Brazil Espírito Santo állambeli Vitóriában született.
Építészeti tanulmányait a párizsi Nemzeti Művészeti Akadémián (École nationale supérieure des Beaux-Arts) végezte, mesterdiplomáját a Paris 8 Egyetemen (Université Paris 8) várostervezésből szerezte meg.
A hetvenes évek elejétől érdeklődése fokozatosan a fényképezés felé fordult. 1983-ban pályát változtatott: kezdetben a Photo Revue, majd 1984-ben a Longue Vue fotómagazinnak dolgozott. 1985 és 1986 között a Magnum galéria igazgatója volt.
1987-ben Lélia Wanick Salgado önálló koncepciót dolgozott ki a fotókiállítások szervezése, valamint a fotográfiai kötetek tartalma és megjelenítése terén, ennek gyakorlati megvalósítását ma is folytatja. Az általa létrehozott, Sebastião Salgado művészetének szentelt kiadványsorozat egyik kötete az Other Americas (Másik Amerika) című album, amelynek anyaga az 1986-ban Párizsban megrendezett Month of Photography (Fényképészet Hónapja) kiállításon szerepelt, ahol elnyerte a közönségdíjat.
Lélia Wanick Salgado számos tárlat rendezője és kurátora, valamint az ezekhez kapcsolódó, a világ legnevesebb múzeumait és galériáit megjáró fotóalbumok szerkesztője, amelyek között meg kell említenünk a Workers (Munkások, 1993), a Terra (Föld, 1997), a Migrations (Vándorlás, 2000), a 2001-ben a brazil Prêmio Jabuti díjjal jutalmazott The Children (Gyermekek, 2000), valamint a 2007-ben kiadott Africa (Afrika), a 2013-as Genesis (Genezis), a 2015-ben megjelent The Scent of a Dream (Egy álom illata) és a 2016-ban napvilágot látott Kuwait, A Desert on Fire (Kuvait, a lángoló sivatag) című köteteket.
1994-ben Lélia Wanick Salgado és Sebastião Salgado megalapították a kizárólag Sebastião Salgado alkotásainak szentelt és Lélia Salgado által vezetett, párizsi székhelyű Amazonas images sajtóügynökséget. Ugyanebben az évben Lélia Salgado a Workers fotóalbum kiadásáért elnyerte a New York-i International Center of Photography (Nemzetközi Fotográfiai Központ) díját.
2014-ben a brazíliai Parana állambeli Foz de Iguaçuban tartott 5. Környezetvédelmi Világfórumon Lélia Wanick Salgadót az «Amigos do Meio Ambiente» (A környezet barátai) tagjává választották.
2016-ban a Day of Latin America and Caribbean, azaz Latin-Amerika és a Karib-térség Napja alkalmából Lélia Wanick Salgadót a francia szenátus a Brazília és Franciaország kapcsolatai terén elért kimagasló tevékenységéért szenátusi érdeméremmel tüntette ki.
Lélia és Sebastião Salgado az 1990-es évek óta vesz részt az atlanti-parti esőerdő brazíliai Minas Gerais államban található területének helyreállításában. Munkájuk eredményeként az esőerdő e részét 1998-ban rezervátummá nyilvánították és létrejöhetett az Instituto Terra (Földintézet) szervezet, amelynek küldetése az újraerdősítés, a természetvédelem és a környezeti nevelés.
Ízelítőül:
DÉLI FÉLTEKE
Állszíjas pingvinek (Pygoscelis antarctica) egy jéghegyen a Zavodovski- és a Visokoi-szigetek között. Déli-Sandwich-szigetek, 2009 © Sebastião SALGADO / Amazonas images
Természeti szentélyek
Teureum, a mentawai törzs sámánja (sikeirei) és főnöke. Ez a sámán a szágó számára készít szűrőt a szágópálma leveleiből. Siberut-sziget, Nyugat-Szumátra, Indonézia, 2008 © Sebastião SALGADO / Amazonas images
ÉSZAKI TEREK
Különlegesen zord időben a nyenyecek rénszarvasaikkal együtt több napot is eltölthetnek egy helyen. Az Ob folyótól északra, a sarkkörön belül. Jamal-félsziget, Szibéria, Oroszország, 2011 © Sebastião SALGADO / Amazonas images
AMAZÓNIA ÉS PANTANAL
A zo’é Towari Ypy faluban a nők gyakran használják az orleánfa (Bixa orellana) piros gyümölcsét testük színezésére. Pará, Brazília, 2009 © Sebastião SALGADO / Amazonas images
(-)
