Uzseka NorbertSamyang 12mm f/2.0 NCS CS MFT – manuális borotva

Uzseka Norbert | 2018. Október 26., Péntek 07:00

Samyang 12mm f/2.0 NCS CS MFT – manuális borotva
A Samyang 2014-ben kiadott nagylátószögű, teljesen manuális objektívje APS-C vázas tükörnélküli rendszerekre (Canon EF-M, Fujifilm X, Samsung NX, Sony E) és micro 4/3-ra is elérhető, tesztünkben az utóbbi verziót próbáltuk ki.

hirdetés

Szerző: Uzseka Norbert

 

Mikor ez az objektív megjelent, több rendszerben is hiánypótlónak számított, és Fujit ill. Sony E-t használó ismerőseimtől egyaránt azt hallom, hogy ezeken a bajonetteken is közkedveltnek, sőt, bizonyos körökben akár fetisizált objektívnek számít a kis Samy. Micro 4/3-on sincs ez másképp, pedig már 2014-ben is voltak olyan alternatívái, amelyek éles képet adtak 12mm-en (ami ugye MFT szenzoron ekv. 24mm-nek számít). Hogy mégis saját rajongótábora alakult ki, annak csak az egyik oka az f/2-es legtágabb rekesz, mely különösen az asztrofotósoknak ill. az esti-éjszakai városban prédára leső streetfotósoknak fontos. Az is fontos, hogy ez az objektív szuper éles képet ad – de legalább ennyire számít az ára. A jelenleg 120 ezer forintért elérhető optika jóval olcsóbb, mint a hasonlóan fényerős alternatívák. Igaz, amazokban van autófókusz, és a kézi élességállítás igényel némi gyakorlatot és odafigyelést.

 

Kézbe véve

A Samyang objektívjeinek van egy jól felismerhető, elegáns stílusa (még akkor is, ha az USA-ban használatos Rokinon márkanév van rájuk festve). A 12mm-es is baromi jól néz ki, fekete és ezüst változatban egyaránt. Jár hozzá egy elég mély, szirom alakú napellenző, ami jól véd a becsillanásoktól. Az objektív, dacára, hogy APS-C, tehát az MFT-nél nagyobb szenzorhoz készült, se nem nagy (72,5 x 59 mm), se nem nehéz (255 gramm). Jó, az Olympus M.Zuiko Digital ED 12mm f/2.0 fele ennyit nyom és 56 x 43 mm-es, de Samyangunk így sem túl nagy ahhoz, hogy a kisebb markolatú gépeket, mint pl. a Panasonic GX80, túlzottan orrnehézzé tenné. Tény, hogy nem fér bele egy zsebbe, és hogy 67mm-es a szűrőmenete, de ezekért kárpótol, hogy masszív felépítésű és minőségi objektív.

 

720samyang12_20180922_1360293_.jpgA milánói csatorna este

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/2,5 s, blende: f/2,8, ISO: 400


Használati tapasztalatok

A rekeszállítógyűrű a bajonetthez közel, de könnyen elérhető helyen van, és fél fényértékenként állítható vele a blende f/2 és f/22 között. A fölötte elhelyezkedő, rovátkolt, kézi élességállító gyűrűt is nagyon könnyű használni. A kettő között van a távolságskála és a védjegyszerű, keskeny piros gyűrűn a fehér pötty, ami jelzi, hogy mely távolságban lesz éles a kép. Hiperfokális skála mondjuk nincs, ami pontosabban mutatná az éles távolságtartományt, pedig néha jól jönne, de a tapasztalat azt mutatta, hogy végtelenre állítva az objektívet minden éles lesz úgy egy-két métertől. Ez tájképek vagy épületek fotózásánál tökéletes megoldás (jobbára belső tereknél is, kivéve, ha komódnyi méretű szobában lődözünk), és városi vagy streetfotónál is megfelel. Viszont egy-másfél méternél közelebbi témánál oda kell figyelni – ill. lerekeszelni. Ilyenkor jön nagyon jól, ha van a gépünkön belenagyítási és/vagy élkiemelési lehetőség. S ez a legtöbb mai masinában, hála a tervezőknek, már megvan.

Az objektív közelpontja 20 cm, ez egész becsületes, még ha a szó szoros értelmében makrózni nem is lehet vele. Ha közeli témára fókuszálunk (legyen az akár egy méterre, de mögötte a háttér messze), szép háttérelmosást kaphatunk legtágabb rekesznél.

 

Lévén teljesen manuális objektív, nincs elektronikus kapcsolat közte és a váz között. Így rekeszelőválasztó és manuális módban lehet csak használni, és az EXIF adatokban nem lesz infó a használt rekeszről. Ez a legfőbb problémát akkor jelenti, ha az ember tesztet ír az obiról, és nem jegyzi fel, mikor hova állította a blendét, amúgy pedig megkövetel némi fotós tudást a felhasználótól. Ahogy a manuális élességállítás is igényel némi gyakorlatot, bár azt kell, hogy mondjam, megfelelő témánál egyszerűbb és kényelmesebb ezt használni, mint az autófókuszt. Ahogy fentebb leírtam, ha a téma nincs közelebb egy-két méternél, elég végtelenre állítani az objektívet, és minden éles lesz. Így nem fordulhat elő, hogy az autófókusz véletlenül rossz helyre teszi a fókuszt, és nem az lesz éles, amit szeretnénk. Ezt persze a legtöbb autófókuszos obival is meg lehet csinálni, ha kézi élességállításra kapcsoljuk.

 

720samyang12_20180923_1360362.JPGMilánói reggel

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/2000 s, blende: f/5,6, ISO: 200


Sajnos asztrofotóhoz nem tudtam kipróbálni a Samyt, pedig a tejútat fényképező népek körében a legnépszerűbb ez az objektív. De azt magam is tapasztaltam, hogy már legtágabb rekeszen is szuper éles képet ad középen. A széleken némileg lágyabb, ahogy az várható is. A csúcs élességet középen az f/2,8 és f/4 tartományban, a széleken pedig f/5,6 és f/8 között produkálja – a nála sokkal drágább üvegekkel vetekedőt. Még f/16-on is becsületes képeket produkál, de f/22-re, ha van rá mód, jobb nem lerekeszelni, mert ott azért épp csak OK a képminőség.

 

Táj- és épület-fotózáshoz eszményi ez az ekv. 24mm-es látószög (és mennyivel több minden fér bele, mint az MFT rendszerben sűrűn előforduló 14 (ekv. 28) mm-es nagylátószögnél!). Ilyen széles látószögnél persze a széleken akad némi kis torzítás, ami akkor jelentkezik, ha egyenes függőleges vonalak kerülnek a kép széleire. Ezt könnyen lehet korrigálni utómunkával, ahogy a tág rekeszeken jelentkező peremsötétedést is – egyik sem olyan jelentős, hogy hibának lehetne nevezni.

 

720samyang12_20180923_1360933_.jpgNaplemente a Comói-tavon

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/250 s, blende: f/4, ISO: 200


Összehasonlítás

A 12mm-es (kisfilmes értéken 24mm-es) látószöget ma már számos micro 4/3-os objektívtől megkapjuk, s nem véletlenül, ez van annyira tág, hogy nagyon sok minden beleférjen, mégsem olyan széles, hogy természetellenesnek tűnjön a szemnek, vagy, hogy halszem effektus lépjen fel. Bár akad néhány további manuális üveg, most csak az autófókuszosokról szólok.

Hasonlóan fényerős fix obikból elsőként is ott van az Olympus M.Zuiko Digital ED 12mm f/2.0, mely fele olyan súlyú és számottevően kisebb, viszont ha nem fogunk ki épp egy akciót, pont a duplájába kerül a Samyangnak.

A csúcsszuper Panasonic Leica 12mm f/1.4 ASPH egy fényértékkel „gyorsabb”, picit hosszabb és kevesebb, mint száz grammal nehezebb – viszont 419 ezer forintba kerül. Nyilván az Olympus f/1,2-es PRO sorozatának már bejelentett tagja is nehezebb és drágább lesz.

Ezek az üvegek élesebb képet adnak egynémely rekesznyílásnál, de nem biztos, hogy annyival jobbat, amennyivel többe kerülnek. Az autófókusznak persze megvan az ára, és a PanaLeica esetében nedvesség- és porszigetelést is kapunk.

 

Hanem a 12mm jó pár zoom objektívnál is elérhető. Ezeknek a profiknak szánt, tehát szintén drágább darabjairól a Panasonic Lumix G X VARIO 12-35mm f/2,8 II Asph optikáról szóló tesztemben írtam összehasonlítást, itt csak annyit: bizony, 12mm-en ezek legtöbbje szintén kimagaslóan éles képet ad. Ám külön szólnék a Panasonic Lumix G Vario 12-32mm f/3.5-5.6 Asph-nek becézett kis üvegcséről. Ezt a pehelysúlyú palacsintát a legtöbben kitben vásárolják meg, külön, újonnan 95 ezer forintért is kifogható, bár használtam már 40 ezer körül elérhető. És 12mm-en a fényerős fixeket idéző módon éles képet produkál (de a többi zoom állásában is szépen teljesít). Ugyan pont zoom objektívként elég korlátozottan flexibilis, és kézi élességállító gyűrű sem került rá (ha úgy használnánk, a gépen belül kell állítani az élességet). S persze fényerőben is jócskán (egy és 2/3FÉ) elmarad a Samyangtól. Ám apró mérete és barátságos ára miatt erős kihívója az összes 12-es versenyzőnek.

 

720samyang12_20180924_1370158.JPGKőrakás a Comói-tó partján

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/640 s, blende: f/4, ISO: 200


Összefoglalás

12mm-es MFT objektívet bőven találni a micro 4/3 rendszerben, ennyire fényerőset már kevesebbet, de még ott is van miből válogatni. Erre a jó okkal népszerű nagylátószögre a legtöbb fotósnak szüksége lehet, és a Samyang kimagaslóan éles képeket készít. Nagy előnye az f/2-es rekesz, melyet asztrofotósok és kevés fényben fényképezők imádni fognak, továbbá az alternatívák zöméhez képest sokkal barátságosabb ára. Tény, hogy a manuális élesség- és rekeszállítás igényel némi tapasztalatot és odafigyelést, de nem olyan szintűt, amit bárki, aki tényleg szeret fotózni, ne sajátíthatna el könnyedén. Ilyen nagylátószögnél ez korántsem okoz annyi nehézséget, mint egy teleobjektívnél. Mindent egybevetve ez egy valójában könnyen és jól használható, rendkívüli képminőséget nyújtó objektív, melyet könnyű megszeretni, és ezután nehéz leszedni a vázról.

 

Értékelés: 4,7 pont

Pro:

- szuper képélesség

- kevesebb fényben hatalmas segítséget jelentő legtágabb rekesz

- masszív, kézreálló felépítés

 

Kontra:

- végtelen állásban néha távolinak bizonyul a legközelebbi éles pont (1-2 méter)

- a manuális rekesz- és élességállítást ki kell tapasztalni

 

 

Az objektív magyar honlapja

A gyártó honlapja

Flickr albumunk a fenti és további tesztfotókkal

 

 

samyang12both.jpg

 

Technikai adatok:

Samyang 12mm f/2.0 NCS CS objektív

Elérhető bajonett(ek)     Micro FourThirds, Sony E, Fujifilm X, Canon EF-M, Samsung NX-M

Képszög (MFT): 83°

Felépítés, lencsetag/csoport: 12/10

Gyújtótávolság: 12mm (ekv. 24mm)

Közelpont: 20 cm

Élességállítás módja: manuális

Rekesztartomány: f/2,0-22

Mérete: 72,5 x 59 mm

Súly: 255g

Szűrőmenet: 67 mm

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.115344 másodperc.