Az egyik legnépszerűbb műfaja a fotózásnak a portré. Legyen szó akár amatőr szintről, akár a profibb, pénzkereső formáról, szinte nincs olyan fotós aki ne művelné rendszeresen. Amennyire népszerű, legalább olyan nehéz is igazán jó portrét készíteni. Nézzük meg, hogy a gyakorlatban mire is kell ügyelnünk ahoz, hogy a lehető legtöbbet hozzunk ki kameránkból és modellünkből.

Megfigyelés és helyszínválasztás

Amikor érkezik egy-egy megrendelés, a helyszín megbeszélését követően az első lépés amit a felkészülés során megteszek, az a modellem arcának alapos megfigyelése. El kell döntenünk, milyen beállítások lesznek a legelőnyösebbek. A kerek arcnál például a féloldalas beállítás, a tokánál a kicsit felülről fotózás állhat jól.

A modellem után mindig a hátteret vizsgálom meg, amit soha ne felejtsünk el megtenni.

Fontos, hogy ne legyen túlzsúfolt a helyszínünk, hiszen az elvonja a figyelmet az arcról. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utcán parkoló autók, a tömött kukák és járdán heverő szemétdarabok bizony soha nem mutatnak jól egy képen. Gyakori hiba, amit látok képeken, hogy a modell feje mögött ott van az utcai lámpa, vagy egyéb zavaró elem, ami aztán az elkészült fotónkon olyan hatást kelt, mintha a fejből nőtt volna ki. Érdemes olyan helyszínt választanunk, ahol nem túl nagy a forgalom, hiszen a legtöbb ember amúgy is zavarban van egy fotózás során, ha megállnak a hátunk mögött a turisták, még nehezebb dolgunk lesz.

Fények

Jó fények nélkül nem nagyon készülhet jó kép. Nézzük meg merről süt a nap és válasszunk árnyékos helyeket a fotózáshoz. A derítőlap mindig hasznos eszköz a fényvisszaverődés alkalmazására, ha a modell háta mögül árad a fény, de egy szemben lévő, közeli és világos házfal is szinte studiófényeket tud varázsolni az arcra. Ha mégis napsütésben fotózzuk az alanyunkat, mindig figyeljünk az arcon lévő árnyékokra.

A modell

Jellemzően mindig azok a képeim sikerülnek a legjobban, amik a fotózás második felében készítek. Ennek nagyon egyszerű az oka: addigra oldódik fel a fotóalanyunk. Nagyon fontos az emberi tényező, igyekezzünk feloldani a gátlásokat, hiszen az izgalom, feszültség azonnal meglátszik az arcon és ez tönkreteheti a képeinket. Sok fotós elfelejti, hogy ebben a műfajban nem csak az a jó fotó, ami technikailag tökéletes és a beállítás is megfelelő. Úgy kell néznünk a képre, mintha saját magunkról készítettük volna. Hiába tökéletes minden, ha fotóalanyunknak nem fog tetszeni saját maga. Figyeljünk azokra az apróságokra, hogy húzza ki magát, ne legyen görbe  a testtartás, ne legyen fénylő a homlok és ne olvadjon a smink. Munka esetén én azt a megoldást választom, hogy megmutatom a megrendelőnek az összes képet és ő maga választhatja ki azokat, amiket később majd kiretusálok. Így biztosan nem fog csalódni, hiszen azok a képek kerülnek majd átadásra, amik biztosan tetszenek neki.

Technika

A portréfotózáshoz a legideálisabb objektív a teleobjektív. Én minden fotózáshoz használok fix 50 mm-es valamint nagylátószögű objektívet is. A nagylátószög akkor jön jól, ha olyan a hátterünk, ami nagyon jól mutat a fotón, például Operaház, hidak, vízpart...

Egy jó portré nem feltétlenül követi a szabályokat. Azok az igazán jó képek, amiken a modellünk legjobb oldalát sikerül bemutatnunk és hozzá tudunk adni egy kis pluszt, ami által különlegessé és egyedivé válhat a kép. Ez nem könnyű feladat, de elegendő gyakorlással valódi profikká válhatunk. Sok sikert!

(Nagy Anita)