Valójában a nagyobbik kérdés az, hogy a Panasonicnak megérte-e eddig várni a sokak által hiányolt PDAF fókusz csatasorba állításával. Az első Pana gép, amibe ilyen került, a full frame-es, L-bajonettes S5II, remekül vizsgázott, és előre elárulhatom, hogy a G9 II-ben is fenomenális az autófókusz mozgó témánál is. Ám ez a technológia az Olympus / OM Digital Solutions erősebb gépeiben már jó ideje elérhető volt, meg kb. mindenki másnál. Sokan már temetik a micro 4/3 rendszert, vajon ez elég lesz-e, hogy a fotósok ne pártoljanak át a nagyobb szenzorral szerelt rendszerekre?
Nos, ezekre a kérdésekre nem próbálok meg választ adni, de az a véleményem, hogy bár valóban nagyobb érzékelős gépekkel vetekszik a G9 II ára, még mindig van számos előnye ennek a rendszernek. Rengeteg MFT objektívből válogathatunk, zömük kisebb-könnyebb, mint a hasonló gyújtótávolságot és fényerőt tudó nagyobb szenzoros megfelelői. Ez különösen jól jön telefotós témáknál. Jó pár MFT-gép, s különösen cikkem tárgya és az OM-1 számos más fényképezőnél többet tud – fotós és videós vonalon is. A remek képminőség is adott, bár nyilván a nagyobb szenzorok (full frame, APS-C) jobban tűrik a zajosodást kevesebb fényben fotózáskor. És így tovább.
Kézbe véve
A G9 II nüansznyi eltéréseket mutat csupán elődjétől méretben (134,4 x 102,3 x 90,1mm), súlya pedig ugyanaz a 658 gramm. Nem egy kis darab, full frame-vázat is találunk ilyen mérettel-súllyal. Hogy mást ne mondjak, a Panasonic S5 II pontosan ugyanekkora (és ugyanígy néz ki), bár 740 gramm a súlya. Szóval a micro 4/3 sokat hangoztatott méret-súly előnye itt nem érvényesül.
A gépnek hasonlóan remek markolata van, mint a videós zászlóshajó Panasonic GH6-nak ill. az S5-öknek. Ellenben a kamera tetejéről eltűnt az első G9-en ott díszelgő LCD állapotkijelző, amit nyilván főleg a DSLR világból érkezettek értékeltek, de bárkinek hasznos lehetett, szóval kár érte. Viszont a hátsó képernyő 3,2”-es méretű lett és 1,84 megapixeles felbontást ad, szóval nagyobb a legtöbb pályatársénál is.
Nem sorolnám végig a különféle kezelőszerveket, van kb. minden, ami az utóbbi években bevett megoldássá vált, pl. Q gomb a gyorsmenühöz, joystick, kétféle módválasztó tárcsa. Amit kiemelnék, az az expo gomb mögé tett három kis gomb (WB, ISO, Expo-korrekció), melyek már a G9-en is ott voltak, és amilyen fura megoldásnak tűnik elsőre, idővel kiderül, hogy jól használhatóak így. Általánosságban is ezt tudom mondani: a külső kezelőszervek zöme jó helyen van, jól működik. És ránézésre is strapabíró, megbízható masinának látszik a G9 II.
A Borkas Fröccsbusz leánysága
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 54 mm (ekv. 108 mm)
Autófókusz
Ugye a fázisdetektáló AF lényege, hogy jobban tudja követő AF módban rajta tartani a fókuszt a mozgó témán. Ez nem jelenti azt, hogy a Panára korábban kizárólag jellemző DfD kontrasztérzékelős AF segítségével nem lehetett éles képeket készíteni. Egyszerűen csak a fázisérzékelős megoldás nagyon sokkal megbízhatóbb, kitartóbb, és ugyanazon témáról biztosan jóval több éles képet fog nekünk készíteni.
Lehet azon spekulálni, hogy de a régi nagy fotósoknak még autófókusz sem volt a gépében, aztán mégis meglőtték a maguk örökérvényű, zseniális fotóit, de ma, amikor ezek a csoda technológiák rendelkezésre állnak, nem igen engedheti meg magának egy fényképezőgyártó sem, hogy kihagyja őket a gépeiből. Ahogy az sem kérdés ma már, hogy érintésérzékeny legyen a hátsó kijelző, hiszen hozzá vagyunk szokva a mobiltelefonok és tabletek miatt is.
Változó, hogy kinek mennyire van szüksége ilyen csúcstechnológiára, de még aki csak családi, baráti körben szeret néha kattintgatni, az is élvezni fogja a fázisérzékelős AF előnyeit, különösen, ha gyors mozgású témákat kell fotóznia, legyen az a gyereke vagy a kutyája-macskája. Sportfotósoknak pláne fontos ez, ahogy madarakat és fürge vadakat is könnyebb ezzel fényképezni.
779 pontos fázisérzékelő AF dolgozik a G9 II-ben (hozzátéve, hogy a DfD kontrasztérzékelős AF-nek sem mondtak búcsút: 315 ilyen AF pont dolgozik, ha S-AF-ben, vagyis egyszeres autófókusszal fotózunk). Az OM-1-ben 1.053 kereszt típusú AF pont van, szóval esélyes, hogy ebben az Olympus-utód a jobb. Mindazonáltal a Pana is remekül teszi a dolgát, ráadásul sorozatlövésben is igen erős – csak címszavakban: 60 fps AFC módban, SH elő-sorozatkép, amely akár 1,5 másodperccel a zár kioldása előtt elkezdi a felvételt, és körülbelül 113 egymást követő felvételt készít.
Paddy fut
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/3,9, ISO: 800, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 100 mm)
Szintén a kor szavának engedve különféle témakövető AF-ek is beállíthatók, bár ezek nem olyan szofisztikáltak, mint pl. az OM-1-ben. Van ember (alak ill. arc/szem), állat és autó/motor. Ámde a beépített mesterséges intelligencia alapú technológia döbbenet gyorsan tanul – szinte nullkilométeres gép volt nálam tesztelésre, de egyik témánál sem láttam olyat, hogy előbb csak úgy általában állítana rá fókuszt, s aztán, hogy felismerte, jelenne meg az adott témához rendelt keret.
Viszont úgy tapasztaltam, hogy ha embert fotózunk, és elég közelről, hogy jól látszódjon a szem, akkor érdemes arc/szem-követésre váltani, mert bár a gép akkor is felismeri az emberi alakot, ha nem teljes testtel szerepel a képmezőben, ám jobb élességre számíthatunk (evidens módon), ha arcra/szemre kell fókuszálnia a gépnek.
Szóval, ha az volt a kérdés, hogy az első micro 4/3-os Panasonic, amelyben PDAF van, hozza-e az elvárt szinten, akkor a válasz az, hogy de még hogy!
Szenzor, ISO, stabilizátor
Már a G9 is az egyik legjobb gép volt a micro 4/3-ban fotóra, és videós tulajdonságait sem aprózták el, ez most is így van. Jelenleg fotós vonalon tényleg csak az OM-1 tudja megszorítani – az egyik ebben, a másik abban jobb.
Amiben viszont jelenleg világelső az MFT rendszerben a G9 II, az a szenzor felbontása: 25,2 megapixeles Live MOS képérzékelő került bele. Még az OM-1-ben is „csak” 20,4 Mpx-es lapka van. Ennek vannak előnyei (pl. több pixelből jobban lehet vágni), de hátrányai is (gyengébb minőségű objektívek képe itt még lágyabb lesz; a nem elég jól eltalált élesség jobban meglátszik stb.).
Wekerlei Garázsvásár fesztivál
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/13, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
Úgy tapasztaltam, a magas ISO-t viszont nem tűri rosszabbul a szenzor, vagyis ahogy általában a jobb micro 4/3-os gépeknél, itt is bátran ereszthetjük 3200-ig az érzékenységet, de afölött is lehet használható képeket készíteni vele. Sőt, a maximum ISO 25.600-as sem borzalmas (ld. lentebb), de azt azért jobb csak extrém kevés fényben fotózáskor elővenni. S ha már ISO: szemben szinte minden MFT-s géppel, itt ISO 200 helyett ISO 100-ról indul a normál érzékenység, de van kiterjesztett 50 is. Utóbbival csínyján kell bánni, de a 100-as simán hozza, amit kell, dinamikavesztés nélkül.
Stabilizátor tekintetében a gép a világelsők között van, 8 ill. 7,5 FÉ-t fog meg a gép stabilizátora – előbbit szélesebb látószögű objektívekkel, míg utóbbi a Dual IS 2-vel szerelt teleobjektívekre vonatkozik. Hasonlót tud az OM-1 is, de nem sok más további fényképező.
Egyebek
A teljesség igénye nélkül:
- 100 megapixeles nagyfelbontású képet is készíthetünk a Panával, méghozzá kézből, amire szintén elég kevés mai kamera képes. Nyilván ha valami mozog a képmezőben, amikor a felvétel készül, az furán nézhet ki a képen, de a gépben beállíthatunk némi korrekciót, ami legalábbis szebb eredményt produkál, mint nélküle.
Hajnalka
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/8, ISO: 200, gyújtótávolság: 48 mm (ekv. 96 mm)
100%-os kivágás a25,2 megapixeles képből
100%-os kivágás a nagyfelbontású, 100Mpx-es képből
- A Live View Composite szintén ritkaság – főleg OM/Olympus gépekből ismert, mikor hosszú záridős felvétel közben láthatjuk, mint alakul a kép, különösen a fényfestők örömére.
- A különféle színmódok közé bekerült a Leica Monochrome funkció, mely főleg a kontrasztos fekete-fehér képeket kedvelőknek jön jól.
A G9II hivatalos mérések szerint 370 fotót tud lőni egy akku-töltéssel, ha a monitort használjuk, és 390-et, ha az elektronikus keresőt. A valóságban ennél több is belefér, helyzete válogatja.
Memóriakártyahely kettő van, mindkettő SD UHS II-t fogad. Ha szeretnénk kihasználni a gép szuper videós tudását, akkor muszáj lesz a leggyorsabbakból (s így legdrágábbakból) válogatni.
Videó
Szintén csak röviden:
Arra szerintem senki sem számított, hogy a G9 II videós téren olyat mutat majd, amilyet a Panasonic GH6, a legjobb micro 4/3-os videós gép sem tud.
A számtalan videós formátum és mód között ilyeneket találunk: 4:2:0 10 bites 5.8K (4:3 képaránnyal) 30p teljes képérzékelőről vett képpel, ill. 5.7K (17:9) 60p felvétel rugalmas képarány beállításokkal. Lassítás terén a legnagyobb felbontás a 4:2:0 10 bites C4K/4K 120p/100p formátumban, bár fullHD-ben 240p-ből is lehet lassítani.
Külső SSD-t is lehet használni USB-n keresztül felvételre ill. lejátszásra, a stabilizátor (Active I.S.) videófelvételkor is remekül működik.
A számos színprofil közé pedig bekerült a Real Time LUT, amit kedvünkre állítgathatunk gépen belül.
A felvétel ideje nincs korlátozva – az akkun / áramellátáson ill. a memóriakártyán (vagy ugye akár SSD-n) múlik, meddig tart.
Cirmi morcos
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/4, ISO: 500, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Ár – vegyük vagy ne?
A G9 II váz 760 ezer forintos áron kapható jelenleg (bő százassal olcsóbban, mint az OM-1), de ha az igen remek Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4.0 ASPH objektívvel kitben vennénk, akkor 990 ezer forintunktól kell megszabadulnunk. Ez, akárhonnan nézzük is, sok pénz. Főleg, ha hozzátesszük, hogy a 2017 novemberében bemutatott G9 váz 390 ezer Ft-ért is elérhető, és bár abban nincs hibrid AF, fotózásra máig remek – ahogy sok más micro 4/3-os gép is.
Mi több, a G9 II áráért APS-C és full frame-es gépet is lehet venni.
Mi szól hát a G9 II mellett? Sokszor leírtuk már, hogy a micro 4/3 rendszerben számos objektív közül válogathatunk, melyek sok esetben olcsóbbak, kisebbek-könnyebbek, mint nagyobb szenzorra készült megfelelőik. A méret-súly kérdése különösen fontos, ha vad- ill. madárfotózásra, netán sportrendezvények fényképezésére adnánk fejünket, hiszen az ahhoz szükséges teleobjektívek jóval könnyebbek, kisebbek, és jobbára olcsóbbak is, mint a nagyobb képérzékelős rendszerekhez gyártott üvegek. A G9 II esetében a kevés fény – magas ISO – erős zajosodás problematika is jóval kevésbé jelentkezik, mint sok korábbi micro 4/3-os gép esetében. Persze a kisebb szenzor miatt mindenképp nagyobb a mélységélesség ugyanazon blendén, mint APS-C, s pláne full frame gépeknél, de ez előny is lehet.
Mindazonáltal ma már szinte minden bajonettre, rendszerre számos objektívből válogathatunk. Árbéli előnye azért még mindig sok micro 4/3-os üvegnek van. Ezzel együtt úgy tippelek, az fogja ezt a gépet választani első micro 4/3-os gépének, aki mindezeket (s még egyéb szempontokat is) alaposan végiggondolt, és fontosabbak számára az előnyei és erényei, mint amelyeket a többi rendszerbeli gép adna. S persze aki már eleve a micro 4/3 rendszert használja, pláne ha Panasonic vázakat, az biztosan végtelenül vonzónak fogja találni a G9 II-t.
Összegzés
Testes, masszív, remek fogású gép ez, mely egyértelműen a micro 4/3 rendszer egyik csúcsa. A rég várt fázisérzékelős autófókusz nem parasztvakítás, szuperül tudja követni a gyorsan mozgó témákat is az AF, de ezen túlmenően is számtalan remek tulajdonsága van a G9 II-nek. Beletettek mindent, amit 2023-ban elvár az ember egy modern fényképezőtől, sőt, van pár trükkje, fotós és videós téren is, amely párját ritkítja (ideértve még az akár 8 fényértéket megfogó stabilizátort is). A gép külső kialakítása ill. a menük felépítése is rendkívül jól kezelhetővé teszi a G9 II-t, s bár az ára vetekszik nagyobb szenzoros gépekével is, az MFT rendszer objektívkínálata (és számos objektív alacsonyabb súlya-mérete-ára) önmagában elég jó ok lehet a megvásárlására.
Értékelés: 4.9 pont
Pro:
- még a mai mezőnyben is lenyűgöző tudású-felszereltségű mindenes masina
Kontra:
- de meg is kérik az árát
Technikai adatok
Panasonic Lumix G9 II
Objektív foglalat: micro 4/3 bajonett
Szenzor: Live MOS szenzor
Tényleges felbontás: 25,2 megapixel
Képméret-arány és képterület: 4:3 / 17,4 x 13 mm
Képstabilizátor: szenzoreltolásos (5 tengelyes / 8 ill. 7,5 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 100 – 25.600 (kiterjeszthető ISO 50-re)
Élességállító rendszer: 779 pontos, fázisérzékelős-hibrid autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Beépített vaku: nincs (vakupapucs van)
Elektronikus kereső felbontása: 3,68 millió képpont
Hátsó kijelző: Teljesen előre fordítható TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3,2”; felbontás: 1,84M képpont
Méret: 134 x 102 x 90 mm
Súly: 658 g
Belvárosi kapu 12mm-en
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
Belvárosi kapu 38mm-en
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/80 mp, rekesz: f/3,9, ISO: 200, gyújtótávolság: 38 mm (ekv. 76 mm)
A zöldségesnél
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/3,6, ISO: 200, gyújtótávolság: 27 mm (ekv. 54 mm)
Vattacukor árus
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 46 mm (ekv. 92 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 200, gyújtótávolság: 23 mm (ekv. 46 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/100 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Időutazók Wekerlén
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 27 mm (ekv. 54 mm)
Medve a Garázsvásáron
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Sünlak
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/5, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, gyújtótávolság: 50 mm (ekv. 100 mm)
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/4, ISO: 400, gyújtótávolság: 54 mm (ekv. 108 mm)
Záridő: 1/500 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 500, gyújtótávolság: 7,5 mm (ekv. 15 mm)
Paddy
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 160, gyújtótávolság: 22 mm (ekv. 44 mm)
Könyvespolc
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 3,2 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 100, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
ISO 100, 100%-os kivágással
ISO 25.600, 100%-os kivágással
Bokeh-teszt gésával: f/4
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Bokeh-teszt gésával: f/22
Objektív: Panasonic LUMIX G Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4. Záridő: 1/1,3 mp, rekesz: f/22, ISO: 250, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
(-)
