Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro

Uzseka Norbert | 2018. Január 17., Szerda 08:00

Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro
Olympus objektívek Panasonic vázon 3.
Sorozatunkban különféle Olympus objektíveket mutatunk be szubjektív módon, arra koncentrálva, hogy hogyan működnek az újabb Panasonic fényképezőgépeken.

Szerző: Uzseka Norbert

 

Amint a sorozat 1. részében alaposabban is kifejtettem, korábban az Olympus jellemzően a fényképezőgépeibe építette be a stabilizálást, a Panasonic pedig az objektívjeibe, s emiatt kevésbé volt jellemző, hogy adott gyártó vázára a másik objektívjét tekerték volna a fotósok. Ám pár éve a Panasonic is elkezdett stabilizált vázakat gyártani, így elhárult a legfőbb hátrány, mely a Pana tulajdonosokat visszatartotta Olympus üvegek vásárlásától.

 

Az Olympus PRO sorozat második tagja

Az előző részben írtam az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm f/2.8 PRO nevű optikáról, melynek párja a 2014 végén kiadott 40-150-es üveg. Erről a kisfilmes értéken 80-300mm-es zoom tartomány egészében f/2,8-as fényértéket adó objektívről hasonló jókat tudok elmondani. A teljes tartományban, legtágabb blendén is döbbenetesen éles, szép képet ad az obi, olyat, mely még a fotózáshoz kevésbé értő laikusok számára is nyomban feltűnik.

Szintén feltűnik nekik is az objektív mérete. Persze APS-C szenzoron, pláne full frame-en egy ugyanilyen zoom tartományt és fényértéket nyújtó objektív kétszer ekkora lesz, nem szólva a súlyról és az árról, ahol már nem is kétszeres a szorzó, hanem több, ám micro 4/3 rendszerben kevés ennél testesebb és nehezebb optikát találni. Ha azonban azt nézem, mit tud, akkor az a 760 grammos súly, 160mm hossz és 79,4mm átmérő (amihez 72mm-es szűrőméret társul) már nem is tűnik olyan soknak. Illő módon kapunk az objektívhez egy állványadaptert is (mellyel 880 grammra nő a súlya), és úgy tapasztaltam, az még akkor is jól jön, ha nem állványról fotózok, bár attól függetlenül is remek fogása van az objektívnek. De már ránézésre is látszik, hogy kiváló anyagokból készült, strapabíró darab. Természetesen időjárásálló is, ahogy az elvárható ilyen tudás és ár mellett.

 

720_20171217_1140626_.jpgSzilvia és Sára a karácsonyi vásáron

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/160s, rekesz: f/4,5, ISO: 400, gyújtótávolság: 52mm

Használat

Szemben az Olympus 12-40-essel, ez az üveg sokkal kevésbé általános felhasználású objektív. Már az ára (kb. 470 ezer Ft) miatt is főleg profiknak való, de az alkalmazási területei is speciálisak. Persze, ha nagyon akarom, ezzel is megoldhatok szinte bármit, amennyiben elég messzire tudok menni a kép témájától, de azért egy ilyen üveg elsősorban portrézásra, s még inkább természetfotózásra való, ill. bármi olyan témára, amihez nem tudunk elég közel menni. Apropó, közel: az objektív közelpontja 70 cm, ami döbbenetesen jó egy ilyen "messzilátó" gyújtótávolságot nyújtó üvegnél. Makrózni azért nem való, de így is sokkal közelebb mehetünk vele a témához, mint a rendszer hasonló látószögeket nyújtó objektívjeinek zömével.

A 40mm-es kezdő gyújtótávolság már megfelel a portrézás képi követelményeinek. Más kérdés, hogy az f/2,8-as fényértéknél fényerősebb fixek (ilyenből mindkét gyártónál találunk) szebb háttérelmosást adnak. Ám ahogy szűkítjük a látószöget (s közben ahogy nő a távolság a portré alanya és köztünk), úgy lesz egyre jobb a háttérelmosás is. Ez azért is fontos, mert a rendszerben 75mm fölött már nem találunk nagy fényerejű fix objektívet (kivéve néhány manuális Samyang obit), és az Olympus 40-150 még 150mm-en is elképesztően éles, szép képet ad.

Ha már 150mm: ez a gyújtótávolság már megfelelő lehet természetfotózásra, különösen tapasztaltabb fényképészek kezében, tekintve, hogy annyira azért nem visz közel a témához, mint mondjuk az Olympus 300mm-ese. Természetesen bármiféle kémtevékenységhez is megfelelő lehet ez az objektív, már ha eltekintünk a méretétől, mert, különösen ha előre húzzuk a napellenzőjét, elég szembeszökő darab ez.

Az, ahogy a napellenző működik, az Olympus zseniális húzásainak egyike: picit elfordítva ugrik ki vagy be a helyéről/re. De megkapjuk a többi PRO objektíven, sőt az M.Zuiko Premium sorozatban is meglévő manuális élességállító gyűrűt is, melyet hátrahúzva a gép azonnal manuális üzemmódba kerül. Ezt mondjuk ezen az objektíven elég könnyű véletlenül átállítani, de idővel hozzászokik az ember, hogy odafigyeljen erre. A PRO sorozat további erénye a programozható, L-Fn feliratú gomb, mely viszont Panasonic vázakon nem működik, ezt csak az Olympus gépek tulajdonosai használhatják.

 

720_Oly40_150_osszehasonlito.jpg

Látószög/gyújtótávolság összehasonlító

 

Panasonic vázon

Más hátrányát azonban nem igen tudtam felfedezni az objektívnek Pana vázon. Az általam használt Lumix G80-ba remek 5 tengelyes stabilizátort építettek (s ugyanilyen található a GX80-ban, a GH5-ben és a G9-ben is), mely 3-4, némi odafigyeléssel akár 5 fényértéket is megfoghat. Ez az Oly 40-150 leginkább tele állásában annyit tesz, hogy kézből nem csupán 1/500 másodpercet tarthatunk ki biztonságosan, de akár 1/30-adot is (ha ugyan nem 1/15-ödöt, bár ahhoz azért tényleg nagyon stabilan kell tartanunk).

Az autófókusz sebességére sem lehet panasz. A nagyobb látószögű objektívek közt ugyan vannak leheletnyit gyorsabbak, de a maga kategóriájában az Oly 40-150 remekül teljesít. Ahogy az már lenni szokott a micro 4/3-os vázakon, kevesebb fényben ill. nem igazán kontrasztos területeken persze van, hogy küzd, de ha az ember tisztában van az általa használt rendszer gyengeségeivel, akkor tud azokkal számolva fényképezni, és elkerülni, hogy lemaradjon egy fontos fotóról.

 

olympusMC14.jpg

 

M.ZUIKO DIGITAL MC14 1.4x telekonverter

Az objektívhez külön kapható egy 1,4x-ező telekonverter, amivel a zoomtartomány 56-210mm-esre (ekv. 112-420mm) változik. Ennek azonban ára van: egyrészt a telekonverter 120 ezer Ft-ba kerül, másrészt a fényérték f/2,8-ról f/4-re változik. Egyéb hátrányt azonban nem tapasztaltam: a képminőség nem lett gyengébb tőle, és az autófókusz sem lett igazán lassabb, bár a tele végen némileg sűrűbben kellett újrafókuszálnom. A 470 ezres objektív ezzel együtt már 590 ezer forintba kerül. Kár, hogy csak ehhez az objektívhez és az Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm f/4 IS PRO-hoz használható. Viszont, miként az objektív, a konverter is por- és cseppálló!

Megrögzött természetfotósok számára árban így is vonzóbb lehet ez a kombó, mint az említett, 800 ezerbe kerülő 300mm-es üveg, melyben viszont stabilizátor is van, ami a megfelelő Olympus vázzal összekapcsolódva csodákra képes. Viszont a 40-150 mégiscsak zoom, amit tehát több témához lehet használni.

 

720_20171219_1150287_.jpgCinke (megvágott kép)

Záridő: 1/320 s, rekesz: f/4, ISO: 400, gyújtótávolság: 210mm

 

Koncerten

Ami különösen izgatott az Oly 40-150 kapcsán, az a koncertfotózás volt. A kis klubokban, ahova leginkább járok fotózni, az f/2,8 sem szokott elég lenni. Nem nagyon szeretek ugyanis 800-as ISO-nál magasabb fényérzékenységen fotózni, a kisebb szenzorból adódó magasabb zajosodás miatt. Ráadásul általában rock zenekarokat fotózok, ahol a zenészek jellemzően sokat mozognak, tehát fontos a gyors záridő is, s ezt csak nagyon fényerős objektívekkel lehet elérni. Persze, vannak pillanatok, amiket f/2,8-cal is el lehet kapni, de ahhoz nekem legalábbis nagyon meg kell feszítenem a figyelmemet. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha csak internetre szánnám a képeket, ISO 6400-on is tudnék rendben levő fotót lőni ezzel a rendszerrel.

 

720_20171218_1140978_.jpgVärttinä a MüPában (megvágott kép)

Váz: Panasonic G80. Záridő: 1/125 s, rekesz: f/2,8, ISO: 800, gyújtótávolság: 150mm


Hanem alkalmam nyílt a Művészetek Palotájában tesztelni az Oly 40-150-est, egy világzenei koncerten, ahol kevesebb volt a pörgés. Viszont sokkal messzebbről fotózhattam, mint a kis klubokban – az első emeleti páholyból ennél rövidebb teleobjektívvel nehéz is lett volna értékelhető képeket készítenem, s ahhoz, hogy a fotózott muzsikusok teljes alakja legalább nagyjából kitöltse a képkeretet, még az 1,4x-es telekonvertert is fel kellett tekernem. Akkor pedig már csak f/4-gyel tudtam lőni, ami a tempósabb zenét játszó Värttinä esetében már túl kevésnek bizonyult a mozgás kimerevítéséhez és az ISO elfogadható szinten tartásához. Mari Boine nyugodtabb, a mikrofonállvány előtt maradó előadása azonban lehetővé tette, hogy a telekonvertert is használjam. És telekonvertellel meg anélkül is éles képeket sikerült lőnöm.

Utóbb egy óvodai karácsonyi ünnepségen is használtam a 40-150-est, szerényebb beltéri világításnál, és ott is szuper élességű képeket készítettem vele.

Úgyhogy azt gondolom, hogy rendezvényfotózásra is jó lehet ez az objektív, de az f/2,8 az az érték, ami hol innen, hol túl van a határon – legalábbis az én ízlésemhez mérten. A 40mm-es vég lehetővé teszi, hogy a színpad mellől is könnyen fotózhassunk vele, de ha kevesebb a fény, akkor bizony fel kell rá készülni, hogy zajosabb ISO értéken tudjuk csak elkerülni a bemozdulásokat.

 

720_20171218_1150077_.jpgMari Boine a MüPában

Záridő: 1/50 s, rekesz: f/4, ISO: 800, gyújtótávolság: 200mm

 

Összehasonlító

Mind a Panasonicnak, mind az Olympusnak van hasonló zoom tartományt, ám jóval szerényebb fényértéket nyújtó objektívje (a Pana 45mm-en kezdődik) – mindkettőnek f/5,6-os a fényértéke 150mm-en. Mindkettő becsületes képminőséget ad, ám cikkem tárgya messze felülmúlja ezeket, s nem csupán az elenyészőnek látszó 2 fényérték különbség miatt.

Inkább gondolnám riválisának a Panasonic Lumix G X Vario 35-100mm f/2.8 II POWER O.I.S. nevű üveget (melynek szintén van f/2,8-as fényértéket és nagylátótól portré gyutávot adó párja, a Lumix G X Vario 12-35mm képében). Persze az, hogy az Olympus 50mm-rel "messzebb" lát, számottevő előnye. Viszont a Pana II-es verziójában olyan stabilizátor van, mely a cikkem elején említett Panasonic vázak Dual IS2-es stabilizátor rendszerével együtt 5 fényértéket is megfog. Szintén a Pana mellett szól, hogy jóval kisebb és könnyebb, és jó 170 ezerrel olcsóbb is. A képminőség mindkét objektív esetében szuper, tehát sokkal inkább döntő lehet az, hogy mire használnánk az adott üveget.

 

720_20171217_1140621_.jpg

Szilvia angyalai

Záridő: 1/200s, rekesz: f/6,3, ISO: 400, gyújtótávolság: 110mm


Összegzés

Elsősorban profiknak való, portrézásra, természetfotózásra, de sport- és rendezvényfotózásra is kiváló objektív ez. Ára és méretei miatt nyilván azok fogják megvenni, akiknek igazán van rá okuk, ők azonban maximálisan elégedettek lesznek úgy a fényerős fixek színvonalát hozó, kristálytiszta képekkel, mint a kezelhetőséggel és a konstrukcióval. A külön megvásárolható 1,4x-ező telekonverterrel még inkább kívánatos az objektív azok számára, akik vadon élő állatokat szeretnének fotózni, különösen, hogy bár egy fényértéket elvesz a konverter, ám a képminőségen nem ront. Bár nem egy apró darab, de ne feledjük, hogy a nagyobb szenzort használó rendszerekben ugyanilyen minőséget és zoom tartományt dupla ekkora és akár tripla ennyibe kerülő objektívtől kapunk csak meg.

 

Pontszám: 4,9

 

Pro

• pengeéles képek

• víz- és porálló, masszív kivitel, profi kialakítás

• tartozékként járó állványadapter

• tudásához mérten nem is olyan nagy és nehéz

 

Kontra

• de azért megérzi az ember, ha cipeli már pár órája, és kisebb micro 4/3 vázakon nem is túl kényelmes (a nagyobb markolatú gépek előnyben)

• drága (különösen, ha a telekonvertert is megvesszük)

 

Az objektív honlapja

 

Flickr oldalunkon megtalálja a fenti és további tesztképeket is eredeti méretben

 

 

topstoryOly40_150.jpg

 

Technikai adatok

Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2.8 Pro

Elérhető bajonett(ek): Micro 4/3

Stabilizátor: nincs

Gyújtótávolság: 40-150 mm (3,8x zoom)

Objektív felépítése: 16 lencsetag 10 csoportban

Lamellák száma: 9

Látószög: 30-8,2°

Legnagyobb blende: f/2,8

Legkisebb blende: f/22

Legkisebb tárgytávolság: 70 cm

Szűrőmenet: 72 mm

Méret: 160 mm x 79,4mm

Tömeg: 760 g

Ár: 469.900 Ft

 

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.074758 másodperc.