Mesélj egy picit a kezdetekről...
Tulajdonképpen én a digitális fotózás megjelenésével fedeztem fel a technikában rejlő lehetőségeket. Gyerekkoromban nem fényképezőgép volt a jelem az oviban és a filmes gépek is kimaradtak az életemből. Kezdetben a fotózás számomra nem az alkotás örömét jelentette, hanem egyfajta technikai játékszert a „fényképezőgépezést". Miután kiismertem az akkori gépem lehetőségeit, akkor kezdett el igazán érdekelni a fotográfia. Autodidakta módon tanultam meg mi az a záridő, rekeszérték és ISO érzékenység. A korábbi bridge gépemet lecseréltem az éppen megjelent Canon 350D tükörreflexes gépre, amivel egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Indulásától kezdve tagja lettem a váci Forte Fotoklubnak. Tájképeket, panorámákat kezdtem fényképezni, míg több év után felfedeztem, hogy a statikus témák helyett mennyivel izgalmasabb embereket fotózni! Mivel nem csak izgalmasabb, de a technikát is jobban igénybe veszi ez a hobbi, ezúttal teljes rendszerváltásra kényszerültem. Az addigi C betűs tükrös gépvázam köré épített felszerelésem lecseréltem az S gyártó MILC kategóriás vázára, ami az objektívek és kiegészítők teljes cseréjével is járt. 2017-ben OKJ-s Fotográfus és fotótermék-kereskedő szakképesítést szereztem.
Hogyan készültek, milyen körülmények között a kiválasztott fotódid?
A táj adott volt, minden nap elmentem mellette és minden alkalommal megcsodáltam. Arra a hétvégére egy szuper panorámaképet terveztem fotózni azon a helyszínen, de megkeresett Vanda, hogy ő szívesen lenne modellem egy naplementés sorozathoz. Gyors egyeztetés után, legnagyobb örömömre Vanda magával hozta nővérét is. Nóra nemcsak elkísérte őt és a derítőlapot tartotta, hanem beállt modellként is a sorozatba.
A fotózást naplemente előtt másfél órával kezdtük, hogy oldódjon a hangulat. Tudtam, hogy a naplementés képek elkészítésére nagyon rövid idő áll majd rendelkezésemre. Általában 5-10 perc és eltűnik a varázs. Ahogyan közeledett a Nap a horizonthoz, folyamatosan - szinte 2-3 képenként - kellett állítani a vaku villanásának erősségét a megfelelő expozícióhoz. Az utolsó percekben már nagyon szépen, lapos szögben érte a napfény a lányokat. Fantasztikusan átvilágította a hajukat és gyönyörű arany kontúrt rajzolt a bőrükön. Mivel a kamerába ekkor már teljesen szemből jött a napfény, és én a lehető legkisebb mélységélességgel szerettem volna elkészíteni a képeket, az f/1.8-as rekeszhez 1/5000 záridőt választottam. Ez alapvetően jó lett volna a tájképhez, viszont a modellemnek csak a kontúrja látszódott volna a képen. Mivel mégiscsak a modellfotózásra tettük a hangsúlyt, ezért teljes erőre csavartam a Godox AD600BM stúdióvakut, miközben Nóra az aranyszínű derítőlappal világította meg Vandát. Ez volt az utolsó kép a sorozatban. Hirtelen lebukott a nap és érezhetően hűvös, szürke lett a táj.
A képek Sony A7RIII gépvázzal és Zeiss Batis 85mm f/1.8 objektívvel készültek, minimális utómunkával.
További képeim:
https://www.facebook.com/bognar.1stvan/
https://www.flickr.com/photos/st3f156/