Fotó MagazinViharvadászat – Villámfotózás

Fotó Magazin | 2015. Augusztus 10., Hétfő 11:00

Gyermekkoromban szemtanúja voltam, hogy bátyám egy filmes régi fényképezőgéppel próbálta lefotózni vaktában a lecsapódó villámokat.

Sikertelenül! Talán innen az a megmagyarázhatatlan vihar és villám imádat, ami eddig csak lappangott bennem.


Körülbelül 4-5 éve fotóztam le az első villámomat az ablakomból, az első próbálkozásomat siker koronázta. Kettő villámot is sikerült lencsevégre kapnom… tehát a kezdő löket egyből meglett! Nagyon lelkes lettem, és elkezdtem figyelemmel kísérni a meteorológiai jelentéseket. A következő pár fotómat is az ablakomból készítettem el, majd gyorsan szembesültem azzal a ténnyel, hogy önmagában a villámok nem dobják fel a képet annyira, ha ez mindig ugyanabban a környezetben van lefotózva!  Tehát rászántam magam, hogy elhagyjam az otthon adta védelmet azért, hogy jobb, szebb és jól megkomponált villámfotókat készíthessek... Előre kinéztem a lehetséges helyszíneket, amit szeretnék a villámos fotókon látni, majd mikor aktuális lett és jött a vihar odasiettem!  Persze ez nem olyan könnyű dolog, mint ahogyan hangzik!

Egy viharfotózás  menete:

Vihar előtt 2-3 órával előkészítek mindent, hogy bármikor indulásra kész legyek! Akkuk feltöltve, gép becsomagolva (erre majd kitérek), lesem a radarképet, és ha úgy ítélem meg, hogy felém jön és kb. 20-50 percen belül ide is ér, akkor bevágódok az autóba és irány a kiszemelt helyszín! Ha ez az időpont éppen hajnali 2-3 fele van, akkor is így teszek!  Mikor más az ablak mögött szörnyülködik, hogy kint milyen cudar idő van, én kint vagyok egyedül a sötétben! Aki komolyabban szeretne ezzel foglalkozni, annak kell némi kockázatot vállalnia, mert kocsiból vagy házból nem lehet igazán jó, látványos villámfotókat készíteni! Persze mindig vannak kivételek, de nem ez a jellemző!

A családtagjaim, aggódnak értem, nem győzöm őket nyugtatni! Annak az esélye, hogy belém csapjon a villám elég csekély! Nyilván azokhoz az emberekhez képest, akik épp alszanak a lakásban, mindenképp több!

Itt ki is térnék arra, hogy miért egyedül járok ki fotózni... A villámfotózás sajnos a "magányos rókák" kategóriába tartozik. Többnyire a zivatar hevessége és kiszámíthatatlansága miatt, jön egy szupercella, ami 10-20 perc alatt úgy tovább áll, mintha nem is lett volna. Ez főleg a nyári hónapokra vonatkozik, de tavaly már előfordult ez a kora tavaszi hónapokban is! Szóval esélytelen ilyenkor a fotós haverokat összecsődíteni, mert mire mindenkit felhívok már el is ment a vihar. Sokszor bőrigáztam, megettek a szúnyogok, de soha nem bántam meg, hogy kimentem.  Még akkor sem, ha esetenként villámos kép nélkül is jöttem haza!

 

villam_Mk_0001.jpg

 

 

Volt, hogy hozzám nagyon közel csapott le a villám! A közelségét jól szemléltette az a tény is, hogy a villámlás pillanatában dörgött is! Ez nem szokott jót jelenteni, ha épp fedezék nélkül kóvályog az ember. Szemléltetésképp: ha látsz egy villámlást, elkezdesz számolni és három másodperc múlva hallod a dörgést, akkor 1 kilométerre csapott le a villám. Ennyivel gyorsabb a fény a hangnál, ez alapján jó kiszámolható, hogy körülbelül milyen messze csapott le! Ebben az esetben egy másodperc alatt már dörgött is… szóval nagyon közel volt!

Akkor, tavaly nyáron ( Villám MK 0004) épp egy mellékúton álltam mozdulatlanul, miközben szétcsíptek a szúnyogok - expó alatt nem mozdulhattam meg, mert akkor homályos lettem volna a képen. A kép elkészülését úgy kell elképzelni, hogy a gépet szinte leraktam a földre a hátam mögé, távirányítóval időzítve elindítottam az expót és majd' két és fél percig mozdulatlan maradtam. Ha ezt valaki látja, csak annyit érzékel, hogy valaki a korom sötétben az országút közepén áll! Szerintem nagyon jó lett!

villam_Mk_0004.jpg

 

Most kitérnék a technikai megvalósításra is!

Egy vízálló Pentax K-5 vázat használok. Az objektívek változóak, ha nagyon nagy a zuhi, akkor felteszem a gyári Pentax DA 18-55mm F/3,5-5,6 WR obit! Újoncoknak: ez a kit objektív szigetelt változata, de jó tudni, hogy a szigetelt váz mit sem ér szigetelt optika nélkül. Ha erre is szert teszünk, akkor így száz százalékosan vízálló lesz a felszerelésünk, mert az objektív és a gép is szigetelt.

Előszeretettel használok halszemoptikát, meg széles látószögű objektíveket is! Előnyt élveznek nálam a Samyang 8mm F/3.5, valamint a Samyang 14mm F/2.8 objektívek! Ha ezeket az objektíveket használom, akkor becsomagolom nylonzacskóba az obit is a géppel együtt, nehogy vizet kapjon, mivel ezek az objektívek nem vízállóak!

Dióhéjban ezt úgy kell csinálni: Lyukasszatok ki egy nylon zacsit és úgy húzzátok fel az obira. Lehetőleg a váz és az objektív csatlakozása is legyen fedett, a frontlencse felőli véget pedig vagy szigetelőszalaggal, vagy csíptetővel kell rögzíteni.

 

villam_Mk_0005.jpg


A kép elkészítése nálam így történik:

Felteszem a gépet egy masszív állványra és itt hangsúlyozom a masszív szót, mert esetenként 100-130 km/h széllökések is előfordulhatnak! Szóval az alsó kategóriás állványok a könnyű súlyúk miatt használhatatlanok, de a karbon állványok is, úgyhogy ha kell le is súlyozom az állványokat. Súlyozásra lehet használni homokzsákot, de ha éppen nem árvíz ellen védekezel, akkor a fotóstáskád is megteszi, csak arra vigyázz, hogy a pakkod ne ázzon be, illetve a táska legyen annyira nehéz, hogy a szél ne mozdíthassa meg olyan mértékben, hogy emiatt mozduljon be a felvétel! Beállítom a kívánt kompozíciót, ami már eleve nem könnyű teljesen sötétben: ezt meg lehet úgy is tenni, ha a gépen az ISO értéket feltekerem, mondjuk ISO 51.200-ra,  és készítek egy pár másodperces expót, ami csak arra kell, hogy lássam a tájat és ne kelljen perceket exponálni a sötétben a helyes kompozíció eléréséhez. Majd, ha beállítottam, hogy mit is szeretnék látni a képen, jöhet a többi beállítás, amit azzal kezdek, hogy kikapcsolom az autófókuszt és az objektívet végtelenre fókuszálom!

 Autófókusszal nem lehet fényképezni, mert teljesen sötétben csak keresné a fókuszt és nem lehetne vele exponálni sem, vagy akkor esetleg tévesen állítaná be a képet, és a végeredmény egy nagy homály lenne!

A vázon belüli zajszűrést ki kell kapcsolni, főleg a hosszú záridős ISO zajszűrést. Ha ezt nem teszed meg, akkor például 2-3 perces exponálás után ugyanannyi ideig nem fogsz tudni fotót készíteni, mert a gép automatikája a zajszűréssel bíbelődik, és addig lemaradhatsz egy csomó villámról!

 

villam_Mk_0009.jpg


A módválasztó tárcsát B módra állítom, így én határozom meg az expozíciós idő végét. Ide megint csak a kellő rutin szükséges, hogy el tudd dönteni, mennyi az a villámmennyiség, amit ha beengedsz, é ami nem égeti ki még a képet. Mikor már úgy érzem, hogy elég sok villám van egy felvételen, akkor az exponálást befejezem egy gombnyomással. Ehhez egy vízálló infrás távkioldót használok, ami mindig a nyakamban lóg, hogy megtaláljam a sötétben is, és ne hagyjam el! A végén beállítom a megfelelő érzékenységet és rekeszt, hogy a villám ne bukjon be, de ne is égjen ki a felvételem.  Ehhez a szerencse mellett szükség van némi tapasztalatra is, ugyanis tudni kell megbecsülni, hogy a vihar épp merre halad, milyen messze van, mekkora a sebessége, és az adott helyzetben épp milyen expozíciós értékeket kell használnom a felvételhez.

Amíg messze van a vihar, addig nyitott rekesszel, és magas érzékenységgel dolgozom, közelségének függvényében veszem vissza az ISO értéket, a záridőt, majd rekeszt. De sokszor így sem sikerül elkerülni a kiégést! Kezdetnek talán ennyi elég, de talán sok is. Igazi nagy kihívás nekilátni a kalandhoz, kellő elszántságra és türelemre van szükség. Bennem mind a kettő megvan, aminek az eredménye, az elért sikerek, bőven kárpótolnak minden rám zúdult esőcseppért, és azért az adrenalin szint sem tartozik az elhanyagolható faktorok közé…

Remélem kedvet kaptatok a viharvadászathoz! Csapjatok bele Ti is.

 

SZERZŐ: MAKOVICS KORNÉL

 

 

WWW.MAKOVICSPHOTO.COM

makovicsphoto@t-online.hu

 

 

nyerteskep_Mk_0001.jpg


A 2014-es januári National Geographic magazinban a hónap képe lett a villámos fotóm! Ez nagy elismerés volt számomra! Azt hiszem ez még több erőt és kitartást ad a továbbiakban! Idén 2015 márciusában, a szupercella.hu hirdetett egy országos fotópályázatot ahonnan áprilisban elhoztam az első helyezést „Villám kategóriában”! Ez úgyszintén nagy elismerés volt, főleg mert a szakma zsűrizett! A díjátadón személyesen is részt vehettem, amit a budapesti OMSZ székházban rendeztek meg! Gondolhatjátok mennyire boldog voltam.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.087683 másodperc.