Teszt: Pentax 645Z - Egy szerény „nagyképű"

Fotó Magazin | 2017. November 06., Hétfő 08:00

Teszt: Pentax 645Z - Egy szerény „nagyképű
Feljövőben, vagy leszálló ágban vannak a középformátumú gépek? Van-e még létjogosultságuk a fullframe-nél nagyobb érzékelővel rendelkező monstrumoknak? Amit megnyerünk a réven, nem veszítjük el a vámon?

Ezekre a kérdésekre is keressük a választ, miközben kézbe vesszük a PENTAX 645Z-t.

 

SZERZŐ I  MÓNOS GÁBOR

 

A valaha  szebb napokat látott Pentax, a régi "négy nagy" kisfilmes fényképezőgép-gyártó  egyike. A filmes érában (nem szeretem az "analóg" meghatározást) a Canon, Minolta, Nikon és a Pentax számított a legmenőbb márkának. Sőt, utóbbi ezek közül is kiemelkedett, hiszen a fantasztikus négyes kizárólagosaként gyártott és forgalmazott rollfilmes (120/220) kamerát. Csak kis kitérőként, de tisztelettel  említsünk  meg még  néhány más  gyártót: a Mamiyát, Bronicát, Rolleiflexet, Contaxot  és természetesen a mára már legendássá vált Hasselbladot.
Az "ős"  Pentax 645 1984-ben került a boltok polcaira. Integrált markolat, klasszikus pentaprizmás felépítés, középhangsúlyos TTL-mérés, a manapság megszokott, többfajta expozíciós mód, valamint - a mai szemmel nézve megmosolyogtató - 1,5 expo/sec sorozat-sebesség jellemezte. Ez a típus több, mint tíz évig volt gyártásban, majd 13 év után megjelent a közel hasonló paraméterekkel rendelkező testvér, mely azonban már korának megfelelő szintű  autófókuszos élességállító-rendszert és mátrix fénymérőt kapott.

A digitális korszak 2010-ben köszöntött be a Pentaxnál, ekkor dobták piacra a 645D-t. Mivel erős és jól bejáratott volt a brand, ráadásul az objektív-bajonett elfogadta a régebbi MF és AF optikákat is, a gép nagyon gyorsan sikeres lett, annyira, hogy több díjat is nyertek vele a gyártók. Négy évvel később, 30 évvel az "ős" világra jötte után jelent meg tesztünk tárgya, a 645Z, mely külsejében ugyan alig, míg technikai mutatóiban nagyot változott elődjéhez képest.

 

pic_06.jpg

Kajla kutya

 Objektív: Pentax-D FA 645 Macro 90mm F2.8 ED AW SR

 Záridő: 1/80 sec., rekesz: F2.8, érzékenység: ISO800

 

Felépítés:
A kameraház őrzi a 30 éve megálmodott formát, integrált markolatánál  azóta sem találtak ki jobbat. A ház anyaga magnézium,  a váz alumínium-öntvény, robosztus, időjárásálló, 76  ponton gumival szigetelt. Magasságában és szélességében nem számottevően nagyobb, mint egy Canon 1Dx, vagy egy Nikon D5, de a prizma alatti tükör mérete miatt hosszban jóval nagyobb az említett masináknál.

A hátsó részt a két irányba dönthető LCD uralja, attól leválasztva a jobb oldalon, a hüvelykujjal jól elérhető helyen, komplex kezelő-panel található.
Sok dedikált gomb van a házon (ebből 4 személyre szabható) ezeken kívül még forgó választókapcsolók és két tárcsa segíti a gyorsabb beállítást, vagy a bekapcsolás nélküli ellenőrzést.
A váz tetején az elmaradhatatlan üzemmód-választó henger, beállítható lehetőségek: P, Sv, Tv, Av, TAv, M, B, X (1/125 sec)  valamint U1-3 (egyéni konfigurációk), a beállított paraméterek ellenőrzésére pedig a döntött felső LCD szolgál.
A gép jellegzetes alakját nagyban meghatározza, hogy nem csak alul, hanem a markolattal ellentétes oldalon is található egy normál állványmenet, az állóképek készítésének elősegítésére.
A rendszerre 645AF2 bajonettes optikákat terveztek, a kínálatban 10 fix  és 6 zoom-objektív szerepel, lefedve ezzel a 20-310mm-es fókusztávolságot (Leica átszámítás).

 

pentax645z_.jpg

Képalkotás:
A vázban Sony gyármányú, 43,8 x 32,8 mm-es, 51,4 megapixeles CMOS képérzékelő dolgozik. (Ugyanezt használta  a Hasselblad és a Phase One is egyes gépeiben). A képalkotási terület kb. 1,7-szer nagyobb, mint a 35mm-es full-frame formátumnál. A gyújtótávolság-szorzó  0,79, ami a Leica képmérethez tartozó fókuszértékek átszámítására szolgál. Tehát a "kitben" kapható D-FA 645 55mm f/2.8-as optika "leicás" fókusztávolsága 43,45mm.
Az elérhető érzékenység: ISO 100-204.800 érték között állítható, a képfeldolgozó rendszer a gyors PRIME III, mely szoros együttműködésben dolgozik a 86.000 pixeles RGB fénymérő szenzorral. (Fénymérési módok: mátrix, középre súlyozott és spot. Expozícó korrekció +/- 5FÉ)
Ehhez csatlakozik az AF-modul, mely a regényes SAFOX XI névre hallgat és a PENTAX K3-ból került át, hogy innentől a nagy testvért is szolgálja. A fázisérzékelős mérőpanelban 27 mérőpont van, ebből 25 Jolly-Joker, vagyis  keresztérzékelős. Az AF működési tartománya -3-18 FÉ, és kifejezetten a 2.8-as fényerejű objektívekhez hangolva. Üzemmódok közül bátran válogathatunk, van AF-S (egyszeri) vagy AF-C (folyamatos) beállítási lehetőség, a fókuszpontokat használhatjuk egyenként vagy csoportba rendezve, de lehetőség van az egy területet(zónát) megadni, ahol a rendszer saját maga választja ki a mérőpontot speciális algoritmusa alapján. Érdekes módon a gyár ezt kifejezetten ajánlja, mivel a panel eredetileg egy "APS-C" CCD-nagyságú géphez készült (K-3), és a fókuszpontok szorosan egymás mellett, a látómező középső részén helyezkednek el.

A kimeneti képformátumok között szerepel a négy különböző nagyságú jpeg (3, 21, 36, 51 MB), nyers fájl (14 bites RAW, PNG) és a lassan már feledésbe merülő TIF is. Legnagyobb méret: 8256 x 6192 px
A mechanikus zár 100.000 expóra tesztelt és garantált, szerkezetéből adódóan azonban hangos. A zajhatást csak növeli a klasszikus DSLR-ekre jellemző tükör felcsapódása, ez utóbbi mozgása azonban kiiktatható.
A keresőbe a kép egy trapezoid formájú prizmán keresztül érkezik (lefedettség 98%, nagyítás 0.62x). A látómező alatt a szokásos felvételi adatok láthatóak.
Az elkészült  fotók dupla kártyafoglalatban landolnak, kezelt típusok: SD, SDHC, SDXC.

 

pic_01.jpgZsámbék, romtemplom

 Objektív: Pentax Pentax-D FA 645 55mm f/2.8 AL[IF] SDM AW

 Záridő: 1/400 sec., rekesz: F5.6, érzékenység: ISO100, expo korrekció: -0.7EV

 

Mindennapi használat:
Első találkozáskor egy régi sláger,  a "Nagy test, nagy élvezet" csendült  a  fülembe. Háááát, tényleg nagy, a fizikát sajnos nem lehet becsapni: a középformátumú érzékelőhöz törvényszerűen termetes optikák dukálnak, s hiába a sok műanyag, a rengeteg üvegnek megvan a tömege, a váz még egy közepes objektívvel  is teljes embert kíván.
Ha azonban rászánunk néhány órát a gép megszelídítésére, egy bizonyos idő után ámulva érezhetjük úgy, hogy az szinte belenőtt a kezünkbe. A nem csekély tömeg és az ergonomikus kialakítás, jó egyensúllyal párosulva igen stabil tartást eredményez.

Bekapcsolás után az elektronika azonnal életre kel, az autofókusz rövid reakcióidejű és nagyon precíz. A gyári ajánlással szemben én inkább az egypontos AF-et favorizáltam, ki nem állhatom, ha a gép helyettem akarja eldönteni, mi legyen éles a fotón és mi nem. Piros pontot érdemel, hogy a készülék hátfalán külön gombbal is aktiválható az élességállítás, így gyorsabban követhetjük az eseményeket, és még jobban kaphatjuk el a pillanatot, dacára annak, hogy a PENTAX 645Z nem egy riportergép.
A nagy, világos keresővel öröm a komponálás, bár a hasznos segédvonalakat, valamint a korrekciókról az azonnali visszajelzést itt sajnos el kell felejtenünk.
A magyar nyelvű menüben nem lehet eltévedni, a kezelőszervek klasszikus logika szerint rendezettek, egy kis gyakorlás után már csukott szemmel is megtalálni az elérni kívánt dedikált gombot, két állású kapcsolót, vagy tárcsát. A beállítások ellenőrzésére a felső, kissé puritán LCD kijelző helyett inkább a hátsó, nagy, dönthető panelt használtam, státuszképernyő beállításban. Bár a gyártó erősen javallja a (videós) élőkép használatát, nekem ez nem jött be. Frissítése lassú, a beállítások változtatása szinte alig látható. Aki már találkozott elektronikus keresővel, az csak szenvedni fog ettől. Opcionálisan azért van egy megoldás: ugyan beépített Wi-Fi nincs, de a két kártyahely közül az egyik kezeli a gyári FLU-kártyát, amivel azért vezeték nélküli kapcsolatot lehet teremteni az okostelefon/tablet és a 645Z között, még akkor is, ha ez az összeköttetés bizony elég lassú.
Bár a Pentax 645Z digitális gép, számomra mégis tökéletesen visszaadta a filmes érzést. Az ember nem szórja a sorozatokat, a 3 kép/sec nem is erre való, hanem kétszer is meggondolja, mikor exponál, illetve mire emeli fel egyáltalán a kamerát.

 

pic_03.jpgPortré

 Objektív: Pentax-D FA 645 Macro 90mm F2.8 ED AW SR

 Záridő: 1/500 sec., rekesz: F2.8, érzékenység: ISO200, expo korrekció: -2EV

 

Összegzés
A relatíve nagy tömegű gépet az óriási méretű nagyítások, az extrém részletgazdagság és a csúcskategóriás dinamika barátai vásárolják. Videózással kár is próbálkozni, erre már sokkal kisebb méretű és jóval nagyobb felbontású, nem utolsósorban jutányosabb árú berendezések szerezhetők be. Apropó, ár! A 645Z kategóriájában jelenleg a legolcsóbb, a használtan kaphatók viszont jól tartják értéküket.

Ha valaki hosszú távon használható, értékálló munkaeszközre vágyik, annak megfontolandó választás lehet a középformátumú Pentax. Azt azért ne rejtsük véka alá, hogy a konstrukcióban rejlő lehetőségeket csak az tudja teljes körűen kihasználni, aki ismeri a fotózás szinte minden csínját-bínját.

Végezetül ne maradjunk adósak a bevezetőben feltett kérdések megválaszolásával sem. Álláspontunk szerint:
 - A középformátumú digitális gépek nem tűnnek el, sőt, talán új reneszánszuk kezdődik.
 - Létjogosultságuk mindaddig lesz, míg jobb minőséget nyújtanak a feltörekvő full-frame-es gépeknél, bár az tény, hogy itt a fogyasztók köre szűkebb, mint a kisebb méretű készülékeknél.
 - A klasszikus DSRL felépítésű középformátumú gépeknél a mozgékonyságot, a valódi rugalmasságot áldozzuk fel a részletgazdagabb, szebb képekért.
 - A technikai fejlődés évről évre gyorsul, a következő generáció már berúgta az ajtót: jönnek a MILC-esedett középformátumúak... és mindent visznek.

 

PONTSZÁM: 4.6 

PROFI FOTO ÉRTÉKELÉS: NAGYON JÓ / KÍVÁLÓ 

 

A fényképezőgép honlapja

A fenti tesztfotók és további képek megtekinthetők Flickr albumunkban 

 

pentax465z.jpg

 

TECHNIKAI ADATOK
PENTAX  645Z

 

PRO:
Nagy érzékelő

Időjárásálló ház
Könnyű kezelhetőség

 

KONTRA:
Nagy tömeg

Pentaprizma, tükör, optikai kereső
Nehézkesen használható, lassú élőkép

 

Képérzékelő:
43,8 mm x 32,8 mm-es CMOS szenzor, elsődleges RGB színszűrővel

Felbontás:
51,4  megapixel  

Adattárolás:
SD/SDHC/SDXC memóriakártya (UHS-I kompatibilitás)

kettős foglalat

Záridő:
1/4000-30 sec.

ISO érzékenység:
100-204.800

Képformátum:
JPEG, TIFF, RAW (14 bit)

képarány 4:3

LCD-kijelző:
3,2" képátlójú, kihajtható, 1.037.000 képpontos, törés- és karcálló bevonattal

VIDEO:
Full HD (1920×1080 px, max. 60 kép/mp) és HD

.MOV és .AVI fájlformátum

Méretek:
117 x 156 x 123 mm

Tömeg:
1470 gramm (csak a váz, memória-kártya és akkumulátor nélkül)

 

 

 

 

 

 

 

 

(-) 

 

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Fontosnak tartod-e az épületről készített fotókat?

Impresszum
Betöltés: 0.109642 másodperc.