Címlap » Hírek » Napi hírek » Sigma 85mm f/1.4 DG HSM Art teszt

Sigma 85mm f/1.4 DG HSM Art teszt

Uzseka Norbert | 2023. Március 13., Hétfő 08:00

A Sigmának két f/1,4-es 85mm-es objektívje is elérhető full frame-es tükörnélküli fényképezőkre, most a régebbit teszteltük.

Kézbe véve

Az már első ránézésre is egyértelmű, hogy ezt az objektívet még a DSLR gépekhez fejlesztették, és a tükörnélküli fényképezők piacának megerősödésekor készült belőle L bajonettes ill. Sony FE verzió is. Erről elsősorban tekintélyes mérete és súlya árulkodik (94,7 x 150,2 mm, 1215 gramm), hiszen a tükörnélküliekre optimalizált hasonló fényerős fixek jellemzően ennél kisebb-könnyebb darabok. A hosszát amúgy a szintén méretes, szirom alakú napellenző is növeli.

Aztán tükörnélkülire gyártott üvegeken nem igen látni azt a kis ablakot, ami alatt a fókuszálással együtt mozgó távolságskála rejtőzik. Régebben ez hasznos és menő extra volt – és ma is az.

Ezen kívül az objektív oldalán találjuk az AF/MF kapcsolót, s persze van egy jól megtermett, szépen járó kézi élességállító gyűrű. A megtermett frontra 86mm-es szűrő tekerhető, ám a bajonettnél az objektív jócskán elkeskenyedik. Mindazonáltal, hiába számít ormótlannak a mai MILC viszonyok között, a teszteléshez használt Panasonic S5 II-n nem éreztem kezelhetetlenül nagynak, pedig még egy koncertet is végigfotóztam vele. Nem mondom, hogy nem izmosodik tőle az ember, de meg lehet szokni, szó sincs arról, hogy használhatatlan. Épp ellenkezőleg!

Az obejktívhez jár egy remek, jól párnázott, zipzárral nyitható táska, s ahhoz pánt is, amivel vállra akaszthatjuk. Ilyet sem kapunk ám bármiféle obihoz!

Váz: Panasonic Lumix S5 II. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 400

Tapasztalatok

Ha azt mondom, 85 mm-es gyújtótávolság, a legtöbben azt mondják rá, hogy portréobjektív. Ezen a látószögön közeli, fej-mellkas portrénál sem torzul alanyunk arca, nem jelentkezik a nagylátószögnél tapasztalható torzulás (nagy orr, keskeny arc), de a túl nagy telénél tapasztalható „kilapulás” sem, amikor a szemből fotózott alany mindkét füle is kidomborodik, mondhatni, Hold-képe lesz.

Ízlés kérdése, hogy mennyire kell a portrénak (ill. a portréobjektívnek) élesnek lennie, és elsősorban talán a megrendelő ízlésének a kérdése, hiszen van, aki nem szereti pengeélesen látni a ráncait. Más esetben viszont pont attól ütős a portré, hogy őszinte, és minden tisztán látszik. Utóbbit nyilván nem lehet kihozni egy közepes objektívből, de cikkem tárgya nem ilyen. Hanem olyan, amihez hasonló nem terem minden bokorban: legtágabb blendén, középen és a szélen is szuper éles a kép, és ez csaknem végig így van. f/16-os legszűkebb rekeszen egy kicsit kevésbé éles, de még ott is nagyon rendben van. Mondom még egyszer: középen és képszélen is. Nagyon ritka az ennyire kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó objektív, f/1,4-es fényerős obiknál nem is nagyon elvárás, hogy legtágabb rekeszen is így karcoljon a széleken, de ez a Sigma 85-ös bizony ott is hozza!

Ahogy ilyen fényerős üvegnél el is várható, a háttérelmosás tág rekeszeken látványos és szép, tényleg mesebeli portrékra termett ez az objektív.

A legkisebb tárgytávolság 85 cm, ez azért messze nem makró, de így is elég szép közeliket lehet vele készíteni, ráadásul ugye full frame lapkára, ami enged némi vágást (arról nem is szólva, hogy egyes vázakon, mint a Pana S5 II, elérhető nagy felbontású mód, ami mozdulatlan téma esetén jóval nagyobb képet tud létrehozni, amibe jobban bele lehet nagyítani ill. vágni).

EiLEMA koncert a Kék Yukban

Váz: Panasonic Lumix S5 II. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 2500

Amire mindezek után leginkább kíváncsi voltam, az az, hogy egy tükrös gépekre kitalált, de egyes MILC rendszerekre is elérhetővé tett objektív hogy működik együtt a tükörnélküli váz autófókusz rendszerével. Itt nem annyira lelkesítő a kép, mert, ahogy sejthető volt, kevesebb fényben ill. homogén felületű témánál azért némileg lassabban ment a fókuszálás – így pl. mikor egy sötét kis klubban zajló koncerten fotóztam. Ez olyasmi, amit ki lehet tapasztalni, és aszerint fotózni, de mindenképp tisztában kell lenni vele. Mert amúgy elég fényben nem volt torpanás.

A 85mm adta látószög nem annyira tele, hogy ne lehetne vele akár olyasmi témákat is meglőni, amiket általában normál (50mm körüli) látószöggel szokás, már amennyiben van helyünk kicsit hátrébb lépni. Mégis azt gondolom, hogy ez az objektív legfőképpen azon profik számára jó választás, akik sűrűn portréznak, és elsősorban stúdiókörülmények között, de legalábbis beállított portrékat. Hosszabb távon kézben tartani nyilván fárasztó, de masszív állványra rögzítve ez nem számít. A képélesség, a bokeh végképp meggyőző, erősen kétlem, hogy bárki, aki bemegy az utcáról, hogy profi portrét szeretne magáról, bele tudna kötni az ezen objektívvel készített fényképek minőségébe.

Az objektív doboza

Összehasonlítás

Itt egyelőre a neten olvasott tesztekre és véleményekre tudok csak hagyatkozni, de tervben van a tükörnélküli gépekre optimalizált Sigma 85mm f/1.4 DG DN Art tesztelése is (az adott bajonettre elérhető, más gyártótól származó 85mm f/1,4-es üvegekre pedig nem térnék ki). Elég az hozzá, hogy árban a két verzió elég közel áll egymáshoz, bár bajonettje válogatja. Mindenesetre az L-bajonettes verziók 440 ill. 450 ezer forint körüli áron érhetőek el – történetesen a régebbi, tehát DSLR-re fejlesztett HSM verzió a drágább.

A DG DN, tehát MILC üveg számottevően kisebb (82,8 x 94,1 mm) és könnyebb (630 gramm). Úgy tűnik, legtágabb rekeszen ez a verzió lágyabb képet ad a széleken, középen viszont még élesebb, és javarészt a többi blende állásban is. Alig várom, hogy tesztelhessem, mert a HSM is döbbenetesen éles.

Stabilizátor egyikbe sem került, némi port és nedvességet mindkettő elvisel, de az újabb verzión van egy programozható gomb, egy kapcsoló, hogy a blendéket fokozatmentesen (tehát hangtalanul) is lehessen állítani (ami videósoknak jön jól), és rekeszállító gyűrű is. Távolságskála viszont nincs.

Aebsence koncert a Kék Yukban

Váz: Panasonic Lumix S5 II. Záridő: 1/400 mp, rekesz: f/1,4, ISO: 1600

Összegzés

Ez egy remek portréobjektív, mely DSLR gépekre készült elsősorban, s csak utóbb lett belőle L-bajonettes és Sony FE tükörnélküli verzió. Így nem is teljesen fair a tükörnélküli objektívekkel összevetni, de a képminősége, képélessége, a szépséges háttérelmosása okán MILC gépeken is öröm használni – s úgy sejtem, DSLR-eken máig a leginkább kedvelt portréüvegek közé tartozik. Tény, hogy nagy és nehéz, és hogy az autófókusz kevesebb fényben kevésbé fürge, ám ha jellemzően stúdióban ill. beállított portrékat szokásunk fotózni, akkor ezek kevésbé fognak problémát okozni.

Értékelés: 4,2 pont

Pro:

- kiegyenlített, középen és képszéleken is kimagasló képélesség f/1,4-től legszűkebb blendéig

- szép háttérelmosás – portrékhoz különösen jó

Kontra:

- nagy és nehéz

Az objektív honlapja