Ricoh GR III – tenyérnyi boldogság

Uzseka Norbert | 2019. Október 15., Kedd 08:00

Ricoh GR III – tenyérnyi boldogság
Aprócska fényképezőgép, fix látószögű objektív, APS-C szenzor, 24 megapixel – a Ricoh új csúcskompaktja ezt nyújtja. Pontosabban sokkal többet, mint amit a felületes megfigyelő kinézne belőle.

A Pentax fényképezőgépeket is kiadó Ricoh mindig más utakon járt, mint a többi gyártó. Termékeik mind külsőre, mind tudásban-funkciókban különböznek a megszokottól, ám ha a lényeget nézzük, vagyis, hogy milyen fotókat lehet velük készíteni, akkor kiderül, hogy kategóriájukban simán felveszik a versenyt bármely riválisukkal. Ez és az üdítő egyediség számos fotóst tett Ricoh/Pentax rajongóvá – s tesztem során magam is beálltam közéjük.

 

Újdonságok az elődmodellhez képest

A Ricoh GR sorozat tagjai fix látószögű, APS-C érzékelős csúcskompaktok, beépített vaku és kereső nélkül. A III-asra bő három évet kellett várni, és csupán néhány, ám annál fontosabb változtatást hoz a II-eshez képest:

- 24 megapixeles szenzor (16MP helyett)

- 102.400-as legmagasabb érzékenység (ISO 25.600 helyett)

- beépített stabilizátor, mely 4 fényértéket fog meg

- érintőképernyő

 

Ami az ISO-t illeti, még egy APS-C-s szenzor mellett sem nagyon valószínű, hogy bárki érdemben használná a nagyon magas érzékenységeket, hiszen úgy 6400-as ISO-nál már erős a zajosodás – legfeljebb a művészien „koszos” fekete-fehér fényképeknél jöhet ez jól. Igaz, a GR III pont nagyon jó a monokróm fotózásra.

A stabi és az érintőképernyő fontosságát talán nem kell részleteznem, utóbbi egy olyan fényképezőnél, amit az isten (meg a gyártó) is streetfotóra teremtett, ma már alap.

De a több pixel az, ami igazán számít. Ez nem törvényszerű, hiszen a pixelszám emelése ugyanakkora szenzoron nem feltétlenül jár a minőség emelkedésével, főleg, ha a gép processzora és kezelő szoftvere nem nő fel a feladathoz. De szerencsére itt is történt előrelépés, így bátran használhatjuk a gép menüjéből elérhető 35mm-es ill. 50mm-es vágást, így is bőven használható, nagyban is kinyomtatható képet fogunk kapni (6000x4000 pixeles a maximum képméret, ami nyilván csak az alap ekv. 28mm-en elérhető). Azért a 16 megapixeles szenzor képeiből nem lehetett ilyen vígan vagdosni.

 

ricohGRIIIhatul.jpg

Kézbe véve

Hogy kinek mi tetszik, az relatív, szerintem ez a gép első ránézésre elég semmilyennek tűnik. Nem mondom, hogy nem stílusos, de egy Fujifilm XF10, vagy akár a fekete téglatest Sony RX100 gépek is valahogy elegánsabbnak tűnnek. A hangsúlyos, bőrborítást imitáló markolat is csak a funkcionális külső-jelleget erősíti. És valóban jól jön ez a markolat, de a géphez kapott csuklópánt is – sőt, azt kö-te-le-ző használni! Ugyanis annyira könnyű és kicsi ez a gép (109 x 62 x 33 mm, 257 gramm), hogy elfér a tenyerünkben vagy a zsebünkben is, de ugyanezért pokoli könnyű elejteni.

Elöl-fölül van egy tárcsa, alapból a rekesz vagy záridő állítására, hátul a 3”-es érintőképernyő, fölül mellette egy tárcsa, mely egyben nyomógomb, még három funkció- ill. irányítógomb, és a szokásos kezelőtárcsa. Első ránézésre nem sok, de a használat megmutatja, hogy elég mindenre.

 

720_20191004_R0000516_.jpg

André Kertész 125 kiállítás a budapesti Erzsébet téren

Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 800

 

Használati tapasztalatok

A 18,3 mm-es (ekv. 28 mm-es), f/2,8-as legtágabb rekeszt adó objektív nem tűnik extrának. Ez a nagylátószög elég széles, hogy a streetfotósoknak jó legyen, bár voltak esetek, amikor nekem hiányzott az ekv. 24 mm-es látószög, ahhoz jobban szokva vagyok. De alapvetően jól használható fókusztávolság, nem csak „streetelésre”, de bármi nagylátószöget igénylő témára.

Az az f/2,8-as blende sem tűnik extrának, kevés fényben már igényli, hogy felhúzzuk az ISO-t, és alapból azt gondolná az ember, hogy azért nagyon vékony mélységélességet és álomszerű háttérelmosást nem kell várni tőle. A gyakorlat azonban azt igazolta, hogy de. Ennél fényerősebb fix objektívekkel összemérhető az élesség, de megfelelően alkalmazva a mélységélesség és a bokeh is (itt főleg a közeli téma, távoli háttér esetére gondolok, már csak a nagylátószög miatt is). Olyan éles képeket lő ez a kis gép, ami még a laikusok számára is szembeötlő!

 

A GR III-nak van egy makró állása is, amit a kezelőtárcsán lehet elérni, ilyenkor némileg átrendezi az objektívet, és úgy 6 centiről tudunk vele lőni, s ekkor persze még vékonyabb lesz a mélységélesség és még erősebb a háttérelmosás. Nem ad igazi makróleképezést, de így is nagyon jól tud jönni.

 

A legtöbb mai fényképezőgépben vannak előre beállított színmódok, stílusok, effektek, amik különleges képi hatásokat hoznak létre, vagy épp régi filmes stílusokat imitálnak. Ezek között általában vannak jól használhatók, szépek, érdekesek (kinek mit enged az ízlése), de azért én szívesebben babrálok ilyesmivel az utómunka során. A Fujifilm filmszimulációs módjai voltak eddig az igazi kivételek, amikor a jpg-en is azt láttam, amit szerettem volna, és nem kellett inkább RAW-ból előállítanom. De a GR III-ban találtam azokhoz hasonlóan karakteres, előre beállított módokat – főleg a nagy kontrasztú fekete-fehér (Hard Monotone) tetszett azzal a rideg, éles képi világával. A többi B&W is klassz, nem szólva a pozitív filmről. Az is nagyon jó, hogy mindezeket számos beállítással lehet kedvünkre alakítani, már a jpg verziókat is, de a gépen belüli RAW kidolgozás is nagy teret ad a kísérletezésnek. Magam nem szeretek ilyesmivel bíbelődni, a hátsó kijelzőn úgysem látom olyan jól, mint a rendes monitoron, a GR III-on mégis érdemes volt beleölni némi energiát, mert egészen frankó dolgokat tudtam így előhozni egy-egy képből. Nyilván a számítógépes utómunkában is elérhetők ezek, de a GR III-ba beleépített stílusok önmagukban is szuper eredményt adnak. Szerintem legalábbis.

 

 

720_20190929_R0000337_ff.JPG

 Példa a Hard Monotone fotóstílusra

Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250

 

Kevésbé ízlés kérdése, hogy hogyan működik az autófókusz, ami egy streetfotósokra koncentráló gépnél különösen fontos. Olvastam olyan véleményeket, hogy ez kissé lassú, de nekem nem volt ezzel problémám. Azzal viszont igen, hogy az általam legszívesebben használt egy mezős autófókusznál a gép egy szimpla kis fehér téglalapot használ, aminek ugyan előnye, hogy nem takar ki sokat a képből, ám világosabb témánál alig látni, és emiatt sokszor megesett, hogy nem ott lett éles a kép, ahol szerettem volna.

A GR III-on elérhető fókuszmódok között találunk arcfelismerőt is, melynek hasznosságát nem kell ecsetelnem, de van két olyan is, amit nem igen találunk meg más gyártóknál. Az egyik a végtelen, amit tájkép fotózásakor különösen hasznosnak találtam, a másik pedig a snapshot nevű. Ez valójában ugyanazt a trükköt takarja, amit sok nagy streetfotós használ, és az autófókusz feltalálása előtt általános volt: beállíthatjuk, hogy milyen távolságtartományban legyen éles a kép. Ezt bárki bármilyen gépen megteheti, ha az objektívjét kézi élességállításra kapcsolja, viszont nincs minden objektíven távolságskála, ahogy élességkiemelés sem – a GR III-on viszont a képernyő bal szélén kapunk egy apró, ám annál hasznosabb ábrát, ami elárulja, hogy mettől meddig lesz éles az adott rekesz és beállítás mellett a képünk. Így pl. ha elég fény van, az f/5,6-os rekesz és egy métertől kb. végtelenig élesség tökéletes lesz, és nem kell azon aggódnunk, hogy vajon az autófókusz jó helyen van-e. Ügyes, nagyon ügyes!

 

Nem kevésbé ügyes a gép kezelése. Ez is szubjektív, de én úgy találtam, hogy a kevésnek tűnő kezelőszervvel is remekül oldották meg a gép működtetését. Az érintőképernyőt nem csak fókuszpont áthelyezésre, de a menükben navigálásra és egyebekre is használhatjuk, ami egyes nagyobb gyártók gépein a mai napig nem megy. Aztán van a gép kijelzője mellett jobbra fölül egy tárcsa. Ha a rajta lévő kis gombszerűséget jobbra vagy balra húzzuk, az expozíció korrekciót állíthatjuk. Ha ezt benyomjuk, egy gyorsmenübe kerülünk, ahol a képstílust, a fókuszálás módját, a fénymérést, egyebeket állíthatunk (akár érintéssel, akár a hátsó, körbe forgatható kezelőtárcsával). Az egyes menüpontokból itt még mélyebbre mehetünk (pl. itt állíthatjuk az egyes fotós stílusok beállításait). Ez azt jelenti, hogy menüből menübe és még mélyebb menübe mászunk, és ez bonyolultnak tűnhet, de sokkal-sokkal jobb, mint ha ki kéne innen jönni, megnyomni a Menü feliratú gombot, és onnan válogatni ki a beállításokat. Szerintem piszok jól használható a GR rendszere, amint megszokta és megértette az ember a logikáját, de elfogadom, ha másnak más tetszik.

 

ricohGRIIIfelul.jpg

Az viszont biztosan mindenkinek tetszeni fog, hogy a gépben van beépített memória, s nem is kevés, 2 gigabyte-nyi. Magyarán memóriakártya nélkül is fotózhatunk vele! Ugyan hány további mai fényképezőnek van ilyen kedves és hasznos szolgáltatása?!

A beépített ND szűrő sem utolsó dolog, ami ugye nagyon sok fényben jön jól, amikor lerekeszelve és alacsony ISO-n is kiégett képeket kapnánk – vagy amikor lassú záridővel szeretnénk fotózni, pl. valóban fátyolossá téve a vízesést.

 

A gép USB Type-C foglalatot használ, akárcsak számos újabb mobiltelefon, ami klassz, ha a mobilunknak is ilyen csatlakozása van, és nem annyira, ha régebbi. Számítógépről és fali töltővel is lehet tölteni, és kell is, mert nem valami fényes az akku élettartama. A CIPA hivatalos tesztjei 200 képet mondanak, ami még a tükörnélküli gépekre jellemző szintén nem túl fényes adatok mellett is csekély, de odafigyelve ki lehet passzírozni ennél többet is egy töltésből.

 

A GR III wifin és bluetooth-on keresztül is távirányítható, ill. az elkészült fotókat ezekkel áttölthetjük a mobilunkra/tabletünkre az azonnali megosztás érdekében. Ehhez egy viszonylag egyszerű, de jól használható applikációt kell letöltenünk okoseszközünkre.

 

 

720_20190928_R0000043_.jpg

Pónik Kispesten

Záridő: 1/200 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 320

 

Videózás terén meglehetőst gyenge a gép a legtöbb mai fényképezővel összehasonlítva. 4K nincs, a full HD (1920x1080 pixel) felvétel is csak nagyon szerényen állítható. 60, 30 és 24fps érhető el, és 60-on eléggé szaggatós lesz a kép, az autófókusz itt tényleg lassú, az ISO nem állítható stb. Alkalmankénti videózásra megteszi (és timelapse meg stop motion videót is lehet vele rögzíteni!), de amúgy ez nyilvánvalóan egy fényképezőgép, nem filmfelvevő.

 

A Ricoh kiadott két különféle, a vakupapucsra csatlakoztatható keresőt (GV-1 és 2), egy vakut, és egy GW-4 névre keresztelt plusz lencsét, ami ekv. 21mm-essé teszi az objektívet (ez önmagában 83 ezer forintba fáj, de kell hozzá egy GA-1 nevű, plusz adapter is, ami további 14 ezres kiadást jelent). Ezeket sajnos nem tudtam kipróbálni, de azt látom, hogy mindkét kereső csupán átnézeti, a GV-1 nagyobb, azzal a 21mm-es látószög is látható, és 55 ezer forintba kerül, míg a kisebb GV-2 meglepő módon drágább, 75 ezer forintot kérnek érte.

Ha már pénzről beszélünk, a gép maga 290 ezer forintot kóstál, és lentebb olvasható, hogy bezzeg a riválisai mennyibe kerülnek.

 

Akárhogy is, egészen sajátos élmény a GR III-mal fotózni. Az, hogy ilyen szuper képminőség és APS-C szenzor belefér a zsebembe, és hogy a kis méret ellenére jól kezelhető, feledteti, hogy a kijelző nem kihajtható (pedig mennyire jól jönne mennyi témánál), hogy nincs beépített kereső, és hogy időjárásálló bevonata nem lévén esőben nem használható. Ha az ember rászánja az időt, hogy kitapasztalja a működését, egészen inspiráló lehet ezzel a géppel fotózni.

 

720_20191001_R0000408.JPGVisegrádi utca, Budapest

Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 400

 


Összehasonlítás

Hogy vannak 1”-es ill. micro 4/3-os szenzorú (tehát jóval ill. némileg kisebb érzékelős) csúcskompaktok (mint a Sony RX100 sorozata vagy a Panasonic LX100-asai), abba épp úgy nem mennék bele, ahogy a full frame-es ill. a zoom obival ellátott APS-C szenzoros csúcskompaktokat sem rángatnám ide. Nézzük csak azokat, amikben ugyanekkora szenzor és szintén fix objektív van, és az utóbbi pár évben jelentek meg.

Ilyenből nincs sok, csupán kettő.

A Fujifilm XF10-hez még nem volt szerencsém, de a specifikációi nagyban egyeznek a GR III-éval. Ő ugyan tud 4K-t, de csak 15fps-sel, egy kicsit nehezebb és milliméterekkel nagyobb is, viszont 170 ezer forintot kérnek érte.

A Fujifilm X100F lehet a másik fő rivális (vagy akár ennek korábbi kiadásai). Neki szűkebb, ekv. 35mm-es a látószöge, f/2-es a legtágabb rekesze, 469 grammjával számottevően nehezebb, és inkább nagyobb zsebben fér el. Van viszont hibrid átnézeti keresője, ami elektronikus képet és adatokat is meg tud jeleníteni. A képernyő szintén fix és érintésérzékeny, csak az érintést itt kevesebb dologra lehet használni. Az ára is tetemesebb, 440 ezer forint.

 

Összegzés

A Ricoh GR III nem kizárólag streetfotósoknak jó, de ők fogják a legjobban értékelni. Igaz, hogy hiányzik a beépített kereső és hogy nem kihajtható a képernyő, de cserébe zsebben elférő méretben kapunk egy szuper képminőséget adó, APS-C szenzoros masinát, ha nem is kimagasló, de becsületes legtágabb rekesszel, sok-sok témához jól használható fix látószöggel és üdítően egyedi és logikus megoldásokkal. Plusz szuper jpg-ekkel és fotós stílusokkal. Nyilván nem lesz mindenki kedvence, de profik másodgépének ill. a valós világ elkapni való pillanataira vadászóknak és fotóművészeknek nem csupán megbízható társa, de szeretett és kultivált eszköze is lesz. Mert ez minden furcsaságával, hátrányával és előnyével együtt egy nagyon szerethető kis masina.

 

Értékelés: 4,7 pont

Pro:

- APS-C szenzoros, tűéles képet és jól használható látószöget adó gép, mely elfér a zsebben

Kontra:

- a képernyő nem elfordítható, nincs kereső

 

Hivatalos honlap

Magyar oldal

 

ricohGRIII_.jpg

Technikai adatok

Ricoh GR III

Szenzor: APS-C CMOS szenzor

Pixelek száma: 24 megapixel

Legnagyobb záridő: 300 másodperc

Legkisebb záridő: 1/4.000 másodperc

Érzékenység (ISO): 100 – 10.240

Beépített vaku: nincs

Vakupapucs: van

Maximális képfelbontás: 6000 x 4000 pixel

Maximális videófelbontás: 1920 x 1080 pixel

FPS (maximum felbontásnál): 4 kép/mp (sorozatfotó), 60 kép/mp (videó)

Kereső: nincs

Kijelző: 3”-es, fix, érintésérzékeny

Támogatott memóriakártyák: SD, SDHC, SDXC

USB Type-C csatlakozás töltésre is

Stabilizátor: van

Li-ion akkumulátor (hivatalos CIPA adatok szerint 200 kép egy töltéssel)

Méretek: 109 mm x 62 mm x 33 mm

Súly: 257 g

 

 

720_20190928_R0000069_.jpg

Csendélet

Záridő: 1/10 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 320


720_20191004_R0000549_.jpg

Budapest Eye

Záridő: 1/640 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 500


 


 

 

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.114764 másodperc.