Egész a G9 érkezéséig a Panasonic legerősebb, legtöbb tudással szerelt micro 4/3-os fényképezői GH név alatt jelentek meg. A G9 esetében a fotós tudás lett az aktuális csúcsra fejlesztve, de a GH gépek mindig egyszerre voltak fényképezők és profi videókamerák. Ez mit sem változott, általánosságban kijelenthető, hogy ebben a rendszerben most a GH6 a csúcs filmezés terén.
Kézbe véve
A korábbi GH masinákat sem azért szerettük, mert kihasználták a micro 4/3 kisebb érzékelőlapjából fakadó egyik fő előnyt, jelesül, hogy kisebb szenzor köré kisebb vázat lehet építeni. Eddig is masszív fogású, inkább a DSLR-ek méreteihez és kinézetéhez tendáló gépekről volt szó. A GH6 újítása a hátsó oldalán elhelyezett hűtőrendszer, aminek köszönhetően még testesebb lett a kamera. Mindez arra szolgál, hogy az immáron korlátlan huzamú filmezést a túlhevülés miatt se kelljen felfüggeszteni (korábbi Sony Alpha kamerák használói tudnának mesélni…). Ez is jelzi tehát, hogy a GH6 nagyban számíthat a filmesek figyelmére.
A GH6 méretei: 138,4 mm a hossza, 100,3 mm a szélte (az EVF-től a markolat végéig), 99,6 mm a magassága. Súlya 823 gramm. A GH5 139 x 98 x 87mm-es méretekkel és 725 grammos súllyal bír (s nagyjából ugyanezek a dimenziói a GH5 II-es verziójának is). Mint látható, a markolatnál lett főleg méretesebb a gép, és nem is csak a hűtő miatt, maga a markolat is mélyebb. Ráadásul (és ilyet nem is tudom, láttam-e más fényképezőn), a markolat belső részén kialakítottak egy – nem találok rá jobb szót – vonalat, ami rendkívül jó fogást biztosít a por- és cseppálló masinának. (Ld. fentebb.)
Külső kezelőszervek
Nem sorolnék el minden egyes gombot és bigyót, csak az érdekesebb részletekre térnék ki.
Ilyen pl. a fényképező elején, szemből nézve jobb alul, az objektív cserélésekor lenyomandó gomb alá helyezett szép piros gomb, mellyel a videófelvételt lehet elindítani. Ennek párját a gép tetején találjuk, de igen ritka és filmes szempontból ügyes megoldás, hogy került egy ilyen oda elölre is.
Fölül, a vakupapucstól balra találjuk a kioldómód tárcsát, amivel azt állíthatjuk, hogy egy fotót lőjön a gép, ha lenyomjuk az expó gombot, netán sorozatot, időzített felvételt, vagy épp timelapse-et stb. A vaku jobbján a módválasztó tárcsa található, itt extra (bár sok kortárs fényképezőn is megtalálni) a közepén a rögzítő gomb, hogy ne mozdítsuk el véletlenül a módtárcsát.
A markolat tetején legelöl van az expó gomb, alatta az egyik tárcsa, amivel az expozíciós értékeket forgathatjuk gyorsan (vagy amit ráprogramozunk, mert persze szinte minden gomb és tárcsa funkciója kedvünkre átállítható), majd egy sorban a WB (fehéregyensúly), ISO és expo-korrekció gombjai. Ha megszokja az ember, hogy melyik hol van, nagyban megkönnyítik a gép kezelését.
Hátul is a szokásos gombokat-tárcsákat találjuk, ami kevésbé általános, az a Q, amivel a gyorsmenüt hívhatjuk elő, melybe a számunkra legfontosabb, leggyakrabban használt beállítási lehetőségeket pakolhatjuk. Ez is remek és hasznos részlet.
Az 1,82 megapixeles, 3,2”-es, érintésérzékeny monitor teljesen előre is kiforgatható (sőt, 30 fokban felfelé is húzhatjuk, ami főleg akkor jön jól, ha filmezés közben különféle kábeleket is dugunk a vázba). Az elektronikus kereső felbontása 3,68 megapixel, és mind az, mint a monitor remek, éles, szép képet ad.
Ami kívülről nem látszik, de ha kinyitjuk a megfelelő fedelet, kiderül: a két memóriakártya foglalat egyikébe CFexpress (Type B) kártyát lehet tenni. Ez ugye jóval drágább, mint az SD kártyák, viszont még azok leggyorsabbikánál is gyorsabb lehet, és ez nem, hogy jól jön, de szükséges is ahhoz, hogy bizonyos videóformátumokat rögzíteni tudjunk a kamerával. Ld. lentebb.
A Műcsarnok az új Néprajzi Múzeum tetejéről nézve
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/8, ISO: 200, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Fotózás
A GH6-ba a korábbiakhoz képest új szenzor került, melynek felbontása 25,2 megapixel. Ez volt az első micro 4/3-os fényképező, ami túllépte a 20 megapixeles felbontást. Túl azon, hogy ez megnöveli a fénykép file-ok méretét, elvileg több részletet is jelenthet.
Ennek fényében igen kíváncsi voltam, milyen a képminőség, mennyire erős a zajosodás magasabb ISO értékeken. Szerencsére a Panasonic nem csupán besűrítette a pixeleket a szenzoron, de tett róla, hogy a processzor is felnőjön a feladathoz, sőt. Azt kell mondanom, hogy micro 4/3 vonalon az egyik legjobb ez a kamera, ha magas érzékenységgel fotózunk (pl. kevés fényben). Magam általában ISO 1600-ig sem szívesen tekerem fel az érzékenységet, bár általánosságban a legtöbb mai MFT-s kamera simán használható fotókat lő 3200-on is. Nyilván ott már látszódik a zajosodás, amit vagy szépen, vagy túl nyilvánvalóan kezel az adott kamera beépített zajcsökkentése, ám a GH6-nál még az ISO 6400 is bőven becsületes képet ad, és ha nem nyomtatásba, hanem csak netre szánjuk a képeket, afölé is bátran engedhetjük az érzékenységet. Mely egyébként 50 és 51.200 között állítható. Az ISO 50 jól hangzik, de ott azért erős fényben könnyen belefuthatunk némi dinamika vesztésbe, szóval talán jobb ISO 100-nál maradni.
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 5000, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
Záridő terén 60 másodperc a maximum elektronikus és mechanikus zár mellett is (de van Bulb is, max. 30 percig). A legrövidebb 1/8000 másodperc mechanikusnál, 1/32.000 másodperc elektronikus zárnál.
Az autófókuszrendszer maradt kontrasztalapú, 314 fókuszponttal, és olyan extrákkal, mint az arc/szem-, ember- ill. állat felismerés. Ezek így vagy úgy, de ma már minden menőbb gépben megvannak. Ami talán érdekesebb ezek közül, az az ember-felismerő, ami, úgy tapasztaltam, különösen jól működik, és ha nem nagyon keskeny mélységélességet adó blendével fotózunk, megoldja azt a problémát, hogy esetleg a szemkövető autófókusz kihagy, ha alanyunk elfordul.
Ugye a DfD, tehát kontrasztalapú AF kapcsán az az általános tapasztalat, hogy bár fotózáshoz általában véve jó, mégis kevésbé hatékony a fázis-különbség érzékeléses AF-hez mérten, ha gyorsan mozgó témát kell követnie. Ill. videózásnál okozhat olyat, hogy az AF előre-hátra ugrál, miközben próbál élesíteni. Ezek tények, bár mindkét problémára létezik orvosság, csak ahhoz a fotós tudásunkat kell fejleszteni – olyankor az embernek kell egy kicsit többet dolgoznia. Vagy így is mondhatom: ha mondjuk egy mozgó alanyról készült sorozatot lövünk, kevesebb lesz éles, mint a fázis-különbség érzékelős AF-nél, és hogy mennyi lesz az, az inkább múlik rajtunk, mint a gépen. Videós vonalon meg a legtöbb filmes amúgy sem bízza az élességállítást az AF-re, de tény, hogy számos olyan szituáció, feladat létezik, amikor jól jön a megbízható AF. Pl. ha youtuber vagy, és nem tudod másra bízni a melót, csak leraknád valahova a gépet, de felvétel közben azért mozogsz, akkor nyilván nem szerencsés, ha az AF „huntingol”.
A jó hír az, hogy a GH6 AF-je alighanem az egyik, ha nem a leggyorsabb és legmegbízhatóbb a DfD-s gépek között.
Sárkány a Kínai újévi fesztiválon
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/4, ISO: 320, gyújtótávolság: 52 mm (ekv. 104 mm)
Szimpla, tehát egyszeri autófókuszt használva egyébként akár 75 kép/másodperc sorozatfelvételre is lehetőség van, amit a legjobban persze CFexpress memóriakártyával lehet kihasználni, lévén az gyorsabb, tehát tovább tarthat a sorozat. Ezt nyilván elektronikus zárral hozza a gép. Folyamatos AF mellett amúgy 8 ill. 7 fps a maximum (az előbbit mechanikus zárnál tudja).
A gépbe, ahogy az manapság már elvárás, igen masszív, 7,5 fényértéket megfogó stabilizátort szereltek, bár ennek teljesítménye függ a használt objektívtől és magától a fotóstól is. Úgyhogy az esküvőfotósok továbbra sem lélegezhetnek fel: akármilyen király is a mai gépek stabilizálása, attól még be fognak mozdulni a képeik, ha elfogadják a szertartás előtt meg után mindenkinek odakínált pálinkát.
A kamera menürendszere, ahogy az ilyen, rengeteg tudással telepakolt gépeknél lenni szokott, egyszerűnek semmiképp nem nevezhető. Ezzel együtt viszonylag logikusan szervezett és jól kezelhető a menü, bár volt egy-két, főleg videós dolog, aminek a megtalálására fordított idő áttörte a káromkodás-limitemet. De ez is olyan, mint minden más fényképezőnél: rá kell szánni az időt, hogy kitapasztald, megtanuld, aztán már megy.
A GH6 egyik extrája a sok közül a 100 megapixeles (11.552 x 8.672 pixel), kézből felvett nagy felbontású üzemmód. Ilyet eddig MFT rendszeren belül csak az Olympus tudott. Más Pana gépekben is van nagyfelbontású kép, de azokat állványra kell tenni, míg a GH6 azt a 100 MP-s képet kézből is képes felvenni, nem muszáj statívot használni. De bárhogy készítsük is a nagyfelbontású képet, ha bármi mozdul a képmezőben, az valószínűleg nem fog jól kinézni a képen. Szóval ez elsősorban statikus, mozdulatlan témáknál jó, és elérhető 50,5 megapixeles verzióban is. Mi több, az így készült képet RAW-ban is elmenti a gép, tehát utómunkázni is lehet vele.
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/4 mp, rekesz: f/8, ISO: 500, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
100%-os képkivágás a 25,2 megapixeles képből
100%-os képkivágás a nagy felbontású, 100 megapixeles képből
A gép akkumulátora hivatalos adatok szerint 360 képet tud lőni, de ha bekapcsoljuk a Power Save módot, akkor ez feltornázható 850 képre. Van olyan gép a mai tükörnélküli kamera-mezőnyben, mely már jóval többet tud egy töltéssel 360 fotónál, de ez is becsületes eredmény. A Power Save meg attól függően jó opció, hogy épp mit fotózunk, mert ha folyton készenlétben kell tartanunk a kamerát, akkor idegesítő tud lenni, hogy a takarékosság jegyében hamar kikapcsol ill. alvó módba megy a képernyő.
Aztán, hogy mennyire jó fotózásra ez a gép, azt nehéz objektíve megállapítani, de azt azért ki lehet jelenteni, hogy MFT-ben a legjobbak közé tartozik, de nagyobb érzékelővel szerelt gépeket is megizzaszt. Szerintem, bár testes masina, eszméletlen jó a fogása, a legtöbb gomb és kezelőbigyó jó helyen van, az AF gyors, és a géppel készített képek is szépek. Merőben ízlés kérdése, kinek melyik márka színvilága kellemes, én továbbra is úgy látom, hogy a Panának természetes, valós színei vannak, túltolás nélkül. De mint minden fényképezőben, itt is megvan rá minden lehetőségünk, hogy a különféle beállításokkal játszogatva olyan jpg-eket kapjunk, amilyeneket szeretnénk. Ha meg RAW-ban fotózunk, akkor a számítógépen még sokkal több lehetőség van a finomításra. Mindenesetre ritkán esett ki olyan jpg ebből a gépből, amit ne lehetett volna nyomban közölni.
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 1000, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
Videó
Na igen. Szóval az van, hogy pusztán csak végigolvasni a különféle elérhető videós funkciókat is embert próbáló feladat. És van egy rakat olyan videós felvételi mód, ami a vágáshoz használt számítógépünket is próbára teszi majd. Egyértelmű, hogy akármilyen szuper fotózásra is ez a gép, azért a filmesek fogják tudni igazán kihasználni a képességeit. És itt filmesek alatt a nagyjátékfilmek gyártóit is értem, mert a GH6 az ő igényeiket is kiszolgálja.
Van azonban, amit viszont csak CFexpress kártyára lehet rögzíteni: a 800 Mbps-nál nagyobb adatsűrűségű Apple ProRes felvételeket. De a MOV file-formátumban filmezett 5,7K videókat (5728x3024 pixel, 29.97p/25p/24p) is érdemesebb ilyen kártyával felvenni.
Van tehát 5,7K videó is, ami egyelőre nagyon ritka, de 4K terén is tud olyat mutatni a GH6, amit nem találunk meg bármiféle kamerában, ilyen pl. a 100/120 fps képsűrűség, amiből szépen lehet lassítani. De ha nem muszáj 4K-nak lennie a felvételnek, de még jobban szeretnénk belassítani a felvett filmet, akkor fullHD-ban a 200/240 fps is elérhető, ami 10x-es lassítást is jelenthet, nem szólva a VFR (változtatható kamerasebességű) rendszerben elérhető 10 bites 24p/300 kép/s felvételről, ami 12,5x-es lassítást tesz lehetővé.
Más kérdés, hogy alaposan bele kell ásnunk magunkat a gép menürendszerébe, hogy mindezt kinyerjük a gépből, és a felhasználói kézikönyv is bevitt az erdőbe. A lényeg az, hogy két különféle megfejtés létezik a slow motionre:
1. A fényképező adott fps-en rögzíti a videót, de nem lassítja be, azt utólag magunknak kell megoldani megfelelő szoftverrel (ami valószínűleg nem jár a GH6-hoz). Itt C4K és 4K esetében 120, 5,7K-ban 48, fullHD-ben pedig 240 fps a maximum (NTSC rendszer mellett, mert PAL-t használva némileg alacsonyabb). Ennek óriási előnye, és ezt a profi filmesek fogják igazán értékelni, hogy sokkal nagyobb szabadságot ad az utómunkában, hiszen úgy lassítjuk, ahogy nekünk tetszik. Plusz a kamera rögzíti a hangot, és működik az AF is.
2. A gép maga végzi el a lassítást. Ezzel utólag nehezebben lehet már játszani (ha pl. rájövünk, hogy 8x-os lassítás helyett elég lett volna a 6x-os), cserébe pár pillanat alatt kész a lassított felvétel, amivel lenyűgözhetjük megrendelőinket, ill. alanyainkat. Ehhez a felvételi mód tárcsát a kamera ikonnal ellátott M állásba kell forgatni, MOV-ra állítani a file-típust, majd a VFR-almenüben beállítani, hogy milyen fps-sel rögzítenénk (ha ezt jó alacsonyra tekerjük, akkor akár Chaplin stílusú gyorsított filmet is készíthetünk), majd ehhez kell belőni a záridőt. Segítségül a felhasználói kézikönyvben találunk egy hasznos táblázatot, de általában mondható, hogy adott fps dupláját érdemes állítani. Ennél a verziónál (értelemszerűen) nem rögzül a hang, és az autófókusz sem működik, kézzel kell belőni az élességet.
A GH6-ban háromféle rendszerfrekvencia érhető el. Van 24Hz a Cinema felvételekhez, 50Hz-es PAL ill. 59.94Hz-es NTSC, és ahogy ebből sejthető, a különféle videófelvételek képsűrűsége ezeken múlik. PAL-ban pl. 200fps a maximum FullHD-ben, míg NTSC-ben van 240 fps. Ez így rendben is van, viszont ha valamiért épp a másik rendszerfrekvencián elérhető fps-re lenne szükségünk, akkor a menüben való átváltás után ki- és vissza kell kapcsolni a kamerát. Ez még mindig jobb, mint ami egyes régebbi gépeken volt, hogy a kártyát is formázni kellett, de létezik olyan kamera is, ahol nem kell ezzel külön babrálni. Nyilván ez megintcsak a profi filmesek kedvéért van így, de az egyszeri halandó, aki csak kipróbálna mindenféle videós megoldást, ha már itt van a gépben, némileg megfáradhat, mire kikeresi és beállítja, amit épp akar.
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/40 mp, rekesz: f/3,6, ISO: 5000, gyújtótávolság: 15 mm (ekv. 30 mm)
A már említett hűtőrendszert három eltérő erősségre lehet állítani a menüben (lassú, normál és gyors), és még a legerősebb verzió sem nagyon hangos, de annak azért van némi hangja, amivel számolni kell.
A stabilizátor és a különféle AF módok működnek videózás közben is, bár a speciális követőmódok nem mindegyike használható 60fps fölötti képsűrűségű filmezésnél.
Van természetesen 3,5mm-es mikrofonbemenet, ugyanekkora fejhallgató kimenet, de 2,5mm-es távkioldó aljzat is, továbbá USB Type C (10Gbps), melyen keresztül működés közben is tölthetjük az aksit, továbbá egy hamarosan érkező firmware frissítést követően már külső SSD-re is lehet majd rögzíteni a videót. Természetesen wifi és bluetooth kapcsolódás is van a gépben.
Mindennek az elképesztő videós tudásnak csupán kis részét tudtam letesztelni, de elmondhatom, hogy még a fullHD felvételek is szép élesek, részletesek lettek, a nagyobb felbontásúak meg pláne. Ahogy arra persze számítani lehetett.
Ár
A gép ára objektív nélkül 829 ezer Ft körül van, az olcsóbbik 12-60-as kitobival egy adott helyen most csak 11 ezerrel drágább, a többi boltban 950 ezret kell érte kicsengetni. Ha viszont a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH nevű, szuper üveggel vennénk, úgy 1,1 milliót kóstál (kivéve azt az üzletet, ahol igen baráti akcióban 978 ezerért vihető a teszt írásának pillanatában). Mindkét objektív jó választás, bár a PanaLeica nyilván okkal kerül annyival többe. Akárhogy is, a GH6 tud annyit és olyan jól, hogy érdemes legyen ennyit áldozni rá.
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/4, ISO: 400, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Összegzés
A GH6 fotózáshoz is remek gép, az egyik legjobban felszerelt, legmegbízhatóbb micro 4/3-os masina manapság. Videós képességei viszont olyan kimagaslóak, hogy nagyon kevés fényképező van, bármely rendszerben, mely felvenné vele a versenyt. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a micro 4/3 rendszer milyen jól el van látva objektívekkel, melyek jó része könnyebb, kisebb és olcsóbb, mint a hasonló APS-C vagy full frame rendszerbeli üvegek.
Gyorsan mozgó témák követésére a GH6-ban is alkalmazott kontrasztalapú autófókusz rendszer továbbra sem a legjobb, de az AF így is megbízhatóbb, mint sok korábbi, hasonló modellben (lassabb vagy álló témára pedig ugyanolyan gyors, mint bármelyik másik mai fényképezőgépé). Hasonló jók mondhatók el az érzékenységről – témától, felhasználástól és ízléstől függően akár az ISO 6400-as érzékenység is bőven használható lehet, mert a zaj (ill. a szoftveres zajcsökkentés) mértéke nem annyira szembeötlő.
A gép felépítése, fogása, kezelhetősége szuper, bár a micro 4/3 rendszerben sok ennél kisebb-könnyebb masinát is találunk. A méretet-súlyt némileg megnövelő hűtőrendszer pedig olyan extra, ami rengeteg filmesnek jelent hatalmas előnyt. Ők ár-érték arányban nem sok ehhez fogható gépet találnak a piacon. Fotós vonalon más a helyzet, de tény, hogy ezen a téren is olyan jól teljesít a GH6, hogy erős kísértést jelentsen azoknak is, akiknek a fényképezés az elsődleges.
Értékelés: 4,9 pont
Pro:
- fotózásra is szuper, filmezéshez pedig a profik igényeit kielégítően felszerelt kamera
Kontra:
- a micro 4/3 rendszer legtöbb fényképezőjénél nehezebb-nagyobb
Technikai adatok
Panasonic Lumix GH6
Objektív foglalat: micro 4/3 bajonett
Szenzor: Live MOS szenzor
Tényleges felbontás: 25,2 megapixel
Képméret-arány és képterület: 4:3 / 17,4 x 13 mm
Képstabilizátor: Képérzékelő eltolástípus (5 tengelyes / 7,5 fokozatnyi)
Fényérzékenység: ISO 50 – 25.600
Élességállító rendszer: 413 pontos, kontrasztalapú autofókusz-rendszer
Manuális élességállítás: Igen
Beépített vaku: nincs (vakupapucs van)
Elektronikus kereső felbontása: 3,68 millió képpont
Hátsó kijelző: Teljesen előre ill. felfelé 30f fokban fordítható TFT LCD – Érintőpanel; mérete: 3”; felbontás: 1,84M képpont
Méret: 138,4 x 100,3 x 99,6 mm
Súly: 823 g (váz, akkumulátorral és egy memóriakártyával)
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/1600 mp, rekesz: f/7,1, ISO: 200, gyújtótávolság: 42 mm (ekv. 84 mm)
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/4, ISO: 4000, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
A Zrumeczky-kapu a Wekerletelepen
Objektív: Panasonic Leica DG Summilux 9mm F/1.7. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/5,6, ISO: 125, gyújtótávolság: 9 mm (ekv. 18 mm)
Szobor a volt Néprajzi Múzeumnál
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/4,5, ISO: 100, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Honvéd utca, Budapest
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/1250 mp, rekesz: f/4, ISO: 400, gyújtótávolság: 56 mm (ekv. 112 mm)
A Műcsarnok részlete 12mm-en
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/1000 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
A Műcsarnok részlete 60mm-en
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/1300 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Kilátás az új Néprajzi Múzeum tetejéről, 12mm-en
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/800 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 250, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
Kilátás az új Néprajzi Múzeum tetejéről, 60mm-en
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
A Zene Háza a Városligetben
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/160 mp, rekesz: f/4, ISO: 250, gyújtótávolság: 38 mm (ekv. 76 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/15 mp, rekesz: f/4, ISO: 4000, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 3200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/30 mp, rekesz: f/2,8, ISO: 3200, gyújtótávolság: 12 mm (ekv. 24 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/20 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 5000, gyújtótávolság: 24 mm (ekv. 48 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/15 mp, rekesz: f/4, ISO: 5000, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Babos Gyula gitárja a „Nekünk írták a dalt” c. kiállításon a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/50 mp, rekesz: f/3,6, ISO: 5000, gyújtótávolság: 19 mm (ekv. 38 mm)
A „Nekünk írták a dalt” c. kiállítás részlete a Zene Házában
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/125 mp, rekesz: f/4, ISO: 2500, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Vajdahunyad vára a Városligetben
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/8 mp, rekesz: f/3,5, ISO: 800, gyújtótávolság: 24 mm (ekv. 48 mm)
Vajdahunyad vára a Városligetben
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/4, ISO: 2000, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
Paddy
Objektív: Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 12-60mm f/2.8-4 ASPH. Záridő: 1/25 mp, rekesz: f/4, ISO: 1250, gyújtótávolság: 60 mm (ekv. 120 mm)
(-)
