Címlap » Hírek » Napi hírek » Nikon Z6 – Z, mint zúzós

Nikon Z6 – Z, mint zúzós

Uzseka Norbert | 2019. Szeptember 11., Szerda 09:00

A Nikon két géppel lépett be a full frame-es tükörnélküli kamerák piacára. Az olcsóbb és kisebb felbontású Z6 sem kevésbé erős játékos, mint a Z7, amint tesztünkből kiderült.

Lapunkban volt már szó a Nikon Z6-ról, de érdemes több szem többet lát alapon is górcső alá venni, különösen, hogy jelen cikk szerzője a micro 4/3 rendszer felől, tehát a tükörnélküli vonal irányából közelíti meg. A teljesség igényét mellőző teszt következik – igaz, a gép kézikönyve közel 500 oldalas, szóval van mit mesélni róla.

Főbb ulajdonságok

Csak címszavakban: 24,5 megapixeles full-frame (35,9 x 23,9 mm) hátsó megvilágítású (BSI) CMOS szenzor, Nikon Z bajonettel. Az LCD kijelző 3,2”-es, 2,1 millió képpontos, érintésérzékeny, felfelé és lefelé dönthető, az elektronikus kereső 3,69 millió képpontos OLED EVF, 100% lefedettséggel.

A gép egy darab XQD memóriakártyát fogad, USB 3.1 Type-C csatlakozása töltésre is használható, emellett van benne micro HDMI csatlakozás, mikrofon be- és fejhallgató kimenet is, továbbá 5 tengelyes stabilizátor, mely 5FÉ-t fog meg. 273 pontos hibrid (fázis-különbség és kontraszt alapú) autófókuszt használ. Az érzékenység alapból 100 és 51.200 között állítható, de kiterjeszthető ISO 50-re ill. 204.800-ra is. A legnagyobb záridő 30 másodperc (de van B mód is), a leggyorsabb 1/8.000 másodperc, a maximális sorozatsebesség 12 kép/másodperc (folyamatos fókusszal 5,5 fps). Mérete 134 mm x 100,5 mm x 67,5 mm, súlya 675 g.

Pluto kutya

Objektív: Nikkor Z 24-70mm f/4 S. Záridő: 1/250 mp, rekesz: f/4, ISO: 200, fókusztávolság: 70 mm

Kézbe véve

A micro 4/3 rendszer legtöbb gépéhez mérten nagy és nehéz a Nikon Z6, de pl. a szintén full frame-es lapka köré épült Panasonic S1R-től 20 dekával könnyebb, és méreteit tekintve is kisebb minden irányban min. egy centivel. Hasonlók mondhatók el, ha a DSLR vonalon elődjének számító Nikon D750-nel állítom párba. 675 grammos súlyát így is szoknom kellett, főleg az igen kiváló 24-70mm f/4-es kitobjektívvel, de annyira jó fogása van, hogy ez hamar megtörtént.

A Nikon Z6 nem néz ki olyan jól, mint mondjuk sok Fujifilm vagy Olympus, amelyeket már a retro külsejük miatt megkíván az ember, ez egy igazi igásló, amiről ordít, hogy bírja a strapát. Nem csúf, csak a végletekig funkcionális, így viszont baromi jól kezelhető. Mi több, a menürendszere is egészen jól követhető, pedig tele van zsúfolva tudással, funkciókkal. Ez nyilván szintén megszokás kérdése, de nálam a Panasonic menüjével vetekszik jól használhatóság terén.

A hátsó képernyő fel- és lefordítható, 180 fokban előre nem. Ez utóbbi sajnálatos, nem csak a vloggerek számára, hanem mert a fel-le mozgó képernyő nem sok segítséget jelent, ha mondjuk magasra emelt kézzel akarok portré állású képet készíteni koncerten, és még sorolhatnék egyéb úri huncutságokat. De azért lássuk be, ez olyan kényelmi funkció, ami mit sem csorbít a Z6-tal készíthető felvételek szuper minőségén.

Tapasztalatok

Hogy a képminőség jó lesz, azt mertem remélni. Lehet, hogy a Z6 (és Z7) a belépő a Nikontól a full frame mirrorless világba, de a cég van olyan patinás és tapasztalt, hogy elsőre is nagyot gurítson, és bizony én nem sok olyasmit találtam, amibe bele lehetne kötni.

A gép fogása, kezelése tehát eszményi. Az általam birtokolt micro 4/3 rendszerbeli gépekhez képest nagy súlya és mérete nem igazán okozott problémát.

A fotók gyönyörűek, a színek is tetszetősek és általában azt mutatják, amit én látok ezzel a két szememmel. Az ISO-t simán el lehet engedni 6400-ig, de inkább 12.800-ig, s még az annál magasabb érzékenységeken is lehet használható képet lőni.

A mechanikus zár más tükörnélküli gépekhez hasonlítva elég hangosnak tűnt nekem, de van csendes elektronikus zár is.

Az autófókusz még kevés fényben is gyorsan és jól állít élességet. Fókuszálni a hagyományos módok mellett egy hátsó joystick segítségével ill. az érintőképernyőt böködve is lehet. A 273 fázis-különbség érzékelő fókuszterület megbízhatóan teszi a dolgát szimpla fókuszálás esetén.

Viszont a követő fókusz érdekes darab, és ahogy látom, sokaknak okozott gondot. Ugyanis nem egészen úgy működik, mint a DSLR gépekben, s nem is úgy, mint más tükörnélküli rendszerekben. Itt ugyanis nem elég beállítani, hogy AF-C, vagyis folyamatos autofókusz. Két lehetőségünk van:

1. Az AF mező módot Dinamikus AF mezőre állítjuk. Ettől, ha fókuszálunk a témára, az élességpont sárga négyzetté válik, körülötte 8 ponttal. Ha a téma elmozdul, a gép követni fogja, a négyzeten és a 8 ponton belül, amúgy nekünk kell vele mozgatnunk a gépet.

2. Automatikus AF-mezőt választunk az AF mező módok közül, majd megnyomjuk az OK-t a hátsó kezelőbigyón, ekkor az élességpont „irányzék formáját veszi fel” (hogy a kézikönyvet idézzem), ezzel válasszuk ki a témát, és nyomjunk rá egy újabb OK-t, hogy a gép követni is kezdje. Egyébként ebben a módban a Z6 magától is vadássza a témát, előszeretettel rajzolva sárga négyszöget az arcok köré, jelentősen megkönnyítve a portrézást.

Tudom, hogy ez így rém bonyolultnak tűnik, de nem kell hozzá több egy kis gyakorlásnál, hogy készség szintjén menjen. A fotózás maga is csak sok gyakorlás árán tanulható meg, úgyhogy remélem, ez senkinek nem fog gondot okozni. És ha már jól megy, azt fogjuk tapasztalni, hogy a követő fókusz is megbízható és kiválóan működik, még ha van is olyan DSLR gép vagy Sony, ami jobban teljesít ezen a területen. És persze még így is megeshet, hogy lemaradunk egy fontos képről, mert a fotózás egyben a pillanat megörökítéséről szól, és minden további pillanat, amit a beállításokra kell fordítanunk, csökkenti az esélyét, hogy elkapjuk A pillanatot.

Rockstars Not Dead koncert a Barba Negra Trackben (vágott kép)

Objektív: Nikkor Z 24-70mm f/4 S. Záridő: 1/320 mp, rekesz: f/4, ISO: 640, fókusztávolság: 70 mm

Ami a videót illeti, a Nikon nem fukarkodott sem tudás, sem minőség terén, az egyetlen, ami felróható, hogy megvan az a 30 perces limit, ami számos másik fényképezőgépben is, köszönhetően bizonyos EU-s szabályozásoknak. Viszont az óriási dolog, hogy egy közelgő firmware frissítés után már RAW videót is lehet majd a Z6-tal rögzíteni. A 10 bites 4:2:2 HDMI kimenet N-Log mentési lehetőséggel és időkóddal már alapból is benne volt. Ahogy az is, hogy a max. 30fps-es 4K videó a teljes képmezőt használja (bár alul-fölül nyilván vág a szélesvásznúbb képarány miatt).

A fullHD-ban rögzített lassított videók is szépek, még a legmagasabb 120fps-ből is gyönyörűen lehet videóklipbe való képsorokat készíteni. S itt sincs képvágás, a teljes képmezőt használhatjuk (szemben a Z7-tel!).

Az adaptert, amellyel a Nikon tükrös gépeihez készült optikákat lehet feltekerni a Z bajonettre, nem volt módom kipróbálni, de úgy hallom, hogy jobbára jól működik, bár az autófókusz sebessége nem ugyanolyan villámgyors, mint a Z bajonettes lencsékkel.

A stabilizátor hatásait viszont éreztem, a Z bajonettes obikkal 5 fényértéket fog meg, ami már nem számít világelsőnek, de így is a piacon elérhető legjobbak közé tartozik. Az időjárásálló szigetelés is igen erős, bár kimondottan mostoha viszonyok között nem kellett lődöznöm a Z6-tal.

A Nikon Z gépek XQD memórikártyát használnak, nem a sokkal elterjedtebb és olcsóbb SD kártyát. Az pedig drága mulatság, a legolcsóbb 32GB-os is 50 ezerbe fáj, amennyiért kétszer ekkorát lehet venni a leggyorsabb, profi SD kártyából. Ráadásul a Z6-ban egy kártyahely van, amit a sokat lődöző profik fognak fájlalni.

Az akkumulátorról annyit, hogy USB Type-C csatlakozóról is tölthető, és mindösszesen 330 képet lehet egy töltéssel lőni, ami a DSLR felől érkezők számára rém kevésnek fog tűnni, a tükörnélküli világban viszont átlagosnak mondható.

Objektívek

Lévén nagyon új bajonett, a Nikon Z-re ebben a pillanatban még csak néhány objektív elérhető. Ám a netre kiszivárgott lista a jövőbeli tervekről jelzi, hogy max. két éven belül minden fontos zoom és fix meglesz, s melléjük jó pár érdekesség is. Emellett több külsős gyártó (pl. Samyang, Venus Optics Laowa) is jelentett már be vagy akár adott is ki Z bajonettes üvegeket. Hogy a Sigma és a Tamron is beszáll-e, egyelőre nem tudni, de meglepne, ha nem adnának ki pár éven belül ilyen bajonettel optikákat. Ilyen szempontból tehát fényes jövőnek néz elébe a Nikon Z rendszere.

Lovak a siófoki Bella Állatparkban

Objektív: Nikkor Z 24-70mm f/4 S. Záridő: 1/60 mp, rekesz: f/4, ISO: 1000, fókusztávolság: 24 mm

Összegzés

A Nikon Z6 nyilván kapott jót is, rosszat is a különféle tesztekben. A tükrös vonalról érkezetteknek természetesen szokniuk kell sok mindent, főleg az elektronikus keresőt, de azt mindenki elismeri, hogy a DSLR gépek zöménél jobban teljesít a Z6 pl. sorozat sebesség terén. A tükörnélküli oldalról leginkább azért támadták a Nikont, mert a korábbi mirrorless próbálkozásaik nem sikerültek igazán jól, és a Z bajonettes vonal bizonyos funkcióit extráknak tüntették fel, miközben a Sony, Fujifilm vagy Panasonic/Olympus használók már hosszú évek óta élvezik azon funkciók előnyeit. Ezzel együtt én úgy tapasztaltam, hogy a Nikon olyan géppel lépett a full frame-es MILC piacra, amiben minden a helyén van. Ebben vagy abban vannak nála jobbak, de összességében egy szuperjól használható és működő, kézreállló, ütős gép. Az ára nem piskóta, ahogy a pékek mondanák, a váz 564 ezer körüli áron kapható, a 24-70mm f/4-es (különben kimagaslóan jó) kitzoommal 700 ezer forint (ráadásul a drága XQD memóriakártyát használja), de ez egy profi gép, profiknak való tudással. Így aki csak a családi murik megörökítésére és Facebookra posztolására venne gépet, az sokkal olcsóbbal is megúszhatja. A kettő közötti kategóriát jelentő megszállott amatőrök viszont nagyon fogják akarni, és megértem, ha szívük fájdalmát inkább vérre, könnyre és izzadságra cserélve addig ügyködnek, míg meg nem tudják venni a Z6-ot, ugyanis ez a gép tényleg kiváló darab.

A fényképezőgép honlapja