Uzseka NorbertNicholas Nixon: A Brown nővérek – a Mai Manó Házban

Uzseka Norbert | 2022. Április 05., Kedd 11:00

Nicholas Nixon: A Brown nővérek – a Mai Manó Házban
Nicholas Nixon 1975 óta évi egyszer lefényképezi feleségét és annak három húgát. A Mai Manó Házban május végéig megtekinthető sorozat képein így végigkísérhetjük az idő múlását, s közben saját magunkkal is szembenézhetünk.

Nicholas Nixon (1947) először 1974-ben készített fényképet feleségéről és annak három húgáról, ám azt a fotót nem találta elég jónak. Egy évvel később újra eszébe jutott az ötlet, és ami előbb mintegy családi hagyománynak indult, végül a fotográfia történetének egyik legmegindítóbb sorozatává vált. Mert Nixon azóta is minden évben lefényképezi a hölgyeket, akik így a néző szeme előtt válnak fiatal nőből (sőt tinilányból) érett, majd idős nővé.

 

A sorozat képeit az interneten is megtalálni, ám egészen más, sokkal gazdagabb élmény ezeket gyönyörű, nagy nyomatokként, az amúgy is elvarázsolt Mai Manó Ház falain látni. A kiállítás május 29-ig látogatható.

 

Nixon egy 8x10-es, nagy formátumú, réges régi masinával készíti a sorozat képeit. Mindez épp úgy számos értelemben hatással van a sorozatra (hiszen ez egy fekete lepellel letakart, fából készült fényképező, a fotós mellette áll, míg exponál), mint az, hogy egy idő után nyilván maguk a nővérek is felfogták, hogy az évről évre készülő képek sokkal jelentősebbek holmi családi hagyománynál, és hogy általuk valamelyest híressé váltak ők maguk. Az a gyönyörű élesség, részletgazdagság, finomság, ami ezeket a fotókat jellemzi, technikai szempontból is érdekessé teszi a sorozatot – a kisfilmes vagy annál kisebb érzékelőket használó fotósok egy darabig biztosan elégedetlenek lesznek a maguk felszerelésével…

 

web_BrownSisters1980.jpg

A Brown nővérek, 1980, zselatinos ezüst, Fundación MAPFRE Collection. © Nicholas Nixon

 

Ha az ember még egyetlen képet sem látott a Brown nővérekről, akkor is sejtheti, hogy szívszorító élményben lesz része. Magától értetődik, hogy amikor ilyen kiélezetten, ilyen jól követhetően látjuk az idő múlását, a korosodás jeleit, akkor az ránk is hatni fog. De annál, hogy az évek múltával egyre sokasodnak a ráncok a Brown nővérek arcán, ahogy valamelyest a női divat változása is követhető, sokkal-sokkal többet mondanak ezek a képek. S természetesen mindenkinek mást és mást, adott hangulatától, élethelyzetétől, korától függően – már csak ezért is érdemes néha, akár évente elővenni a sorozatot, hiszen mindig mást fog jelenteni a nézőnek is.

 

Persze csak a saját benyomásaimat tudom leírni, és azokat is csak óvatosan, mert nem szeretném elvenni senkitől a maga egyéni értelmezési lehetőségét. De annyit még a legkevésbé figyelmes, túl gondterhelt, elfoglalt, fejben máshol járó néző is érzékelni fog, akár csak tudat alatt, hogy az egymást követő fekete-fehér fotókon egyre színesedik az érzelmek, arckifejezések, a tekintetekben rejtező tudás palettája. Sokszor szinte szédítő, félelmetes a látvány, függetlenül attól, hogy amit látunk, végeredményben csak a felszín. Meglehet, ha kitartóan keresgélünk az interneten, vagy a sorozatról megjelent több kötetben, találunk megfejtéseket, hogy melyik nővérrel épp mi történhetett, hogy pont úgy néz – de, ahogy egy interjúban Nixon említette, épp úgy lehet, hogy adott hölgynek kavics volt a cipőjében, és azért tűnik gorombábbnak a tekintete. Mert van olyan is. Ahogy Bebe, Nixon felesége sem mindig szeretettel és megértéssel néz a kamerába / a férjére. Azonban az ő történetüket valójában nem ismerjük, hiába, hogy szinte lemeztelenítve állnak előttünk évről évre a nővérek. Azok a tekintetek… Nixon zseniális portréfotós (érdemes rákeresni a neten, milyen egyéb projectjei vannak), de itt egyszerre négy embert (ráadásul négy testvért, akik között szintén ott van kapcsolatok a folyton változó hálója!) fényképez le, minden évben úgy, hogy kiragadva a sorozatból is lenyűgözné a nézőt.

 

web_BrownSisters2015.jpg

A Brown nővérek, 2015, zselatinos ezüst, Fundación MAPFRE Collection. © Nicholas Nixon

 

Mindezen izgalmak és titokzatosság mellett, vagy akár fölött, ott van a néző maga, az ő saját aktuális értelmezése, az, hogy hol és mivel találja szíven egyik vagy másik kép. Márpedig szíven fogja, és erre fel sem lehet készülni. Hiszen az évek során nem csupán a hölgyek, de a kompozíciók is változtak. Állandó a nővérek sorrendje, az is, hogy Nixon természetes fényt használ (s mennyi félét!), de ahogy idővel egyre közelebb állnak egymáshoz a négyek, a kezek, az ölelések, az összetartozás, a védelmezés és így tovább… Ott áll az ember a képek előtt, és óhatatlanul is előjönnek a maga emlékei az adott évről, a maga jelen problémái, örömei. Pláne nőként, pláne anyaként lehet megrázó élmény. Előbbi minőségük – akár éles napfényben, akár szép szórt fényben – ott van, nem lehet félrenézni. Hogy életük, karrierjük, férjük, gyerekeik vannak a Brown nővéreknek – valahol ez is látszódik, de nem a felszínen bemutatva. Mindig csak az a négy nő, a háttér jobbára mellékes, vagy épp csak látszik. A legtöbb fotó egészen közeli kivágás. Végtelenül, kíméletlenül őszinte – és ezért a néző is kénytelen szembenézni magával. És amilyen fájdalmas lehet látni a múló idő nyomait, annyira felemelő is. Mérhetetlen együttérzés és szeretet van ezekben a képekben, legalábbis a sorozat itt látható, eddigi végére érve így látom. Remélve, hogy még nagyon sokáig élnek és folytatódhat a képek sora.

 

 

A kiállítás honlapja

 

 

web_NIXON_MaiMano_pageslider_1536x720px-p-1600.jpg

 

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.124030 másodperc.