Fotó MagazinMindennapi Photoshop: RAW- versus JPG-formátum

Fotó Magazin | 2014. Augusztus 22., Péntek 14:00

Néhány hete egy profi fotós barátommal vitatkoztunk a RAW- és a JPG-fájlokról. Szerinte nem kell a RAW-val vacakolni, elég a JPG. Szerintem pedig akár be is rozsdásodhatna a kamera a RAW-beállításon, én ugyan hozzá se nyúlok a JPG-hez.

Persze – ahogy az lenni szokott – mindketten csak mondtuk a magunkét, miközben mindkettőnk érveiben volt igazság. Mindkét formátumnak megvan a maga létjogosultsága, de tudni kell, mikor melyiknek az előnyösebb a használata. A RAW-fájl, ahogy a neve is utal rá, egyszerűen nyers fájl. Néhányan digitális negatívnak hívják, pedig ez nem egészen helyes kifejezés, ugyanis a RAW – maradva az analóg hasonlatnál – olyan negatív, amit még nem hívtak elő. Ez a látens kép még sok irányba alakulhat, hogy pontosan milyen lesz, azt az előhívás és a nagyítás fogja meghatározni. Vagyis a kész végeredményt a RAW-fájlból a RAW-konverter (Photoshop Camera Raw, Lightroom) és az abban elvégzett retus beállítások fogják kialakítani. A JPG értelemszerűen egy már “előhívott” kép, olyan, aminek a hívásába nincs beleszólásunk.

 

kicsi eredeti.jpgEredeti, jpg fotó

 

Gyors, egyszerű végeredményt ad, mint régebben egy polaroid fénykép – baj csak akkor van, ha ez a gyors végeredmény nem tetszik. Egy digitális kép elkészítéséhez szükség van néhány egyszerű alapbeállításra. Ilyen elengedhetetlen alap a helyes expozíció (idő és rekesz), valamint az érzékenység (ISO) kiválasztása. A RAW-fájlnak pusztán ennyi is elég. A feldolgozás menete már ennél a legelső mozzanatnál kettéválik. Mindkét formátum esetén ugyanazokat az alaplépéseket kell végrehajtani, csak míg a JPG-nél a fényképezőgép beépített szoftvere automatikusan végzi az utómunkát, addig a RAW-fájloknál az asztali számítógép teszi ugyanezt, egyedi beállítások szerint. Először értelmezhető képpé kell rendeznünk a nyers adatokat, a csatornánként különálló színeket. Ezzel nincs is sok dolgunk, a RAW-konverterek mindezt automatikusan megteszik. Ezután definiálni kell a képen a fehéregyensúly adatokat, a színteret (sRGB, AdobeRGB) és a színmélységet (8–16bit/ch).

 

2.jpg

 

Ezeket az adatokat RAW-fájloknál elég utólag beállítani, JPG-nél azonban muszáj előre eldönteni, utólag pedig már csak veszteséggel lehet javítani. A fehéregyensúly nem bonyolult, “pusztán” azt kell tudnunk, milyen jellegű (színű) fényforrásnál készült a kép. A színtér már jóval összetettebb. JPG-kép esetében csak egy egyszerű, főként webes munkára alkalmas, kevés színt tartamazó sRGB, valamint egy – afféle svájcibicska típusú, mindenre jó, de csak mérsékelten tökéletes – AdobeRGB színteret választhatunk. Márpedig a DSLR fényképezőgép biztosan több színt képes értelmezni, mint akár az AdobeRGB színtér. A színek egy részét tehát JPG-mentéskor kidobjuk.

 

kicsi 1.jpg

 

A másik, ehhez hasonló folyamat a színmélység. Egy – az egyszerűség kedvéért fekete-fehér – JPG-kép egyetlen pixele 256 értéket vehet fel. Vagyis a legsötétebb feketétől a legvilágosabb fehérig minden JPG-kép esetén 256 lépcsőben lehet eljutni, ezt hívják 8 bit/chanel-es képnek. Ezzel szemben a mai DSLR kamerák akár 16 000 tónusérték értelmezésére is képesek. Azt hihetnénk, mindez feleslegesen sok, és a nyomtathatóság, valamint az emberi szem befogadóképessége szempontjából ez igaz is, de komolyabb retusálásnál már egyértelmű előnyt jelent ez a többlet, részletgazdagabb, látszólag élesebb kép készíthető. Ha tehát lemondunk a RAW formátumról, nemcsak a színek, hanem a tónusok egy részéről is lemondunk. A további képfeldolgozás során még a kép egészét érintő tónusállítással, zajjal, az élességgel és a digitálisan korrigálható optikai hibákkal is foglalkozni kell. Mindezt megteszi a kamera szoftver, vagy az asztali gép. A kezeletlen, alapbeállítások nélküli RAW-fájl gyakran lágyabb, bágyadtabb, laposabb, valamint életlenebb és zajosabb is, mint JPG társa. A még nem beállított RAW-fájl esetén tehát látszólag rosszabb kép jelenik meg. A helyes egyedi beállítások után azonban valószínűleg szebb végeredmény születik, mint a gyári automata beállításokkal dolgozó JPG-kép használatakor. A tökéletes végeredmény érdekében tehát a jól exponált képet is muszáj precíz alapbeálításokkal korrigálni. Egy rosszul exponált kép javítására azonban – a korábban említett hiányosságok miatt – a JPG-képeknél sokkal kevesebb mozgásterünk van. Ha a JPG-kép kiégett, már nem lehet a részleteit visszahozni, pusztán sötétíteni lehet a kiégett pixeleket.

 

kicsi nyers raw.jpgNyers raw formatum

 

Egy RAW-fájlnál azonban – akár két-három fényérték túlexponálásakor is – mindez úgy korrigálható, hogy a korábban kiégettnek hitt területen megjelennek az eredeti részletek. Mindebből talán a RAW-fájlok hátránya is kitűnik. Mivel a RAW önmagában még nem kép fájl, képpé alakításához speciális szoftver, sok idő, és szaktudás szükséges. És mivel minden kamerának saját RAW-fájlja van, minden típushoz saját, egyedi értelmező szoftver szükséges. Vagyis egy új fényképezőgépnél még az általában lassan érkező szoftver frissítéseket is meg kell várni. Úgy is be lehet állítani a DSLR kamerákat, hogy egyszerre mentsenek RAW- és JPG-képeket.

 

kicsi retusalt raw.jpgRaw fotó, retusálás után

 

Ezt azonban inkább akkor ajánlom, ha valaki épp tanulja a RAW-feldolgozást, vagy össze akarja hasonlítani a két formátumot. Egyébként csak felesleges helyet foglal, és utólag sosem tudja az ember, hogy melyik képet is rakta már rendbe a kettő közül. Mindenki döntsön tehát kedvére, mindegyik formátum mellett szólnak érvek és ellenérvek.

 

(Nánási László)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Fontosnak tartod-e az épületről készített fotókat?

Impresszum
Betöltés: 0.132824 másodperc.