Fotó MagazinManuális optikák digitális vázakon I. rész

Fotó Magazin | 2017. Január 24., Kedd 22:00

Cikksorozatot indítunk a téma szakértőjének tapasztalatai alapján, aminek első részében azt fogjuk megvizsgálni, hogy miért érdemes egyáltalán 30-60 éves optikákat beszerezni és fotózni velük?

Szerző: Horváth Krisztián


Nem is volt még olyan régen, hogy a digitális technológia a fotózás világába is betört, és úgy tűnt, teljesen meg is hódítja azt. Bár a történet másképpen alakult, és a filmes fotózás mind a mai napig él és virul, sőt egyre népszerűbb, a DSLR éra előtti felszerelések a legtöbb esetben fiókok, pincék, padlások mélyére kerültek és elfeledték őket. Csak pár éve kezdődött el a vintage-mánia (ami nem csak a fotózás világát érinti), és napjainkban olykor több évtizedes régi, manuális objektívek kerülnek fel a legmodernebb vázakra. 

 

OREG CANON.jpg


Miért érdemes belevágnom és hogyan csináljam?


Első helyen nagyon fontos kiemelnünk, hogy a régi lencsék száma legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint a ma elérhető modern digitális objektíveké. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a manuális optikák többnyire szélesebb kompatibilitással bírnak, vagyis nem “zárnak be” minket saját vázunk/bajonettünk kereteibe, akkor az egy nagyságrendnyi különbség talán még nőhet is. 
 
Képzeljük el például, hogy Canon EF vázunkra fényerős, mondjuk f/1.8 vagy az alatti rekeszértékkel bíró 50mm-es objektívet keresünk. A Canon saját lencseparkján belül (ha az árakat nem nézem) akad 4-5 számításba jövő darab, külső gyártóktól talán még ugyanennyi. Ehhez képest ha ugyanezt a kérdést bármilyen régi manuális optikára teszem fel, bőven 100 felett lesz az összes számba jöhető variáció száma.
A nagy választék persze előkészületeket is követel az érdeklődő részéről: ezen optikákat már évtizedek óta nem gyártáják, nincsen hivatalos oldaluk vagy terméktámogatásuk, így az interneten eddig felhalmozott szakirodalomból kell kikutatnunk, mi is érdekel bennünket. Ez az irodalom azonban már ma is hatalmas és egyre növekszik, hiszen a “vintage-manuálozás” sosem látott népszerűségnek örvend.

 

REGI KAMERAK.jpg


Széles kompatibilitás


Az előbb említettem, hogy a régi optikák között sokkal nagyobb a választék. Ezzel azonban szorosan összefügg az a tény is, hogy ezeket az objektíveket sokkal egyszerűbb is felhelyezni modern digitális vázakra. Ez több dolog összjátékának köszönhető. Egyfelől a manuális lencsék szinte soha nem tartalmaznak elektronikát, így a modern digitális rendszerekkel nem is szükséges őket ilyen értelemben összeházasítani. Emiatt persze autofókuszunk sem lesz, de ez egy külön kérdés, és a sorozat későbbi részében még visszatérünk rá. 
Másfelől akár bajonettes, akár csavarmenetes a régi optika csatlakozása, megfelelő konvertergyűrűvel gyerekjáték az illesztés a mai DSLR vagy MILC gépekre. Az adapterek problémája korábban afféle piaci rés volt, amit azonban a kínai ipar gyorsan betömött, és ma már gyakorlatilag nincsen olyan csatlakozó-páros, amik között ne találnánk az internetes webáruházakban megfelelő átalakítót. Az, hogy mit és mire lehet pontosan feltenni, természetesen műszaki kérdés, ugyanis a fizikai illesztésen túl a vetített képnek vannak olyan sajátosságai, amik miatt egyes csatlakozások akkor sem kompatibilisek másokkal, ha fel is tudjuk őket helyezni egymásra. Erről a kérdésről szintén részletesen írunk még, amikor a konkrét megvalósításhoz érünk.

 

OBJEKTIVEK.jpg


Kiváló ár/érték arány


A fotózás sosem volt olcsó hobbi, főleg ha az ember komolyabban is fejleszti a felszerelését valamilyen irányba. Szerencsére azonban a régi manuális optikák ára a mai objektívekkel összehasonlítva szintén kb. egy nagyságrendnyi eltérést mutat, mégpedig a vintage javára. Ami régen profi felszerelésnek számított és egy vagyonba került, az a használt piacon manapság kb. a tizedébe kerül az aktuális professzionális megoldásoknak.
Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan veszik fel a versenyt az évtizedekkel ezelőtt gyártott optikák a mai fejlesztésekkel. Természetesen számtalan téren lemaradnak (főleg az aberrációk, például a kromatikus aberráció vagy a hordótorzítás terén), de összességében bőven állják a sarat (a szórás természetesen nagyon nagy az egyes típusok között). Mindez ráadásul néhány típus esetén az extrém felbontású szenzorokra is igaz (akár 50mp-t is gond nélkül kirajzolnak). Azt is látnunk kell, hogy azok a területek, ahol a régebbi optikák lemaradnak, digitálisan ma már könnyedén korrigálhatóak (mind a CA, mind a torzítás levétele egyetlen kattintás). A minőségi szempontokon túl, melyek az ár függvényében sokszor tényleg kiemelkedően jók a vintage-optikáknál, felmerülhet a kérdés, hogy hogyan bírják az idő vasfogát ezek a régi darabok?


Kiemelkedő minőség


A “kiemelkedő minőség” tulajdonképpen megtévesztő is lehet, hiszen a cikkünk tárgyát képező régi optikák főleg azért olyan időtállóak, mert még nem a fogyasztói társadalom elvárásai szerint készültek. Egy-egy ilyen objektívben a fém és műanyag alkatrészeken kívül gyakorlatilag semmi más nincsen, így ha megfelelő tárolásban és kenésben részesültek, akkor a mai napig olyan képet adnak, mint amilyet legyártásuk napján vetítettek. Egy vintage optikát nem is lehet összehasonlítani időtállóság szempontjából egy modern megoldással. Ilyen értelemben tehát aki régi objektívet vesz, az valójában tartósabb portékára tesz szert, mintha modern fejlesztést vásárolna pár év garanciával.
 
Meg kell említenünk, hogy egyes manuális objektíveket súlytanak bizonyos kisebb vagy nagyobb típushibák. Ezek fakadhatnak a felhasznált anyagokból (például sárgásodhat, opálosodhat a lencserendszer) vagy az összeszerelési minőségből (egyes típusok hajlamosabbak például a gombásodásra). Ezekről a jelenségekről, valamint az elhárításukról később még részletesen szólunk a megfelelő helyen.

 

SZINEK.jpg


Gyűjtés és befektetés


Modern objektívekből igen költséges lehet egy polcnyi sorra valót felhalmozni. Többnyire nem is ezért vásároljuk őket, hanem a használati értékük miatt. Vintage üvegekből azonban igen hamar nagyobb gyűjteményre tehetünk szert fillérekből, ezeket aztán a használatuk mellett szemünk gyönyörködtetésére is használhatjuk. Fontos tudnunk azt is, hogy a régi optikák ára általában véve már csak emelkedni fog. Ennek egyrészt az az oka, hogy limitált mennyiség áll belőlük rendelkezésre (már nincsenek gyártásban), másrészt optikai minőségüket, teljesítményüket tartósan megőrzik, meghibásodásuk minimális és/vagy könnyen javítható, és egyszerűen használhatóak digitális vázakon is. Éppen ezért az sem elhanyagolható szempont, hogy ha pénzünk optikában áll, akkor az igen jó befektetésnek bizonyulhat később.


Egyedi képi világ


Végül beszéljünk arról is, hogy a régi optikáknak sokszor sokkal egyedibb, életszerűbb a képi világa, mint a modern, minden torzítástól mentes, “kivasalt” képű lencséknek. Ez megmutatkozhat egyrészt a térérzet jobb visszaadásában, másrészt a háttér/bokeh kezelés digitálisan is utánozhatatlan módjában. Ki ne ismerné például a Helios optikák swirly bokeh-jét?
 
A régi analog optikákról, és használatukról szóló sorozatunkat a következő PROFI FOTÓ-ban folytatjuk, és elkezdjük sorra venni a konkrét eseteket, melyek a manuális optikák digitális vázakon történő használatát érintik. 

 

(folytatása következik)

 

www.hispan.hu 

Share |

Mist2017. Február 04. @ 17:08:15

Örülök egy ilyen cikknek, mert mindig is műszaki remekműveknek tartottam a múlt század fényképezőgépeit, optikáit. Aztán a digitális technika miatt porosodnak a lomok között.
A hosszú bevezetésből remélem, hogy részletes lesz az ismertetés.
Egy apró helyesírási megjegyzés: a "súlytanak" kifejezés helyesen sújtanak, azaz nem a súly szóból, hanem a sújt szóból származik.
Sok sikert a nagy vállalkozáshoz.

    1 / 1    

top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Fontosnak tartod-e az épületről készített fotókat?

Impresszum
Betöltés: 0.115938 másodperc.