Kortársak: Vancsó Zoltán

Uzseka Norbert | 2017. Szeptember 04., Hétfő 07:00

Kortársak: Vancsó Zoltán
Vancsó Zoltán egyike az utóbbi két évtized leginkább egyéni látásmódú fotóművészeinek.

Zoltán képeit ezer közül is fel lehet ismerni a sajátos kompozíciók, a képekbe szőtt költőiség és atmoszféra miatt. Legújabb albuma a Facebook: Az első évek 2010–2015 címet kapta. Újító, egyben szokatlan megoldásként a fotós 13 ezer követővel bíró Facebook oldalán megjelent képeiből, és azokhoz fűzött idézetekből válogat.

 

szerző | Uzseka Norbert

Az interjú a 2017/01 133. számunkban jelent meg.

 

Egyetértek azzal, amit Kolozsi László ír a facebookos bejegyzéseidről, vagyis, hogy a képeid megállásra, gondolkodásra késztetik az embert. De honnan jött az ötlet, hogy könyvként is megjelenjen mindez?

Mint szinte minden nagyobb ötlet az életemben, ez is a semmiből kopogtatva jelent meg, bebocsájtásra (megvalósításra) várva. Ez a fotóalbum 5 éves intenzív blogolás végeredménye, amit máskülönben teljesen szem elől veszítenénk a virtuális térben. Így viszont kézzelfoghatóvá és élvezhetőbbé vált 140 poszt, hisz nem kell hosszú percekig „scrollozva” nézni ugyanezeket a neten.

 

VancsoZoltan_facebook_years_cover.jpg 

Számos különféle korszakod és sorozatod képviselteti magát a könyvben, köztük eddig nem közölt fotók is, és sok közöttük a még készülő sorozat. Ezekkel hogy állsz most?

Gondolom, sok fotográfus tevékenykedik úgy, hogy egyszerre akár 4-5 féle témában is gyűlnek a képei. Aztán az egyikből egyszer csak – többnyire valamilyen pályázati támogatás segítségével – születik egy könyv, kiállítás vagy vetítés. Nálam a következő dobás a Fakuló szezon – válság és vakáció analógiája című sorozatom bemutatása lesz, amely anyag ugyan pont nem nyert – sőt még csak az említésre méltó kategóriába sem került a 2016-os Capa-nagydíj pályázaton –, mégis úgy érzem, mostanra érett meg az egész, és idén szeretném leszüretelni és láthatóvá tenni az elmúlt 4-5 év intenzív munkájának gyümölcsét. Terveim szerint ez a hatalmas anyag egy egész estés „slide-show” formájában kerül majd a közönség elé, amely már a hatodik ilyen jellegű produkcióm lesz az elmúlt négy évben. Természetesen boldogan megjelentetném könyv formájában is ezt a mintegy 200 fotót, de ebben most már egyre kevésbé bízom. Ha mégis adódik erre lehetőség, biztosan résen leszek, és rögtön pályázok vele, rajtam nem fog múlni. Január elején még az Instagramra is regisztráltam, hogy ezt a sorozatomat ott (is) reklámozzam, meglehetősen sajátos, antihashtages, régebbi posztokat kitörlő módon. Zoltan Pictures néven lehet követni a leendő slideshow „trailer”-jét. Hagyományos kiállításra viszont egyáltalán nem vágyom, mivel vetített formában nagyságrendekkel izgalmasabb, komplexebb formában tudom bemutatni az egészet – bármikor, bárhol, akárhányszor…

VancsoZoltan__konyvreszletMG_5984_ok.jpg

Milyen sorozatokról tudnál még lehet beszélni?

A Haikuk munkacímű anyag végtelenül leegyszerűsített képi elemekkel próbál meg minél összetettebb, filozofikus tartalmat átadni. A Mysterious Traveler sorozatom – amely 2008 óta folyamatosan izgat, azóta nem tudok úgy utazni autóban, hogy ne készítsek közben képeket – az Álomvölgy képeivel hozható párhuzamba a gyakran bemozdult, roncsolt vizualitásával, és a képek szándékos „monotonitása” szintén az első fotófilmemre emlékeztet. A Széher út 76A című készülő anyagom pedig ez év áprilisában egész biztosan abbamarad, miután el kell költöznöm a lakásból, mely e cím alatt található. Hat évig fotóztam az albérletem ablakából és erkélyéről a ház csodálatos környezetét, amely reményeim szerint attól válik majd izgalmassá, hogy kiderül: egyetlen ponton állva, hányféle arcát mutatja meg a világ. Ezt a sorozatot a Mysterious Traveler totális ellenpontjának szánom.

 

zoltan_pictures_05_borzsony_2014.jpg

Börzsöny, 2014 - részlet az Álomvölgy sorozatból

 

Mik voltak az első meghatározó élményeid a fotográfiában? És láttál az utóbbi időben olyat, ami hasonló mélységben megfogott?

Arra emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején találkoztam először Szilágyi Lenke, Gulyás Miklós, Zátonyi Tibor fotóival, na meg Josef Koudelka, Cartier-Bresson vagy Lucien Hervé munkásságának szűk szeletével, akkoriban mindig csak egy-két képpel, szinte véletlenül, de ezek mindig rögtön a szívemig hatoltak, már akkor, húszévesen is. Konkrétan magasabb lett tőlük a pulzusom. Ma már ilyen ritkábban fordul elő, ezért inkább rendszeresen futok az erdőben, ha a pulzusomat akarom növelni... Persze Paolo Pellegrin, Carl de Keyzer vagy épp Salgado újabb képei is nagy hatással vannak rám,

vagy említhetném Martin Parr bécsi kiállítását, ami hosszú napokig elégedetté és boldoggá tett, és ugyanígy várom Alex Webb budapesti bemutatkozását, hiszen előre tudom, hogy ez valóságos ünnep lesz számomra (is).

 

01_zoltan_vancso_fading_season.jpgFakuló szezon – válság és vakáció analógiája

 

Több mint húsz éve volt az első kiállításod. Mi motivál ennyi idő után? Mi az, ami még elérendő cél a számodra?

Elsősorban az motivál, hogy magamat és a világot minél alaposabban megismerve hozzak létre képeket (pontosabban: találjak rájuk), amelyek, ha a világot nem is, de engem mindenképp további fejlődésre sarkallnak. Ez egy soha-véget-nem-érő, önmagát gerjesztő folyamat. Nincs jelentősége

annak, mennyire tartják értékesnek ma ezt a képi gondolkodást, amit magam is képviselek (szinte semennyire!), mert nem kifelé, trendekhez, kurátori divatokhoz igazodva alkotok, hanem kizárólag belső indíttatásból, mindenkitől függetlenül. Legfőképpen az irodalom, a filozófia és a zene van rám

nagyon nagy hatással, amik áttételesen ugyan, de meghatározó módon alakítják a képi világomat is. És ez így megy már 25 vagy még inkább 35 éve. Ki tudja meddig? Talán előbb-utóbb nem érzem majd úgy, hogy képeket kell csinálnom ahhoz, hogy a fejlődjek.

 

03_zoltan_vancso_fading_season.jpg

Nem csak ez a Facebook könyv úttörő munka, hiszen néhány éve „Slide Show” vetítésekbe fogtál, az Álomvölgy című különös, bemozdult fotókból álló filmedet a mozik is játszották. Ezen a vonalon milyen terveid vannak?

Szinte csak ezen a vonalon vannak terveim! Az eddigi öt elkészült egész estés slideshow mellett a fejemben körvonalazódik további három, valamint improvizációs vetítéseket is szeretnék tartani a jövőben, ahol csak egy-egy zenész munkássága adja majd a kiinduló zenei hátteret, Miles Davis,

Eric Truffaz, ambient előadók, instrumentális progresszív rock zene stb. Alig várom, hogy mások is kedvet kapjanak ilyesmivel előrukkolni!

 

04_zoltan_vancso_fading_season.jpg

Melyek a kedvenc fotós eszközeid?

Anti-technokrataként nincs kedvenc eszközöm. Mindig egy középkategóriás full-frame-es DSLR-t használok egy alap zoommal. Ugyanez volt a filmes korszakban is. Ha létezne digitális, nem-maszkolós panoráma gép, arra szívesen áldoznék.

 

A legtöbb fotód fekete-fehér, de akként is fényképezed őket, vagy utólag konvertálod át a színes fotókat monokrómba?

Mindig RAW file-okat mentek, és utólag veszem le a színt, ha nincsen rá szükségem. Photoshopban editálom a képeimet, de csak olyan mértékben, amennyire az analóg korszakban a laborálás engedte ezt. Tónusok, kontrasztok, egyes képrészletek szelektív világosítása-sötétítése, és kész. A program adottságának 2-3%-át használom ki.

 

12_zoltan_vancso_fading_season.jpg

 

Hogyan oldod meg, hogy ott vagy egy feltehetőleg méretes full frame géppel, és a képeiden felbukkanó emberek mintha észre sem vennének közben?

Semmiféle titok nincs e mögött. Kívülről csupán annyi látszik, hogy egy pasi sétálgat, majd néha exponál egyet. Kit érdekel ez, amikor mindenki mindenhol állandóan fotózik? A Fakuló szezon képeinek harmadát fürdőgatyában exponáltam. Nincs olyan feltűnő tulajdonságom, ami miatt bárki is felfigyelne rám a strandon császkálva. Igyekszem mindenhol a legjelentéktelenebb módon viselkedni. A szellemi hozzávalókat pedig az elmúlt 30 évből veszem, hiszen ez alatt megtanultam egy nyelven folyékonyan beszélni, és az hoz lázba legfőképpen, hogy finoman, trükkösen, meglepően, visszafogottan, ám mégis közérthetően tudjam magam kifejezni úgy, hogy közben a legemberibb

érzésekre ismerjenek rá a nézőim. A helyszíneken ezzel nem foglalkozom, csak hagyom, hogy a látvány engem is meglepjen. Semmi más dolgom nincs, mint hogy „üresen” legyek jelen a fényképezőgépemmel. Mondhatni szándéktalanul, ahogy egy korábbi anyagom címével már utaltam erre a „munkamódszerre”. Aki ezt szeretné elsajátítani, annak ajánlom az intenzív jógázást és rendszeres zazen meditációt, melyeket nem véletlenül társítok a fotózáshoz a táboraimban…

 

Az interjú folytatása itt olvasható

 

Web:

Hivatalos honlap

Facebook oldal

Instagram

 

 

15_zoltan_vancso_fading_season.jpg

 

zoltan_pictures_03_hainfeld_austria_2014.jpg

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.082537 másodperc.