Ezt a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz...

Uzseka Norbert | 2020. November 20., Péntek 13:00

Ezt a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz...
Henry Carroll vékony kis könyve merész vállalásnak tűnik a címe alapján, de tényleg nagyon sokat tanulhat belőle az olvasó, legyen bár kezdő vagy tapasztalt fotós.

A brit Henry Carroll a Royal Academy of Arts-on végzett 2005-ben, tehát nem volt még épp aggastyán, mikor elkezdte az Ezt a könyvet kell elolvasnod… sorozatot még 2014-ben. Magam több részét is olvastam angolul, és nagyon örülök, hogy a Scolar Kiadó magyarul is kiadja (az elsőt legalábbis, de bízom a többiben is), mert bármily nagyképűnek tűnjön is a könyv címe, helytálló.

 

A vékony, de elegáns kis kötet öt nagyobb részből áll: kompozíció, expozíció, fény, objektívek és látásmód. Mindenről rendkívül tömören, lényegretörően, mégis olvasmányosan és érthetően ír Henry. Nem vagyok benne biztos, hogy egy teljesen kezdő fotós nyomban sínre kerül, ha pusztán ezen könyv alapján igyekszik megtanulni a fotózás technikai oldalát, de ami szóba kerül (kezdve az expozíciós háromszöggel), azt az is meg fogja érteni, akinek eszébe nem jutna fényképezésre adni a fejét.

 

Az egyes témák alkérdéseit oldalpárokon tárgyalja a szerző: az egyiken van a szöveg, a másikon egy fénykép, vagy egy alapvető fotóstól (legyen az Ansel Adams, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa vagy Dorothea Lange), vagy egy még élő klasszikustól (amilyen Martin Parr vagy Sebastião Salgado), netán kortárs kiválóságtól. Ráadásul minden altémánál jelzi, hogy mely oldalakon van még kapcsolódó fotó.


EZT_A_KONYVET_8_9minta.jpg

Pusztán a képanyag miatt is megérné a könyvecske az árát, meg mert Henry megmutatja nekünk az újabb zseniket. De fotós szemszögből a lényeg az, hogy ezen remekműveken keresztül látni tanít a szerző. Carroll egyik nagy erénye, hogy képes megértetni az olvasóval, hogy az egyes témáknál megjelenő fotók hogy működnek, mi bennük a jó. És van köztük nem egy, amire elsőre bárki avatatlan legyintene, hogy ilyet akárki tud, de aztán Henry elmagyarázza, mi bennük a lényeg, és onnantól máshogy látjuk. És ez rendkívül inspirálólag tud hatni az emberre.

 

web_Eztakonyvet20201118_1230827.jpg

A legtöbb bemutatott kép persze szerzői fotó, és ez pl. Ansel Adams esetében is igaz, aki ugye alapvetően mégiscsak tájképfotós volt. Ám Carroll nem a technikákra helyezi a hangsúlyt. Kapunk némi infót arról, hogy mi kell mondjuk egy sport- vagy vadfotóhoz, tájképhez vagy portréhoz, de a hangsúly azon van, hogy képesek legyünk lefotózni azt, amit szeretnénk, ami bennünk van; hogy egyáltalán felismerjük, hogy mikor és miért kell felemelni a kamerát és lenyomni az expo gombot. És ha ez túl művészieskedő megközelítésnek hatna, miközben a legtöbb profi fotós, aki fotózásból él, semmi esetre sem művészi alkotásokat lövöldöz, akkor jusson eszünkbe, hogy még köztük is vannak olyan egyéniségek, akiknek a képeit ezer közül is fel lehet ismerni. Talán nem a legjobb példa Máté Bence, hiszen az ő képei jellemzően hordoznak valami plusz humort, üzenetet, tartalmat, túl az épp lefényképezett vadállaton, de hát pont ez a lényeg: hogy a fotózás élmény legyen magának a fotósnak is, hogy kifejezhesse általa önmagát, a gondolatait, üzeneteket közvetíthessen.

Mondják, hogy a fotón nemcsak a kép alanya látszik, de maga a fotós is, és hogy ez mindinkább így legyen, ezt a könyvet érdemes elolvasnod.

 

 

Scolar, Budapest, 2020

128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635092512 · Fordította: Udvarhelyi Angelika

 

web_Eztakonyvet20201118_1230819.jpg

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.086710 másodperc.