A pinholok, lyukkamerák szerkezete is a camera obscura elve alapján működik, azzal a különbséggel, hogy a felvétel elkészültéhez nem lencsét, optikát használ a fotográfus, hanem egy parányi, tű ütötte lyukat. Innen az elnevezés is – pinhole - tűlyuk. Miként készül egy ilyen lyukon keresztül egy felvétel? A lyukon át beáramló fény sötét dobozunk (kameránk) szemközti falára vetíti a külvilág fordított állású képét, s e látvány rögzítéséhez már csak fényérzékeny anyagra van szükség.

A parányi lyukon keresztül történő fotografálás egyik izgalmas összetevője az időfaktor. Egy egy felvétel elkészültéhez nem a másodperc töredék részei szükségesek, hanem sokszorosai. A másik érdekesség a kép térérzete. A végtelen mélységélesség, amely valójában végtelen

mélységéletlenség. Nagyjából az az érzékelés, amelyet a szemünk hajt végre a nap jelentős részében. Amikor folyamatosan érzékeljük a magunk körül lévő teret, így közlekedünk, mozgunk, és csak akkor fókuszálunk rá, élesítünk egy adott pontra, amikor az valamiért felkeltette az érdeklődésünket. Eközben valamennyien naponta megyünk el sok, apró csoda, érdekesség
mellett. Ez a világ a pinholisták világa.

December 2-án 18 órakor nyitja meg kiállítását a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájába, négy pinholista fotográfus, BÉCSI Imre, HUPJÁN Attila, KOVÁCS Csaba és SPRENC Balázs. A
megnyitót EIFERT János fotóművész méltatja.

Cím: Nemzeti Táncszínház,
1014 Budapest, Színház utca 1-3.

(HUPJÁN Attila)