A sorozatot elnézve, minél többet látunk belőle, annál inkább megértjük a mögötte rejlő határozott koncepciót és eredeti gondolatiságot.
Szerző: Nagy Anita
Mesélj egy kicsit magadról, hogyan ismerkedtél meg a fotózás világával?
Képszerkesztőként, nyomtatványtervezőként végeztem 1999-ben., majd több mint tíz évig dolgoztam alkalmazott grafikusként, médiatervezőként. A kétezres évek elején kezdtem el saját terveimhez, munkáimhoz fotókat készíteni, bár ezek jellemzően inkább stock jellegű képek voltak.
Több műfajt is végigpróbálvam, majd kisebb-nagyobb kihagyások után az autonóm riportban, utcai fotóban találtam meg igazán önmagam. A tavalyi év elején kezdtem el a Szellemkép Szabadiskolát alkotói fotográfus szakon melynek jelenleg utolsó évfolyamára járok.
Mi volt a koncepciód a Befejezetlen határok című fotósorozat készítésével?
Az emberi lét keretek és szabályok közé helyezi magát. Ezek adják a tájékozódási pontokat, viszonyítási alapokat a túlélés érdekében másokhoz, környezetünkhöz és önmagunkhoz. De mi történik akkor, ha ezek a keretek, határok csak félkészek és egymás mellett elcsúsznak, vagy éppen véletlenszerűen egymásba csúsznak?
Működnek-e egyáltalán az alapvető aktusok, ha saját kereteinket még mi magunk sem tudjuk tökéletesen értelmezni és feldolgozni?
Ehhez a kiinduló gondolathoz kerestem azt a műfaji formát, amely a leginkább vissza tudja adni a befejezetlenség és mégis tetten érhető konkrét határok, elválasztódás-egyesülés koreográfiáját és ehhez fel kellett használnom a fény-árnyék határok vagy éppen tükröződések játékát, úgy, hogy a környezet az a színtér, ahol mindennapi életünk is zajlik, az utca.
Egyszerre személyes vonatkozású és "streetphoto" műfajú anyag született belőle.
Milyen technikával készültek a szokatlan nézőpontú képek?
Digitális technikával, manuális beállításokkal. Egy Sony Alpha 6000 Milc típusú géppel fotózom, jellemzően 50 mm-es objektívvel.
Mi volt a legnehezebb a számodra a fotósorozat készítésekor?
Az állandó éberség és az akár több órás várakozás közben.
Az anyag körülbelül fél éve, intenzív fotózás eredményeképpen született. A banális pillanatokat kerestem elsősorban, mert ezekben a pillanatokban fel tud tárulni a élet egy olyan mibenléte, ami őszintébb és ebből fakadóan mentes azoktól a hétköznapi közhelyektől, amik egy világ díszletének kellékei. Ha úgy tetszik a mindennapi világ mögötti "igazi világ" feltárulkozását kezdtem el dokumentálni.
A félbehagyott mozdulatok, megrekedt kapcsolatok és kommunikációk, gesztusok világát.
Az anyag készítése során féltem attól, hogyan fogok színeket találni Budapesten, hiszen olyan közegben, környezetben, mint mondjuk Afrika vagy India talán könnyebb észrevenni, de alapvetően amikor az ember elkezd tudatosan keresni valamit, egy idő után már maguk a témák találnak rá. Így lett egyre színesebb az anyag.
És közben persze volt szerepe a pillanatnak és a tudatos tervezésnek is, helyszín és napszak választás amikor többször vissza kellett mennem mert nem volt mindegy, hogy borús az idő szórt fénnyel vagy napos, éles fény-árnyék határral.
A képek viszonylag kevés helyszínen készültek, jellemzően a Keleti pályaudvar, Déli pályaudvar, Széll Kálmán tér, olyan helyszínek, ahol nagyobb tömeg összpontosul és így szélesebb tárháza fellelhető a kapcsolatoknak, viszonyrendszereknek.
Az anyag összeállítása során, amikor jóval több képet kellett kihagynom, mint terveztem, olyan képektől is meg kellett váljak, melyek bár erősek voltak de nem illetek igazán bele, egyre inkább -mint ahogy a kirakós egyes darabjait alakítja az ember- jöttem rá arra, hogy saját személyes vonatkozásaimat dolgoztam fel, és a kívülre tartott tükör valójában mindegyik képben befelé néz...
Mik a további terveid?
A diploma megszerzése és sokat dolgozok a saját alkotó stílusom és képi látásmódom formálásán, fejlesztésén. Jelenleg leginkább a dekomponáltság, az esetlegesség-tudatosság játéka, hétköznapi tárgyak, helyek ábrázolása olyan kontextusban, ami nem feltétlenül az eredeti szándéknak megfelelően valósult meg, erre vizuális naplóm most a "játszótér" és bár csak egy hónapja dokumentálom az életemet körülvevő környezetet, már most körvonalazódik belőle több anyag is.
Persze van két-három hosszabb kifutású programom is és túlnyomó többségben az utca a helyszín, riport vagy éppen autonóm riport anyagok.
Az idei évben ismét lehetőséget kaptam, hogy kiállítsak a Budapest Fotófesztiválon és most először külföldön, Athénban a Blank Wall Gallery "Fine Art" csoportos kiállításán.
Az idei év egyik fő célkitűzése a külföldi szereplés, jelenlét erősítése, portfólió építés és a többit pedig majd meglátjuk.
Ami biztos, hogy idén is nagyon várom az OFF-biennálét, melynek hivatalos sajtófotósa is vagyok.
Vizuális napló: https://originalintention.tumblr.com
