Fujifilm X-T20 – retro külső, szuper belső

Uzseka Norbert | 2018. Február 19., Hétfő 12:00

Fujifilm X-T20 – retro külső, szuper belső
A Fujifilm X-T20 APS-C szenzoros gépe nagyon sok mindent tud, amit a nagytestvér X-T2, olyat is, amit az nem: érintőképernyőt kapott. Kipróbáltuk a streetfotósok és fotóművészek egyik kedvenc fényképezőjét.

Szerző: Uzseka Norbert

 

A Fujifilm X sorozata APS-C méretű szenzorral szerelt, tükör nélküli cserélhető objektíves gépeket rejt. A leginkább profiknak szánt, tehát zászlóshajónak nevezhető modellt, az X-T2-t 2016 nyarán jelentették be, és ahogy az X-T1 nevű előd esetében is történt, rá fél évre megjelent az olcsóbb, kevésbé felszerelt, ám így is rendkívüli képességekkel bíró "kistestvér". Az X-T20 azonban nem csak az X-T10-hez mérten jelent előrelépést, de egyben s másban az X-T2-t is lepipálja. Ebbe ugyanis végre érintőképernyőt is építettek (korábban csak az X-A3-ban volt a cserélhető objektíves gépeik közül). Emellett megkapta ugyanazt az új, X-Trans III nevű processzort, ami az X-T2-ben és az X-Pro2-ben található. Ez gyorsabb automata élességállítást, több fókuszpontot, 4K videót, és számos egyéb újítást hozott, melyekkel a Fuji jobban fel tudja venni a versenyt az igen zsúfolt mezőnyben.

 

Kézbe véve

Jellemző, hogy mikor egy laikus barátom meglátta nálam az X-T20-ast, megkérdezte, hogy ez valami régi gép-e. Becsapós tud lenni ez a retro dizájn, de épp ez az egyik olyan jellemzője a Fuji masináknak, amiért sokan bolondulnak. Talán az Olympus az egyetlen további gyártó, ahol annyira adnak a külsőre, a dizájnra, mint a Fujinál, és valóban jóleső érzés kézbe fogni ezt a szemrevaló gépet is. A fekete-ezüst változat különösen hangulatos külsejű, de a teljesen fekete verzió is olyan, mintha a múlt század nagy fotóművészeinek instrumentumát látnánk.

A gép tetején három tárcsát találunk, melyekkel a fotós módokat, a záridőt ill. az expozíció korrekciót lehet állítani, a kioldó gomb pedig végképp azt sugallja, hogy mondjuk Cartier-Bresson gépének a reinkarnációjával van dolgunk (bár ő olyan Leicákkal lőtt, amilyenekhez pont az X-Pro2 hasonlít leginkább). A rekeszt jellemzően az objektívre szerelt gyűrűvel kell állítani (sokon skála is van hozzá), és ez a tárcsás-forgatós, mindent fizikailag állítgatós megoldás a kevésbé gyakorlott fotósokat zavarba fogja hozni, a tapasztaltabbak viszont, s főleg a manuális mód szerelmesei a hazatérés öröméhez hasonlót fognak érezni.

A klasszikus távolságmérős/keresős (angolul: rangefinder) gépeket idéző külső azzal is jár, hogy az X-T20-nak elég keskeny markolata van, ahogy maga a gép is a kisebbek közül való 118,4mm x 82,8mm x 41,4mm méreteivel. Nagy kezűek számára tehát kevésbé kényelmes lehet a kezelése. Kapható ugyan külön markolat, ám nem az a fajta portrémarkolat, amit az X-T2-höz kapni: nem tehető bele plusz akkumulátor.

 

20180130_DSF0263_.jpg

A Naprendszer modellje

Objektív: Fujifilm Fujinon XC 10-24mm f/4 R OIS. Záridő: 6,5 s, rekesz: f/14, ISO: 800, gyújtótávolság: 10mm

 

 

Kezelés

 

Tárcsák és gombok

A legtöbb beállítás közvetlenül tárcsák és gombok segítségével módosítható. A gép tetején lévő fotós mód, záridő és expó korrekció tárcsák haszna a vonzó retro dizájnon túl abban rejlik, hogy kikapcsolt állapotában is láthatjuk a beállításukat.

 

Elsőre még a gyakorlott fotósoknak is meglepő lehet, hogy a fotós mód választón nincsenek felsorolva a szokásos PASM módok. Ezeket a Fujn máshogy lehet beállítani: ha az objektíven a rekeszgyűrűt Autora állítjuk, és a vázon a záridő tárcsát is, akkor Program módba jutunk. Az A, vagyis rekesz előválasztó mód úgy érhető el, hogy a záridő tárcsát forgatjuk A állásba; az S, tehát záridő előválasztó mód pont fordítva adódik, s értelemszerűen akkor vagyunk Manuális módban, ha mind a rekeszt, mind az időt magunk állítjuk.

 

A záridő választó tárcsán 1 fényértékenként van feltüntetve a záridő, 1s és 1/4000s között. A váz elején és hátoldalán, jobbra fölül lévő két tárcsa egyikét forgatva 1/3FÉ lépésenként is lehet a záridőt változtatni. És van mód rövidebb és hosszabb záridőkre is: elektronikus redőny mellett 1/32000s(!) is elérhető, ha pedig a záridő tárcsáját T-re forgatjuk, max. 30 másodpercet is megadhatunk. Emellett a B-re, vagyis Bulbra forgatva a tárcsát, addig fotóz a gép, amíg a kioldót lenyomva tartjuk, de legfeljebb 60 percen át. (Ám mobiltelefonról irányítva a gépet 30 másodperc a maximum záridő.)

Eme tárcsa mellett, kissé túl közel az exponáló, egyben ki-bekapcsoló gombhoz, találunk egy Auto feliratú kapcsolót. Auto állásban úgy működik, mint bármely fényképezőgép automata módja, de becsületére legyen mondva, hogy elég sok különféle jelenetet/fotós helyzetet felismer, és relatíve megbízhatóan működik. Arra biztosan jó, ha olyasvalakit kell megkérnünk, hogy fotózzon le minket, aki mit sem tud a fényképezésről, és persze akkor is hasznos, ha olyan helyzetben vagyunk, amikor mindennél fontosabb, hogy meglőjük, amit meg kell, de esélyünk sincs a beállításokkal bíbelődni.

 

fujixt20_folul.jpg

Az expó korrekció némileg nehezen mozdítható tárcsája 1/3FÉ lépésközökkel +/-3FÉ-ig állítható, de van mód +/-5FÉ-re is, ha C-re tekerjük a gombot, és az elülső funkció-tárcsát forgatjuk. A képernyő is jelzi azért, hol áll az expó korrekció, de úgy tapasztaltam, ezt a legkönnyebb ott felejteni egy nem megfelelő állásban.

 

A kioldó és az expó korrektor közé ékeltek egy pinduri funkció gombot, látszólag az egyetlen ilyet (noha valójában a dedikált tárcsákon kívül szinte minden programozható, ideértve a hátul található AF-L és AE-L gombokat is). Ezt nem egyszerű használni, de idővel megszokja az ember, és odanézés nélkül is megtalálja.

 

A váz tetejének közepén a kinyitható vaku ill. egy vakupapucs található. A vakut a bal oldalon található módválasztó melletti kallantyú nyitja. A fotós módok közöt az S jelenti azt, amikor az ember egyszerre csak egy képet szeretne készíteni. A CH és CL a gyors- ill. lassabb sorozatfotózásra szolgál. Előbbinél megesik, hogy a képernyő ill. a kereső képe a pillanat törtrészére eltűnik, utóbbi viszont úgy van beállítva, hogy "lagolás" nélkül lehessen látni, mit fotózunk. Ezt az X-T20 5 kép/másodperc sebességnél éri el egyébként, míg gyors módban mechanikus zárral 8fps, elektronikussal 14fps érhető el. Nyilván a témán múlik, melyiket érdemesebb használni.

 

Van aztán két-két BKT és Adv nevű fotómód. Előbbi a bracket (automatikus sorozat) jelölése, és számos különféle sorozatot lehet lőni, még ISO és a különféle filmmódok sorozatát is. A rossz hír az, hogy minden esetben csak 3 fotó készül, ami a HDR-rajongókat különösen elszontyolíthatja. Ráadásul a BKT módban készülő képek csak JPG-ben kerülnek elmentésre, RAW-ban nem.

Azt sem egészen értem, hogy mi szükség két BKT beállításra, de hogy két külön Advanced filters fotómódot is lehet választani, végképp fölöslegesnek tűnik. Legalábbis nehezemre esik elképzelni olyan fotóst, aki a különféle szűrőket (mint pl. játékkamera, miniatűr, high/low-key, miegymás) ilyen intenzitással használná. Pláne, hogy itt sincs RAW. Sokkal hasznosabbnak találtam volna, ha lett volna mondjuk még két Custom, vagyis saját beállítás. De úgy sejtem, a tárcsák fix, fizikai beállítási módja nem teszi ezt lehetővé, vagy legalábbis nehezíti.

Viszont a tárcsa többi beállítását hasznosnak és jól használhatónak találtam: van multiexpó, amikor két fotót lőhetünk egymásra, van panoráma, mely gépen belül össze is rakja a képet (M és L beállítással, az utóbbi hosszabban lő, és ultranagy látószögű objektívvel 360 fokosnál is nagyobb kört lehet vele panorámázni, ha el nem szédülünk közben), és van külön állás a videózáshoz. Erről később.

 

20180128_DSF0147panorama.jpgPanoráma Fujifilm Fujinon XC 10-24mm f/4 R OIS objektívvel (10mm-en), L beállítással

 

Hátul a képernyő jobb alsó felénél találjuk a szokásos négyirányú kurzor gombokat, s köztük a menü/OK gombot. Alatta az aprócska DISP gomb, mellyel a kijelző/kereső megjelenítései módjai között váltogathatunk, fölötte pedig a Q a gyorsmenüt jelöli. Ez egy nagyon hasznosan és jól felépített menübe visz, melyben azonban sajnos nem használható az érintőképernyő.

Az említett hátsó irányítótárcsa és AE-L/AF-L gombok mellett a keresőt találjuk, mely ugyanakkora, mint az X-T2-ben, vagyis jó nagy, de mivel szerényebb a felbontása, inkább a középmezőnybe tartozik. Tőle balra találjuk a lejátszás és törlés gombokat.

 

Elöl is találunk egy irányítótárcsát (ezzel és hátsó társával nem az a baj, hogy mindig az aktuálisan használt beállításoknak megfelelően lehet őket használni, hanem az, hogy megesik, hogy csak az egyiket lehet használni ill. átprogramozni, így fele annyira sem hasznosak, mint lehetnének). A bajonett bal alsó része mellé került az objektív kioldó gombja, az átellenes oldalon pedig egy három állású kapcsolót találunk. Az M a kézi élességállítást, a C a folyamatos fókuszálást, az S pedig az egyszeres fókuszálást jelöli.

fujixt20_hatul.jpg

Érintőképernyő

A 3 inches képernyő fölfelé 90 fokban, lefelé kb. 45 fokban kihajtható. Ez roppant hasznos tud lenni, de fontos megjegyezni, hogy az elektronikus kereső szemérzékelője annyira érzékeny, hogy már akkor átvált a kép a képernyőről a keresőre, ha kb. a képernyő közepénél jár az ujjunk. Ez ugyan kikapcsolható funkció, de túl hasznos ahhoz, hogy kikapcsolva tartsuk, szóval nem túl szerencsés megoldás ez így. (Más, érintőképernyős és keresős gépeknél is tapasztaltam ilyet, de sehol máshol nem volt ennyire érzékeny a szemérzékelő.)

Meggyőződésem, hogy önmagában az érintőképernyő vonzóbbá teszi sokak számára a T20-ast, mint az X-T2-t vagy a Pro2-t, mert ez egy roppant hasznos készség. A baj csak az, hogy a Fuji igen szűkmarkúan mérte, hogy mire lehet használni. Lehet vele fotózás módban fókuszpontot választani, beállítható úgy is, hogy ahol megérintjük, oda fókuszálva azonnal fényképezzen is, és videózásnál is áthelyezhető vele a fókuszpont. A képek visszanézegetésénél pedig lapozhatunk és nagyíthatunk vele. Jószerével ez minden. A menükben nem használható, így csak az érintőképernyőről elérhető funkciógombok sincsenek. Ha nem csalódom, egy firmware frissítésnek köszönhető az is, hogy akkor is használható fókusz választásra, ha a keresőn átnézve komponálunk, de úgy tapasztaltam, hogy ilyenkor különösen lassan reagál a képernyő az érintésre. Egyébként is úgy tűnt, hogy a képernyő széleihez közel kevésbé érzékeny. Remélem, jön még firmware frissítés, mely kiterjeszti az érintőképernyő alkalmazási területeit!

Azért viszont hatalmas pacsi a Fujinak, hogy az elektromos keresőn vízszintesbe fordulnak a beállítások feliratai, ha portré állásba fordítjuk a gépet. Nem rémlik, hogy bármelyik más gyártó ilyen előzékeny lett volna. Hanem a vízszint jelző csak vízszintesen mér, a függőleges elmozdulást nem jelzi.

 

Néhány szó arról, hogy minek egyáltalán érintőképernyő

Mióta először szereltek fényképezőre érintőképernyőt, megy a vita a fotósok között azon, hogy kell-e ez egyáltalán. Hiszen, ahogy senki nem lesz jobb fotós attól, ha Cartier-Bresson eredeti Leicájával lődöz, úgy nem változtat lényegében semmit a fotózáson magán, annak elvein, működésén az, hogy van-e érintőképernyő. Persze, hasznos dolog, és ha már van egy ilyen vívmánya a technikának, miért ne használnánk? De sokak számára blaszfémia, ha azt hallják, hogy valaki azért nem vesz meg egy amúgy szuper fényképezőt, mert nincs érintőképernyője.

Nekem azonban az a meglátásom, hogy egy olyan korban, amikor már szinte mindenkinek van okostelefonja, és ahhoz van szokva, hogy mindent érintőképernyőn állítgat, hosszú távon öngyilkos dolog nem használni és kihasználni ezt a technológiát. Természetesen az igazi fotósok egy ötven éves filmes géppel is zseniális képeket fognak lőni, mert tudják, mit hogy állítsanak be, de az emberek zöme annyira hozzászokott már ehhez, hogy el sem tudja képzelni nélküle az életét. És hányszor hallottuk már, hogy "minek nekem fényképező, hát a mobilom/tabletem is tud fényképezni?!". Ha a fényképezőgyártók szeretnének újabb és újabb generációkat bevonzani a fotózáshoz, akkor egy ilyen, általánosan használt, és a fényképezésnél is jól alkalmazható technológia elutasítása egyenes út az üzletvesztéshez. Biztos vagyok benne, hogy megvan a maga ára az érintőképernyő licenszének is, de úgy gondolom, hogy ha a cserélhető objektíves gépekhez mérten filléresnek számító, kis szenzoros, lenézett kompaktokban ott bír lenni, akkor a MILC-ek és DSLR-ek sem engedhetik meg maguknak, hogy ne használják.

Márpedig nagyon sokan nem használják. Miközben a Panasonic és az Olympus már réges rég érintőképernyővel szereli fel a MILC-eit, a Fuji csak 2016 őszén jutott el idáig. A Sony a 2014-es a5100 modell után elhagyta, s csak '16 őszén, az arcpirítóan drága a6500-ban hozta vissza. És még sorolhatnám. Biztos megvan ennek is az oka, de akkor is fura, hogy a micro 4/3 rendszeren kívül mindenki más annyira ódkozdott beadni a derekát, miközben az eladási mutatók évről évre egyre inkább jelzik, hogy a mobiltelefonok és tabletek elszipkázzák a vásárlókat.

 

20180125_DSF0590_.jpgBudapesti utcakép

Objektív: Fujifilm Fujinon XC 10-24mm f/4 R OIS. Záridő: 1/680 s, rekesz: f/4,5, ISO: 200, gyújtótávolság: 10mm


Fókuszálás

Az elődmodell X-T10-ben még "csak" 49 fókuszpont volt, az X-T20-ban már 91 (egyes beállítások mellett 325) van. A képterület közepe, kb. 40%-a ráadásul fázisérzékelő AF pixeleket rejt, ami leginkább a mozgás követésénél hasznos.

Nem volt gondom az egyszeri autófókusz sebességével, persze a kevésbé kontrasztos témák, esetleg a kevesebb fényben szűkebb rekesz esetén volt talán csak torpanás. Van szemfelismerő mód is, ami elég megbízhatóan működik.

Ami a mozgáskövető fókuszt illeti, melyhez a gép elején lévő fókuszmód kapcsolót C állásba kell tekerni, több különféle mód közül lehet választani, attól függően, milyen témánál használjuk, így pl. közeledő-távolodó, hirtelen felbukkanó és kiszámíthatatlanul mozgó témához. Amennyire ki tudtam ezeket próbálni, az alapján úgy gondolom, még mindig a Sony (és a tükörreflexes gépek) a legjobbak a mozgáskövető fókusz terén, de odafigyeléssel és sok gyakorlást követően a Fujival is jó eredményre lehet jutni.

Fókuszpontot lehet egyet választani, adott területet, vagy az egész képmezőt is, mely a mozgáskövető fókuszálásnál a leghasznosabb, amikor is (jó esetben) láthatjuk, mint mozognak az élesre állított területet jelző zöld négyzetek a témánkkal együtt.

A hátsó irányítótárcsát benyomva közelebbi képet kapunk, hogy ellenőrizzük a fókuszt – mozgó célpontnál persze ez pont nem fog működni.

Kézi élességállításnál használhatunk élkiemelést, ami a tükörnélküli kamerák egyik legnagyobb előnye a tükrösök átnézeti keresőjével szemben.

 

ISO

Alapból 200 és 12800 között állíthatjuk az ISO-t, de lefelé 100, fölfelé pedig akár 51200-ra is kiterjeszthető. Magam úgy tapasztaltam, hogy 6400-ig nincs számottevő zajosodás, de 12800-nál is bőven használható a kép.

 

Film Szimulációs módok

A Fujifilm X sorozatának rajongói gyakran emlegetik, hogy milyen zseniális filmszimulációs módok vannak ezekben a gépekben. Ezek a Fujifilm különféle klasszikus filmjeinek a színvilágát, stílusát szimulálják:

Provia: a standard fotóstílus, „azt kapod, amit látsz a valóságban”-jelleggel.

Velvia: telített, élénk, ragyogó színek.

Astia: lágy tónusokat ad, és főleg kültéri portrézáshoz javasolja a gyártó.

Classic Chrome: avagy vissza a '60-as évekbe.

Acros: az alap monokróm beállításnál kontrasztosabb képet, mélyebb árnyalatokat adó fekete-fehér beállítás.

PRO Neg. Hi és PRO Neg. Standard: szintén főleg különféle portrézáshoz ajánlottak.

Monokróm: az alap fekete-fehér, de ennél és az Acrosnál is alkalmazhatók a sárga, piros ill. zöld szűrők, vagyis ezek szimulációja.

Szépia: retro hangulat, megbarnult régi képek.

Plusz három állásban variálható a filmes időket megidéző szemcsésség (erős, gyenge, kikapcsolva).

 

20180128_DSF0194CC.jpgBudapest, Wekerletelep / Classic Chrome filmszimulációs mód

Objektív: Fujifilm Fujinon XC 10-24mm f/4 R OIS. Záridő: 1/450 s, rekesz: f/9, ISO: 200, gyújtótávolság: 10mm

 

Felmerülhet a kérdés, hogy mi ebben a különleges? Hiszen különféle fotóstílusokat, árnyalatokat más fényképezőkben is találni, nem szólva a RAW-ban fotózás és számítógépes utómunka nyújtotta végeláthatatlan lehetőségekről.

Az egyik nagy erénye ezeknek a szimulációknak, hogy videózás közben is használhatók. Aztán azért is jók, mert ha RAW-ban fotózunk, akkor utóbb még akárhogy alakíthatjuk őket, de nem minden fotósnak van olyan szeme és agyszerkezete, hogy akkor is tud mondjuk fekete-fehérben fotózni, ha közben színes képet lát a keresőben. A legtöbben úgy vannak vele, hogy könnyebb úgy komponálni, vagy akár csak meglátni a témát, ha eleve olyan stílusra van állítva a gép, amilyenben a fényképet elképzelik. Azoknak, akik filmes géppel is fotóztak már, és használták a Fuji termékeit, különösen jó érzés lehet, hogy ugyanolyan tónus- és színvilágú képeket lőhetnek már JPG-ben is, nem kell akár gépen belül, akár számítógépes előhíváskor a beállításokkal babrálni.

 

Az a híres Fujifilm JPG motor

A kamera általán készített JPG képek minősége a fotósok világának egyik leginkább szubjektív szeglete, de szinte közmegegyezéses, hogy a Fuji gépek JPG-ei szuperek. Sok fujista ritkán érzi szükségét az utómunkának, pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a márka vonzza a válogatós, kifinomult ízlésű fotósokat.

Hogy mi a Fuji titka, nem tudom, de magam is úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok témánál, különféle körülmények között is megfelelő volt, amit a gép dobott. Az X-T20 hajlamos alulexponálni, így az expo korrekció tárcsát jobbára +1/3-on hagytam, de ezen kívül tényleg káprázatosan jók a Provia/Standard stílusban készült képek is.

Aztán olvastam, hogy az XE2 modellben szerepelt először a Lens Modulation Optimiser, röviden LMO nevű készség, mely a Fuji saját, X-bajonettes objektívjeinél alapból bekapcsol, és ez olyan élesítést használ (főleg szűkebb blendénél), amely a szokásos, kamerán belüli élesítő programokénál sokkal jobb eredményt produkál.

 

Videó

Korábban a Fujit sokan bírálták a gyenge videós képességek miatt, ám az X-T2-ben megjelent a 4K mód, és az X-T20-ból sem spórolták ki. Igaz, videós színprofil, mely megkönnyíti az utómunkát, a kistestvérbe nem került, de a filmszimulációs módokat és egyéb beállításokat jól használva mindenképp lehetséges hangulatos filmfelvételek készítése.

Az X-T20-nak van mikrofonbemenete, de nem a standard 3,5mm-es jack dugó megy bele, hanem a 2,5mm-es, szóval jó eséllyel szükségünk lesz egy átalakítóra pluszban. Van HDMI bemenet, így külső monitor is használható.

Felvétel közben a záridő és a rekesz változtatható, az ISO viszont sajnos nem. További korlátozás, hogy a 4K felvétel max. 10 perces lehet (de legalább a teljes szenzort használja), a fullHD (1080p) 15 perc, és csak 720p-n 30 perc. Az 1080p-n elérhető maximálisan 60fps sebesség mellett pedig nem igazán lehet látványos lassításokat csinálni, de aki egyszerűen csak szeretne nézhető minőségű videókat csinálni a családjáról, de nem tervez profibb filmezést, annak az X-T20 nyújtotta lehetőségek is megfelelőek lesznek.

 

20180130_DSF0309_napr2.jpgBokeh teszt

Objektív: Fujifilm Fujinon XF 50mm F2 R WR. Záridő: 1/5 s, rekesz: f/2,0, ISO: 640

 

Stabilizátor

Az nincs. A Fujifilm X rendszerében egyes objektívekbe építettek stabilizátort, ám a vázakba nem került. Meglehet, az X-T20-ban már el sem férne olyasmi, annyira ki van használva minden nanométere. (Viszont az újonnan bejelentett csúcsmodellbe, az X-H1-be kerül stabi!)

 

Wifi

Az X-T20-ban nincs bluetooth és NFC kapcsolat, de wifi igen. Az ingyen letölthető Camera Remote applikációval lehet használni, amely pont azt tudja, mint a legtöbb hasonló: távirányíthatjuk vele a fényképezőt, áttölthetjük/továbbíthatjuk a képeket, és GPS koordinátákat rendelhetünk a fotókhoz. Utóbbinál viszont vigyázni kell, mert van egy olyan beállítás, amikor egy órán át megy a geotaggelés, épp csak ha elmozdulunk az adott pontról, akkor is az első koordinátát fogja rögzíteni. Remélhetőleg egy frissítés majd ezt is orvosolja.

Úgy egyébként azt tapasztaltam, hogy elsőre nagyon könnyen és gyorsan működött az app a távirányításhoz, utána viszont több időbe telt elindulnia.

 

Objektívek

Jelenleg 30 Fujinon X bajonettes objektív érhető el, melyek közül még az átlagos kitzoom is meglehetősen éles, szép képet ad. Ezen kívül más gyártóknál is találunk X bajonettes üveget, de a zömük manuális (élen a Samyanggal). De el lehet mondani, hogy az ultra nagy látószögtől a "messzi" telékig minden megvan a rendszerben.

 

Egyebek

• Vaku

Szemben az X-T2-höz tartozékként adott, csatlakoztatható vakuval, itt beépített, előugró villantó van, melytől túl sokat nem lehet várni, viszont a külső vaku(k) vezérlésében jól használható, s persze derítésre is.

 

• Akkutöltés

A géphez jár külső akkutöltő, de USB-n keresztül, gépen belül is tölthető az akkumulátor.

 

• Timelapse

Bár időzített ill. fix időközönkénti fotózást be lehet állítani az X-T20-on, a gép maga nem fűzi ezeket össze timelapse videóvá (vagy stop motion felvétellé).

 

20180130_DSF0217_ff.jpg

Budapest / Acros filmszimulációs mód

Objektív: Fujifilm Fujinon XC 10-24mm f/4 R OIS. Záridő: 1/60 s, rekesz: f/20, ISO: 250, gyújtótávolság: 10mm

 

Használati tapasztalatok

Bár elsőre is nyilvánvaló volt, hogy ezt a gépet szokni kell, nem telt sok időbe megtanulni a kezelését. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy ha az X-T2 készült a profiknak, és az X-T20 a lelkes amatőröknek, hobbistáknak, vagy akár a kezdőknek, akkor itt-ott a menő retro dizájn valójában túlbonyolítást jelent.

Ha rákeres az ember mondjuk a Flickren vagy más fotómegosztó oldalakon a Fuji X sorozatára, azt látja, hogy nagyon sokan használják művészibb megközelítésű fotózásra ill. streetfotóra. Ennek az egyike oka nyilván a remek JPG minőség és a RAW képek kamerán belüli szerkeszthetősége, de ugyanennyire vonzóak lehetnek a tényleg roppant hangulatos filmszimulációk, melyeket könnyű is használni. Az X-T20 esetében a relatíve kicsi, mégis jól kézbe illő váz is számít – nem feltűnő, s ha mégis, sokan úgy vélik majd, ez valami régi masina. Valóban van valami sajátos "feelingje" ennek a fényképezőnek, amit persze a marketing is kidomborít, de tényleg élmény a tárcsákat kedvünkre forgatva, a kihajtható érintőképernyőt kihajtva akár "csípőből" lődözni.

 

Streetfotózás

Az X-T20 pont úgy néz ki, ahogy egy streetfotós kamerának kell. Bár számos remek utcai fotós használ jóval nagyobb, akár fullframe-es gépeket, még "hangos" DSLR-eket is, azért tény, hogy a Fuji kevésbé figyelemfelkeltő, és az elektronikus zárral használva hangot sem ad ki (de a mechanikus zár hangja is csak mély csöndben feltűnő).

Kipróbáltam az egyik közismert streetfotós technikát, melyben a rekeszidőt 1/180, de még inkább 1/250 másodpercre tekerik, elkerülendő a bemozdulást (pláne, ha mi magunk gyalogolunk), míg a rekesz és az ISO kiválasztását a vázra bízzák. A teszt készítésekor aktuális téli, gyengébb fényben könnyen felszaladt az ISO, pláne, ha nem annyira fényerős objektívet használtam, ám itt nagyon jól érvényesült az APS-C szenzor mérete.

 

Koncerten

Mivel gyakran fotózok koncerteken, és alapból a micro 4/3 rendszert használom, melynek kisebb az érzékelője, különösen érdekelt, hogy ilyen körülmények között hogy muzsikál a Fuji. Amint sejthető volt, az APS-C szenzor itt is kimutatta a foga fehérjét: alsó hangon két fényértékkel magasabbra húzhattam az ISO-t, mint ahogy nyomtatásra szánt képeknél az MFT rendszerben tenném.

Ez azonban csak a dolog egyik fele. A másik az, hogy a Fuji .RAF kiterjesztésű RAW file-jaiból mit lehetett kihozni. Az A38 Hajó gyomrában volt szerencsém kipróbálni az X-T20-at, ahol vannak ugyan számottevő fények, ám a mennyezet alacsony, ezért sokszor a nézők kapják szembe a fényárt. Ilyen körülmények között nehéz fotózni, már csak a fények váltakozása miatt is. Ám azt kellett tapasztalnom, hogy sokszor még akkor is menthető volt a fotó, ha a JPG-en csúf bebukás vagy kiégés látszott. Emellett a RAW-ból előhívott színek is számosabbak voltak, mint a micro 4/3 vázak esetében.

Önmagában emiatt nem váltanék rendszert, de akinél elsődleges a koncertfotózás, az bizony jobban jár az APS-C szenzoros rendszerekkel.

 

20180124_DSF0251_FatesWarning_.jpgFates Warning az A38 Hajón

Objektív: Fujifilm Fujinon XF 50mm F2 R WR. Záridő: 1/90 s, rekesz: f/2,0, ISO: 1000


További összehasonlítás a Micro 4/3 rendszerrel

Az magától értető volt, hogy a Fuji nagyobb érzékelőlapkája jobban viseli a magasabb ISO-t, kevésbé zajosodik. Az is világos, hogy fullframe-es értékekre átszámításhoz a Fujinál 1,5x-ös a szorzó, szemben az MFT 2x-esével (vagyis a Fuji 50mm-es objektívje kisfilmes értéken 75mm-es látószögnek felel meg).

Hogy mekkora különbségek vannak képminőségben, az szerintem annyira szubjektív megítélés kérdése, hogy nem is szívesen megyek bele. Igen, a nagyobb szenzor általában jobb, de nem annyival, mint gondolnánk, s főleg nem a jól megvilágított témáknál. A közfelfogás szerint az Olympus vázaknak jobb a JPG motorja, mint a Panasonicoké, bár szerintem ez kissé idejétmúlt felfogás az új Pana vázak fényében, de ha a tudásban hasonló gépekkel próbálom összevetni, akkor is azt látom, hogy nagy általánosságban nem ordító a különbség.

A Fujihoz hasonló méretű és retrós Olympus E-M10 III vagy a Panasonic szintén "streetfotós" külsejű GX80-a is remek képminőséget hoz. Ha egy kategóriával feljebb lépünk, akkor pedig az Olympus E-M5 II és a Pana G80 még több mindenben felülmúlja a Fujit. Ez utóbbiak például időjárásálló vázak, míg az X-T20 nem. A felsoroltak közül egyedül az Oly 5-öse drágább a Fujinál, a többi számottevően olcsóbb.

Bár a Fuji objektívparkjára nem lehet panasz, tény, hogy a micro 4/3 rendszerben sokkal több üvegből választhatunk. A nagyobb szenzor miatt elvileg az X bajonettes üvegek lesznek a nagyobbak-nehezebbek, de ez sem feltétlenül igaz, hiszen a Fujinak is vannak kicsi és könnyű fixei.

Videózás terén az említett Panasonic gépek (de főleg a G80) messze többet nyújtanak. A 4K-s fotómódok sem elhanyagolhatóak – ilyesmit alapból a Fuji nem ajánl fel, bár nyilván megoldható utólag, számítógépen a videóból kivágni kockákat.

A ma elérhető Olympus vázakban ill. az újabb Panákban is van stabilizátor, a felsoroltakban például olyan, mely akár 4-5-6 fényértéket is képes megfogni, míg a Fujitól általam kipróbált objektíveknek csak az egyikében volt stabi, amely "mindössze" 2FÉ-t segít a kézremegés, egyéb berázkódás kiküszöbölésében. Szóval Fujival kézből nem fogunk másodperceket kitartani.

Általában véve könnyebben kezelhetőnek éreztem a felsorolt vázakat, mint az X-T20-at, és ez különösen igaz az érintőképernyő esetében (ezt a legjobban a Panasonic gépek használják ki).

Összességében úgy találtam, hogy a micro 4/3 rendszer sok szempontból rugalmasabb, naprakészebb, de gyengébb fényviszonyok között mindenképp a Fujitól számíthatunk jobb képminőségre.

fujixt20_silver.jpg

Összefoglalás

A Fujifilm X-T20 egy rendkívül megnyerő, retro külsejű és retrónak ható kezelőszervekkel ellátott kamera. Előtte csupán az elektronikus kereső nélküli X-A3-ba szerelt a Fuji érintőképernyőt, és bár a versenytársakhoz mérten korlátozott, hogy mire lehet használni, így is fontos és hasznos eleme egy olyan kamerának, amellyel nagyon sokan streetfotóznak. A retro kezelés persze nem való mindenkinek, de aki fotóz(ott) filmes géppel is, az nagyon fogja szeretni.

Az APS-C szenzor és a frissített, kiváló processzor JPG-ben is szuper képminőséget nyújt, a rendkívül hangulatos filmszimulációs módok (avagy stílusok) is csak azt erősítik, hogy utómunka nélkül is megalkothassuk a tökéletes fotókat.

A 4K-s videómód és a mikrofonbemenet nagy előrelépést jelent a Fujifilm X sorozatában, még ha ez a kamera a profi filmesek igényeit nem elégíti is ki.

Bár a Fuji X rendszere nincs még 6 éves, ám objektívellátottság terén nem lehet panasz, relatíve sokféle üvegből válogathatunk, melyek között jobbára csak jókat és kiválóakat találni.

Az X-T20-ból hiányzik az időjárásvédő bevonat és tömítések, emellett a mozgáskövető fókusza sem veszi fel a versenyt a kapható legjobbakkal, ezektől eltekintve azonban remekül használható gép ez jószerével bármely fotós szituációban ill. műfajban. A művészi képekre vágyók ill. streetfotósok számára pedig az egyik legjobb választás.

 

Ár

A fényképező két különféle kitben kapható. 330 ezer Ft körüli áron Fujinon XC16-50mm f/3.5-5.6 R OIS üveg, 395 ezer Ft-ért pedig Fujinon XF18-55mm f/2.8-4 R LM OIS objektív jár hozzá. Az olcsóbbik is több, mint becsületes képet ad, plusz szélesebb látószöget. A váz önmagában 295 ezer forintért szerezhető be.

 

Értékelés: 4,7 pont az 5-ből

 

Pro

- kimagaslóan jó képminőség JPG-ben is

- az APS-C szenzor miatt nagyon magas ISO-n kezd csak zavaró lenni a zajosodás

- hangulatos külső és kezelés

- jó objektív választék

- érintőképernyő

 

Kontra

- az érintőképernyő korlátozottan használható

- limitált a felvehető videóhossz (de van 4K)

- stabilizátor és időjárásállóság hiánya

- relatíve drága (bár tudása alapján megéri azt a pénzt)

 

Honlap

 

A fenti tesztfotók és továbbiak megtekinthetők eredeti méretben a Flickr oldalunkon.


 

fujixt20_black.jpg

 

Technikai adatok

Fujifilm FinePix X-T20

Effektív pixelek száma:

24,3 millió képpont

Érzékelő mérete: 23,6 × 15,6 mm

Felbontás: 6000 × 4000

Mozgókép felbontás: max. 4K (3840 x 2160 / 30p, 25p, 24p)

Élességállítás módja: 91-mezős, hibrid (kontraszt érzékelő + fázis-különbség elvű) TTL

Sorozatfelvétel: 14 kép/mp

Beépített vaku: igen, felugró

Vaku kulcsszáma: 7 (ISO200, m)

Külső vaku: igen, vakupapucs

Tömörítetlen formátum: RAW (14 bit, RAF)

Tömörített formátum: JPEG (Exif 2.3)

Kereső: EVF (2.36 millió képpont, 100% lefedettség)

Képátló: 3,0 "

LCD tipusa: dönthető érintésérzékeny LCD

LCD felbontás: 1,04 millió képpont

Akkumulátor típusa: Lítium-ion (NP-W126S)

Méretek: 118,4 x 82,8 x 41,4 mm

Tömeg: 382 g

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.087835 másodperc.