Uzseka NorbertFortepan kiállítás: Minden múlt a múltam

Uzseka Norbert | 2019. Június 11., Kedd 08:00

Fortepan kiállítás: Minden múlt a múltam
A Fortepan ingyenesen elérhető fotó archívumából válogattak össze egy rendkívül színvonalas és megindító kiállításra valót a Nemzeti Galériában. Magyarország a 20. században a mindennapi emberek nézőpontjából. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.

A Fortepan egy 2010-ben indult online archívum, melynek története azonban sokkal korábbra nyúlik vissza. Egyrészt a ’80-as évekbe, amikor két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos elkezdte gyűjteni a lomtalanításokon, bolhapiacokon felbukkanó, kidobott régi fotókat és negatívokat. Másrészt a 20. század legelejéig, hiszen akkori a gyűjtemény legrégebbi fényképe.

A mára közel 115 ezer felvételt tartalmazó, alaposan felcímkézett, jól kereshető archívum összes darabja szabadon letölthető, felhasználható. Vagyis, ahogy a helyszíni vendégkönyvek egyik bejegyzése írja: „ezt ingyé megnézheted a neten!” Szóval mi az ördögért is zarándokoljon el bárki a Várba (már ha nem ott lakik), és fizessen ki háromezer forintot olyan képek megtekintéséért, amik fenn vannak a Fortepan honlapon is? Íme néhány lehetséges válasz.

 

1. Azért, mert a Minden múlt a múltam #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan című kiállításon kb. 350 felvételt lehet megtekinteni (a szám relatív, valójában jóval többet), melyeket egy laza, de jól kitalált tematikára építve válogattak össze. Ha ugyanezeket az okkal és ügyesen összeválogatott képeket kellene levadászni a webes archívumból, az iszonyú sok időbe telne.

 

720_fortepan_1904.jpg


2. Azért, mert még ha ez sikerülne is, legyen bármilyen jó képernyőnk, csak virtuálisan láthatnánk a fotókat. Az sem rossz, de az 1990-ig válogatott képek mindegyike papírra/filmre készült, ráadásul sokból olyan nagy nyomat látható a kiállításon, amilyet alkalmasint a fotót készítő fotós sem látott életében, és mindezt a Magyar Nemzeti Galéria szépséges és magában is megannyi múltat őrző épületében látni egészen különleges élmény.

3. Mindezt gazdagítja a tizenhat külön „display”, melyek egy-egy történetet mesélnek el, legyen az egy első világháborús hadifogoly képsorozata a fogságról, egy leégett fotóarchívum mentésének képei, 120 éves térhatású sztereofotók (zseniálisak, és azt a neten biztos nem tudod így megnézni!), vagy épp a régi húszforintoson látható alak modellje és az ő élete.

 

720_fortepan_27662stereo.jpg


4. A felsorakoztatott képek zömét amatőr fotósok készítették, és rengeteg van köztük, amiket sem a szereplők, sem a fényképet készítők nem is láthattak, pl. mert a filmet sosem hívták elő. Ám dokumentumértékük jelentős – s persze a kiállítás összeállítói figyeltek rá, hogy fotóként is megállják helyüket. S mivel a legtöbb kép háttértörténete ismeretlen, így a nézőnek külön élményt jelenthet elgondolkodni azon, hogy vajon kiket ábrázol az adott kép, s mi történt velük. És, mint a földszinti részen olvasható levelekből kiderül, megtörténhet, hogy a saját múltja, őse vagy ismerőse néz rá vissza egy-egy elveszettnek hitt képről. Ez pedig gyönyörű és megrázó élmény lehet – de enélkül is örök emlék lesz a kiállítás. Sírós-nevetős, elgondolkodtató és izgalmas, vérlázító és andalító képek váltják egymást az emberi lét korszakaira (gyermekkor, ifjúság, felnőttkor, időskor) épülő tematika mentén.

5. Urbán Tamás. Nem ő az egyetlen hivatásos, elhivatott fotós, akitől láthatunk képeket a kiállításon, de ő az, aki életműve hatalmas részét adományozta a Fortepannak, és bár dokumentarista fotósnak tartja magát, nem pedig művésznek, jellegzetes stílusa miatt szó szerint ezer közül is azonnal fel lehet ismerni az ő képeit. Márpedig ő szemlátomást mindenhol ott volt a ’70-es és ’80-as években, és zseniális fotókat készített. Fel nem foghatom, hogy például azt a verekedős képet hogy a csudába tudta megcsinálni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ott volt, meglátta, lelőtte, mi meg kinyomtatva láthatjuk a Várban.

 

720_fortepan_IMG_20190530_174336.jpg

 

Egy ilyen kiállítás nyilván számtalan gondolatot elindíthat a nézőben. Az idősebbeknek, akik már éltek a lefotózott korokban, nosztalgikus és szívszorító élmény lehet (hová tűnt ez az idő?). Látni a szenvedő vagy épp boldog arcokat, akik mára már vagy megöregedtek, vagy elhunytak… ki ne gondolna emiatt a saját elmúlására? De innen csak egy lépés a hála: hogy mennyire jó, hogy van Fortepan, hogy őrzik az emlékeket, remélhetőleg mindig őrizni fogják, talán idővel majd a mi emlékeinkkel bővült archívumaikban, és talán x év múlva a mi képeink függenek majd valahol egy falon, és más emberek állnak majd előttük, magukban kérdezgetve, vajon kik voltak ezek, mit csináltak, mi lett velük…

Végül egy jótanács: szánj a kiállításra minimum két órát.

 

A kiállítás honlapja.


A fotók forrása: Fortepan

(a kiállításon készült kép a szerző műve)

 

fortepanplakĂĄt.jpg

 

 

 

 

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom




Impresszum
Betöltés: 0.126205 másodperc.