A felvételtechnika mellett a retus is komoly szakértelmet kíván.
Szerző: Nánási László
Az ékszerfotók retusálásakor olyan, gyakran használt eszközöket és elveket lehet kipróbálni, amelyek más képek, akár még portrék retusálásánál is hasznosak lehetnek. A jó végeredmény érdekében értelemszerűen kiváló nyers képre lesz szükségünk: ezen a lehető legkevesebb folt, tükröződés, kosz látszik olyan fények mellett, amelyek kiemelik az ékszer formáit, anyagszerűségét. De akármilyen jól is fényképezünk, a kamera tükröződése szinte biztos, hogy rajta lesz a képen. Ez látszik most is, középen, az ezüst felületekben megjelenő óriási fekete foltokkal. A foltok eltüntetése az egyik legnagyobb kihívás, hiszen a megszokott clone típusú eszközök ezúttal nem működnek szépen. Mindezek mellett pedig a háttérrel és a tükröződéssel is kezdeni kell valamit. Lássuk, hogyan.
A háttér világosítása
A háttér automatikus kijelöléséhez a magic wand toollal (1) klikkeljünk a háttér egy homogén részébe. Az eszköz a kiválasztott pixelek színéhez hasonló pixeleket jelöli ki egy összefüggő területen. Csupán a felső sávban kell bepipálni a continuous pipát (2), valamint a tolerance mezőbe (3) beírni a hasonlóság mértékét. Ha túl kicsi számot írunk be, foltos lehet a háttér, ha túl nagyot, akkor a kijelölés belelóg a tárgyba. Több helyen (4), esetleg a gyűrű belső ívén is klikkelni kell, hogy összefüggően, csak a háttér legyen kijelölve. A lényeg, hogy a tárgy peremét megtalálja a program, és ne lógjon be a kijelölés a tárgyon belülre. Ha esetleg marad néhány folt a háttéren, az könnyen javítható.
A kijelölés ellenőrzéséhez nyomjuk meg a Q billentyűt a klaviatúrán. Ez bekapcsolja a quick mask módot. A vörös maszk alatt a nem kijelölt területet látható. Ha szükséges, ez a maszk a brush/ecset (5) eszközzel módosítható. Az ecset méretét (6) és keménységét (7) a jobb egérgomb klikkelésére megjelenő ablakban lehet állítani: a hibás területeket (8) megfestve hozzáadódnak vagy kivevődnek a kijelölésből. A festés színét a klaviatúra X gombjával lehet felcserélni. Ha kész a javítás, lépjünk ki a quick maskból (Q billentyű). Ha maradnak még apró összefüggő területek a kijelölésben, a Select/Modify/Smooth parancs kb. 3 pixeles értékkel kisimítja ezeket az apróságokat.
A kijelölésből maszkot kell csinálnunk (9). Majd a Ctrl/⌘Option megnyomásával az új layer ikonra klikkelni (10), és az új layert fehér színnel kitölteni (11, menüsorban: Edit/Fill/Content: White). Így kialakul a helyes layer sorrend, tehát alul az üres fehér háttér layer (12) és felette a maszkolt tárgy. Ha a tárgy layer ikonjára (13) duplán klikkelünk, előjön a Properties ablak, itt megéri a Feather (14) mezőbe 1pixelt állítani, így a tárgy körvonala nem lesz bántóan éles.
Most szeretném eltüntetni a ronda, nagy fekete foltokat a gyűrűben. Ehhez megint klikkeljünk az új layer ikonjára (10), de most a Ctrtl/⌘Option nélkül, így az előző layer felett, és nem alatta lesz egy új, most még üres layer. Ezen a layeren fogunk egyszerűen festeni a Brush eszközzel (5). Először állítsuk az opacity-t 70%-ra (15) és a flow-t 5%-ra (16). Ezután a fekete folt melletti világosszürke területből színmintát kell venni (az ecset eszközben maradva ALT nyomva tartása mellett kell klikkelni a területre). Most a fekete területet többször egymás után megfestve elfedjük azt egy olyan színnel, ami a terület mellett megtalálható. Ha jól van beállítva az opacity és a flow, akkor lassan, több festés után tökéletes átmenetet lehet rajzolni (17).
Az ecsetnek négy nélkülözhetetlen beállítása van. Egyrészt jobb klikkre előjön a méret- és peremlágyság állító ablak. Másrészt fent, a menüsávban van egy opacity és egy flow csúszka. E két utóbbi próbálgatására egy fehér lapon fekete ecsettel rajzoljunk egy kis e betűt egyetlen vonással úgy, hogy mindkét csúszka a maximumon van. Semmi különös nem történik, teljesen feketével egy egyszerű e betűnk lesz. Utána az opacity csúszkán állítsunk 50%-ot. Ez esetben az e betű egyszerűen halványabb lesz, most egy világos szürkével festünk úgy, hogy ahol egymást keresztezi a vonal, nem rakódik egymásra az árnyalat. Ha azonban viszatesszük az opacity-t 100%-ra, és a flow-t 5%-ra állítjuk, az e betű vonalának keresztezésében egymásra rakódnak az árnyalatok. Valahogy úgy működik, mint egy festékszóró. Betöltünk egy színt a festékszóróba, amit esetleg "felvizezünk" valamilyen mértékben (50% opacity), és valamennyi ideig nyomvatartva a festékszóró ravaszát, egymásra fújjuk a rétegeket (5% flow). Ha tudunk egy középen teljesen fekete, de a szélek felé egyre világosodó, elfogyó pöttyöt rajzolni, akkor éri meg visszatérni a képhez, és elkezdeni retusálni.
Ha sikerül jó átmeneteket festeni, nagyítsunk bele a részletekbe alaposan. Látszik, hogy az a festés, amit eddig használtunk, színében ugyan jó, de a festett felület anyagszerűsége és a zaj a képen hiányzik. Ezen lehet segíteni, ha megint készítünk egy új layert, ezúttal az ALT billentyű nyomva tartása mellett (10). Ez esetben megjelenik az új layer ablak. Itt beírhatjuk az új layer nevét (17). Jelöljük ki a Use Previous... pipát (18). Így az adott layer csak a közvetlen alatta lévő layerre hat majd. A Mode-ot állítsuk overlay-re (19), és az alatta levő Fill with... pipát pipáljuk ki (20). Ha mindez megvan, látszólag nem történt semmi sem, azonban van egy furcsa, új, textúra layerünk. Klikkeljünk a menü Filter/Convert for smart filter parancsára (21), majd ezután szintén a Filter menü Noise/Add Noise parancsára. Itt lehet zajt hozzáadni a képhez. Ennek a mértéke természetesen az eredeti kép zajától függ, nálam 6-os volt. Ha a zajosodás mértéke megfelelő, megéri apró, minimális életlenséget is adni a zaj mellé, így a végeredmény zajos ugyan, de élességben nem tér el a környezetétől. Ezért ismét a Filter menü Blur/Gaussian Blur értékét állítsuk például 0,5-re. Már látszik, hogy a legfelső layer a textúra, abban van egy Gaussian Blur és egy Add Noise parancs, amire duplán klikkelve bármikor megvátoztatható a korábban beírt adat.Összegzés:Remek rendszer ez. Az Ecset layeren festegetve, jó színmintát véve, tökéletes átmenet rajzolható úgy, hogy azonnal a megfelelő textúra is rákerül az adott felületre. Ez a technika tulajdonképpen a portréretusnál előszeretettel használt frekvencia szeparáció alapja, ahol a smink és bőrszínek, valamint az éles részletek két külön layeren találhatóak.
Web: www.adobe.com
